Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/184

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


gyedik este dühösen kérdezgette maga-magától:

– Hát kellett ez nekem?!…

Egyre több hibát födözött föl a szórakozásra vadászó, szegény milliomos leányban. Eleinte csak azon boszankodott:

– Nem leány ez, hanem maga a testet öltött etnográfiai érdeklődés. Vagy ha valamivel több ennél, úgy a dilettantizmus, tetszetős formában. Persze, ha valaki ép, jóarcu s Doucetnál készítteti a ruháit, egy-egy pillanatra szembe fog tünni, nekem is, neked is, mindenkinek, kivált egy puszta szigeten…

Majd így folytatta:

– S ebben a lelkes dilettantizmusban tulajdonképpen sokkal több az önzés, mint képzelné az ember. Ami eleinte csupa érzésnek látszik, nagyobbrészt inkább csak hideg kiváncsiság. Azt hinnéd, együtt érez nagygyal, kicsinynyel, annak az indulatával, ennek a sóvárgásával s voltaképpen nem lakik benne egyéb, csak a kiváltságosak