II. fejezet A Pedagógiai Intézet működése 1940-ig Várkonyi Hildebrand Dezső munkássága

← I. fejezet A lélektan oktatásának előzményei és kezdetei a kolozsvári, majd szegedi egyetemen. A Pedagógiai Lélektani Intézet megalakulása 1929-ben

A lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen 1929-2009
szerző: Szokolszky Ágnes

III. fejezet Az 1941-től 1951-ig tartó időszak: a Lélektani Intézet működése a Horthy Miklós Tudományegyetemen Bognár Cecil Pál vezetésével →

Társszerzők, társszerkesztők: Pataki Márta, Polyák Kamilla. Nyomtatásban megjelent: Szeged : JATEPress, 2009. 302 p. II. fejezet 33-95.

II. fejezet A Pedagógiai Intézet működése 1940-ig : Várkonyi Hildbrand Dezső munkássága

E fejezet megírásában közreműködtek: Csomortáni D. Zoltán, Pataki Márta, Szokolszky Ágnes

Összefoglalás. Ebben a fejezetben a szegedi lélektan múltjának legfényesebb korszakát foglaljuk össze: azt az évtizedet, amelynek során a frissen megalakult Pedagógiai Lélektani Intézetben megindult a munka a szegedi lélektan kiemelkedő alakja, Várkonyi Hildebrand Dezső vezetése alatt. Bár az 1930-as évek Magyarországát sok feszültség jellemezte, Szegeden ebben az időszakban szellemi pezsgés uralkodott. Az egyetemen kiváló professzorok serege tanított, a hallgatók sorában ott találjuk Radnóti Miklóst. Értelmiségi fiatalok falukutató mozgalmat indítottak, és létrehozták a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát. Az egyetem falain belül megjelentek a szélsőjobboldali, antiszemita gondolatok is, a tanári gárda szellemét azonban a polgári humanizmus és a tudomány szolgálatának értékei képviselték. Ezt tükrözték többek között az egyetem lapjának, a Szellem és Életnek pszichológiai tárgyú cikkei is. Várkonyi körül tudományos iskola alakult ki. Várkonyi két doktori hallgatója, Reitzer Béla és Tomori Viola aktív tagjai voltak a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának is. Várkonyi Hildebrand Dezső életének és munkásságának bemutatására Csomortáni D. Zoltán tanulmányát közöljük ebben a fejezetben, és röviden bemutatjuk Várkonyi jelentősebb munkatársainak és doktori hallgatóinak sorát is.

1. A szegedi szellemi közeg az 1930-as években

Európában az 1930-as évek történetét a fasizmus előretörése határozta meg. Magyarországot ebben az időszakban a Trianont követő sokk feldolgozása, súlyos gazdasági válság, Horthy konzervatív kormányzósága, a baloldali mozgalmak és a szélsőséges jobboldali gondolatok terjedése jellemezte. Szegeden is erősödtek a fajvédő, antiszemita „bajtársi” egyesületek, nem utolsó sorban az egyetemi diákság körében. Nem egyszer tettlegességre is sor került a zsidó hallgatókkal szemben, de a fajvédő eszméket valló fiatalok megfélemlítően léptek fel a tanárokkal szemben is. A Szegedi Napló 1931. november 13-án kelt tudósításában az egyik incidensről tudósít:^[1]

„Csütörtökön délelőtt egy egyetemi hallgatókból álló csoport megjelent a bölcsészeti kar Szukováthy téri palotájában.^[2] A főként jogászokból és medikusokból álló társaság behatolt az előadótermekbe, ahonnan eltávolította a zsidó egyetemi hallgatókat”. »A tüntetők – hangzik Buday Árpád dékán jelentése – bűzbombát robbantottak, s az épületből való távozás után az épület előtt csoportosulva azt kiáltották, hogy: ’Le a zsidókkal és a szocialista tanárokkal!’«

Radnóti aznap kelt levelében ekként számol be az eseményekről Gyarmati Fanninak:

„Tegnap délelőtt az egyik órán bűzbombát dobtak a jogászok, itt a bölcsészeten az egyik történelmi órán, mert arra azok is idejárnak, de Buday dékán kilökette az altisztekkel az egész társaságot az épületből, este pedig Sík tartott a bajtárs gyűlésen beszédet és lemarházta és lehülyézte őket, úgy látszik hiába. Ma is az öreg Buday bácsi folyton cirkált a folyosókon és az altisztek is, ma nem is történt semmi, csak az anatómián küldték haza a hitfelekezetet. Minden évben újra jön ez …”^[3]

Radnóti Miklós (1909-1944)

A zsidóság helyzetéről a szegedi egyetemen a következőképpen ír Devich Andor a szegedi tudományegyetem történetéről szóló kötetében:^[4] „Az egyetemi hallgatók a leggyakrabban antiszemitizmusukkal okoztak botrányokat és kerültek leggyakrabban szembe tanáraikkal is. A szegedi egyetem a numerus clausus alkalmazásánál viszonylag liberálisan járt el. Az 1920-as évek elején a szerzett jogokat figyelembe vette, a zsidók számarányát nem a ténylegesen felvett, hanem a felvehető hallgatók számához képest állapította meg az egyetem vezetősége. … „1924 őszén az orvosi fakultás tanárai a budapestiekkel egyetértésben okoztak botrányt azzal, hogy a zsidó hallgatókat eltiltották a bonctani gyakorlatoktól, mivel a zsidó halottak közül a zsidó szentegylet nem ad ki hullákat boncolásra. Az ügy valamivel több, mint két hét huza-vona után zárult csak le” (253-254. oldal). … „Az antiszemita akciók azonban a legtöbb esetben nem a tanároktól indultak ki, hanem a diákoktól.” (254. oldal). „1931 őszén a bölcsészkaron okoztak rendzavarást feltehetőleg fasiszta mentalitású elemek. Mályusz Elemér óráján bűzbombákat dobáltak, és csak a dékán közbelépésére voltak hajlandóak távozni, de akkor is csak az épület elé, ahol „Le a zsidókkal és a szocialista tanárokkal” jelszavakat kiabálták. Magát a „szocialista” jelzőt a tanárok komikusnak találták, mivel a jelenlevő tanárokra ez egyáltalán nem volt vonatkoztatható. 1932-ben és 1933-ban horogkeresztes, toborzásra felhívó röpcédulákat szórtak szét az egyetemen ismeretlen tettesek.” (258-259. oldal)

„A legtöbb összeütközés a tanárok és diákok között továbbra is a zsidók felvétele , egyetemi tanulása miatt adódott. A diákság antiszemita megmozdulásai az 1930-as években több új mozzanatot tartalmaztak a korábbiakhoz képest, éspedig egyre inkább a fasiszta megoldás jegyében. 1933-ban a Turul Szövetség határozata szerint a zsidó hallgatók szeparáltan, az utolsó padokban foglalhatnak csak helyet. Ezzel a határozattal szemben az Egyetem Tanácsa határozottan állást foglalt, és kilátásba helyezte, hogy a Szövetség határozatának „érvényesítését meg fogja akadályozni”. Még ebben az évben a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesületének szegedi csoportja kérvényére az Egyetem Tanácsa kimondta, hogy a tanulás lehetőségét minden körülmények között biztosítja, és ennek érdekében – konkrét vádak esetén – fegyelmi eljárást és büntetést is kilátásba helyez a rendzavarókkal szemben. 1935 őszén újra különös erővel folytak az antiszemita zavargások. A diákok kőzáporral támadták meg a „Délmagyarország” kiadóhivatalát, az egyetem előtt az „Est” újságkötegeiből raktak máglyát. Az Egyetem Tanácsa ekkor több hallgató ellen is elrendelte a fegyelmi eljárást.” (259. oldal)

„Egy 1935-ben tartott egyetemi ifjúsági nagygyűlés kimondta, „hogy nem ismeri el bajtársnak azt, aki zsidó nővel szóba áll, és bojkottálja azt a keresztény lányt, aki zsidóval udvaroltat magának”. (259. oldal). „A tanári kar nagyobb része ellenezte a fasiszta bujtogatást, és több alkalommal igyekeztek térhódításuknak gátat vetni – elsősorban tanári tekintélyükkel és meggyőzéssel. Gelei József rektor egy, a fentihez hasonló gyűlés alkalmával kijelentette: „Jelszavakkal lehet tömeget izgatni, de problémákat megoldani nem lehet.” Buza László egy előadásában figyelmeztette hallgatóságát, hogy a „náci fajelmélet a magyarság szempontjából súlyos veszedelmeket rejthet magában” (265. oldal).

