Ugrás a tartalomhoz

János király/Negyedik felvonás, 3. szín

A Wikiforrásból
János király
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
Negyedik felvonás, 3. szín
Ugyanott. A várkastély előtt.
Arthur, a falon.
SCENE 3. The same. Before the castle.
Enter ARTHUR, on the Walls.
ARTHUR
A fal magas; de már én csak leugrom. -
Jó föld, kegyelmezz, meg ne üss nagyon! -
Vagy ismer itt vagy senki; ha igen:
Ez a hajóinas-mez eltakar.
Félek, de már csak ráadom fejem.
Ha lent vagyok, s lábam ki nem törött,
Ezer kibúvóm lesz tovább inalni.
S mindegy, szökőben, vagy itt fogva halni.
Leugrik.
Ó! e kövekbe bátyám szíve van. -
Lelkem fogadd, Ég! testem Angolhon!
Meghal
Pembroke, Salisbury és Bigot jőnek.
ARTHUR.
The wall is high, and yet will I leap down:—
Good ground, be pitiful and hurt me not!—
There's few or none do know me: if they did,
This ship-boy's semblance hath disguis'd me quite.
I am afraid; and yet I'll venture it.
If I get down, and do not break my limbs,
I'll find a thousand shifts to get away:
As good to die and go, as die and stay.
Leaps down.
O me! my uncle's spirit is in these stones:—
Heaven take my soul, and England keep my bones!
Dies.
Enter PEMBROKE, SALISBURY, and BIGOT.
SALISBURY
Hozzá megyek Szent-Edmunds-Burybe,
Más menhelyünk nincs, s kapni kell, urak,
A zord idők e szép ajánlatán.
SALISBURY.
Lords, I will meet him at Saint Edmunds-Bury;
It is our safety, and we must embrace
This gentle offer of the perilous time.
PEMBROKE
Ki hozta a bíbornok levelét?
PEMBROKE.
Who brought that letter from the cardinal?
SALISBURY
Melun gróf, egy főrangu francia;
Titkos beszéde a dauphin baráti
Érzelmiről még több, mint e levél.
SALISBURY.
The Count Melun, a noble lord of France,
Whose private with me of the Dauphin's love
Is much more general than these lines import.
BIGOT
Menjünk elébe holnap reggelig.
BIGOT.
To-morrow morning let us meet him then.
SALISBURY
Azaz, hogy akkor indulunk; hiszen
Két hosszu nap kell, úgy érünk oda.
Richárd jő.
SALISBURY.
Or rather then set forward; for 'twill be
Two long days' journey, lords, or e'er we meet.
Enter the BASTARD.
RICHÁRD
Még egyszer jó napot, mogorva lordok,
Kéret magához tüstént a király.
BASTARD.
Once more to-day well met, distemper'd lords!
The king by me requests your presence straight.
SALISBURY
Minket lerázott a király magáról.
Mocskos palástját szűz becsűletünk
Nem bélli többé, s nem járunk tovább
A vérnyomon, mit minden lépte hágy.
Menj vissza, mondd: elszántuk életünket.
SALISBURY.
The King hath dispossess'd himself of us.
We will not line his thin bestained cloak
With our pure honours, nor attend the foot
That leaves the print of blood where'er it walks.
Return and tell him so: we know the worst.
RICHÁRD
Bármit koholtok, szép szó többre megy.
BASTARD.
Whate'er you think, good words, I think, were best.
SALISBURY
Sérvünk eszel most, nem illemszabály.
SALISBURY.
Our griefs, and not our manners, reason now.
RICHÁRD
De sérvetekben nincs sok ész; tehát
Ész volna, hogy tudnátok illemet.
BASTARD.
But there is little reason in your grief;
Therefore 'twere reason you had manners now.
PEMBROKE
Öcsém, öcsém! a bosszuságnak is
Megvan saját joga.
PEMBROKE.
Sir, sir, impatience hath his privilege.
RICHÁRD
Meg ám, való:
Urába tesz kárt, másba senkibe.
BASTARD.
'Tis true,—to hurt his master, no man else.
SALISBURY
Ez itt a börtön.
Meglátva Arthurt.
De ki fekszik itt?
SALISBURY.
This is the prison:—what is he lies here?
Seeing Arthur.
PEMBROKE
Halál, királyi szépségtől kevély!
Ó, hát a földnek nincs egy odva e
Bűnt eltakarni!
