érzete. Az villant keresztül a fején, hogy ő itt a józanság nemtője.
Megindult szó nélkül. Egy kicsit elszokott a járástól ; de léptei, a körülményekhez képest, kifogástalanul rugalmasak voltak.
Hagyták ; azt hitték, hogy a szobájába megy.
Úgy reménykedett, hogy az asszonyok még alusznak s föltünés nélkül szökhetik meg. Van der Kerkhoven kisasszony nélkül számított. A hollandus leány éppen szembe jött vele. A kertből kerülhetett elő, mert egy halom virágot tartott a kötényében. Nem is festett rosszul a bunyevác asszonyok viseletében. Sugárzott az egészségtől s olyan volt, mint a frissen nyilt tulipán.
Van der Kerkhoven kisasszonyt már nem lehetett elkerülni. Annál jobb : legalább egyszer s mindenkorra elbúcsúzik tőle.
Jó reggelt kivánt neki s azután így szólt hozzá :
— Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony. Kérem, emlékezzék rám szívesen.
