– Nagyon vígan fütyül a sötétben. Úgy látszik, fél…
– Nem tagadom, hogy az efféle, nyiltan vallott szándékok mindig nyugtalanná tesznek egy kicsit. Előttem lebeg az öreg Vidovics Márk elrettentő példája. Az, szegény, évtizedekig hetvenkedett, hogy vele ugyan nem bánik el semmiféle asszonynép; kapálózott is úgy, a hogy tudott, tán segítségért is kiáltott, mégis megházasították. S maga jóval veszedelmesebb ellenfél, mint azok, akik az öreg Márkuson diadalmaskodtak. Amit maga egyszer a fejébe vesz, az nekem imponál. S meg kell vallanom, ha Van der Kerkhoven kisasszony is úgy gondolkoznék erről a dologról, mint maga, ugyancsak szükségem volna minden hidegvéremre, hogy el ne veszítsem a fejem.
– Ennyi udvariassággal mindenesetre tartozott nekünk!… Már igen kiállhatatlan volt, tudja-e?…
Vidovicsból csakugyan egyes-egyedül az udvariasság szólt. Az igazság az volt, hogy
