Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/165

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


furcsa mindaz, ami körülöttünk van!… De ennek a szép, nagy leánynak nincsenek vágyai. Sohasem is lehettek, mert mindig mindene megvolt, amit csak kivánhatott. A milliók megöltek benne valamit, legalább is megfosztották attól a tökéletes étvágytól, amely az első fiatalság irigylésreméltó kiváltsága. Nincs semmi határozott óhajtása; azért keres végtelen unalmában mindig, mindenütt apró szenzációkat.

– Mit tudja azt maga, hogy nincsenek-e vágyai?

– Csak gondolom. Ha szórakozást talál ebben a Robinzonnak való fészekben, ezt másképpen nem tudom megmagyarázni, mint hogy: jóllakott mindazzal, amit látni érdemes. A Rigi, Velence, a fjordok, Cintra és Konstantinápoly… „kéjt a föld neki már nem adhat,“ mint ahogy lord Byron énekelte. Ha örömet okoz neki, hogy itt, a pusztaságban hiányzik ez vagy az, ami nélkül egy kényelemhez szokott leány nem igen tud meglenni, ezt csak egy dolog teszi érthe-