Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/13

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


A banda áhíialosan ismételte, amit Rác-Árokszálláson már mindenki tudott :

Eltörött a hadnagy lába,
Nem mehet a kaszárnyába.
— Ejhé, dudajlé,
Rózsám, szeretsz-é ? !
— Nem !

A „nem"-et az érzékenyebb lelkű vendégek igen sok elkeseredéssel ekhózták. Vidovics Feri elvégezte magában, hogy fölkel ; s szándékát a nehézkedés és az egyensúly törvényeinek óvatos szemmeltartásával végre is hajtotta.

Valaki rászólt :

— Friss bácskaiakat.

Vidovics Feri abban a hangulatban volt, mikor az ember hirtelen lelki szükségét érzi, hogy pofon vágja a legjobb barátját. Körülnézett, mintha valami elrejtőzött ellenséget keresne. Ahogy azonban végignézett a társaságon s megpillantotta Cipriani bárót, aki éppen a cigányokat fincoltatta, okosabbat gondolt. A hadnagy oly részeg volt, hogy Vidovics Feriben föltámadt a nemesebb mámor ön-