Megsavanyult már az uj bor
Halkkal.
Megsavanyult már az uj bor,
Ihatunk pajtás!
Félre a vizes kancsóval,
Van helyette más.
Szopogassuk a kulacsot,
Szinte kotyogjon,
Ollyant igyék kiki, hogy a
Könye potyogjon.
Megkapáltuk a szőlőnket,
Három izben is,
Nem sajnáltuk rá erőnket,
De van haszna is.
Emlegettük fáradozva
A szüret nevét,
Mostan azért vígadozva,
Igyuk a levét.
Mindennapi bajainkat
Most igyuk félre,
Akaszsznk szegre gondunkat,
Nem kell az télre.
Majd befognak a tavaszkor.
Ujra kapálni,
Most igyuk meg, a mit akkor
Meg kell szolgálni.
Ne sirj, édes feleségem,
Többé nem bántlak,
Sőt leszesz gyönyörűségem,
Tánczba is rántlak.
Mit epeszted igy magadat?
A kulacs tele,
Dobd pokolba a kontyodat,
Ne gondolj vele.