„1944 novemberében … a leghaladóbb, legdemokratikusabb intézkedést is életbe léptették: nem volt többé numerus clausus a szegedi egyetemen! Az első volt Magyarországon Szeged egyeteme, amely eltörölte a zsidóellenes intézkedéseket s mindenkit felvett az egyetem polgárai köré, aki az általános feltételeknek megfelelt.” (126-127. oldal).

Miskolczy Dezső (1894-1978)

Szeged, és ennek meghatározó elemeként a szegedi egyetem szellemi légköre az 1930-as évek nehéz időszakában gazdag arculatot mutatott. Az egyetemen kiváló professzorok serege tanított. A Klebelsberg miniszter hívására külföldről hazatelepült Szentgyörgyi Albert 1931 és 45 között volt az egyetem professzora (1937-ben részesült Nobel díjban). Az agykutató Miskolczy Dezsőt^[5] 1930-ban, 36. születésnapján nevezték ki a szegedi egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájára nyilvános rendkívüli tanárnak, a Lechner Károlyt követő Szabó József utódául^[6]; Miskolczy szegedi évei alatt Agykutató Intézetet szervezett, és létesített egy biokémiai laboratóriumot is.^[7] A Bölcsészkar tanári karában találjuk ebben az időszakban Imre Sándor, Málnási Bartók György és Várkonyi Hildebrand Dezső mellett az irodalomtörténész Sík Sándort, a néprajztudós Solymossy Sándort, a történész Márki Sándort és Mályusz Elemért.^[8] Fontos alakzata volt ennek a szellemi életnek egy fiatalokból álló csoportosulás, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma.

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának előde a szegedi egyetemi hallgatók Bethlen Gábor Köre volt.^[9] Ennek vezetői elsősorban Ady Endre és Szabó Dezső műveinek hatására a magyar falu és tanyavilág problémái iránt kezdtek érdeklődni. Az 1920-as évek vége felé falu- és tanyajárásra indultak a Dél-Tiszántúlon, és szembesültek a parasztság súlyos szociális nyomorával. Az élmények hatására angol mintára megszervezték az un. agrársettlement mozgalmat. Ennek keretében szegedi tanyavilágban népművelő munkát végeztek, szociográfiákat írtak és gyűjtötték a népi kultúra emlékeit. Az Erdélyből áttelepült eredeti kezdeményező, Buday György mellett olyan kiemelkedő egyéniségek vettek részt ebben a munkában mint Bálint Sándor és Ortutay Gyula; itt kezdett szociográfiai munkákat megjelentetni Erdei Ferenc.

Ebből a mozgalomból alakult meg 1930 őszén a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, melynek tevékenységében a néprajzkutatás mellett nagyobb hangsúlyt kaptak a különböző művészetek, így például a líra, az irodalom- és színháztörténet, a fotó- és képzőművészet. Az eredeti kör új nevekkel bővült, akik között volt többek között Radnóti Miklós, Baróti Dezső. A „művkoll” 1932-33. évi második előadássorozata például a következőket tartalmazta: Január 29-én Ortutay Gyula: A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban; február 5-én Hont Ferenc: Korunk színháza; február 12-én Erdei Ferenc: A parasztművészetről; február 19-én Radnóti Miklós: Az új magyar költészet és irodalmi problémák; április 2-án Bálint Sándor: Szeged a magyar kultúrtörténetben; április 22-én Berczeli Anzelm Károly: Az újjászülető dráma; május 21-én Széll István: Társadalom és szerelem. A Lélektani Intézethez való kapcsolódás folytán különösen érdekes megemlíteni, hogy Radnóti Miklós hallgatta Várkonyi Hildebrand Dezső előadásait,^[10] és Várkonyi két doktori hallgatója - Tomory Viola és Reitzer Béla - is meghatározó módon vett részt a Bethlen Gábor Kör, illetve a Művészeti Kollégium munkájában (a fejezet 3. pontjában részletesebben is kitérünk az utóbbi kettő tevékenységére). A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma 1938-ban oszlott fel.

A korszak szellemi közéletének egy másik, az egyetemhez szorosabban kapcsolódó csatornája volt a Szellem és Élet c. negyedévente megjelenő folyóirat, amely a szegedi Ferenc József Tudományegyetem folyóirata volt 1936-tól 1940. október 19-ig; majd a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem lapja lett 1940. október 19-től 1944-ig. A folyóirat alapítója és főszerkesztője mindvégig Málnási Bartók György volt. A „Szellem és Élet”-ben a szegedi és a kolozsvári egyetemen oktatott valamennyi tudományág területéről jelentek meg tanulmányok. Az összefoglalókat német és francia nyelven tették közzé. Elsősorban magyar nyelvű közleményeket jelentettek meg, de szemle rovatukban a magyar kiadványok mellett német, francia nyelvű szakkönyveket, folyóiratokat is ismertettek. A nálunk még mindig nagyon újnak számító pszichológiai tudományról, vagy az e tudományhoz közel álló területekről (filozófia, pedagógia) is jelentek meg közlemények e folyóiratban, tanúi lehetünk pesti tudósokkal való vitáknak is.^[11]

Néhány pszichológiai, pedagógiai, filozófiai cikk címe a Szellem és Élet c. folyóiratból^[12]

• Tomori Viola (1935). Reitzer Béla: A proletárnevelés kérdéséhez (Várkonyi Hildebrand előszavával) Szeged, 1935. (103.l.) Könyvismertetés,3. 2l6-218.
• Benedek László (1936). A psychiátria a társas utilizmus szolgálatában, 1. 10-27.
• Boda István (1936). A filozófia eszményéről és feladatairól, 1. 28-49.
• Tomori Viola (1936). Immanens ideálizmus lélektani alapon. (Boda István lélektani felfogása), 1. 87-90.
• Tettamanti Béla (1936). Zwei neuere ungarische Systeme der Erziehungswissenschaft, 1. 104.
• Tankó Béla (1936). Boda István: Bevezető a lélektanba (Egy lélektani rendszer vázlata). Budapest, 1934. Könyvismertetés, 2. 166-169.
• Tettamanti Béla (1936). Dilthey]] pedagógiai rendszere, 2. 197-206.
• Prohászka René (1939). A pszichológia tárgyának kettős meghatározása, 1. l0-17.
• Tettamanti Béla (1939). Oktatás és oktatáselmélet (Megjegyzések Dr. Prohászka Lajos "Az oktatás elmélete" c. művéhez), 2. 50-64.
• Málnási Bartók György (1940). Régi magyar filozófusok, 1. 36-37.
• Tavaszy Sándor (1941). A természettudomány világnézeti jelentősége, 1. 6-17.
• Böhm Károly (1942). Az értékelés analysise. (Málnási Bartók rendezte sajtó alá az erdélyi filozófus művét), 2. 45-58.
• Makkai Ernő (1943) Adalékok a magyar filozófia történetéhez, 1-2. 72-75.
• Makkai Ernő (1944). Adatok Fogarasi Pap József életéhez és munkásságához, 1-3. 72-87.

2. Egy reneszánsz egyéniség a XX. századi magyar pszichológiában. Várkonyi Hildebrand Dezső élete és munkássága

Szerző: Csomortáni D. Zoltán

»„A világ úgy van megalkotva, hogy a rendkívüli embert megsemmisíteni vagy egyéniségét szétzilálni igyekszik.” A tragédiákban a világrendnek „rejtélyesen félelmetes” oldala nyilvánul meg. „A nagyság mintha elővarázsolná, vonzaná a sötét hatalmakat”... De mikor a tragikus hős szemünk előtt küzd és megőrzi nagyságát, lélekben felemelkedünk, megerősödünk.« (Várkonyi H. Dezső: Naplótöredékek)

Bevezetés

Várkonyi Hildebrand Dezső a magyar pszichológia funkcionalista hagyományának egyik legjelentősebb alakja (Pléh, 1999.). Az általa képviselt nézetek magukon viselik a frankofon funkcionalizmus jellegzetes jegyeit: a biológiai és a pragmatikus szempont érvényesítését a lélektanban. Az Új Nevelés mozgalom támogatójaként beleszőtte előadásaiba és tanulmányaiba a francia funkcionalizmus legnagyobb kortárs képviselőinek, Édouard Claparède-nek és Jean Piaget-nak a gondolatait, műveik ismertetését (Pléh, 2000.).

