Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/185

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


gőgje, mely szórakozása tárgyának tekinti az egész világot.

Utóbb még szigorúbban itélt róla:

– Mekkorát tévedtem! Azt képzeltem, hogy igénytelen s kívánságok nélkül való s tele van lehetetlen vágyakozásokkal, céltalan ábrándokkal, pillanatról-pillanatra változó szeszélyekkel! Mindene megvan, de e mindennek semmi értéke előtte; mást keres, ami nincs; soha semmi se fogja kielégíteni. Pokoli feleség volna; óvjon meg tőle az ég minden naiv embert!… Vagy talán csak egyetlen hibája van, szegénynek: az, hogy nem szeretem?!…

Utóljára egyáltalán nem gondolt rá, csak unta.

S mialatt Van der Kerkhoven kisasszony a színek és hangok rejtelmes egybefüggéséről beszélgetett vele, egyre azon járt az esze:

– Vajjon mit csinál most a kis majom?… Az én édes, kedves kis majmom?… Vajjon mit szól hozzá, hogy így eltüntem? Ma