Lear király/Első felvonás, 3. szín

A Wikiforrásból
← Első felvonás, 2. színLear király
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Első felvonás, 3. szín
Első felvonás, 4. szín →

Szoba Alban herceg palotájában
Goneril és Oszvald jőnek

GONERIL

Igaz, hogy atyám megütötte az udvarmesteremet, amiért bolondját megszidta?

OSZVALD

Igen, asszonyom.

GONERIL

Későn-korán bánt. Óra nem mulik,
Melyben ki nem tör egy s más durvaságra,
Mi végre mindnyájunkat összeveszt. Tovább
Nem tűrhetem. Legényei korhelykednek,
S maga ránk támad minden semmiségért. -
Ha a vadászatról visszatér, tagadj el,
Mondd, hogy beteg vagyok. Nem árt ha felhagysz
Előbbi készségeddel; a hibáért
Én számolok.

OSZVALD
            Éppen most jön, asszonyom.

Kürtszó a színfalak mögül

GONERIL

Légy, mint csak bírsz, nehézkes és hanyag,
S legényid is; szeretném szóba hozni:
Ha nem tetszik neki, menjen el hugomhoz,
Ki ebben, jól tudom, egyetért velem
S magán kifogni nem hágy. A bohó agg!
Folyvást szeretné éreztetni súlyát,
Melyet már elvetett. Lelkemre mondom!
Az agg ember gyermekké lesz megint,
Kit majd szigorral, majd hizelgve kell,
Ha csínt tesz, rendbe hozni. - Ne feledd,
Amit mondottam.

OSZVALD
                Értem, asszonyom.

GONERIL

Vitézivel hidegebben bánjatok.
Történjék bármi, mindegy. Mondd meg ezt
Legényeidnek. Alkalomra várok,
És ebből várom azt, mert szólanom kell. -
Tüstént irok testvéremnek, hogy ő is
Ez úton járjon. - Láss ebéd után.

Mindketten el