– És maga, titokban, még most is el-eljátszik a babáival. Új ruhát ad rájok, leckét ad föl nekik, s ha rosszul viselik magukat, megbünteti őket. Soha se tagadja. Esküdni merek rá, hogy egy egész baba-kaszinót rejteget valahol. Van der Kerkhoven kisasszonyról már nem hinném el az ilyesmit. Mert nem arról beszélek, hogy hány esztendős lehet. Óh, Frohsdorf még ma is meglátszik rajta. De akármilyen kiskoru, fiatalosnak nem fiatalos.
– Nem fiatalos? Ő, aki örül minden gyerekségnek? Aki mindig jókedvü, élénk?… Ugyan ne beszéljen!
– Nem, nem találom fiatalosnak ezt az élénk érdeklődést sem, amelylyel minden csekélységet megtisztel. Én úgy vettem észre, hogy az egészen fiatal lányokat nem érdekli igazán a külső világ; a tulajdon kicsinyes vágyakozásaik teljesen elfoglalják őket. Csak később, amikor már egy kicsit kihültünk s a vágyaink szerényebbek és ingatagabbak, kezdjük észrevenni, hogy: Lám, lám, milyen
