Hortobágyi korcsmárosné, angyalom
Hortobágyi korcsmárosné, angyalom,
Tegyen ide egy öveg bort, hadd iszom,
Debreczentől Nagy-Hortobágy messze van,
Debreczentől Hortobágyig szomjaztam.
Szilaj nótát fütyörésznek a szelek,
Lelkem, testem majd megveszi a hideg,
Tekintsen rám korcsmárosné, violám,
Fölmelegszem kökényszeme sugárán.
Korcsmárosné, hej hol termett a bora?
Savanyú, mint az éretlen vadalma.
Csókolja meg ajakimat szaporán,
Édes a csók, megédesül tőle szám.
Szép menyecske, savanyú bor, édes csók,
Az én lábam ide s tova tántorog.
Öleljen meg korcsmárosné, édesem,
Ne várja, mig itt hosszában elesem.
Ej galambom, millyen puha a keble,
Hadd nyugodjam csak egy piczit fölötte:
Ugy is kemény ágyam lesz az éjtszaka,
Messze lakom, nem érek még ma haza.