Lear király/Első felvonás, 4. szín

← Első felvonás, 3. szín

Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Első felvonás, 4. szín

Első felvonás, 5. szín →

Csarnok ugyanott
Kent álöltözetben jő

KENT

Ha kölcsönzött hang képes lesz beszédem
Elváltoztatni, úgy teljes sikert
Küzdhet ki célzatom, miért
Ez alakot fölvettem. - Most, száműzött Kent,
Ha ott, hol elitéltek, még tehetsz
Szolgálatot (s bár úgy lehessen), szeretett
Urad nem fog henyén találni.

Harsonaszó. Lear, lovagok, kíséret jőnek

LEAR

Percig se kelljen várnom az ebédre. Eredj, sürgesd.
Egy a kíséretből el
Mi baj? ki vagy?

KENT

Ember.

LEAR

Mi a hitvallásod? Mi dolgod velem?

KENT

Hitvallásom: nem lenni kevesebb, mint látszom; híven szolgálni azt, ki bizalmába fogad; szeretni, aki becsületes; társalogni avval, aki bölcs és keveset beszél; irtózni a törvényszéktől; víni, ha ki nem kerülhetem, s halat nem enni.

LEAR

Mi vagy?

KENT

Jószívű fickó, s oly szegény, mint a király.

LEAR

Ha oly szegény vagy jobbágynak, mint ő királynak, elég szegény vagy. Mit akarsz?

KENT

Szolgálni.

LEAR

Kinek?

KENT

Neked.

LEAR

Ismersz engem, fickó?

KENT

Nem, sir, de van valami magad-tartásában, mit uramnak szeretnék nevezni.

LEAR

Mi az?

KENT

Méltóság.

LEAR

Miféle szolgálatra vagy alkalmatos?

KENT

Tudok becsületes titkot tartani, lovagolni, futni, furcsa regéket elbeszélés közben megrövidíteni, egyszerű követségben őszintén eljárni; alkalmas vagyok mindenre, mire közönséges emberek képesek; de fő érdemem az ügyekezet.

LEAR

Milyen idős vagy?

KENT

Nem oly ifjú, hogy nőt énekeért megszeressek, sem oly öreg, hogy semmiért belebolonduljak: negyvennyolc év van hátamon.

LEAR

Kövess. Szolgám vagy. Ha ebéd után nem tetszel kevésbé, nem fogunk többé megválni. - Ebédet, hejh! ebédet. - Hol az én legénykém? Hol bolondom? Menjetek, hívjátok ide bolondomat.
Oszvald jő
Te, te kölyök, hol van leányom?

OSZVALD

Bocsánat, sir.
El

LEAR

Mit mond ez a fickó? Hívjátok vissza a tökfejűt. - Hol van bolondom, hejh! - mintha alunnék a világ. - Nos? hol az a pimasz?

LOVAG

Azt mondja, Mylord, hogy leányod beteg.

LEAR

Miért nem jő ide a rabszolga, ha hívatom?

LOVAG

Biz az, sir, kereken kimondta, hogy nem akar.

LEAR

Nem akar!

LOVAG

Nem tudom, Mylord, mint van, de úgy veszem észre, mintha fölségedet kevesebb tiszteletteljes szeretettel környeznék, mint hozzá szokva volt. A nyájasságnak igen nagy fogyatkozását tapasztalom mind a közönséges alattvalóknál, mind magánál a fejedelemnél és leányodnál.

LEAR

Hah! hogy mondád?

LOVAG

Bocsánat, uram, ha tévedésben vagyok, mert a kötelesség nem enged hallgatnom, midőn nagyságodat megsértve gondolom.

LEAR

Saját tapasztalatomra emlékeztetsz. Igazi kiszámolt hanyagságot vettem észre most legutóbb, mit én inkább féltékeny furcsaságomnak kívántam tulajdonítani, mint szántszándékos udvariatlanságnak. Majd végére járok. - De hol a bolond? nem láttam vagy két nap óta.

