Külföldi mythologiai irodalom (Magyar mythologia)
A mennyire ez általában munkámnál kútfői tekintetbe jő, már az előszóban érintém s ezen általánosságban fogok még utóbb erre nézve vezéreszméimről számolni. Itt elől az utóbb tárgyalt néphagyományos kútfők kiegészítéséül használt e féle külföldi segéd eszközök alkalmazásábani eljárásom akarom sajátlag előadni. Ha már az összes mai tudományos vizsgálati eljárásban a párvonalozás különösen a philologiai tudományoknál kitünő sükerrel gyakoroltatott, úgy az a mythologiai vizsgálatban mindenesetre a legtöbb sükerrel alkalmaztathatik, s ebben ismét sehol sem több eredménynyel, mint e néphagyományos elemek tekintetében. Már fentebb érintettük a meglepő hasonlatosságot, mely ezek között mindenfelé létezik; ennek nyomán tehát épen az egyik homályos vagy töredékesb vonásai, a másik világosb, összefüggőbb, dúsabb adataival kiegészíthetők, magyarázhatók, a sajátságos eltérő kimutatható st. miért erre folytonos s kitünő gonddal voltam. Legelől is szemügyre veendőnek véltem a vélünk mai europai lakainkban a kezdettől legközelebb érintkezett népek e nemü hagyományait, s itt e tekintetben legelől figyelmet igényelt:
1) a Szláv nép, és pedig a specialisabb magyarhoni szláv népies hagyomány; bár mi kevés is az szinte mi ennek eddigi ismertetésére történt. Ilyen a mesére: Rimauski, slovenske povesťi. Levoči 1845. 1ső füzet; tudomásomra eddig több nem jött ki, benne 10, nagyobbára igen becses mythosi mese áll, a kiadó mondja, hogy még más 200zal bir. — A népdalra: Kollár narodne zpewanky. Bud. 1834, és pisňe swetské lidu slowenského. Pest 1823. Szokás, rege s többire némi adalékok szinte tőle: Wyklad sláwy dcere. Pest. 1832. Hasonlón ide tartom már az előbb felszámlált kútfőink közti ide vágó szláv részleteket s hogy gyüjteményemben is, mi a szedés közt kezem utjában állt, nem egy szláv néphagyomány talált helyt. Miután közeleink a Horvátok, Szerbekig nem érhettem, erre nézve csak Vuk nép- s hősdalai számosb német s magyar fordításai majd egyik majd másikát használtam. Az általánosb szláv mythologiára nézve Kollár Slava bohyňe, Tkány szláv myth. lexicona, Schwenck mytholog, d. slaven, s más régibb még jelentéktelenebb mellett, különösen Hanusch jeles művét: wissenschaft d. slavischen mythus. Lemberg 1842, használtam (id. Hanusch m.). Az általánosb, már Grimm és Hanusch által használt szláv néphagyomány gyüjtemény kiadások felhozásával felhagyhatok, miután az utóbbinál teljesen előjőnek, s azokat nagyobbára nyomán használtam; miért csak egy két újabb s általam itt bővebben használt nevezetesb gyüjteményt akarok hozzájok toldani, mint Voicicki és Balinskitól, poviešci ludu. Vars. 1842, jeles lengyel mese gyüjtemény; hasonló és a magyarral igen gyakran érintkező regei Simienskitől podania i legendy, polskie, ruskie, lilevskie. Posen 1845, a jeles közmondásit Wurzbachtól: sprüchwörter der Polen. Wien 1851. Cseh mesék: narodni bachorky a powesti od Boženy Nemcowé. Praga 1845 st.
2) Második az Oláh ― román elem, mire nézve kalauzul Schott Arthur és Albert jeles munkája: valachische märchen. Stuttg. 1845 szolgált, melyben teljes gonddal nem csak az oláh népmese, de rege, szokás st. bevezető, kisérő, magyarázó értekezésekkel tárgyaltatott.
