Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/166

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


tővé, az, hogy: már régen megunta az örökkön egyforma jólétet.

– Kiderül, hogy maga három nap alatt alaposan megunta a mi társaságunkat.

– Ezt nem gondolja komolyan. Tudja jól, milyen hálás vagyok érte, hogy elhoztak magukkal. Mert ez a fürdő, ahol az egészséges ember a nagyteremben fürdik s a vizen ebédel, ez a kaszinó, ahol csak bujócskát vagy patience-ot lehet játszani, ez az elátkozott kastély, melyet minden teremtett lény messze elkerül, s melyből még az éhen haló mikróbák is sietnek menekülni: éppen nekem való hely. Először is, ide nem jön utánam az ispánom; a gazdaságban nem tehetek kárt s ez már valami. Aztán meg nekem gyönyörűség: így élni, kis társaságban…

– Amely eléggé válogatott, ugy-e? Mondjon már egy bókot is! Tegye jóvá, hogy elátkozott kastélynak nevezte a rezidenciánkat.

– Egy szál udvarlót hozott magával s azzal is rosszul bánik?