Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/168

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


minő rossz órában, valami nagy-nagy oktalanságot kövessek el. Biztosítana balesetek ellen egy egész életre. Mellette, bizonyára nyugalmas jövő várna rám. De…

De is van?

– Óh igen. Lássa, én nem értem azokat az embereket, akik mielőtt utazgatni mennek, biztosító bárcát váltanak maguknak a pályaházban, a vasuti szerencsétlenségek esetére. Ha az ember vasuti balesettől tart, ne moccanjon ki a szobájából s akkor igazán biztosította magát, ha pedig nem tart effélétől, minek az a bárca, mely nem tudom mennyi kárpótlást igér egy leszakított féllábért.

– Eh, hisz maga nem beszél komolyan!

– De komolyan beszélek. Komolyan hiszem, hogy a nyugalmas jövőért s a többi s a többi, nem érdemes megházasodni.

– Csak bolond szerelemből, ugy-e? Vessen a sors hatot vagy vakot!

– Igen. Maga persze most azt szeretné mondani, hogy: ez ostobaság, de nem mondhatja, mert tudom, hogy maga is szerelem-