LOVAG

Mióta legifjabb asszonyunk Frankhonba ment, a bolond egészen elemészti magát bújában.

LEAR
Ne többet erről; magam is észrevettem. - Eredj, hídd leányomat, szólni akarok vele.
Egyik kísérő el
Eredj, hídd bolondomat.
Másik kísérő el
Oszvald visszajő
Te vagy, sir? Jer ide. Mi vagyok én, sir?

OSZVALD

Mylady atyja.

LEAR

Mylady atyja! Mylord gazembere: te fattyú csont! e rabszolga! te bitang!

OSZVALD

Bocsánat, Mylord, én nem vagyok az.

LEAR

Még te farkasszemet nézsz velem, te semmirekellő?
Üti

OSZVALD

Nem tűröm, hogy üssenek, Mylord.

KENT

Azt sem, hogy földhöz csapjanak, te, süvölvény.
Gáncsot vet neki

LEAR

Köszönöm, cimbora, szolgám vagy. Szeretlek.

KENT

Jöjj, sir, kelj fel s el innen. Majd megtanítlak én különbséget tenni. Maradj, ha egész kamasz-hosszaságodban még egyszer meg akarod mérni a földet. De menj, tisztulj. Van eszed? Így ni.
Kilöki Oszvaldot

LEAR

Köszönöm, te barátságos kópé; itt a foglaló szolgálatra.
Pénzt ád Kentnek

Bolond jő

BOLOND

Én is felfogadlak. - Itt a tarajom.
Sapkáját Kentnek adja

LEAR

Nos, csinos kis gyerkőcém, hogy vagy?

BOLOND

Pajtás! legjobb, ha elveszed a csörgősipkámat.

KENT

Miért, bolond?

BOLOND

Miért? Mert olyannak fogod pártját, ki kiesett a kegyelemből. - Hja! ha nem tudsz úgy mosolyogni, ahogy a szél fú, tüstént náthát kapsz. Itt van, fogd meg sipkámat. Mert ez a cimbora száműzte két leányát, s a harmadikat akaratja ellen megáldotta; ha követed őt, szükségképp viselned kell sipkámat. - Hogy vagy, komám? szeretném, ha két csörgősipkám volna és két leányom.

LEAR

Minek, fiam?

BOLOND

Ha minden vagyonomat nekik adtam volna, a sipkáimat magamnak tartanám. Itt az enyém; kérd a másikat leányaidtól.

LEAR

Vigyázz, fickó, korbácsot kapsz.

BOLOND

Az igazság kutya, melynek ólban a helye, azt ki kell korbácsolni; míg a lady, a szuka, a tűz mellett szabadon bűzölöghet.

LEAR

Keserű galacs nekem!

BOLOND

Fickó! én egy mondásra tanítlak.

LEAR

Tedd.

BOLOND

Figyelj, hát, komám: -
Gazdagabb légy a látszatnál.
Szólj kevesbet, mint mondhatnál.
Kölcsön többet végy, mint adtál.
Ha örökké gyalogolnál,
Nem volnál jobb a lovadnál.
Higgy kevesbet, mint tanultál.
Kockán többet húzz, mint raktál.
Hagyd rimádat s a tivornyát,
Őrizd honn a kapufélfát:
S többet nyersz e gazdaságon,
Mint Bertók a csíkvásáron.

LEAR

Hisz, bolond, ez semmi.

BOLOND

Igen, mert hasonló a fizetetlen ügyvéd lélegzetéhez; mitsem adsz nekem érte. Semmi hasznát sem veszed a semminek, komám?

LEAR

Hogy vehetném, fiú, hisz a semmiből mitsem lehet csinálni.

BOLOND
(Kenthez)
Kérlek, mondd neki: éppen annyira megy országának jövedelme is. Bolondnak nem hiszi.

LEAR

Keserű bolond!

BOLOND
Tudod, fiam, mi különbség az édes bolond és a keserű bolond között?

LEAR

Nem, fiú; taníts meg.

