Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/197

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


A folyosón egy árnyék jelent meg. Lola volt, aki Mirát kereste.

– Mira, az istenért, hol vagy?

– Megyek már…

Kezet nyujtott a fiatalembernek s halkan így szólt hozzá:

– Ha akarja, ma haza kisérhet bennünket…

– Ha akarom-e?!…

Lola ezalatt odaért hozzájok.

– Ah, ön visszatért, Vidovics úr?

Nem igen figyelt a feleletére. Ez a tíznapos kimaradás tökéletesen megnyugtatta s azóta, hogy váratlanul megszabadult a mindennapos ostromtól, a Vidovics-nemzetség nem érdekelte többé.

Visszamentek a szinpad másik oldalára s Vidovics egyedül maradt.

Tudta, hogy sokáig kell várnia, de azért nem hagyta el a helyét. Ki akarta kerülni az alkalmatlanok és közömbösek társaságát; féltette tőlük friss emlékeit.

És ahogy újra maga előtt látta azt a