Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/180

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


– Dehogy! – felelt Vidovics. – Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért, hogy csolnakázzunk.

– Ohó, ez alól nem fog kibújni. Nem azért hoztuk ide, hogy a döntő pillanatban almási gondolásokra bizzuk magunkat! De addig megvacsorálhat, s el is felejtheti, hogy evett.

– Majd csak azután. A hold nemsokára följön s mivel úgy képzelem, nem várjuk meg a késő éjszakát…

– De bizony megvárjuk! Kiknek néz bennünket? Csak nem gondolja, hogy éjjel félni fogunk?

Van der Kerkhoven kisasszony sietett kijelenteni, hogy tíz-tizenegy óra előtt ő is igen prózainak tartaná a holdvilág parti-t.

– Ahogy parancsolják, – szólt Vidovics.

S a benszülöttek elképpedésére, éjfél után egy órakor szállottak csolnakba. Két üveg pezsgőt vittek magukkal s mikor a jeget tartó, nehéz ezüst-edényeket berakták a