Lear király/Harmadik felvonás, 7. szín
Csarnok Gloster palotájában
Cornwall, Regan, Goneril, Edmund, szolgák jőnek
CORNWALL
Menj sietve férjedhez, a herceghez, s mutasd neki e levelet. - A franczia hadsereg már partra szállt. - Kutassátok fel az áruló Glostert.
Néhány szolga el
REGAN
Tüstént föl kell akasztani.
GONERIL
Ki kell vájni szemét.
CORNWALL
Engedjétek őt az én haragomnak. Edmund, menj el húgunk társaságában. A bosszú, melyet áruló apádon venni kényszerülünk, nem arravaló, hogy lásd. Sürgesd a herceget, hova most mégy, hogy minél előbb készen álljon. Nekünk is azt kell tennünk. Gyors futárokat fogunk tartani, kik az értekezést közöttünk fenntartsák. Élj boldogul, drága húgom.
Edmundhoz
Élj boldogul, Gloster gróf.
Oszvald jő
Nos, nos? Hol a király?
OSZVALD
Lord Gloster vitte el.
Lovagjai, mintegy harminchatan,
Itt a kapunál találkozván vele,
Együtt menének el Dover felé,
Hol, mint dicsekszenek, jól fegyverelt
Barátaik vannak.
CORNWALL
Szerezz lovat
Úrnőd számára.
GONERIL
Édes lord s öcsém,
Élj boldogúl.
Goneril, Edmund, Oszvald el
CORNWALL
Járj boldogúl. -
Keressétek Glostert, az árulót,
Hozzátok őt kötözve, mint a tolvajt.
Több szolga el
Bár életét, míg el nem itéltetik,
Nem támadhatjuk meg: mégis hatalmunk
Szolgáljon egyszer a haragnak, amit
Gáncsolnak bár, gátolni nem lehet.
Ki az ott? Az áruló?
Szolgák visszajőnek Glosterrel
REGAN
Hálátlan róka, ő az!
CORNWALL
Meg kell kötözni száraz karjait.
GLOSTER
Mit akar nagyságod? Jó barátaim,
Vendégim vagytok, gondoljatok erre
És ne csúfoljatok meg.
CORNWALL'
Kössétek meg, ha mondom.
Szolgák kötözik
REGAN'
Jól erősen.
Fertelmes áruló te!
GLOSTER
Embertelen nő! én az nem vagyok.
CORNWALL
Kössétek e székhez. Várj csak, gaz zsivány.
Regan Gloster szakállát tépi
GLOSTER
Az istenekre! ez már nemtelenség?
Szakállam tépni!
REGAN
Ősz, s ily áruló!
GLOSTER
Te semmirekellő nő; amit kitépsz
Államról, minden szál föléled és
Vádolni fog. Házigazdád vagyok.
Nem kéne vendégszerető arcomon
Rabló kezekkel dúlnod. Mit akarsz?
CORNWALL
Szólj, sir, Frankhonból milyen levelet
Kapál legújabban.
REGAN
Szólj egyszerűn,
Mi tudjuk a valót.
CORNWALL
S mily frígyben állsz
Az árulókkal, kik most legutóbb
Kiszálltak országunkban?
REGAN
Szólj, kinek kezébe
Adád a hóbortos királyt?
GLOSTER
Levél
Jött hozzám, mely sejtelmeket közöl,
De pártatlan s nem ellenség kezéből.
CORNWALL
Fogás.
REGAN
Hazudság.
CORNWALL
A királyt hova
Küldötted?
GLOSTER
Doverbe.
REGAN
És miért
Doverbe? nem kötöttük életedre -
CORNWALL
Miért Doverbe? Erre szólj előbb.
GLOSTER
Bitóhoz kötve tűrnöm kell a kínzást.
REGAN
Miért Doverbe?
GLOSTER
Mert nem akarám
Meglátni, mint vájják ki szegény öreg
Szemét kegyetlen körmeid; sem azt,
Mint bőszült nénéd vadkan-agyarát
Fölkent testébe vágja. Ily viharral,
Mely e vak éjben érte tar fejét,
Föllázadt volna még a tenger is,
S kioltott volna minden csillagot;
De ő, szegény öreg szive, még segített
Az égnek záporozni. Kapúd előtt
Ha farkas ordít ilyen zord időben.
Így kéne szólnod: »Jó őr, nyiss kaput.«
A vadság megtört e közrémületben.
De meglátom még, a szárnyas boszú
Mint éri utól az ilyen gyermeket.
CORNWALL
Azt nem látod meg. Tartsátok, fiúk,
A széket. Lábamat szemeidre szegzem.
A széket! hadd rúgjam ki a szemét.
Glostert letartják székében, míg Cornwall kiüti szemét, és lábát ráteszi
GLOSTER
Ki hosszu életet vár, jöjjön és
Segítsen! Ó, vadság! Ó, istenek!
REGAN
Ezt majd amaz gunyolná: még amazt is!
CORNWALL
Ha! Látsz-e most bosszút?
SZOLGA
Megállj, Mylord,
Gyermekkoromtól hű szolgád vagyok. Jobb
Szolgálatot még nem tettem soha,
Mint most, midőn azt mondom, hogy: megállj!
REGAN
Mi ez, te cenk?
SZOLGA
Ha szakállt viselnél, most e tettedért
Megrángatnám! Mit akarsz vele?
CORNWALL
Gaz inas!
Kardot húz s rárohan
SZOLGA
No hát, jer, s vedd el, amit a harag nyújt!
Kardot húz, vívnak, Cornwall sebet kap
REGAN
(más szolgához)
Adj kardot. Ó, a fellázadt paraszt!
Kiragad egy kardot, s hátulról megszúrja
SZOLGA
Oda vagyok. Még van egy szemed, Mylord,
Láthatd még némi bűnhödésit. - Ó!
Meghal
CORNWALL
Nehogy többet lásson, meg kell előzni.
Pusztúlj, silány kocsonya.
Kinyomja Gloster másik szemét s a földre veti
Hol van most világod?
GLOSTER
Minden sötét s örömtelen. Hol Edmund
Fiam? Edmund! szíts fel minden szikra lángot
A természetben, megtorolni e
Borzasztó tettet.
REGAN
Kotródj, hitszegő gaz!
Azt hívod, aki gyűlöl. Pártütésed
Ő födte fel nekünk, ki sokkal is jobb,
Hogysem megszánjon.
GLOSTER
Ó, én kába! Edgar
Méltatlan szenved. Megbocsássatok,
Jó istenek, s neki adjatok szerencsét.
REGAN
Vessétek őt ki a kapun: szagolja
Dover felé az útat. - Nos, Mylord,
Hogy vagy?
CORNWALL
Megsebesültem. Jer velem. -
El e szemetlen gazzal. - E dögöt
Vessétek a szemétre. - Regan, én nagyon
Kezdek vérezni. Rosszkor jött e seb.
Jer, nyújtsd karod.
Cornwall, Regan által vezetve el, szolgák feloldják Glostert s elvezetik
ELSŐ SZOLGA
Ha ez ember is jó véget ér,
Nem félek elkövetni bármi bűnt.
MÁSODIK SZOLGA
Ha e nő
Sokáig él s természetes halált ér,
Szörnyekké lesznek mind az asszonyok.
ELSŐ SZOLGA
Kisérjük a grófot s adjuk a
Bedlamot mellé: mint kóbor bolond,
Minden dologra kész.
MÁSODIK SZOLGA
Eredj utána.
Vérző szemére én majd szöszt hozok
S tojás fehérit. Az ég legyen vele!
Kétfelé el