3) A Német népelemet illetőleg miután a sajátlagi nép csekélyebb számú, s újabb gyarmat[1], a régibb, városainkban lakozó pedig már a műveltebb körébe tartozó, itt e tekintetből semmi tenni valóm nem volt (ámbár gyüjtéseim közt itt is cseppent némi eddig ismeretlen)[2], a nélkül is nagyobbára csak a némethonban kibányászottak nyomára lehetne jőni. Ezekre azonban szomszédi tekintetből, s már azon fentebb érintett ős középkori germán s hún-magyar hősregei találkozásnál, különösen pedig a német néphagyományos nyomok és elemek gyüjtése és vizsgálatának tudományos magas fokánál fogva különös figyelmet kellett fordítani. Hogy ez megtörtént, észreveendi az olvasó, nem csak hogy a német mythologiát megalapított, és ezen összes néphagyományos töredékek értelmét is megfejtett Grimmnek alapul vett művei mint: deutsche Mythologie, deutsche Sagen, Haus- und kindermärchen (archäeologiaiak, Rechts alterthümer, Weisthümer. Gesch. d. deutschen Sprache. Über das verbrennen der leichen st.), Grimm Wilhelm Heldensage st. — (a mythologia idézve m. vagy e nélkül is értve, hol csupán Grimm neve a lapszámmal elő kerül, a többi első betűikkel), felhasználvák s teljes eredményeik alkalmazvák; de az ő nyomán az általa használt nevezetesebb kútfőkre is önálló figyelemmel voltam, valahányszor a tárgynak miénk tekintetébeni fontossága megkivánta. A többiben nem csak a német, de az összes idevágó irodalomra nézve kútfői mellékes használatban bátran járhattam el nyomán, miért itt a már általa használtak s kritikailag mintegy megalapítottak felsorolása felesleges volna. Elég legyen csupán az e téreni azóta megjelent újabb itt használt műveknek kimutatása, mint: Panzer, beiträge zur deutsch. mythologie. Münch. 1848. Wolf, beiträge zur deutsch. myth. Götting. 1851. Wolf, Zeitschrift f. deutsche mythologie. Götting. 1853. Egyes bővebben használt monographiák, mint: Frauer, Walkyrien. Weimar. 1846. Schreiber, Feen in Europa. Freiburg. 1842. Maury, les Feés du moyen age. Paris 1843. További rege, monda gyüjtemények: Bechstein, d. Märchenbuch. Leipz. 1846. Bechstein, d. Sagenbuch. Leipz. 1852. Meier, d. Volksmärchen. Stuttg. 1832. Wolf, d. Hausmärchen. Gött. 1851. Wolf, Hessische Sagen. Gött 1853. Schöppner, Sagenbuch der bayerischen land. Münch. 1852. Stöber, Sagen des Elsasses. S. Gall. 1852. Zingerle, Tirols Kind- und Hausmärch. Insbruck 1852. Még az Edda és Niebelungen gyakoribb idézése végett megjegyzem, hogy az előbbi, hol csupán számokkal van idézve, Grimm kiadása után történt, hol az egyes regék neveikkel felhozvák Simrock, Edda die ältere st. szerint. A Niebelungen nagyobbára Lachmann legújabb 3. kiadása (1851), néhol tekintettel a Laszbergi szöveg bővebb részleteire.
4) Ha ezekre már szükséges volt a tekintet mai közelségünk s százados együttlakás és érintkezésnél fogva, még inkább volt az a keletnek, hol bölcsőnként keressük, e nemű nyomaira, melyekben annyi találkozás rejlik gyermek korunk ős eszme világára nézve. Ma ugyan kevés van ebből tudomásunkra mit biztos nyomul vehetnénk; ennek hijányában becses azonban még mindig a mi fenmaradt, s ilyennek veendő az ismeretes „ezer egy éji” mai arab feldolgozásában fenlévő mese gyüjtemény, mely eredetileg nyilván az összes keleti népek, perzsák, hinduk st. saját meséinkhez hasonló népies hagyománya, ámbár az ép úgy vesztett eredetiségéből a feldolgozás, mint a mienk érthetőségére nézve a feledékenység által. Mind a mellett a mieinknek emezekkeli találkozása sokban meglepő, és dacára annak, hogy sokban már elhalaványulhatott az islam előtti valódi mythosi elem, nem egyben az még a mienkkel azonosan kimutatható lesz, mint azt a mű folytán többször s gondolom nem sükeretlenül megkísértettem; a többi hasonlatokrai részletes kimutatás egy jövő magyar mese gyüjteményhez mellékelt paralellismus érdekes teendőeül marad fen. Használtam pedig erre egy újabb s teljesb arab szöveg Weil általi fordításának Lewaldtóli dísz kiadását Stuttg. 1838 4. köt. (id. 1001 éj és az éjek száma szerint). — Nem kevésbé ily hagyományos hit- s hősregei s mondai elemek lévén felismerhetők a perzsa költő Firdusi által Schah nameh (királyok könyve) feldolgozott irani eposban (miután az nem más, mint a legrégibb szó- és irásbeli népies hagyománynak az iró általi összeállitása s költői feldolgozása), azt is e tekintetben egész ily érvényességében véltem felhasználhatónak, s itt is az összehasonlítás, mint az az olvasó belátására álland, kétségtelenül számtalanszor talált. A használt kiadás: Görres, Heldenbuch v. Iran, aus den Schah Nameh des Firdusi 2. köt. Berl. 1820. Egy újabb, Schacktóli fordításhoz csak később jöttem. Más általánosb keleti mythologiai kútfők mellett, melyek nagyobbára inkább mythosophiai rendszerek tanaiul veendők — eltekintve innét az egyszerűbben leiró régiebbeket mint: Hyde de religione veteri persarum, kire azért az idézésben is gyakoribb tekintettel voltam (id. több kiadás miatt szinte fejezet szerint) — ezen népies, ős hagyományos keleti, különösen daemonologiai képzetek kiismerésére nézve segített Hammer Purgstall újabban megjelent irata: geisterlehre der Moslimen. Wien 1852, miután az a moslim mellett, az ez által többnyire meghagyott, keleti daemonologiai eredeti pogány traditiókra nézve is érvényes.
