Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/181

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

ladikba, az ingatag alkotmány közel volt a fölforduláshoz. De a hölgyeket ez nem aggasztotta.

A fürdő intézője fejcsóválva nézte, amint eltüntek az éjben. Ha véletlenül nem ismeri Vidovicsot, szökött őrülteknek tartotta volna őket. De Szilas-Bodrog vármegyében megtanulja az ember, hogy soha semmin se csodálkozzék.

Van der Kerkhoven kisasszony jól imádkozott: a hold teljes pompájában jelent meg tiszteletükre. Egyszerre azonban felhőfátyolt öltött magára; épp amikor a legmesszebb voltak a parttól.

– Nem félnek? – kérdezte Vidovics.

– Már hogy félnénk, mikor pezsgő van velünk! – felelt Van der Kerkhoven kisasszony.

Vidovics eleresztette az evezőket és koccintott vele.

Ez a felelet szinte meghódította.

– Derék leány, azt meg kell adni, – szólt magában. – Tartalmasabb feje van,