6. kép Várkonyi Hildebrand Dezső filozófus, pedagógus, pszichológus, egyetemi tanár, Szt. Benedek-rendi áldozópap, a neveléstudományok kandidátusa volt. Tudományos munkái túlnyomó részében pszichológiával, ezen belül főleg neveléslélektannal foglalkoztak (Nagy, 1979).

Várkonyi személyében szerencsésen ötvöződtek az elmélyült tudós és a magával ragadó előadó erényei. Az átütő sikerű „Várkonyi-órákra” és szemináriumokra nem csak a tanítványok hada, de a város érdeklődő polgárai is szívesen látogattak el. Sík Sándor mellett, aki ebben az időben nagy sikerű irodalom tanára volt a Szegedi Tudományegyetemnek, Várkonyi volt az, aki széleskörű tudományos tájékozottságával, közvetlen előadásmódjával vonzotta óráira az érdeklődő közönséget.

A lebilincselő, a gondolatokat „in stato nascendi” bemutató előadásmód mellett a tárgyalt kérdések irodalmának részletes ismertetése tette gazdagabbá a bemutatott témákat. A pedagógiai lélektan új irányzatain túl (Claparède, Adolphe Ferrière, Piaget, stb.) igyekezett bevezetni hallgatóságát a modern pszichológia szinte valamennyi jelentős irányzatába, legnagyobb képviselőik elméleteibe (pl. Ivan Petrovics Pavlov, Sigmund Freud, Alfred Adler, Carl Gustav Jung). Tanítványai úgy tartották, hogy korszerű, a gyakorlatban jól használható pszichológiai műveltséget ez idő tájt csak a szegedi egyetemen lehetett megszerezni (Baróti, 1988.). Szegedi iskolateremtő munkája abban mutatkozik meg a legtisztábban, hogy vezetése alatt a szegedi Pedagógiai Lélektani Intézet országosan elismert kutatóhellyé, valamint változatos tematikájú doktori értekezések (pl. proletár-nevelés, matematikai képességek lélektana, stb.) tömegének bölcsőjévé vált.

45-46

Leghíresebb, közismert tanítványai között József Attila, Radnóti Miklós, Benedek István, Kaffka Margit említhető meg. A magyar neveléstudományi-pszichológiai életben kiemelkedő szerepet játszó tanítványai között pedig Mérei Ferenc, dr. Kiss Tihamér, dr. Rókusfalvy Pál pszichológus, dr. Tálasi Istvánné tankönyvíró, dr. Szántó Károly főiskolai tanszékvezető tanár, Révész Pál szakfelügyelő, Baróti Dezső könyvtárigazgató említhető meg a teljesség igénye nélkül.

Munkássága, lélektani pályája olyan jelentősen befolyásolta a következő pszichológusnemzedék tudományos, és ezen belül főként neveléstudományi gondolkodását, hogy az 1970-es és az 1980-as évek pszichológus generációja – Kardos Lajos, Mérei Ferenc, Ferenczi Sándor, Szondi Lipót, Harkai Schiller Pál, Radnai Béla, Gegesi Kiss Pál, Hermann Imre, Grastyán Endre, Karácsony Sándor mellett – a leggyakrabban említett, idézett magyar pszichológusok között tartja számon. „… Az idősebb nemzedék legjelentősebb szerepmodelljeihez tartozik…” – emlékezik róla Pléh Csaba. Egyike azoknak a két világháború közötti magyar pszichológus egyéniségeknek, akik az akadémikus pszichológiát, a tanácsadást, gyógyítást és a pszichotechnológiai munkát elválaszthatatlannak tartották (Pléh, 1999.).

1948. utáni méltatlan, politikai indíttatású agyonhallgatása oda vezetett, hogy napjaink pszichológus-pedagógus-filozófus hallgatói már alig, vagy egyáltalán nem ismerik a nevét. A legfrissebb tudománytörténeti irodalmakat tekintve csak a pedagógiatörténeti tematikájú cikkek említik a nevét (lásd Németh, Pukánszky Béla művei). A pszichológia irodalma sokkal mostohábban bánik emlékével, alig említve a jobbára a két világháború között tevékenykedő neveléslélektan professzort. Viszont a szegedi pszichológiai képzésben ismét beszélnek arról a tudós egyéniségről, akit Németh András „a magyar pedagógiai lélektan megteremtőjeként” aposztrofál.

Interdiszciplináris szemléletmódja abban mutatkozott meg, hogy a tárgyalt kérdéseket, a gyermek, a serdülő, az ifjú fejlődését nem csak pedagógiai, lélektani, hanem filozófiai, antropológiai, sőt orvostudományi szempontból is megvilágította. Vizsgálódásai célkeresztjében a nevelés problematikája, lélektani kérdései álltak. Tudományos kutatásainak elméleti hátterében megfigyelhető a bergsoniánus alapú „megértő” pszichológia, a kvantitatív szemléletmód, a biológiai fejlődéselv. A cselekvés teljeskörű megismerésének kérdését először vetette fel a magyar pszichológiában (Völgyessy, 2000.).

Elméleti középútra törekedett az empirikus pszichológia és a hagyományos leíró, magyarázó lélektan között. Elítélte a kvantitatív szemléletmód kizárólagosságra törekvését, s ezzel egyidőben a metafizikai alapokon nyugvó lélektan meghaladására tett kísérletet. A gyakorlati nevelői munkát támogató, funkcionális elméletek kidolgozását hangsúlyozta (Pukánszky, 2002.). Műveiben az „egész-lélektan” elveinek megfelelően azt vallotta, hogy a lelki részek működését csak az egész viszonylatában érthetjük meg. „Holisztikus” szemléletmódja legtisztábban cselekvéslélektani munkáiban kristályosodik ki: mesterien ötvözi, szintetizálja a Gestalt-pszichológia, a francia funkcionalizmus, a pszichoanalízis, a behaviorizmus eredményeit. Szemléletmódját az elméleti rendszerekkel szembeni nagymértékű elfogulatlanság, objektivitás, a pozitív kritikai szemléletmód jellemzi. Olvasói figyelmét nem mulasztotta el felhívni arra a tényre sem, hogy szubjektivitásunk hatása objektivitásra irányuló erőfeszítéseink ellenére sem küszöbölhető ki egyértelműen. Saját elméleteivel szemben is kritikus volt, olvasóit kételkedő magatartásra buzdította (Várkonyi, 1939.).

Munkássága alapvetően két meghatározó szakaszra bontható. Az első szakaszban Várkonyi tudományos művei még keresztény teológiai elemeket hordoznak, a neoskolasztika, a tomizmus hatása érződik rajtuk. Ebből a szempontból a hasonló indíttatású gondolkodók Marczell Mihály, Giesswein Sándor, Prohászka Ottokár, Schütz Antal, Bognár Cecil, Horváth Sándor közé sorolható. Munkásságának második szakaszában gondolatait a neveléslélektan, a fejlődő személyiség kérdései határozták meg. Ebben a témában nagy hatással voltak rá Bühler, Piaget, Wallon munkái. Tevékenységével a magyarországi gyermektanulmányi mozgalom kiteljesedésében, a modern neveléslélektan kialakulásában jelentős szerepet vállalt (Németh és Pukánszky, 1997).

E rövid tanulmányt tekintse a kedves Olvasó Várkonyi professzor személye iránti mély tiszteletünk szerény jelének. Hatalmas, a filozófia, neveléstudomány és pszichológia jelentős területeit magábaolvasztó életműve részletesebb, kifinomultabb elemzést érdemel. Reményeink szerint e rövid bemutatás ösztönző hatással lehet majd egy jövőbeni termékeny, elemző-értékelő erőfeszítésnek.

