Ugrás a tartalomhoz

Lear király/Harmadik felvonás, 6. szín

A Wikiforrásból

Szoba egy majorházban, mely a kastéllyal van kapcsolatban.
Gloster, Lear, Kent, a bolond és Edgar jőnek

GLOSTER

Itt jobb lesz, mint a szabad ég alatt. Vegyétek jó néven. Kiegészítem kényelmeteket, amint csak tőlem telhetik. Tüstént itt leszek.

KENT

Eszének minden hatalma a türelmetlenségnek adott helyet. - Az istenek fizessék meg jóságodat.

Gloster el

EDGAR

Frateretto szólít s azt beszéli, hogy Nero horgász a sötétség pocsolyájában. Imádkozzál, jámbor, s őrizkedjél a gonosz lélektől.

BOLOND

Kérlek, komám, mondd meg: a tébolyodott nemesember-e vagy paraszt?

LEAR

Király! Király!

BOLOND

Nem; paraszt, kinek nemesember fia van, mert mind bolond paraszt az, ki fiát maga előtt megnemesedni hagyja.

LEAR

Hogy sisteregve százezer tüzes nyárs
Csapjon beléjök!

EDGAR

A gonosz lélek hátamba harap.

BOLOND

Mind bolond, ki a farkas szelídségében, lova lábaiban, legény szerelmében s a rima esküjében bízik.

LEAR

Bevádlom őket: meg kell lennie.
Edgarhoz
Igen tanult törvénybiró!
A bolondhoz
S te, bölcs úr, itt fogsz ülni. - Most, ti rókák!

EDGAR

Nézd, nézd, hol áll, s szemét meresztgeti. -
Hát, drága hölgy, a vallatás alatt is
Kacérkodol?
Jer, Böske, jer által a kis patakon!

BOLOND

Csónakja repedt
S nem fejtheti meg,
Mért kell tova tőled epednie honn.

EDGAR

A gonosz lélek csalogány képében kísérti szegény Tamást. A morkoláb két szárított heringet kiáltoz hasamban. Ne morogj, fekete angyal, nincs tápom számodra.

KENT

Miként vagy, sir? Hová nézsz oly merőn?
Kérlek, pihenj meg itt e vánkoson.

LEAR
Lássunk előbb a vallatáshoz. A
Tanúk hadd jöjjenek.
Edgarhoz
          Foglalj helyet,
Igazságnak palástos embere!
A bolondhoz
S te, a méltányban társa, ülj e padra.
Kenthez
A törvényszékhez tartoztok ti is,
Foglaljatok helyet.

EDGAR
Járjunk el a dologban annak rendi szerint.
Ébren vagy-e, alszol-e, fürge juhász?
Tilosba kalandoz a juh.
Szácskádnak egy hangja elég, s juhodért
Szíved sosem érheti bú.
Brr! a macska iromba.

LEAR

Először. Ez Goneril. Ím, eskümet teszem ezen tisztes gyülekezet előtt, megtapodta a szegény királyban atyját.

BOLOND

Lépj elő, asszonyság. Neved Goneril?

LEAR

Nem tagadhatja.

BOLOND

Bocsánat, nagyságos asszonyom, azt gondoltam, hogy zsámolyszék.

LEAR

Itt egy másik, kinek kancsal szeme
Mutatja szíve indulatjait.
Fogjátok meg. Hejh! Fegyvert, fegyvert ide!
Tűz! tűz! Meg vannak vesztegetve mind.
Hamis biró, mért hagytad szökni őt?

EDGAR

Ódd meg öt érzékeidet.

KENT

Ó, irgalom! - Sir, hol van most türelmed,
Mellyel dicsekvél, hogy megőrized?

EDGAR
(félre)
Könyűim pártját fogják annyira,
Hogy álkodásom még zavarba jő.

LEAR

A kis kutyák, a Bodri, Cicka, Kedves, nézzétek csak, mind rám ugatnak.

EDGAR

Tamás utánok dobja fejét. Csiba te, rossz kutyák!
Legyen a szád fehér vagy fekete,
S midőn marakszol, tajtékkal tele:
Harapós korcs, melák, avagy agár,
Kopó, öleb, avagy vérvizsla bár,
Rövid vagy bojtos fark, mindannyitok
Nyüszögni és üvöltni fog.
Ha így hozzátok sújtom fejemet,
Megugrotok, mint az eszeveszett.
Hajhó, hajrá, utcu! Jer velem a búcsúra, a vásárra és a sokadalomba. - Szegény Tamásnak száraz az ivószaruja.

LEAR

Azután boncoljátok fel Regant; nézzétek meg, mi forog a szíve körül. A természetben van-e az ok, mely szíveiket ily keménnyé teszi. -
Edgarhoz
Téged, sir, befogadlak száz lovagjaim közé, csupán ruhád szabása nem tetszik. Azt mondod talán, hogy ez perzsa öltözet; de mégis meg kell igazíttatnod.

KENT

Most, jó uram, pihenj le egy kicsit.

LEAR

Ne zajogjatok, ne zajogjatok. Bocsássátok le a függönyöket. Úgy, úgy, úgy: reggel majd megvacsorázom. Úgy, úgy, úgy!

BOLOND

S én délben megyek aludni.

Gloster visszajő

GLOSTER

Barátom, jer! Mondd csak, hol a király?

KENT

Itt, de ne zavard: meg van háborodva.

GLOSTER

Kérlek, barátom, fogd fel karjaidba;
Halálát tervezik, mint észrevettem.
Itt a gyaloghintó: tedd őt oda,
S eredj Doverbe, ott majd pártfogást lelsz,
S szives fogadtatást. Vidd uradat.
Ha csak fél órát késel: élete
Bizonyos veszélynek van kitéve, s a
Tiéd s mindé, kik védni készek őt.
Vedd fel s kövess: én majd gyors kalauzt
Adok, hogy biztosan mehessetek.

KENT

Az elnyomott természet aluszik.
Talán az alvás írt adhatna még
Feldúlt eszére, mely súlyos beteg lesz,
Ha most nem nyughatik.
A bolondhoz
            Vegyük fel
Urunkat; jer: te hátra nem maradhatsz.

GLOSTER

Jerünk, jerünk.

Kent, Gloster s a bolond elviszik a királyt

EDGAR

Ha főbbjeink is szenvednek velünk,
Kis bajnak látszik, mit mi szenvedünk.
Legtöbbet tűr, ki tűr s szenved maga,
Kit a szabad, vig élet elhagya.
De a lélek megbír bármily sokat,
Ha búban lel osztályos társakat.
Mi könnyen hordom most e kíntehert,
Mely engem sújt, de egy királyt levert:
Ő gyermek-, én atyátlan. Most, Tamás,
Várd a mozgalmak végét és vigyázz
Ha jobbra fordul a balvélemény,
Mely szégyent ejte rajtad s lesz remény
Igazoltan visszanyerni jogodat.
Úgy vedd fel ismét régi arcodat.
S akármi történjék ez éjszaka,
Csak bizton menjen a király tova.
Hallga! Hallga!

El