PEMBROKE.
O death, made proud with pure and princely beauty!
The earth had not a hole to hide this deed.
SALISBURY
A gyilkos, talán
Szörnyedve tettén, ím, itthagyja, hogy
Bosszút kiáltson.
SALISBURY.
Murder, as hating what himself hath done,
Doth lay it open to urge on revenge.
BIGOT
Vagy midőn a sírba
Kárhoztatá is e szép alakot,
Sajnálta sírba e királyi gyöngyöt.
BIGOT.
Or, when he doom'd this beauty to a grave,
Found it too precious-princely for a grave.
SALISBURY
No, hát te, Richárd, mit szólsz? Láttad-e
Mását? vagy olvastad, hallottad-e?
Képzelted-e, vagy most képzelheted
Hogy látva, látod? bírna képzeted,
E tárgy nekűl, ilyet teremteni?
Ez a fő csúcsa, leghegye, taréja,
Legisleg-teteje a címeres
Vérgyilkolásnak; a legvéresebb
Gyalázat, legvadabb és leggazabb
Embertelen csíny, mellyel hályogos
Szemű harag, vagy a meredtszemű düh
Szánó könnyet facsart ki valaha.
SALISBURY.
Sir Richard, what think you? Have you beheld,
Or have you read or heard, or could you think?
Or do you almost think, although you see,
That you do see? could thought, without this object,
Form such another? This is the very top,
The height, the crest, or crest unto the crest,
Of murder's arms: this is the bloodiest shame,
The wildest savagery, the vilest stroke,
That ever wall-ey'd wrath or staring rage
Presented to the tears of soft remorse.
PEMBROKE
Meg van bocsátva minden eddigi
Ölés ezáltal: mert ez oly egyetlen,
Páratlan ádáz, hogy megszenteli
Évszázadok még nem fogant bünét;
Halálos vérontás, ez iszonyú
Látványhoz mérve, puszta tréfa lesz.
PEMBROKE.
All murders past do stand excus'd in this;
And this, so sole and so unmatchable,
Shall give a holiness, a purity,
To the yet unbegotten sin of times;
And prove a deadly bloodshed but a jest,
Exampled by this heinous spectacle.
RICHÁRD
Átokra méltó, véres munka ez;
Istentelen kéz sujtoló müve,
Ha általában emberkéz müve.
BASTARD.
It is a damned and a bloody work;
The graceless action of a heavy hand,—
If that it be the work of any hand.
SALISBURY
Ha általában emberkéz müve? -
Sejtettük azt mi, hogy mi készül itt:
Hubert kezének aljas műve ez;
A csel, az ármány, a király esze.
Megtiltom e szív hűségét iránta,
Térdelve drága élted romjain,
És e lehelni szűnt fenség fölött
Szent fogadás tömjénét lehelem:
Ha földi kéjet meg nem ízlelek,
Gyönyör ragálya nem kap el soha,
Se kényelem-vágy, tétlen lustaság,
Míg e kezet dicsővé nem teszem
A bosszuállás tisztessége által.
SALISBURY.
If that it be the work of any hand?—
We had a kind of light what would ensue.
It is the shameful work of Hubert's hand;
The practice and the purpose of the king:—
From whose obedience I forbid my soul,
Kneeling before this ruin of sweet life,
And breathing to his breathless excellence
The incense of a vow, a holy vow,
Never to taste the pleasures of the world,
Never to be infected with delight,
Nor conversant with ease and idleness,
Till I have set a glory to this hand,
By giving it the worship of revenge.
PEMBROKE és BIGOT
Szavadra lelkünk híven esküszik.
Hubert jő.
PEMBROKE. and BIGOT.
Our souls religiously confirm thy words.
Enter HUBERT.
HUBERT
Uraim; kereslek, nagy-lélekszakadva.
Él Arthur: a király küld értetek.
HUBERT.
Lords, I am hot with haste in seeking you:
Arthur doth live; the king hath sent for you.
SALISBURY
Ó! vakmerő; hogy nem pirul halálra! -
Coki, gazember! elkotródj hamar.
SALISBURY.
O, he is bold, and blushes not at death:—
Avaunt, thou hateful villain, get thee gone!
HUBERT
Én nem vagyok gazember.
HUBERT.
I am no villain.
SALISBURY
kardot ránt.
Megraboljam
A törvény fáját?
SALISBURY.
Must I rob the law?
Drawing his sword.