5) Egyiránt kell még egy tekintetet vetni éjszakra is, a ma ott székelő azon népre, melylyel a még felismerhető nyelvrokonságnál fogva a tudományos vizsgálat régi históriai kor előtti időkben törzs s népcsaládi rokonságba hoz, értem a Finneket. Ezt pedig annál inkább, miután körében a pogányság sokkal tartósb volt, s néhol még maig fenmaradt, és mennél dúsabb e nemű néphagyományos nyomok fedeztettek fel még újabban is e népeknél. Ezek egyik fő kútfeje a Kalevala kiadva Lönrottól: Kalevala taikka wanhoja Karjalan rúnója, Suomen Kansan muinosista ajoista. Helsingfors, 1835. (Kalevala vagy karjalai régi dalok a Suoma (finn) nép hajdani korából, utóbb 1849 tetemesen bővített kiadás; idézve runók s versek szerint: használva szinte Schiefner német fordítása, Helsingfors 1853). Ezen a népkörében mintegy a rhapsodoktól származó, cyclicus töredék összeszedett dalok epicus alakban dús mythosi emlékeket tartalmaznak; ilyenek azonban már az előbb s utóbb a néptől szedett számos runók, dalok és énekek, nagyobbára varázslási különös formulák, melyek egyiránt mély tekintetet engednek vetni a finn mythosba. Mint ilyet használtam Schrötert: Finnische runen. Stuttg. 1834. a regére nézve (finn és ehsteknél): Kruse, Urgeschichte des Ehstnischen Volksstammes, 176 laptól, és az 1836 Inland folyóirat 36 sz. (megjelentek ezek Hunfalvytól is fordítva a szépirodalmi lapokb. 11 sz. s e szerint idézvék). Régibb s újabb finn mythologiai értekezések, melyek használatomra voltak: Trolle, de superstitionibus in patria. Aboae 1745. Lencquist, de supertitione veterum Fennorum. Aboae 1782. Rosenbom, fama magiae Fennis attributa. Ab. 1789. Ganander, Myth. Fennica. Ab. 1789. Schwenck, Mythol. VII b. Finnen. 365 laptól. Grimm, über das finnische epos. Hoefer zeitschrift f. d. v. d. sprache. 1845. 1, 13. Mellék iratok: Schott, finnische sage v. Kullervo. Berl. 1852. Slotmann, in chron. incert. auct. de regib. Finnland. Ab. 1785. Sarel, dialect linguae Fin. Ab. 1801. Ticklén, termini medici in l. Fennica. Helsingfors 1832. Porthan, de poesi Fennica. Ab. 1766. Gottlund, de proverbiis Fennicis. Upsal 1818. Renvall, suomalainen sana kirja. (lex. lingu. finn.), s Reguly kegyéből ennek egy terjedelmes két kötetnyi gyüjteménye, különféle: disertationes academicae Finnlandenses. Az ezen kútfők után adottakból észreveendi az olvasó — hogy eltekintve amaz ős nyelvcsaládi rokonságtól is — mily becses kétségtelen találkozást tanusító hasonlatok merültek fel a párvonalozás által. De ezen csak kezdetében lévő vizsgálat még csak most vár teljesb eredményekre, ha majdan Regulynk munkálataiban dús gyüjteményeivel fellépend, minők tárgyunkat illetőleg, különösen a keleti finnek Voguloknál szedett népmondái st. A szerzőnek vélei egykétszeri érintkezhetési szerencséje, szives kegyéből máris nem egy érdekes felvilágosító adalékot szolgáltatott e műnek.
Fölöslegesnek tartom ezek után a többi mythologiai kútfői alap és segéd munkák, mint a mű kidolgozásábani általános tanulmányim, részletes felsorolását adni, hol megkivántatott lelkiismeretesen idézvék; ámbár erre nézve épen a fontosabb rendszeres munkák, melyek vezérnyomán eszme menetem alakult, többnyire kevésbé voltak használhatók hol egyes tények erősítése kellett inkább, mire gyakran másodrendű speciálisabb jobban segített. Mennyire kiterjesztém rájuk figyelmem az előszóban elmondottam; s ha itt különösen kiemelem még Röth újabb s a mythologiai philosophiai studiumban időszakot alkotó munkáját: entwicklungs geschichte unserer speculat. philos. religiösen Ideen v. ihren ersten anfängen st. Manheim 1846, és Seppnek az ős kinyilatkoztatási positiv theologiai momentumot a mythologiában kimutató művét: heidenth. u. d. bedeut, f. d. christenthum. Regensburg. 1853, az által bevallani akarom, hogy azok nem kissé folytak be a mythologiai tan körüli alapeszméimre; melyeket egyébiránt bővebb kútfőkkel és idézetekkel erősítve e mű bevezetésében igyekeztem kimerítőbben előadni.
