Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/167

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


– Ha az udvarló kedvetlen s bizony egy cseppet se fiatalos!

– Szigoruan itél meg. De… beszéljünk inkább Van der Kerkhoven kisasszonyról.

– Tud még valami rosszat róla?

– Nem mondtam róla semmi rosszat. Csak nem találom kislányosnak. Nincs igazam? Egy kisasszony, akinek nincsenek gyöngéi, nincsenek antipatiái, akinek a gondolkozásában semmi elfogultság, aki tárgyilagos, mint egy professzor!…

– Úgy látszik, kezd érdeklődni iránta. Lássa, ezt szeretem. Megvallom magának őszintén, nagyon örülnék rajta, ha… hogy is mondjam?

– Ha sikerülne rábirnom a kisasszonyt, hogy maradjon itt örökre? Ezt akarta mondani, ugy-e?

– És ha ezt akartam volna mondani?

– Őszintén felelek. Meg vagyok győződve, hogy ez nagy szerencse volna rám nézve. Mindenképpen. Például meglehet, megóvna attól, hogy egyszer, nem tudom