Egy termékeny életút gyümölcsei

A gazdag életút most következő összefoglalója nagyrészt Varga Márta 1993-ban védésre került doktori dolgozatából táplálkozik. Az irodalomjegyzékben található, az életrajzzal részben vagy egészében foglalkozó művek a részletek felfedésében segítettek bennünket. De a Kedves Olvasónak tudnia kell, hogy bemutatásunk távol áll a teljesség igényétől, hiszen az életmű továbbra is tartalmaz még fel nem tárt, értékes mozzanatokat, még publikálásra nem került kéziratokat (MTA Levéltár, Sárospataki Levéltár, SZTE Pszichológia Intézet), melyek további kutatásra ösztönzik az érdeklődőt.

A korai évek – egy egyéniség születése

1888. augusztus 3-án született a felvidéki Kéménden, ami akkoriban Esztergom vármegyéhez tartozott (jelenleg a trianoni határoknak megfelelően a település neve hivatalosan Kaminin, és Szlovákia fennhatósága alá tartozik). A településen a professzor születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett ünepségen emléktáblát állítottak a tiszteletére (Duró Lajos és Rókusfalvy Pál személyes közlése alapján).

Várkonyi Hildebrand Dezső értelmiségi, kataszteri mérnöki család második gyermekeként látta meg a napvilágot. Születésekor a Czernil Dezső nevet adományozták neki, a családnevet csak két évvel később, 1890. február 23-án magyarosították Várkonyira. Az apa, Várkonyi Nándor földmérő mérnök volt, aki a szegedi árvízvédelmi munkák megtervezésében is fontos szerepet játszott. Munkája miatt gyakoriak voltak az állomáshely változtatások, ezért a család sokszor költözködött (Esztergom, Nyitra, Pécs, Budapest a jelentősebb állomáshelyek). Épp ezért a gyermek Dezső iskoláskora állandó újrakezdésekkel volt tarkított, nem voltak megszokott szituációk, mindennapjai az új kapcsolatok keresésének jegyében zajlottak.

Apjával való kapcsolata nem volt konfliktusoktól mentes. Abból a kevés információból, amit életének e korai szakaszáról tudunk, az szűrhető le, hogy édesapja rideg nevelési módszereket alkalmazott, amelyekhez gyakran a testi fenyítés is hozzá tartozott. Viszonyuk rideg és formális lehetett. A későbbiekben a nevelés kérdéseivel elmélyülten foglalkozó tudós sokszor állt ki szenvedélyesen az egyoldalú büntetés és szigorúság elvei ellen, melyek csak fölösleges gátlásokat növesztenek az ifjú személyében. Édesanyja, Éberhardt Mária, pécsi származású, szintén kataszteri mérnöki család gyermeke volt. Melegszívű, mélyen vallásos anyjával szoros érzelmi kapcsolatot alakított ki a majdani professzor. Az édesanya jelentős hatása abban is megmutatkozott, hogy a testvérek beszámolója szerint Várkonyi az ő akaratának megfelelően választotta a későbbiekben a szerzetesi hivatást.

A család hét gyermeket nevelt, akik közül két fiú is kimagasló tudományos eredményeket ért el. Várkonyi Hildebrand Dezső mellett Várkonyi Nándor, a negyedik szülött, irodalom- és művészettörténész, a két világháború és az 1945 utáni magyar kultúrtörténeti- és irodalmi élet kiemelkedő alakja (Hamvas Béla, Kodolányi János, Weöres Sándor, Németh László vallja barátjának, mesterének, legismertebb és egyben legvitatottabb műve a Sziriát oszlopai, ami az emberi kultúra eredetével foglalkozik).

Alapfokú és középfokú tanulmányait katolikus iskolákban folytatta. Az első négy osztályát Esztergomban és Pécsett végezte el. Gimnáziumi osztályait Pécsett, Nyitrán és Esztergomban járta ki, majd 1906-ban jeles érettségi vizsgát tett az esztergomi Szent Benedek Rendi Katolikus Főgimnáziumban. Kizárólag édesanyja kívánságának engedve szerzetestanári pályára lépett, képzését a Pannonhalmi Főapátság Hittudományi és Tanárképző Főiskoláján folytatta. Novíciusként szerzetesi neve Hildebrand lett, ami eléggé gyakorinak számít a Szent Benedek Rendben. A novíciusok zárt világa megviselte a szabad szellemiségű tanulót, a „dermesztő csend és magány” világát, a túlzott szigort és az egyéni szabadságot végletekig korlátozó fegyelmet csak úgy tudta feldolgozni, hogy a jól szervezett, fegyelmezett élet színfalai mögött gazdag belső világot épített fel magának. Ebben a világban fejlesztette ki a rá jellemző szelíd, de megvesztegethetetlen kritikusságot, így tudta átvészelni a szerzetesi élet lélektani ellentmondásait. A katolikus egyházzal, a Szent Benedek Renddel szembeni ellenérzései ezekben az években gyökereztek, és egész életét végigkísérték, egészen 1947-es kiválásáig, sőt az emlékiratok tanúsága szerint még halálán is túl (Várkonyi H. Dezsőné emlékiratai).

1908-ban, 20 esztendős korában egyszerű (szegénységi-tisztasági-engedelmességi) fogadalmat tett, amit 1911-ben áldozó pappá való szentelésével pecsételt meg. 1911-ben fejezte be tanulmányait Pannonhalmán, ahol középiskolai tanári képesítést szerzett latin-filozófia szakokon. 1911-12-ben Győrben középiskolai tanár, időközben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (az 1950-es évektől kezdődően ELTE), doktori oklevelet szerzett bölcseletből, pedagógiából és esztétikából.

A Várkonyi Naplótöredék 32. lapja Ez a lap a Naplótöredékek faximile kiadásának része Dr. Várkonyi H. Dezsőné Kisfaludy Erős Piroska előszava szerint a Napló eredetileg 200-250 oldalt tartalmazhatott, de a II. világháború viszontagságai miatt csak néhány tíz oldal maradt fenn az utókor számára.

1912 és 1923 között Pannonhalmán főiskolai tanári kinevezést kap. Ez az időszak tekinthető a fiatal tudós első szárnypróbálgatásának is, hiszen ekkor jelentek meg cikkei a Religio és a Szent Gellért lapokban, és ekkor keletkezik első jelentősebb műve is, melynek címe: Aquinoi Szent Tamás filozófiája. 1923-ban, 16 meghatározó esztendő után hagyja el végleg Pannonhalmát.

Pannonhalma látképe. Várkonyi Hildebrand Dezső 1908-1923 között 16 meghatározó esztendőt tölt el a bencések közt.

1923-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen egyetemi magántanári képesítést szerzett A logika és a logika története c. dolgozatával. Habilitációjának jogkörét a pedagógia mellett később kiterjesztették a lélektan területére is. Érdeklődése ekkor fordul egyre inkább a pszichológia felé, de ebben az időszakban keletkezett legjelentősebb művei – Tér és térszemlélet (1925), Az indukció filozófiája (1927) – még filozófiai témájúak. Ezeket már pszichológiai témájú tanulmányok követik: A lélektan alapvetése (1926), A lélektan mai állása (1928). Ekkor kezd hozzá E. Meumann, Ch. Bühler műveinek fordításához, ismertetőket ír Pavlov reflextanához a megjelenését követő évben, valamint Piaget és az alaklélektan nézeteihez. A művészetekhez, költészethez fűződő vonzalma Dilthey: Élmény és költészet c. tanulmányának fordításában érhető tetten, valamint az általa készített Madách-breviáriumban, melyben sajátos Lucifer felfogását osztja meg olvasóival (Madách Ember tragédiájának elemzése élete végéig kíséri gondolkodását – szerencsés módon ránk maradt egy időskori Madách-előadásának hangszalagon rögzített változata, amiért tanítványát, Rókusfalvy Pált illeti a köszönet).

1925-ben a pécsi Erzsébet Egyetemi Könyvtár őre és megbízott igazgatója lett. Ekkor ismét összefonódik élete egy rövid időre öccséével, Várkonyi Nándoréval, aki az I. világháborús sérülések (mindkét fülére megsüketült) hatására először ebben a könyvtárban kap munkát, majd nyugdíjazásáig itt folytatja a kultúrtörténet szolgálatát. Várkonyi H. Dezső 1927-ben címzetes nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kap.