BOLOND

Az urat, ki rávett, hogy
Add át országodat,
Jer, állitsd ide mellém,
Vagy állj helyén magad.
Megláthatd, melyik édes,
Melyik fanyar bolond.
Itt áll egyik tarkán, amott
A másik. - Meg ne mondd.

LEAR

Te bolondnak hívsz engem, fiú?

BOLOND

Minden egyéb címeidet elajándékoztad, az veled született.

KENT

Ez nem egészen bolond, Mylord.

BOLOND

Bizony nem. Lordok és nagy emberek nem engednék azt nekem: ha egyedáru-jogosítványom volna rá, ők is részesek akarnának benne lenni; s a hölgyek, éppen azok nem hagynák egymagamnak a bolondságot, ők is kaparítanának el belőle. - Adj egy tojást, komám, s én két koronát adok neked.

LEAR

Miféle koronák lehetnek azok?

BOLOND

Nos hát! ha középen kettévágom a tojást, s a székét kieszem, két tojáshéjkorona marad belőle. Midőn te koronádat kettészelted s mind a két darabját odaadtad, hátadon vitted át a szamaradat a sáron. Igen kevés ész volt tar pilisedben, midőn arany koronádat elajándékoztad. Ha magam feje szerint beszélek, korbácsoltasd meg, ki azt legelőször igaznak találja.
Dalolva
        Ez év nem kedvez a bolondnak,
        Mert most a bölcs is dőre;
        Nem bír eszével, s a majommal
        Komázik nyakra-főre.

LEAR

Mióta vagy oly tele dallal, fickó?

BOLOND

Mióta leányaidat anyáiddá tetted, komám; mert midőn a vesszőt kezökbe adád s bugyogódat leoldtad,
Dalolva
        Szilaj gyönyörtől sírtak ők,
        Én dallék a bánat miatt,
        Hogy ily király a bohók között
        Bujóskát játszogat.
Kérlek, komám, fogadj nekem mestert, hogy hazudni oktasson; úgy szeretném megtanulni a hazudást.

LEAR

Ha hazudsz, fickó, még korbácsot kapsz.

BOLOND

Bámulok, mily nagy rokonszenv van közted s leányaid között. Azok meg akarnak korbácsoltatni az igazmondásért, te meg akarsz korbácsoltatni a hazudásért s néha megkorbácsolnak, ha békén vagyok. Inkább akármi más lennék, mint bolond, s mégsem szeretnék te lenni, komám. Te eszedet mindkét végén megnyested, s középen mitsem hagytál. Itt is jön egy afféle nyesedék.
Goneril jő

LEAR

Nos, nos, lányom? Mit keres e párta fejeden? Úgy látszik, egy idő óta igen komor vagy.

BOLOND'

Pompás cimbora voltál, komám, míg komorságával nem kelle törődnöd: most zerus vagy szám nélkül. Én különb ember vagyok náladnál: én legalább bolond vagyok, te semmi vagy. De bocsánat, már megfogom nyelvemet, mert arcod
Gonerilhez
úgy parancsolja, bár mit sem szólsz.
        Mum, mum,
        Ha sem bakancsom, sem sarum,
        Mezítláb járok a falun.
Ez csak olyan kicsépelt borsóhaj.
Learre mutat

GONERIL

Nem e bolond csupán, kinek minden szabad,
Többen garázda népeid közől
Kötődnek, dúlakodnak, s új meg új
Rendetlenséget tesznek tűrhetetlen
Tivornyáikkal. Azt hivém, ha ezt
Meghallod, sir, elégtételt adandsz,
S rémülve látom, amint az imént
Szóltál s tevél, hogy pártolod magad
Ez életmódot s elnézésed által
Még unszolod. Ha így téssz, a hiba
Meg fog rovatni és a büntetés
Ki nem marad, mely a közcsend javára
Történve bár, tán bántalmadra is lesz
Hatása által. Ezt ha kénytelenség
Ildomnak nem nevezné, még utóbb
Gyalázatunkra válnék.

BOLOND

Mert tudod, komám:
        Ökörszem a kakukfiút
        Mindaddig eteti,
        Mig végre az szegény fejét
        Bekapja s megeszi.
S így a gyertya elaluván, sötétben maradtunk.

LEAR

Leányom vagy te?

GONERIL

Ohajtanám, sir, hogy józan eszeddel élnél, mellyel áldva vagy, s vetkeznéd le ezen szeszélyeket, melyek végre egészen kiforgatnak magadból.

BOLOND

Nem érzi meg a szamár, mikor ló húzza a szekeret? Hejh, babám, beh szeretlek!

LEAR

Ismer engem itt valaki? Hisz ez nem Lear! Így jár Lear, így beszél? Vagy emlékezete gyengül? vagy látása? Aluszom-e vagy ébren vagyok? Ha! biz Isten, ez nem így van. Hol, aki megmondja, mi vagyok?

BOLOND

Lear árnya.

LEAR

Szeretném tudni, mert a fölségnek, tudomásomnak, eszemnek tanúsága szerint azon álhitben kellene lennem, hogy leányaim vannak.

BOLOND

Kik engedelmes apává fognak tenni.

LEAR

Neved, szép úri hölgy?

GONERIL
                     Hagyd abba, sir.
E bámulás is mind azon szabású
Egyéb tréfáiddal. Szándékomat,
Kérlek, ne értsed félre.
Amilyen tisztes agg vagy, éppen oly
Okosnak kéne lenned.
Száz embered van, apród s lovagok,
Oly rendetlen nép, korhely, vakmerő,
Hogy udvarunk, megfertőztetve rút
Erkölcseikkel, aljas fogadónak
Mutatkozik. Korhelység, fajtalanság
Bordélyhoz és csapszékhez teszik azt
Hasonlóbbá, mint úri palotához.
Orvoslatért kiált maga a szemérem.
Engedj azért ohajtásomnak, aki
különben, amit kér, elvenni kész:
Kiséretednek számát tedd alábbra,
S szolgálatodra, kik még megmaradnak,
Legyenek korodhoz illő férfiak,
Kik ismerik magokat és tégedet.

LEAR

Ördög s pokol! nyergeljetek lovat,
Híjátok össze kísérőimet! -
Nem háborgatlak, elfajult teremtmény;
Van még egy más leányom.

GONERIL

Cselédimet vered; s magánál jobbakat
Szolgáivá tesz csőcselék hadad.

Alban jő

LEAR

Jaj annak, akit késő bánat ér.
Albanhoz
Ó, itt vagy, sir? Te akartad ezt, uram? -
Lovat nekem! -
Hálátlanság! te márványszívü ördög,
Utálatosb, ha gyermekben lakol,
A tenger szörnyinél!

ALBAN

Kérlek, sir, légy türelmes.

LEAR
(Gonerilhez) Átkozott
Sárkány! hazudsz. Kiséretem
Szemen-szedett nép, ritka jellemű,
Kik értik tisztük minden részletét,
S kik legvigyázóbb gonddal őrizik
Nevök becsűletét. - Csekély hiba,
Mi rútnak látszottál Cordeliában:
Mely, mint a kínpad, természetes arcomat
Elforgatá, minden szeretetet
Kiölt szűmből s beléje mérget öntött!
Ó, Lear, Lear, Lear! verd e kaput,
Fejét vervén
Mely dőreséged előtt utat nyitott,
Midőn eszed kiment! - Jerünk, jerünk,
Fiaim.

ALBAN
      Mylord, én bűntelen vagyok,
Azt sem tudom, mi izgatott fel így.

LEAR

Lehet, Mylord. Természet, hallj meg engem!
Te, drága istenség, hallgass reám!
Tartsd vissza szándokod, ha kész valál
Gyümölcsözővé tenni e teremtményt;
Tedd magtalanná méhét mindörökre,
Hervaszd el benne a tenyészetet,
Hogy hitvány testéből gyermek soha
Ne származzék, mely díszt adjon neki!
S ha akarnád, hogy szüljön valaha,
Haragból alkosd gyermekét, hogy éljen
Természet csúfjaként gyötrelmeül,
Hogy ráncokat ásson ifju homlokába;
Hulló könyűi arcain csatornát
Égessenek; szülője gondjait,
Jótéteményét gúny- és megvetéssel
Térítse meg: hogy lássa, mennyivel
Élesben fáj, mint a kigyó foga,
Hálátlannak tudni gyermekét. -
El innen, el!
El

ALBAN

  Teremtő istenek!
Honnan van ez?

GONERIL

Ne fáraszd eszedet
Okát kitudni. Hagyd inkább szeszélyét
Céljához jutni, melyet kábasága
Tüzött magának.

Lear visszajő

LEAR

Mit? Ötven kísérőim egy csapásra,
Két hét alatt?

ALBAN
            Mi baj, Mylord?

LEAR

Megmondom: - Élet és halál!
Gonerilhez
Szégyenlenem kell, hogy van annyi lelked
Igy megrendítni férfiságomat, hogy
Kitörésükre méltattak e forró,
Erőszakos könnyek. Dögvész reád!
Az apaátok gyógyulhatlan sebei
Nyilaljanak által minden ereden. -
Ti balga, vén szemek! csak sírjatok még
Ez ok miatt: kivájlak és ledoblak
Azon vizestül, melyet öntötök,
A földet nedvesítni. - Ennyire
Jutottunk, hajh! - De jól van: még maradt
Leányom, aki - bizton mondhatom -
Szeret s megengesztel. Ha megtudandja
Felőled ezt, körmeivel nyúzza meg
Farkaspofádat. És megéred azt,
Hogy a tisztet, melyet te már örökre
Letettnek hittél, újra fölveszem.
Megéred, biztosítlak.

Lear, Kent s kísérői elmennek

GONERIL
                            Hallod ezt, Mylord?

ALBAN

Bármint szeretlek, Goneril,
Oly részrehajló lenni nem tudok -

GONERIL

Kérlek, nyugodj meg. Hejh! Oszvald, te itt?
A bolondhoz
Gaz inkább, mint bolond, eredj uradhoz.

BOLOND

Lear komám, Lear komám, várj, vigy magaddal!
        A róka tőrbe hágva,
        Atyának ily leánya
        Jutnának még ma fára,
        Ha csörgősipkám ára
        Kötéllel jegyben járna.
        S most a bolond megy utjára.
El

GONERIL

A gondolat nem volt rossz: száz lovag!
Bölcs önvédelem, hogy száz lovagot
Fegyverben tartson. Igen, hogy minden álom-,
Panasz- vagy suttogásra, minden ábránd,
Rossz kedv miatt erejökkel támogassa
Eszelősködését s életünk csupán
Kegyétől függjön. - Hejh, Oszvald, ha mondom.

ALBAN

Ez túlzó félelem.

GONERIL
                Jobb, mint a túlbizás.
Hárítsuk inkább a bajt, mely remegtet,
Semmint remegjünk az elháritástól:
Én ismerem szivét; megirám hugomnak,
Miket beszélt. Ha most a száz lovaggal
Az befogadja, bár eléje tártam,
Hogy mily veszély fenyegeti, - Nos, Oszvald!
Oszvald jön
Kész a levél hugomhoz?

OSZVALD

Igen, asszonyom.

GONERIL

Ülj lóra és végy társakat magadhoz,
Tudósítsd őt ez aggalmam felől;
Adj hozzá, amit tudsz magad, hogy annál
Inkább meggyőződhessék. Indulás;
És fordulj hamar!
Oszvald el
Nem, Mylord, ha íly
Tejszelíd modorú vagy - noha én
Nem kárhoztatlak érte - megbocsáss:
Inkább illet vád észhiány miatt, mint
Dicséret kártékony jóságodért.

ALBAN

Nem mondhatom, mi messze hat szemed; de
Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.

GONERIL

Sőt -

ALBAN

Jó, jó! Multával a napot.

Mind a ketten el