RICHÁRD
Fegyvered ragyog:
Uram, dugd vissza.
BASTARD.
Your sword is bright, sir; put it up again.
SALISBURY
Nem, míg hüvelyűl
E gaz gyilkos bőrébe nem dugom.
SALISBURY.
Not till I sheathe it in a murderer's skin.
HUBERT
Vissza, Lord Salisbury! vissza, ha mondom:
Kardom csakoly éles, mint a tied.
Isten bizony! kár magad így feledni,
S kihívni vészes önvédelmemet,
Nehogy felejtsem rangod, érdemid,
Nagyságod, és csupán dühöd tekintsem.
HUBERT.
Stand back, Lord Salisbury,—stand back, I say;
By heaven, I think my sword's as sharp as yours:
I would not have you, lord, forget yourself,
Nor tempt the danger of my true defence;
Lest I, by marking of your rage, forget
Your worth, your greatness, and nobility.
BIGOT
Odább, szemétdomb! Még dacolni mersz
Egy főnemessel?
BIGOT.
Out, dunghill! dar'st thou brave a nobleman?
HUBERT
Én nem, a világért;
De védni ártatlanságom merem
Egy császár ellen is.
HUBERT.
Not for my life: but yet I dare defend
My innocent life against an emperor.
SALISBURY
Gyilkos vagy.
SALISBURY.
Thou art a murderer.
HUBERT
Azzá
Ne tégy! Még nem vagyok. Ki hamisat szól,
Nem mond valót, s ki azt nem mond, hazug.
HUBERT.
Do not prove me so;
Yet I am none: whose tongue soe'er speaks false,
Not truly speaks; who speaks not truly, lies.
PEMBROKE
Aprítsuk össze.
PEMBROKE.
Cut him to pieces.
RICHÁRD
Békesség, ha mondom.
BASTARD.
Keep the peace, I say.
SALISBURY
Odább, Faulconbridge, vagy megkeserűlöd.
SALISBURY.
Stand by, or I shall gall you, Falconbridge.
RICHÁRD
Meg ám az ördög, Salisbury. Ha rám
Csak rút szemet vetsz, egyet lépsz felém,
Vagy egy gyalázó szót ejtesz dühödben,
Tüstént leváglak. Dugd be kardodat,
Mert összeverlek úgy, nyársoddal együtt,
Hogy azt tudod, ördög ver, a pokolból.
BASTARD.
Thou wert better gall the devil, Salisbury:
If thou but frown on me, or stir thy foot,
Or teach thy hasty spleen to do me shame,
I'll strike thee dead. Put up thy sword betime:
Or I'll so maul you and your toasting-iron
That you shall think the devil is come from hell.
BIGOT
Mit akarsz te, híres Faulconbridge lovag?
Pártolni ezt a gyilkost, e gazembert?
BIGOT.
What wilt thou do, renowned Falconbridge?
Second a villain and a murderer?
HUBERT
Lord Bigot, én az egyik sem vagyok.
HUBERT.
Lord Bigot, I am none.
BIGOT
Ki ölte hát meg e kis herceget?
BIGOT.
Who kill'd this prince?
HUBERT
Én élve hagytam, egy órája sincs;
Tiszteltem őt, szerettem őt; s halálig
Fogom siratni kedves életét.
HUBERT.
'Tis not an hour since I left him well:
I honour'd him, I lov'd him, and will weep
My date of life out for his sweet life's loss.
SALISBURY
Hitelt ne adjon senki álkönyének!
Gazság sosincs ily folyadék nekűl;
S ez, régen űzve, úgy mutatja fel,
Mint szánalomnak ártatlan vizét,
El hát velem, ki vágópad mocsok-
Szagú körétől borzad lelkileg,
Mert engem itt bűn bűze fojtogat.
SALISBURY.
Trust not those cunning waters of his eyes,
For villainy is not without such rheum;
And he, long traded in it, makes it seem
Like rivers of remorse and innocency.
Away with me, all you whose souls abhor
Th' uncleanly savours of a slaughter-house;
For I am stifled with this smell of sin.
BIGOT
Siessünk a dauphinhoz, Burybe.
BIGOT.
Away toward Bury, to the Dauphin there!
PEMBROKE
Mondd a királynak: ott reánk akad.
Lordok el.
PEMBROKE.
There tell the king he may inquire us out.
Exeunt LORDS.
