Megkövetem a tens nemes vármegyét

A Wikiforrásból
← Erzsi, hozzám begyes vagyNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Megkövetem a tens nemes vármegyét
Hortobágyi korcsmárosné, angyalom →

Megkövetem a tens nemes vármegyét,
Hallgassa meg egy szegény lány kérését.
Szegény vagyok, azon kezdem panaszom,
Nincsen anyám, nincs rokonom, támaszom.

Egy jó legényt szerettem, az mindenem,
Gyámolomúl őt rendelte istenem!
Ez a legény sorsot húzott, feketét,
Nagy levélre fel is irták a nevét.

Az én babám nem katonának való,
Gyenge legény, megrugja a szilaj ló,
Itthon pedig eldolgozik lassanként,
Engem elvesz, éldegélünk naponként.

Szépen kérem nagyságos tens uraim!
Hallgassák meg igazságos okaim.
A babámnál sohse láttak jobb fiút,
Kerüli és gyülöli a háborút.

Van falunkban elég korhely s henyélő,
Istentelen, vérontástól nem félő.
Ezt hadd vigyék, ezt senki sem siratja,
A jó lelket ugy is csak háborgatja.

Sirva, ríva igy kértem a vármegyét,
Mind hiába, nem láthattam sikerét.
Azt adták ki: törvény tiltja, nem szabad,
Az én babám katonának ben marad.

Ben is maradt, felöltözött huszárnak,
Ollyan szép volt, illett vón kapitánynak,
Jaj de mit ér neki a szép ruhája,
Ha érette itthon hervad rózsája.

Szegény huszár, tegnap indult Prágába,
Utoljára szoritott a karjába.
Jaj istenem hova legyek, busúlok,
Sohsem látlak kincsem, rózsám, meghalok.