Egy sikeres pályázat eredményeként 1928-29-ben állami ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on filozófiát és pszichológiát hallgat, ami meghatározó jelentőségű mind a neveléslélektani pályafutás, mind a preferált lélektani irányzat kiválasztása szempontjából. Tanárai között találhatjuk P. Janet és H. Pieron nevét, akik Piaget-hoz hasonlóan Claparède tanítványok, a funkcionalista irányzat képviselői. Ezektől az évektől kezdődően Várkonyi tudományos karrierje töretlenül ível fölfelé az 1950-es évekig. Ekkor veszi kezdetét életének tudományos szempontból legtermékenyebb, érzelmi-magánéleti szempontból legviszontagságosabb időszaka.

A párizsi Sorbonne - 1928-1929 a párizsi ösztöndíj évei 52-53-54

A szegedi időszak – egy szellem áldott állapotban

1929. december 27-én a szegedi egyetemen a pedagógiai lélektan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1929. december 18-án hosszas viták után, melyekben az egyetem tudományos függetlenségét védő, valamint a római katolikus egyházi befolyást támogató erők csaptak össze, kompromisszumos megoldásként Klebelsberg Kunó vallás és közoktatásügyi miniszter „vallási egyensúlypolitikájának” megfelelően, az „ideiglenesen Szegeden működő kolozsvári magyar királyi Ferencz József Tudományegyetem” új, pedagógiai-lélektani tanszékének élére Várkonyit nevezték ki. Erre az időszakra jellemző volt, hogy a világnézeti tárgyakból (filozófia, történelem, irodalomtörténet, neveléstudomány) párhuzamos tanszékeket szerveztek (protestáns és katolikus), így lehetett Várkonyi Hildebrand Sík Sándorhoz hasonlóan, Glattfelder Gyula közbenjárására a protestáns Imre Sándor katolikus ellentett „párja”. A pedagógia és pszichológia tanszékek ilyenfajta összeházasítása a magyarországi egyetemi oktatás történetében elsőként valósult meg.

A Szegeden töltött évek alatt (1929-1940) Várkonyi sokoldalú tudományos munkát végzett, ebben az időszakban érdeklődése végleg a pszichológiai problémák felé fordult. Életpályájának ezen a szakaszán éri el a legmagasabb rangot egyetemi oktatóként, közéleti emberként, valamint az egyetem és a város társadalmi életében is ekkor a legaktívabb. Magánéleti válsága is oktatói tevékenységéhez kapcsolódik. 1932-ben villámcsapásszerű szerelmi élmény után feleségül kéri tehetséges tanítványát, Kisfaludy Erős Piroskát, a két Kisfaludy testvér egyenesági leszármazottját. Ez a lánykérés heves retorziót vált ki Várkonyi egyházi feljebbvalói körében, melynek eredményeként a leány apja nem adhatja beleegyezését a frigy megkötésébe, és ez a tény a professzort gyötrő érzelmi válságba sodorja. Megfigyelhető, hogy 1930 és 1933 között tudományos munkája akadozott, néhány rövid cikk és recenzió hagyta csak el íróasztalát. Piroska kikényszerített házasságkötése után Várkonyi kétségbeesése tovább mélyült, majd fájdalmát munkával orvosolva egyre növekvő intenzitással veti bele magát ismét a tudományos életbe.

A Szegedi Egyetem központi épülete - 1929 december 27-étől kezdetét veszi a szegedi időszak, ezek életének legtermékenyebb évei.

Várkonyi professzor úr a harmincas évek közepétől a háború végéig írta meg legnagyobb műveit. A Cselekvés Iskolája (egy későbbi fejezetben részletesebben foglalkozunk vele) című neveléstudományi lapban 1934-44 között 37 tanulmányt jelentetett meg, melyekben korszerű neveléslélektani és pedagógiai ismereteket közvetített a polgári iskolák tanárai számára. Sorra jelentek meg egyetemi előadásai alapján szerkesztett művei: Bevezetés a neveléslélektanba (1937), Neveléstan (1938), A nevelés néhány alapelve (1939) (a két utolsó hasonló tartalommal, népszerű stílusban, orvosoknak tartott előadások alapján íródott). 1938-ban (I. kötet) és 1940-ben (II. kötet) publikálja A gyermek lélektana című művét, ami a kortárs szakemberek szerint is kora legátfogóbb, ilyen témában írott tudományos műve. A szegedi tíz év alatt közel száz tudományos művet publikált – a legtöbb írása a Gyermek és a Magyar Pszichológiai Szemle hasábjain látott napvilágot.

A szegedi Pedagógiai Lélektani Intézet Klebelsberg Kunó miniszteri hozzájárulásával és a Rockefeller Alapítvány támogatásával pszichológiai laboratóriumot tartott fenn, melyben Várkonyi vezetésével számos tehetséges tanítvány kötelezte el magát a neveléstudományi pálya mellett. A professzor támogatta a legkülönbözőbb területekről érkező fiatalok pedagógiai és lélektani kutatómunka iránti érdeklődését, arra biztatta tanítványait, hogy szakmai segítségével változatos témákban folytassanak vizsgálatokat. Így nem csoda, ha ebben az időszakban Várkonyi körül gyűlt össze a legnépesebb doktorandusz csapat a szegedi egyetemen. A professzor célja a népes kutatói gárdával az volt, hogy kora gondolkodói számára bizonyítsa a pszichológia tudományos és gyakorlati jelentőségét. A gyakorlati munkát szolgáló sikeres kutatások ellenére Várkonyi elégedetlen volt a nevelőket szolgáló független lélektani tanszékek országos hiánya miatt, épp ezért mindent megtett e hiányosság pótlásáért (Pukánszky, 2002.).

A Szegedi Bölcsészettudományi Kar - egy évig dékánhelyettes, majd két tanévben dékán.

A szegedi évek alatt számtalan tudományos társaságnak volt tagja, vezetőségi tagja, vagy épp vezetője. Ezek közül a legfontosabbak a következők: Szent István Akadémia tagja, az Aquinói Szt. Tamás Társaság és a Magyar Pedagógiai Társaság alelnöke, az Országos Tanítóképző Intézeti Tanárvizsgáló Bizottság pedagógiai és filozófiai szakának vezetője, a Magyar Gyermektanulmányi Társaság egyik vezetője, a Magyar Pszichológiai Társaság társelnöke, később elnöke. A tudományos gondolkodás terjesztésében is jelentős szerepet vállalt. Tettamanti Bélával megalapította a Nevelésügyi Szemlét, szerkesztette a Magyar Pathológiai Szemlét, a Magyar Pszichológiai Szemlének pedig főszerkesztője volt.

A tudományos szerepvállalás mellett jutott ideje és energiája az egyetem szervezeti életében való tisztségek betöltésére is. Egy tanév erejéig dékán helyettesként működik, majd az 1937/38-as és 1938/39-es tanévekben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (ebben az időszakban alakul meg anyagi és szellemi támogatásával a Kerti Iskola – erről részletesebben a következőekben szólunk). Ezen túl vezeti a Mensa Academica Publicat és az egyetemi énekkar irányításában is szerepet vállal. Kikapcsolódás gyanánt első hegedűsként szerepel az egyetemi szimfonikusok együttesében.

Az 1940. augusztus 30-án született II. bécsi döntés nyomán a Kolozsvárra visszaköltöző egyetem nem nélkülözheti Várkonyi Hildebrand áldozatos munkáját: ő lesz Kolozsvárott a Majális utcai Lélektani Intézet kinevezett igazgatója. Varga Béla egyetemi tanár, volt unitárius püspök halálával 1942-ben a Jókai utcai Pedagógiai Intézet vezetése is rá hárul. Egyik magánjellegű levelében „cirkuszi lónak” nevezi magát, ezzel érzékeltetve azt a rengeteg tennivalót, ami új székhelyén az ő vállait nyomta.

