Nagy Vácz városában nem sokáig
Nagy Vácz városában nem sokáig,
Lehet itt mulatni kis ideig:
De soká nem lehet itt mulatni,
Kedves galambommal nyájaskodni.
Bizony kész volnék én mindenekre,
Ha veled mehetnék lakhelyedre;
De nem mehetek el veled, kincsem,
Nálad nélkül árva marad szivem.
Istenem, teremtőm, mit kell tennem,
Te tőled kedvesem, el kell mennem,
Le van véve nálam a te képed,
Két ragyogó barna szemöldöked.
Békeségben hagylak hát, galambom,
Ékesen zöldellő rozmaringom,
Ki hév szerelmében engem táplált,
Most pedig én tőlem elvált.
Ezt a verset irtam egy szép szüzért,
Elfelejthetetlen kedvesemért,
Ki hiv szerelmével engem táplált,
Most pedig tőlem véletlen elvált.