Lear király/Első felvonás, 3. szín
Szoba Alban herceg palotájában
Goneril és Oszvald jőnek
GONERIL
Igaz, hogy atyám megütötte az udvarmesteremet, amiért bolondját megszidta?
OSZVALD
Igen, asszonyom.
GONERIL
Későn-korán bánt. Óra nem mulik,
Melyben ki nem tör egy s más durvaságra,
Mi végre mindnyájunkat összeveszt. Tovább
Nem tűrhetem. Legényei korhelykednek,
S maga ránk támad minden semmiségért. -
Ha a vadászatról visszatér, tagadj el,
Mondd, hogy beteg vagyok. Nem árt ha felhagysz
Előbbi készségeddel; a hibáért
Én számolok.
OSZVALD
Éppen most jön, asszonyom.
Kürtszó a színfalak mögül
GONERIL
Légy, mint csak bírsz, nehézkes és hanyag,
S legényid is; szeretném szóba hozni:
Ha nem tetszik neki, menjen el hugomhoz,
Ki ebben, jól tudom, egyetért velem
S magán kifogni nem hágy. A bohó agg!
Folyvást szeretné éreztetni súlyát,
Melyet már elvetett. Lelkemre mondom!
Az agg ember gyermekké lesz megint,
Kit majd szigorral, majd hizelgve kell,
Ha csínt tesz, rendbe hozni. - Ne feledd,
Amit mondottam.
OSZVALD
Értem, asszonyom.
GONERIL
Vitézivel hidegebben bánjatok.
Történjék bármi, mindegy. Mondd meg ezt
Legényeidnek. Alkalomra várok,
És ebből várom azt, mert szólanom kell. -
Tüstént irok testvéremnek, hogy ő is
Ez úton járjon. - Láss ebéd után.
Mindketten el