A Majális utcai Lélektani Intézet Kolozsvárott - ma is ebben az épületben kap helyet az Intézet, de hivatalos történetében nem említik a II. világháború éveit, Várkonyi nevét

A terhek ellenére igyekezett minél inkább bevonódni az egyetem életébe. Az ő vezetése alatt működött a Bethlen Kör, valamint a Diákjóléti Bizottság. Ismeretterjesztő előadássorozatokat tartott szülők számára az Unitárius Kollégiumban. Az országos ügyekben is jelentős pozíciókat töltött be. A háborús évek világnézeti, politikai és gazdasági bizonytalanságai ellenére a Magyar Pedagógiai Társaságban alelnöki, 1940 májusától pedig a Magyar Pszichológiai Társaság elnöki tisztét töltötte be (előtte 5 évig társelnöke, és a Nevelés-lélektani Szakosztály elnöke volt).

Az erdélyi magyar pedagógusképzés ezekben az években tankönyv-hiányban szenvedett, melynek enyhítésén Várkonyi személyesen is igen sokat fáradozott. A háborús években három önálló kötet jelent meg tőle a pedagógusok számára, a Nemzetnevelők Könyvtára sorozatban: A gyermek testi és lelki fejlődése (1942), ami a gyermek normál fejlődésének biológiai és lélektani szempontjait vázolja fel, A lelki élet zavarai (1943), ami a gyermekkori pszichopatológiákat foglalja egybe (kuriózumnak számíthatott a maga idejében), A gyermek és környezete (1944), ami Magyarországon az első szociális szempontú gyermeklélektani munka (ebben az időszakban a protestáns Karácsony Sándor műveihez mérhető).

A kolozsvári időszakban szintén Várkonyi nevéhez fűződik Kodály Zoltán díszdoktorrá avatásának indítványozása, és 1942-ben Schneller István emlékére rendezett ünnepség lebonyolítása. 1945 őszéig, a reménytelen végkifejletig töretlen humanizmussal tart ki a kolozsvári egyetemen kollégái és a bennük bízó polgárok mellett.

Méltatlan alkony – lázas csendben

1945 őszétől a József Nádor Műszaki Egyetem Közgazdasági Karán a neveléslélektan és a bölcselet nyilvános rendes tanáraként helyezkedik el. Megérkezése után nem sokkal belép a Parasztpártba, az állam és egyház közötti megegyezés létrehozásában próbált segédkezni.A szerzetesrenddel való viszonya fokozatosan megromlott, épp ezért Piroska válása után szabad út nyílik a szerelmesek előtt, hogy életük alkonyát a házasság szentségével aranyozzák be – Várkonyi 1947-ben kilép a rendből. A háború borzalmai után az idősödő tudós ismét kezd magára találni: 1948-ban befejezi egyik fő művét, elméleti munkája szintézisét, A cselekvéslélektanát. Elméleti érdeklődése az ösztönök tanulmányozása felé fordul. Az új politikai berendezkedés hatására a Magyarországon megjelenő Makarenko műveket kötetbe szerkeszti és ajánlja a pedagógusoknak.

1948-ban a Pázmány Péter (később Eötvös Lóránd) Tudományegyetem tanszékvezető tanárává nevezik ki. Ennek a rövid felívelő szakasznak a csúcspontján egy évre a Kossuth-díj odaítélő bizottság munkájában való részvételre is felkérik. Tudományos karrierje szempontjából a vég kezdetének, a közéleti ellehetetlenítés előjelének tekinthető az a gesztus, hogy 1949-ben az utolsó pillanatban törlik a nevét a Kossuth-díj díjazottjainak listájáról. A megerősödő politikai rend rajta is gyakorolja feltámadó módszereit. Bár 1952. márciusban – nehézségek árán – elnyeri a neveléstudományok kandidátusa fokozatot, a hatalom nem tűrte meg tovább az egyre ideologizálódó tudományos életben. Felettesei elismerik a baloldali eszmék iránti toleranciáját, de világnézetileg mégis vállalhatatlannak tartják jelenlétét a felsőoktatásban. Koholt vádakkal fosztják meg 1950-ben az egyetemi óratartástól, 1954-ben felmondással szüntetik meg egyetemi munkahelyét, majd arra kényszerítik, hogy adja be nyugdíjazási kérelmét.

A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Kara - a II. világháború utáni rövidke nyugalmi időszak csúcspontja

1950-től másodállásban a MÁV Alkalmasságvizsgáló Laboratóriumában szaktanácsadóként helyezkedett el. Az utolsó években a szűkös körülmények ellenére és felesége áldozatos munkájának köszönhetően tovább folytatja munkáját. Az ebből a korszakból származó kéziratai további meglepetéssel szolgálnak majd munkásságának kutatói számára. Az egészségi gondokkal küzdő tudós utolsó éveiben is előadásokat tartott otthonában. Feleségével való csodálatos érzelmi és szellemi összhangja abban nyilvánult meg legtisztábban, hogy a gyengélkedő Várkonyi elkezdett előadásait párja bármikor gördülékenyen tudta folytatni, bárhol is szakította azt meg a professzor fáradtsága miatt. Sokszor fogadta otthonában barátait: Bálint Sándort, Ortutay Gyulát, Tamási Áront, Fitz Józsefet, Trócsányi Zoltánt, Prohászka Lajost.

Élete utolsó napjait súlyosbodó állapota miatt kórházban töltötte. Felesége emlékirataiban meghatóan jelenik meg az a soha-nem-gyengülő szeretet, ami a két embert a halálos ágyig, és azon túl is összefonta. 1971. május 20-án, 82 éves korában, a Ligeti Szanatóriumban hunyt el a XX. század egyik legkiválóbb magyar pszichológusa, akinek „része volt abban, hogy egy időben, egy lélektanilag megalapozott korszerű, gyakorlati pedagógia ösztönzően és termékenyítőleg hatott az egész országban.” (Kiss, 1971.) A Bencés Renddel fennálló folyamatos ellentétek miatt felesége halála után a hamvaikat a sárospataki Rákóczi temetőben helyezték örök nyugalomra, valamint a szellemi hagyaték nagy része is a Sárospataki Levéltárban került elhelyezésre

58-59-60-61

A neveléslélektani munka gyakorlati megvalósulásai

Az újszegedi Kerti Iskola

Várkonyi gyermekközpontú- és reformpedagógiai szemléletét jól tükrözi az „Új Nevelés” mozgalmához fűződő viszonya is. Részt vett az 1936-os, az „Új Nevelés Ligája” által Cheltenhamben megrendezett Pedagógusok Világkonferenciáján, a korszak egyik legjelentősebb reformpedagógiai tanácskozásán. Az itt szerzett elméleti tapasztalatait a „Jövő Útjain” c. folyóiratban tette közzé. Gyakorlati szemlélete viszont megkívánta, hogy a valóságban is lehetőséget szervezzen a reformpedagógiai elvek kipróbálásának (Pukánszky, 2002.).

1936 őszén tanfelügyelői engedéllyel és Várkonyi professzor támogatásával, az újszegedi Tárogató utca 12. szám alatti ötszobás házban megnyitotta kapuit a „Kerti Iskola”, egy koedukált, kísérleti, elemi iskola (Zentai, 1988; Pukánszky, 2002).

Az iskola gyakorlati munkáját megalapozó elméleti háttér Várkonyi reformpedagógiai érdeklődéséből táplálkozott, ami a harmincas években egyre erősödő tendenciát mutatott. Ebben az időszakban előadásaiban sokszor foglalkozott a gyermek fejlődési sajátosságait figyelembe vevő nevelés kérdésével. Az előadások tematikájában szerepelt Decroly elmélete, a Dalton-rendszerű iskolák problematikája. A gyermek- és életcentrikus módszerekre hívja fel hallgatói figyelmét. John Dewey nevelési rendszerében a gyermeki kreativitás hangsúlya fogta meg. A gyermek fejlődését pontosan követő, a cselekvésre indító gondolkodást elősegítő nevelést látta egyedül követendőnek a gyakorlati pedagógiában (Zentai, 1988.).

A reformpedagógiai elképzelések gyakorlati megvalósításának ebben az időben magyarországi gyökerei is voltak. 1915-ben Nemes Aurélné Müller Márta szintén Decroly elméletei alapján indította el Budapesten „Családi Iskoláját”. A tízes években Nagy László gyermeklélektani kutatásai alapján Domokos Lászlóné sajátosan magyar reformiskola-modellt dolgozott ki (Zentai, 1988.; Pukánszky, 2002.).

