Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/200

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

– Cipriani különben se volt kedves emberük.

– Soha sem rajongtam érte, az igaz. S akkortájban a legkevésbbé. Amúgy is rossz kedvem volt a Remete után…

– A Remete után? Miért?

– Csak udvariasságból tesz úgy, mintha nem tudná, mi történt?

– Semmit sem tudok. Délután érkeztem meg; estig nem találkoztam ismerőssel. Legelőször is a szinházba mentem, s ott…

– Az történt, – szólt közbe Mira, – hogy a Remeté-ben megbuktam.

– Ez túlzás. Bukásról szó sem lehet…

– Nem pisszegtek ki, de ennek is kevés volt a hijja.

– Nagy sikert vártunk és ez elmaradt. Ennyi az egész. De azért igen el voltunk keseredve.

– Azóta tűrhetően énekeltem el két kisebb szerepet. Lolát ez megvígasztalja. Engem nem.

– Tudja, a dologban a legrosszabb az,