A lap korrektúrázva van
A banda áhíialosan ismételte, amit Rác-Árokszálláson már mindenki tudott :
- Eltörött a hadnagy lába,
- Nem mehet a kaszárnyába.
- — Ejhé, dudajlé,
- Rózsám, szeretsz-é ? !
- — Nem !
A „nem"-et az érzékenyebb lelkű vendégek igen sok elkeseredéssel ekhózták. Vidovics Feri elvégezte magában, hogy fölkel ; s szándékát a nehézkedés és az egyensúly törvényeinek óvatos szemmeltartásával végre is hajtotta.
Valaki rászólt :
— Friss bácskaiakat.
Vidovics Feri abban a hangulatban volt, mikor az ember hirtelen lelki szükségét érzi, hogy pofon vágja a legjobb barátját. Körülnézett, mintha valami elrejtőzött ellenséget keresne. Ahogy azonban végignézett a társaságon s megpillantotta Cipriani bárót, aki éppen a cigányokat fincoltatta, okosabbat gondolt. A hadnagy oly részeg volt, hogy Vidovics Feriben föltámadt a nemesebb mámor ön-