Háládatlanság volna azonban itt még Grimm Jakab nevét elhallgatni, kinek e nemű vizsgálatai eredménye, — mint a legnagyobb tekintély e téren, melyet a tudomány csak a teljes eredmény után ismer el — német mythologiai műve idézésével az olvasó minden lapon ismételve és folytonosan fog találkozni. Grimm nemzete régiségei, irodalma, nyelv-, jogtudománya és végre mythologiájára mély vizsgálatai által a legbecsesb eredményeket eszközölve, e mellett nem csak hogy mellékesen a más népekére is, mienket sem mellőzve, új világot terjesztett, de különösen, megalapítá a közös vizsgálatnak egyetlen bizonyosb és célhoz vezető azon utját s menetét, melyen ma az összes tudományos vizsgálat eredményteljesen halad, s melylyel gyenge igyekezetem is azért telhetőleg lépést akart tartani, s ha e kisérlet valaha számolhatni mer arra, hogy sikerülend néki nemzete körében ez új tudományos eredményeket megalapítva, egykor még a szomszéd német külföld — az e nemű tudományos törekvések sajátlagi hazája — elébe is a nagy részlet egy kis adalékaul léphetni, úgy senkinek sem volna ez méltóbban kegyébe s tiszteletére ajánlható, mint azon férfiúnak, kinek nyomdokain haladni igyekezett, s ki nem csak mint megközelítni vágyott eszménykép állott szerzője előtt, de ki őt lankadtsága legsúlyosb napjaiban buzdító üzenettel serkenté, s nagylelkűleg egyiránt kútfői eszközök s utalással segítni kész és kegyes volt.
Ezek voltak a sajátlagi kútfők, melyeknek tüzetes átvizsgálása mintegy — mint mondani szoktuk — ex professo állott előttem, s meg is történt. Felülhaladják ezeket nem csak számra, de olykor becsükre nézve is más mellékesen használt iratok, melyekből még számos érdekes adatok járultak tárgyunkra. (Igy a napi folyóirodalom, különösen a tudományos folyóiratok, minők közül itt a tudományos gyüjteményt (id. tudgy. évszámmal) és tudománytárt (id. tudt. évszámmal) és az akademia évkönyveit, értesítőjét, új magyar muzeumot (id. u. muz. köt. számmal), kell különösen gyakori használatoknál fogva felemlítenem. A külföldiek közül Hormayr archivja, Haupt zeitschrift f. deutsches alterthum. Schmidt, zeitschrift f. d. geschichte st. Valamint azonban a dolgozat tervében nem állhatott annak alapjaul az összes világirodalmat tenni, úgy azt, mi sok felöl véletlenül nyerhető volt, kész voltam használni, de mint véletlen s mellékes, valamint a kútfők közt helyt nem igényelhetett, úgy a hol felvettem a szerint idéztem. Még csak megjegyzem, hogy vizsgálatom kezdetén mindjárt a kitűzött céllal: tárgyamra keresni, az összes erre segíthető bibliographiai jegyzékeken átmentem, mint a Széchényi bibliotheca és az akadémia évkönyvei, folyóiratai meg a tudgy. (Petrovich, Céh, Berzevicy, Rumy st. által közlött külföldön lelhető hungaricák jegyzékein), és a hungricákra is folytonosan tekintettel mutatkozott Archiv. d. gesell. für ält. deutsche geschichte, 1820-tól kezdve, dús repertoriumain. Hasonlón jártam el a nevezetes kézirattárak ismertetései vizsgálatában, minők: a Széchényi, Jankovich, Gyurikovics, Mednyánszky; régibb: Pray, Cornides, Hevenesi, Kaprinay, Bencúr, Bél, Benicky, Illésházy, Benkő st. félék, a mennyire azok közölve voltak nagyobbára Hormayr archivja, s a tud. gyüjteményben. Különös új eredményre azonban sehol sem jöhettem; az egész, azonkivül mit itt felhasználtam, alig egy két kissé fontosbnak látszó iratka, melynek nyomába nem juthatván, azt illető helyén, hol érdekeltnek gondoltam, feljegyeztem. Bár ápolhatnók a továbbira a reményt, hogy még a tudomásra nem jöttek közt rejlik valami fontosabb, mi a magyar mythologiai vizsgálatnak újabb erőt s életet adhatna!