A nemzetközi és magyar példák alapján elinduló iskola szép kertvárosi környezetben, négy első osztályos gyermekkel kezdte el működését. Vezetőjéül Várkonyi egyik közvetlen munkatársát, a tanítói és polgári iskolai oklevéllel, alapos elméleti felkészültséggel, és lelkiismeretességgel, de kevés iskolai tanítási tapasztalattal rendelkező Dolch Erzsébetet jelölte ki. Az iskola működésének anyagi hátterét Várkonyi saját egyetemi tanári és dékáni fizetéséből fedezte (Várkonyi professzort épp az 1936/37-es iskolai tanévben nevezték ki a szegedi egyetem bölcsészettudományi karára dékánnak). Az iskola célja az egyetemen folyó neveléslélektani kutatások gyakorlati kipróbálása, a reformpedagógiai eredményekkel való ötvözése volt (Pukánszky, 2002).

Az iskola csupán két évig működött, és elsősorban anyagi gondok miatt zárták be. A tanfelügyelő jelenlétében zajló vizsga egyértelműen pozitív eredményeket hozott még a gyengébb képességű tanulók esetén is: ismeretekben, az írás-olvasási jártasságban, de főként önállóságban az átlagosnál jobb eredményt értek el az iskola nebulói (Zentai, 1988.). Korai bezárásához az a tény is hozzájárult, hogy Várkonyi figyelmét inkább az elméleti problémák kötötték le – fontosnak tartotta a pedagógia gyakorlati vonatkozásait, mégis inkább az átfogó elméleti kérdések érdekelték. A professzor a II. bécsi döntés (1940) után a költöző egyetemmel együtt Kolozsvárra került, és részben ezért nem folytatódott Szegeden a reformpedagógiai kezdeményezés (Németh és Pukánszky, 1999; Zentai, 1988.).

61-62

A Cselekvés Iskolája

1928-ban Szegedre telepítették az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát, amely a Paedagogium és az Erzsébet nőiskola főiskolai tagozataként jött létre (Ugrai, 2002.). A főiskola első igazgatója Kratofill Dezső lett, akinek reformszellemű vezetése alatt a korabeli pedagógiai szaksajtó az intézmény gyakorló iskoláját a Cselekvő Iskola megtisztelő névre keresztelte (Németh és Pukánszky, 1999.).

A szegedi Tanárképző Főiskola - a Kratofill Dezsővel való termékeny együttműködés helyszíne. (Fotó: Sz.E.)

A Cselekvő Iskola tanárai mérsékelt utat választottak a pedagógiai újítások területén: nem vetették el a hagyományos pedagógia jól bevált módszereit, hanem inkább ötvözték ezeket a reformpedagógia mérsékeltebb újításaival (Németh és Pukánszky, 1999). A gyakorlatba is átültetett reformtörekvéseik közé tartozott a tanulói aktivitás növelése, a cselekvő erők felszabadítása, az öntevékenység és a csoportmunka alkalmazása, a tanítás élményszerűsége, az élet követelményeinek figyelembevétele, a gyakorlatiasság elvének szem előtt tartása. Kezdeményezésük sikere annak is köszönhető, hogy figyelembe vették az iskolatípus és a korszak pedagógiai realitásának sajátosságait is (Pukánszky, 1999.; Veszprémi, 1988.).

A Cselekvés Iskolája első számának címlapja, felelős szerkesztő Kratofill Dezső, az állami gyakorló polgári iskola igazgatója. Várkonyinak 37 tanulmánya jelent meg e tudományos módszertani lap hasábjain.

A Gyakorló Iskola tanári kara 1932. és 1944. között adta ki A Cselekvés Iskolája című pedagógiai, didaktikai-módszertani folyóiratot, amelyben gyakorlati munkájuk eredményeit tették közzé (Németh és Pukánszky, 1999.; Veszprémi, 1988.). A folyóirat elméleti koncepcióját a lap főszerkesztőjeként Kratofill Dezső alakította. A folyóirat írásában részt vettek a Tanárképző Főiskola és a Szegedi Tudományegyetem tanárai, de rajtuk kívül az ország számos modern pedagógiai gondolkodója is bekapcsolódott az írásba (Veszprémi, 1988.).

Így az egyetem és a főiskola közötti tartalmas kooperáció túlmutatott a főiskolás tanárjelölt hallgatók tömeges egyetemi „áthallgatásán”. A két intézmény dolgozói között a formális együttműködésen kívül barátságok is kialakultak. Várkonyi Hildebrand az elméleti, tudományos eszmecserén túl szoros barátságot tartott fenn Kratofill Dezső igazgatóval (Pukánszky, 2002.; Veszprémi, 1988.).

Várkonyi szívesen publikált A Cselekvés Iskolájában, a folyóirat egyik legtermékenyebb, neveléslélektani arculatát is meghatározó szerzője lett. Az 1932-1944 közötti időszakban 37 tanulmánya jelent meg a lapban, ami azt jelenti, hogy csaknem minden számában folyamatosan közölt. A Cselekvés Iskolájában fennállása idején 158 elméleti és 259 gyakorlati jellegű pedagógiai-didaktikai-pszichológiai cikk jelent meg (Veszprémi, 1988.; Németh és Pukánszky, 1999.; Pukánszky, 2002.; Ugrai, 2002.).

Lélektani írásaival nagy hatást gyakorolhatott az ország polgári iskolai tanáraira, hiszen a folyóirat az ország szinte valamennyi polgári iskolájába járt, de középiskolák és magánszemélyek szintén megrendelték. A megjelent cikkek között vannak egyedülálló tanulmányok (A cselekvő iskola lélektani alapja, Védekező magatartások a gyermekkorban), és vannak folytatásokban közölt, nagyobb lélegzetvételű témafeldolgozások (Nevelés és gyakorlati lélektan, Fejezetek a serdülés és ifjúkor lélektanából, A cselekvések elemzése) (Veszprémi, 1988.).

Ízelítőként hadd álljon itt a bevezető cikk rövid összefoglalója. A cselekvő iskola lélektani alapjai című cikke a gyakorló iskola módszertani értekezletén, 1934. november 8-án tartott előadásának szövege. Széles irodalmat felsorakoztatva ad összefüggő képet kora reformpedagógiai (Ellen Key, Foerster, Dewey, Petersen), valamint cselekvéslélektani (Ferriere, Lay, Kerschensteiner) kezdeményezéseiről. Szembeállítja a herbarti passzív, befogadás jellegű, a tanuló figyelmét és szorgalmát követelő pedagógiát a cselekvés iskolájának a tanuló aktivitását, funkcionalitását figyelembe vevő kezdeményezéseivel. A tanulmány talán legfőbb erénye a konstruktív kritikai szemlélet hangsúlyozása: nem kívánja a cikkolvasó pedagógustól a hagyományok megtagadását, hanem az objektív válogatásra, a hasznos nevelői eszközök felfedezésére és megtartására ösztönöz (Várkonyi, 1934).

Többek között e termékeny időszak eredményeként három tankönyv anyaga látott napvilágot Várkonyi munkásságának kolozsvári időszakában. Olyan forradalmian új szempontokat vezetett be a magyar neveléslélektani gondolkodásba, mint a nevelés klinikai, patopszichológiai szemlélete, valamint szociálpszichológiai megközelítése.

Zárszó

Várkonyi Hildebrand Dezső műveit olvasva, a nyelvezet patinájától eltekintve, az érdeklődőnek az az érzése támad, hogy több mint fél évszázad távolából kap adekvát válaszokat a pedagógiai lélektan ma is aktuális kérdéseire. Műveinek hatalmas erénye a ma megjelenő friss irodalmakkal szemben az egységes szemléletmód, a szilárd és kristálytiszta elméleti rendszer, a holisztikus látásmód, melyben építkezik. Ennek megalkotása elképzelhetetlen lett volna Várkonyi széles szakirodalmi és filozófiai műveltsége, zseniális analizáló-szintetizáló képessége nélkül. Tanulmányaiban kétszeres szintézist hajt végre: egyidőben rendezi egységes rendszerbe az eklektikus szakirodalmat, és egyszerre képes a tárgyalt lelki részjelenségeket a teljes emberi személyiség vonatkozásában láttatni.

