Lear király/Első felvonás, 2. szín
| ← Első felvonás, 1. szín | Lear király szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály Első felvonás, 2. szín | Első felvonás, 3. szín → |
Csarnok Gloster gróf palotájában.
Edmund jő, kezében levél van
EDMUND
Természet, istenem vagy: hódolok
Törvényednek. Mért kéne a szokás
Bilincseit hurcolnom, s magamat
A nemzeteknek finnyássága által
Kifosztani hagynom, mert tíz, tizenöt
Hóval bátyám után vagyok? Miért
Fattyú? miért korcs? ha szintúgy megütöm
A mértéket, szintoly hőslelkű vagyok,
S arcom, mint ama tisztes hölgy fiáé?
Mért bélyegeznek korcsnak, fattyunak?
Miért volnánk mi korcsok? Fattyu és korcs!
Kik a természet fürge meglopása
Közben hatalmasb alkatot, szilajb
Erőt nyerénk, mint egy egész sereg
Fajankó, kik pállott, fáradt, megúnt
Ágyban félálom és ébrenlét között
Fogamzanak. Jól van hát, földedet,
Törvényes Edgar, bírnom kell. Atyánknak
A fattyu Edmund szintoly kedvese,
Mint a törvényes. Törvényes! finom szó!
Jól van: törvényesem! ha a levél
Kézhez jut, a csel jól sikerül, a fattyú
Edmund lesz úr a törvényes felett.
Növök, gyarapszom: a fattyúk javára
Csináljatok most pártot, istenek!
Gloster jő
GLOSTER
Száműzve Kent, haraggal vált a frank,
S az éjjel elmegy a király. Hatalma
Átírva s kegytartásra összevonva,
S mind villámgyorsan, minthogyha bögöly
Kergette volna. - Edmund, mit csinálsz?
Mi hír?
EDMUND
Nagyságod engedelmével, semmi.
A levelet elteszi
GLOSTER
Miért akarod hát oly mohón eltenni azt a levelet?
EDMUND
Én semmi újságot nem tudok, Mylord.
GLOSTER
Miféle írást olvasál imént?
EDMUND
Semmit, Mylord.
GLOSTER
Mire való hát az az iszonyú sietség, hogy azt zsebedbe dugd? A semmit érőnek nem szükség magát elrejtenie. Ha semmi, úgy nem kell hozzá pápaszem.
EDMUND
Bocsáss meg, sir, levél bátyámtól, melyet még nem olvastam el egészen, ami keveset kivehettem, nem arra való, hogy nagyságod belenézzen.
GLOSTER
Add ide a levelet, sir.
EDMUND
Megbántlak, akár megtartom, akár átadom. Tartalma, mint részint felfoghattam, feddésre méltó.
GLOSTER
Hadd lám! hadd lám!
EDMUND
Bátyám igazolására azt kell hinnem, hogy ezt csak erényem kísértése s kipuhatolása végett írta.
GLOSTER
(olvas) »Az agg kornak ezen tisztelete s rendőrködése felettünk, keserűvé teszi a világot legjobb éveinkben; visszatartja javainkat, míg vénségünk azt többé nem élvezheti. Igen silány és dőre rabságot kezdek találni az elévült zsarnokság nyomában, mely uralkodik, nem mert hatalma van, hanem mert eltűretik. Jer hozzám, hogy ez iránt bővebben szólhassunk. Ha apánk addig alunnék, míg én fölkelteném, fele jövedelmével te bírnál mindörökre s maradnál kedvence Edgar bátyádnak.« Üm! árulás. »Alunnék, míg én fölkelteném« - »fele jövedelmét te bírnád.« Fiam, Edgar! Volt keze ezt írni? Szíve és esze kigondolni? Mikor kaptad ezt? ki hozta hozzád?
EDMUND
Nem hozták, Mylord, éppen ez a ravaszság benne. Az ablakon vetették szobámba, úgy találtam.
GLOSTER
Gondolod, hogy ez bátyád keze írása?
EDMUND
Ha tartalma jó volna, megeskünném, hogy az övé; de ilyen lévén, szeretném hinni, hogy nem az.
GLOSTER
Övé.
EDMUND
Kétségtelen, de reménylem, szíve nem foglaltatik benne.
GLOSTER
Nem példázgatott előtted ezelőtt soha e tárgyban?
EDMUND
Soha, Mylord. De gyakran hallám őt állítani, miszerint igazságos, teljeskorúak lévén a fiúk, hanyatlók az atyák, hogy az atyák a fiúk gyámsága alatt legyenek, s a fiúk kezeljék a jövedelmeket.
GLOSTER
Ó, semmirekellő gazember! Ugyanaz, ami a levélben van. Irtózatos gazember, természetellenes, kárhozatos gazember, több mint baromi! - Menj, fiú, keresd fel. Tüstént elfogatom. Utálatos gazember! Hol van most?
EDMUND
Nem tudom, Mylord. Ha méltóztatnál felfüggeszteni haragodat bátyám ellen, míg jobb bizonyságot szerezhetsz szándéka felől, biztosabb úton járnál; ellenben, ha erőszakosan lépsz föl ellene, szándéka iránt tévedésben lévén, az igen nagy csorbát üt becsületeden s engedelmes szívét összezúzza. Életemet merném lekötni érette, hogy ezt csak nagyságod iránti vonzalmam kitudása végett írta s nem valami veszélyes célzatból.
GLOSTER
Azt hiszed?
EDMUND
Ha nagyságod jónak találja, elhelyezem, hol kihallgathat bennünket, midőn efelett értekezünk, és saját hallomása után meggyőződést szerezhet magának, éspedig minden további halogatás nélkül még ma estve.
GLOSTER
Nem lehet oly szörnyeteg.
EDMUND
Bizonyosan nem.
GLOSTER
Atyja iránt, ki őt oly gyengéden, oly bensőleg szereti. Menny és föld! Keresd fel őt, Edmund, kutasd ki őt, kérlek, intézd a dolgot legjobb belátásod szerint. Kivetkezném mindenemből, hogy bizonyost tudjak.
EDMUND
Tüstént fölkeresem őt, sir. Ügyekezni fogok a dolgot lehető legjobban elintézni, s majd hírt adok felőle.
GLOSTER
Ezek az utóbbi nap- s holdfogyatkozások nem jót jelentenek nekünk; ámbár a természet bölcsessége ezt így is, úgy is magyarázhatja, a természetet magát is ostorozzák a bekövetkező események: a szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, testvérek összecsapnak, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás, s a viszony felbomlik apa s fiú között. Ez az én gazfiam is e jóslat alá esik; itt a fiú az apa ellen van. A király kivetkezik természeti hajlamából, s az apa feltámad gyermeke ellen. Megettük kenyerünknek javát. Fondorság, csel, árulás, romboló zavargás kísérnek nyakra-főre sírunkba. - Keresd fel ezt a gazfiút, Edmund; nem vallod kárát. Óvatosan csináld! - S a nemes és hűséges Kent számkivetve! Vétke: becsületesség. Különös, nagyon különös. (El)
EDMUND
Ez a legfölségesebb bohózat a világon, hogy midőn szerencsénk beteg (mi pedig többnyire erkölcseink megzabálásából ered), balsorsunkra vetünk: napra, holdra, és a csillagokra, mintha gazemberek kényszerűségből volnánk, bolondok az ég akaratjából, semmirekellők, tolvajok, országárulók a szférák hatalmánál fogva, részegesek, hazugok, házasságtörők csupa megrögzött engedelmességből a planétai befolyások iránt, szóval, ami rosszban leledzünk, az mind isteni unszolásból történnék. Csodálatos kibúvási mód a kurafinak bakkecske hajlamait a csillagokra hárítani. Atyám a sárkányjegy alatt közösködött anyámmal, s születésem a nagymedve alá esik, azért vagyok én durva és korhely. Eh! én biz az lettem volna, ami vagyok, ha mindjárt a legszűziesebb csillag pislogott volna az ég boltozatán, mikor engem fattyúvá nemzettek.
Edgar jön
És ő itt terem, mint a végfordulat a régi komédiában. Szerepem most »egy semmirekellő melankóliája«, sóhajjal, mint Tamásé Bedlamben. Ó, ezek a sötétedések e viszályok előjelei. Fa, sol, la, mi.
EDGAR
Hogy vagyunk, Edmund öcsém? Miféle komoly dolgokról elmélkedel?
EDMUND
Azon jóslatról gondolkozom, bátya, melyet a napokban olvastam, melynek ezen napsötétedés után kellene bekövetkezni.
EDGAR
Foglalkozol te ilyenekkel?
EDMUND
Bizonyossá teszlek, hogy amely események fel vannak jegyezve szerencsétlenségünkre, mind beteljesednek, vagyis: természetellenesség szülő s gyermekek közt, halál, éhínség, régi barátságok felbomlása, meghasonlás a státusban, fenyegetés, átkozódás a király s nemesség ellen, alaptalan gyanúskodás, jóbarátok számkivetése, a seregek kicsapongásai, házasok elválása, s mit tudom én.
EDGAR
Mióta tartozol a csillagászati sectához?
EDMUND
Hagyjuk el. Mikor láttad atyámat legutóbb?
EDGAR
Hát, a múlt éjjel.
EDMUND
Beszéltél vele?
EDGAR
Vagy két egész órát.
EDMUND
Jól váltatok meg? Nem vettél észre neheztelést szavában vagy magaviseletében?
EDGAR
Egy szikrát sem.
EDMUND
Gondolkozzál, mivel bánthattad meg, s kérlek, kerüld tekintetét, míg egy kevés idő bosszúsága hevét csillapítandja, mi most annyira dühösködik benne, hogy alig érné be személyed megtámadásával.
EDGAR
Bizonyosan valami semmirekellő rágalmazott.
EDMUND
Attól tartok én. Kérlek, viseld magad csendesen, míg haragja hullámai egy kissé lelohadnak, s mint mondom, vonulj el velem szállásomra, honnan alkalom szerint majd elhozlak, hogy magad halljad őt beszélni. Menj, kérlek. Itt kulcsom. - Ha kimégy, fegyverrel járj.
EDGAR
Fegyverrel, öcsém?
EDMUND
Bátyám, én javadat akarom: fegyverrel járj. Ne legyek becsületes ember, ha valami rosszat nem forralnak ellened. Elmondtam neked, amit láttam és hallottam, de csak csínján, távol sem oly ijesztőleg, mint valóban van. Kérlek, távozzál.
EDGAR
Hallok felőled nemsokára?
EDMUND
Szolgálatodra leszek ez ügyben.
Edgar el
Hiszékeny apa és nemes testvér, kinek
Lelkéhez úgy nem fér mást bántani,
Hogy ilyesről még csak sejtelme sincs!
S így dőre jámborságát cseleim
Könnyen megnyergelik. Most a dologra!
Kell lenni birtokomnak, és ha nem
Születés, úgy ész után. - Mind jó nekem -
Akármint jő, ha én élvezhetem. (El)