- Térség a zárda körül Swinsteadben.
- Richárd és Hubert más-más oldalról jőnek.
|
- SCENE 6. An open place in the neighborhood of Swinstead Abbey.
- Enter the BASTARD and HUBERT, meeting.
|
HUBERT
- Ki az? megállj! szólj! Gyorsan, mert lövök.
|
HUBERT.
- Who's there? speak, ho! speak quickly, or I shoot.
|
RICHÁRD
- Barát. - S ki vagy te?
|
BASTARD.
- A friend.—What art thou?
|
HUBERT
- Ángol pártbeli.
|
HUBERT.
- Of the part of England.
|
RICHÁRD
- Hová mész?
|
BASTARD.
- Whither dost thou go?
|
HUBERT
- Mit tartozik rád! Vagy nem kérdhetem
- Én a te járód, mint te az enyim?
|
HUBERT.
- What's that to thee? Why may I not demand
- Of thine affairs, as well as thou of mine?
|
RICHÁRD
- Hubert, úgy gondolom.
|
BASTARD.
- Hubert, I think.
|
HUBERT
- Bölcs gondolat.
- Látatlan elhiszem, jó emberem vagy,
- Ha ily könnyen megismered szavam.
- Ki vagy hát?
|
HUBERT.
- Thou hast a perfect thought:
- I will, upon all hazards, well believe
- Thou art my friend that know'st my tongue so well.
- Who art thou?
|
RICHÁRD
- Akit te akarsz; s ha tetszik,
- Kedveskedésből rám is foghatod,
- Hogy félig-meddig egy Plantagenet.
|
BASTARD.
- Who thou wilt: and if thou please,
- Thou mayst befriend me so much as to think
- I come one way of the Plantagenets.
|
HUBERT
- Hálátlan emlék! te, s ez a vak éj
- Csuffá tevétek. - Hős vezér, bocsánat,
- Hogy nyelved egy kiejtett hangja is
- Rászedheté jó-ismerős fülem.
|
HUBERT.
- Unkind remembrance! thou and eyeless night
- Have done me shame:—brave soldier, pardon me,
- That any accent breaking from thy tongue
- Should scape the true acquaintance of mine ear.
|
RICHÁRD
- Ej, ej! ne bókolj; inkább mondd: mi hír?
|
BASTARD.
- Come, come; sans compliment, what news abroad?
|
HUBERT
- Nos, hát azért őgyelgek itt az éjben,
- Ha rád találnék.
|
HUBERT.
- Why, here walk I, in the black brow of night,
- To find you out.
|
RICHÁRD
- Frissen hát, mi újság?
|
BASTARD.
- Brief, then; and what's the news?
|
HUBERT
- Ó, kedves úr! újságom, mint az éj,
- Sötét, borzasztó, és vigasztalan.
|
HUBERT.
- O, my sweet sir, news fitting to the night,
- Black, fearful, comfortless, and horrible.
|
RICHÁRD
- Mutasd újságod legvérzőbb sebét:
- Én nem vagyok nő, nem ájúlok el.
|
BASTARD.
- Show me the very wound of this ill news;
- I am no woman, I'll not swoon at it.
|
HUBERT
- Félek, hogy a királyt egy szerzetes
- Megéteté; már szinte szava is
- Elállt, midőn utánad indulék,
- Hogy e csapásrul értesítselek,
- Hogy még erősben fölvértezd magad
- E váratlanra, mintha várva jőne.
|
HUBERT.
- The king, I fear, is poison'd by a monk:
- I left him almost speechless and broke out
- To acquaint you with this evil, that you might
- The better arm you to the sudden time,
- Than if you had at leisure known of this.
|
RICHÁRD
- S hogy vette bé? ki volt a kóstoló?
|
BASTARD.
- How did he take it; who did taste to him?
|
HUBERT
- Lám, mondom, egy barát; elszánt gazember,
- Rögtön kisűlt a béle; a király
- Még tud beszélni, és tán felidül.
|
HUBERT.
- A monk, I tell you; a resolved villain,
- Whose bowels suddenly burst out: the king
- Yet speaks, and peradventure may recover.
|
RICHÁRD
- De kit hagyál most őfelsége mellett?
|
BASTARD.
- Who didst thou leave to tend his majesty?
|
HUBERT
- Hát nem tudod? A lordok visszajöttek,
- Magokkal hozva Henrik herceget,
- Kinek kértére atyja megbocsátott
- Nekik; most ott vannak körülte mind.
|
HUBERT.
- Why, know you not? The lords are all come back,
- And brought Prince Henry in their company;
- At whose request the king hath pardon'd them,
- And they are all about his majesty.
|
RICHÁRD
- Tartsd vissza bosszud, ó, hatalmas Ég
- S vállunk ne kísértsd erőnkön felül!
- Hubert, az éjjel - megmondom neked -
- Hogy e mocsáros helyen átkelék,
- Felét hadamnak elsöpré az ár;
- Elnyelte Lincoln ingoványa őket:
- Alig menekvém, jó lovon, magam.
- Jerünk, vezess: előre! a királyhoz:
- Félek, meg is hal, míg hozzájutok.
- Elmennek.
|
BASTARD.
- Withhold thine indignation, mighty heaven,
- And tempt us not to bear above our power!—
- I'll tell thee, Hubert, half my power this night,
- Passing these flats, are taken by the tide,—
- These Lincoln washes have devoured them;
- Myself, well-mounted, hardly have escap'd.
- Away, before! conduct me to the king;
- I doubt he will be dead or ere I come.
- Exeunt.
|