Biztató fejleménye napjainknak, hogy a pszichológia és nevelés szakemberei Magyarországon is egyre fontosabbnak vélik a tudomány- és eszmetörténeti kérdések ismételt felvetését. Ennek a növekvő igénynek köszönhetően az 1988-as Emlékülés megtartása és Emlékkötet megjelenése kései, de annál fontosabb folytatásaként az elmúlt két évben Várkonyi Hildebrand Dezső professzor eszmeisége, felbecsülhetetlen fontosságú életműve ismét több konferencia, tanulmány, prezentáció főszereplőjévé vált.

A szegedi Pszichológiai Intézet által átadott Várkonyi Emlékérem - az érem a Várkonyi Emléknapon három személynek - Rókusfalvy Pálnak, Duró Lajosnak és Veczkó Józsefnek - került átadásra a neveléslélektan- és a szegedi pszichológiai képzés területén nyújtott teljesítményeik elismeréseképpen.

A Magyar Pszichológiai Társaság legutóbbi Nagygyűlésén, 2008. május 23-ai kezdettel poszter szekción igyekeztünk bemutatni Várkonyi Hildebrad két világháború közötti neveléslélektani és szakmapolitikai ténykedését, különös tekintettel eredeti elméleti elgondolásaira a parataxisok jelenségeivel kapcsolatban (Csomortáni, 2008.).

2008. június 18-án Kéménden, a felvidéki kis faluban a település 825. évfordulóját ünnepelték, és hogy örömük teljes legyen, a közösség nagy szülöttjére, a szintén 120 éves születési évfordulójához érő Várkonyi professzorra is emlékeztek. A nagy tudományos személyiséghez méltó rendezvényen a magyarországi és egyben szegedi pszichológiai képzés neves képviselői – Duró Lajos nyugalmazott tanszékvezető úr, és Rókusfalvy Pál professzor úr – méltatták kiemelkedő elődjük, tanáruk elévülhetetlen érdemeit. A festői szépségű felvidéki környezet magyar ajkú látogatói ezentúl nem csak a táj szépségeit, az ott élők vendégszeretetét élvezhetik, hanem néhány percre elidőzhetnek, tiszteleghetnek a nagy professzor emlékköve előtt is.

67

KÉP Kéménd, hiányzik a színes változat

Nem hagyhatjuk ki a sorból azt a tiszteletnyilvánító eseményt sem, amely a Várkonyi professzor által létrehozott Pedagógiai Lélektani Intézet utódaként működő szegedi Pszichológiai Intézetben kapott helyet. A 2008. október 16-án megrendezett Várkonyi Emléknapon a még élő tanítványokon – például Rókusfalvy Pál professzor - kívül Várkonyi professzor életének lelkes tanulmányozói, tisztelői – többek között Duró Lajos és Veczkó József is részt vettek, és a jelen egyetemi hallgatói, tanárai lelkesen inspiráló körében osztották meg Várkonyi hozzánk is szóló üzenetét. Rövid felsorolásunkból a sárospataki hagyaték őrzőit, közreadóit sem hagyhatjuk ki. Kiss Ferenc professzor úr munkái rengeteg adalékkal szolgálnak a Várkonyi életműhöz, melyek még világosabbá teszik a politikai és egyházi útvesztőkben kiteljesedő tudományos életút homályos részleteit (Kiss, 1990., 1991. és 2005.).

Várkonyi Hildebrand Dezső születésének 120. évfordulóját meghaladva reménykedünk abban, hogy személyének, munkásságának méltatlan homályba merülése megszűnőben van. Reméljük, hogy ehhez a folyamathoz jelen tanulmányunk is hozzájárul.

A szegedi Pszichológiai Intézet előterében elhelyezett emléktábla - a méltatlan elfeledés évei után emléktábla és a nagy előadó terem neve, a folyosón elhelyezett rövid ismertető emlékeztet Várkonyi professzor munkásságára. (Fotó: Sz. E.)

Irodalomjegyzék

• Badócz András (összeáll., 1979): Várkonyi Hildebrand Dezső tudományos közleményeinek és kéziratainak bibliográfiája. Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest.
• Baróti Dezső (1988): Várkonyi, a professzor. In: Zakar András (szerk.): Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Sectio Paedagogica et Psychologia, 30. Szeged. 1988.
• Csomortáni D. Zoltán (2008): A parataxisok elmélete: Egy korszerű neveléstudományi pszichopatológia alapvetése Várkonyi Hildebrand Dezső műveiben. MPT XVIII. Országos Tudományos Nagygyűlése – 2008. május 22-24, Nyíregyháza, poszter szekció.
• Kiss Ferenc (1991): Várkonyi Hildebrand Dezső és gyermektanulmányi mozgalom. In: Pedagógusképzés 1999./1.
• Kiss Ferenc (1999): Várkonyi Hildebrand Dezső hagyatéka Sárospatakon. In: Pszichológiai Szemle 1999./2. 187-194.p.
• Kiss Ferenc (2005): Várkonyi Hildebrand Dezső életútja. In: Sárospataki Pedagógiai Füzetek 24. Sárospatak, 2005. 33-42.p.
• Kiss Tihamér: Várkonyi Dezső Hildebrand. 1888-1971. In: Magyar Pszichológiai Szemle 1971. 28. évf. 3. sz. 417-419. p.
• Nagy Sándor főszerk (1979): Pedagógiai Lexikon IV köt., Budapest, 435-436 p.
• Németh András (2002): A magyar neveléstudomány katolikus hagyományai. In: Hagyomány és megújulás a magyar oktatásban. Neveléstörténeti Füzetek 19., OPKM, Budapest, 2002, 75-93. o.
• Németh András és Pukánszky Béla (1997): Paradigmatikus irányzatok a magyar neveléstudomány fejlődéstörténetében. In: Magyar Pedagógia, 97. évf. 3.4. szám 303-317.
• Németh András és Pukánszky Béla (1999): Magyar reformpedagógiai törekvések a XX. század első felében. in Magyar Pedagógia, 99. évf. 3. szám 245-262.
• Pléh Csaba (1999): A magyar pszichológia kétféle hagyománya: A természeti és a közösségi ember. Előadás az MTA 1999 évi közgyűlésén.
• Pléh Csaba (2000): A lélektan története. Osiris, Budapest
• Pukánszky Béla (1999): Pedagógiai és pszichológiai tudományos iskolák a szegedi egyetemen. In: Rácz Béla (szerk): A szegedi tudományegyetem múltja és jelene 1921-1998. Szeged, 1999. 215-223. p.
• Pukánszky Béla (2002): Reformpedagógiai irányzatok gyakorlati megvalósulása Szegeden a két világháború között. In: Németh András (szerk.): Reformpedagógia: történeti gyökerek, mai aktualitások. Tanulmánykötet, Osiris Kiadó, Budapest. 101-120. p.
• Rókusfalvy Pál: Várkonyi (Hildebrand) Dezső életműve. In: Zakar András (szerk., 1988): Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Sectio Paedagogica et Psychologia, 30. Szeged 151-162 p.
• Ugrai János (2002): Reformpedagógia-történeti tanulmányok. Osiris Kiadó, Budapest, 235. oldal.
• Varga Márta (1993): Várkonyi Hildebrand Dezső neveléslélektani munkásságának főbb pedagógiai vonatkozásai. Egyetemi doktori értekezés, Szeged.
• Várkonyi Hildebrand Dezső (1937): A cselekvő iskola lélektani alapjai. In: A Cselekvés Iskolája. évf., 1934/35., III. tanév, 3-4. szám, Szeged.
• Várkonyi Hildebrand Dezső (1939): Védekező magatartások a gyermekkorban. In: A Cselekvés Iskolája, 1939/40., VIII. tanév, 5-7. szám, Szeged.
• Várkonyi Hildebrand Dezső (1943): A lelki élet zavarai. Országos Közoktatási Tanács, Budapest
• Várkonyi Hildebrand Dezső (1948): A cselekvés lélektana. OPKM hasonmás kiadvány, Budapest 1993.
• