Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/15

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


— Milyen ünnepies ! Elmegy?

— El.

— Kár. Szereltem volna, hogyha még marad. Az urak nem szívesen beszélnek franciául s én oly keveset tudok németül ! Ön volt az egyetlen gavallérom. De remélem, még látjuk?

— Az nem tőlem függ, hanem attól, hogy a kisasszony mennyi ideig marad Magyarországon.

— Mért? Elutazik?

— San-Remoba megyek egy pár hétre.

— Ah!

— S mivel úgy hallottam, hogy a kisasszony holnapután Temesvárra készül . . .

— Igen. Sorra látogatom frohsdorfi barátnőimet.

— Úgy meglehet, búcsuvizitem alkalmával nem lehet szerencsém.

— Meglehet, Monsieur Vidovics. Tehát addio. Mindig szívesen fogok emlékezni önre. Vasúton megy?

— Nem. Lóháton jöttem.