Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/183

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


gános szobája csöndjében újra megjelent előtte.

– Ha elvenném – tünődött, míg elszítta a cigarettáját – nagyon megbecsülne. És ha megcsalnám, akkor is megbecsülne. Nem kaparná ki a szemem; megbocsátana. Egy darabig igen-igen boldogtalan volna, de megbocsátaná ezt is, mindent. Kényelmes feleség volna; nem tulságosan imádandó, de kellemetes.

Másnap azonban már nem gondolt rá, hogy mi történnék, ha véletlenül eszébe jutna megházasodni, hideg, tehát: kétszeresen ostoba fejjel; egy pillanatig se gondolt többé erre az esetre. A második nap kalandjai igen szegényeseknek tüntek föl előtte; s ha Van der Kerkhoven kisasszony ezen a napon is bőven talált szenzációkat, Vidovics máris rájött, hogy: „plus ça change, plus c’est la même chose.“ Harmadnap nem titkolta el önmaga előtt, hogy ostobaságot követett el, mikor erre a hóbortos kirándulásra vállalkozott s a ne-