RICHÁRD
Itt jól foly a világ! Tudsz valamit
E szép dologban? Ó! az irgalom
Vég- és határtalan mezsgyéin is túl
El vagy kárhozva, ha te tetted e
Gaztettet, Hubert.
BASTARD.
Here's a good world!—Knew you of this fair work?
Beyond the infinite and boundless reach
Of mercy, if thou didst this deed of death,
Art thou damn'd, Hubert.
HUBERT
Hallgass ki, uram.
HUBERT.
Do but hear me, sir.
RICHÁRD
Ha! megmondjam, mi vagy?
Oly kárhozott vagy, mint a fekete -
Nem, semmi sincsen olyan fekete:
Sötétebb színre vagy kárhozva, mint
A Lucifer király; nincs ördöge
Pokolnak oly rút, aminő te léssz,
Ha e fiúnak gyilkosa te vagy.
BASTARD.
Ha! I'll tell thee what;
Thou'rt damn'd as black—nay, nothing is so black;
Thou art more deep damn'd than Prince Lucifer:
There is not yet so ugly a fiend of hell
As thou shalt be, if thou didst kill this child.
HUBERT
Egy lelkem, egy hitem -
HUBERT.
Upon my soul,—
RICHÁRD
Hacsak belé-
Egyeztél, a Júdás végére juss;
Kötél, ha kell, a leggyöngébb fonál,
Minőt hasából pók font valaha,
Bírjon meg; egy szál káka is gerendád
Legyen; s ha vízbe fojtanád magad,
Csak egy kanálba önts egy kis vizet,
Az, mint egész nagy tenger, oly elég
Lesz ily gazembert megfullasztani.
Felette súlyos a gyanúm reád.
BASTARD.
If thou didst but consent
To this most cruel act, do but despair;
And if thou want'st a cord, the smallest thread
That ever spider twisted from her womb
Will serve to strangle thee; a rush will be a beam
To hang thee on; or wouldst thou drown thyself,
Put but a little water in a spoon
And it shall be as all the ocean,
Enough to stifle such a villain up.
I do suspect thee very grievously.
HUBERT
Ha tett, helyeslés, vagy bár gondolat
Által bünös vagyok a drága élet
Elorzásában, mely e szép agyag
Lakója volt: ne légyen a pokolnak
Elég gyötrelme, engem kínzani.
Én jól hagyám.
HUBERT.
If I in act, consent, or sin of thought,
Be guilty of the stealing that sweet breath
Which was embounded in this beauteous clay,
Let hell want pains enough to torture me!
I left him well.
RICHÁRD
Menj, fogd öledbe, s vidd el.
Kábult vagyok, s út-vesztve bújdosom
E zord világ vészes tüskéi közt.
Mily könnyen elbirod nagy Angliát!
Mert e hazából élet, jog, igazság
E morzsa felség eltűntén, együtt
Felszálla mennybe; itt más nem maradt,
Csupán civódni, dúlni, tépni foggal
E büszke állam gazdátlan ügyét.
Most e királyság puszta koncain
Bősz háború dühös taréja berzeng
S a béke lágy szemébe kurrogat;
Külső hadak, benső békétlenek
Egy útba vágnak; s roppant zűrzavar
Les, mint a hollók egy esett baromra,
Egy kicsikart trónt, mely bukóban áll -
Boldog, kinek palástja és öve
Kibírja e vészt. - Vidd el a fiút,
Aztán siess utánam a királyhoz.
Markomban ezer a sürgős dolog;
S hazánkra, ím, az ég is agyarog.
Elmennek.
BASTARD.
Go, bear him in thine arms.—
I am amaz'd, methinks, and lose my way
Among the thorns and dangers of this world.—
How easy dost thou take all England up!
From forth this morsel of dead royalty,
The life, the right, and truth of all this realm
Is fled to heaven; and England now is left
To tug and scamble, and to part by the teeth
The unow'd interest of proud-swelling state.
Now for the bare-pick'd bone of majesty
Doth dogged war bristle his angry crest,
And snarleth in the gentle eyes of peace:
Now powers from home and discontents at home
Meet in one line; and vast confusion waits,
As doth a raven on a sick-fallen beast,
The imminent decay of wrested pomp.
Now happy he whose cloak and cincture can
Hold out this tempest.—Bear away that child,
And follow me with speed: I'll to the king;
A thousand businesses are brief in hand,
And heaven itself doth frown upon the land.
Exeunt.