János király/Ötödik felvonás, 6. szín

A Wikiforrásból
← Ötödik felvonás, 5. színJános király
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
Ötödik felvonás, 6. szín
Ötödik felvonás, 7. szín →
Térség a zárda körül Swinsteadben.
Richárd és Hubert más-más oldalról jőnek.
SCENE 6. An open place in the neighborhood of Swinstead Abbey.
Enter the BASTARD and HUBERT, meeting.
HUBERT
Ki az? megállj! szólj! Gyorsan, mert lövök.
HUBERT.
Who's there? speak, ho! speak quickly, or I shoot.
RICHÁRD
Barát. - S ki vagy te?
BASTARD.
A friend.—What art thou?
HUBERT
Ángol pártbeli.
HUBERT.
Of the part of England.
RICHÁRD
Hová mész?
BASTARD.
Whither dost thou go?
HUBERT
Mit tartozik rád! Vagy nem kérdhetem
Én a te járód, mint te az enyim?
HUBERT.
What's that to thee? Why may I not demand
Of thine affairs, as well as thou of mine?
RICHÁRD
Hubert, úgy gondolom.
BASTARD.
Hubert, I think.
HUBERT
Bölcs gondolat.
Látatlan elhiszem, jó emberem vagy,
Ha ily könnyen megismered szavam.
Ki vagy hát?
HUBERT.
Thou hast a perfect thought:
I will, upon all hazards, well believe
Thou art my friend that know'st my tongue so well.
Who art thou?
RICHÁRD
Akit te akarsz; s ha tetszik,
Kedveskedésből rám is foghatod,
Hogy félig-meddig egy Plantagenet.
BASTARD.
Who thou wilt: and if thou please,
Thou mayst befriend me so much as to think
I come one way of the Plantagenets.
HUBERT
Hálátlan emlék! te, s ez a vak éj
Csuffá tevétek. - Hős vezér, bocsánat,
Hogy nyelved egy kiejtett hangja is
Rászedheté jó-ismerős fülem.
HUBERT.
Unkind remembrance! thou and eyeless night
Have done me shame:—brave soldier, pardon me,
That any accent breaking from thy tongue
Should scape the true acquaintance of mine ear.
RICHÁRD
Ej, ej! ne bókolj; inkább mondd: mi hír?
BASTARD.
Come, come; sans compliment, what news abroad?
HUBERT
Nos, hát azért őgyelgek itt az éjben,
Ha rád találnék.
HUBERT.
Why, here walk I, in the black brow of night,
To find you out.
RICHÁRD
Frissen hát, mi újság?
BASTARD.
Brief, then; and what's the news?
HUBERT
Ó, kedves úr! újságom, mint az éj,
Sötét, borzasztó, és vigasztalan.
HUBERT.
O, my sweet sir, news fitting to the night,
Black, fearful, comfortless, and horrible.
RICHÁRD
Mutasd újságod legvérzőbb sebét:
Én nem vagyok nő, nem ájúlok el.
BASTARD.
Show me the very wound of this ill news;
I am no woman, I'll not swoon at it.
HUBERT
Félek, hogy a királyt egy szerzetes
Megéteté; már szinte szava is
Elállt, midőn utánad indulék,
Hogy e csapásrul értesítselek,
Hogy még erősben fölvértezd magad
E váratlanra, mintha várva jőne.
HUBERT.
The king, I fear, is poison'd by a monk:
I left him almost speechless and broke out
To acquaint you with this evil, that you might
The better arm you to the sudden time,
Than if you had at leisure known of this.
RICHÁRD
S hogy vette bé? ki volt a kóstoló?
BASTARD.
How did he take it; who did taste to him?
HUBERT
Lám, mondom, egy barát; elszánt gazember,
Rögtön kisűlt a béle; a király
Még tud beszélni, és tán felidül.
HUBERT.
A monk, I tell you; a resolved villain,
Whose bowels suddenly burst out: the king
Yet speaks, and peradventure may recover.
RICHÁRD
De kit hagyál most őfelsége mellett?
BASTARD.
Who didst thou leave to tend his majesty?
HUBERT
Hát nem tudod? A lordok visszajöttek,
Magokkal hozva Henrik herceget,
Kinek kértére atyja megbocsátott
Nekik; most ott vannak körülte mind.
HUBERT.
Why, know you not? The lords are all come back,
And brought Prince Henry in their company;
At whose request the king hath pardon'd them,
And they are all about his majesty.
RICHÁRD
Tartsd vissza bosszud, ó, hatalmas Ég
S vállunk ne kísértsd erőnkön felül!
Hubert, az éjjel - megmondom neked -
Hogy e mocsáros helyen átkelék,
Felét hadamnak elsöpré az ár;
Elnyelte Lincoln ingoványa őket:
Alig menekvém, jó lovon, magam.
Jerünk, vezess: előre! a királyhoz:
Félek, meg is hal, míg hozzájutok.
Elmennek.
BASTARD.
Withhold thine indignation, mighty heaven,
And tempt us not to bear above our power!—
I'll tell thee, Hubert, half my power this night,
Passing these flats, are taken by the tide,—
These Lincoln washes have devoured them;
Myself, well-mounted, hardly have escap'd.
Away, before! conduct me to the king;
I doubt he will be dead or ere I come.
Exeunt.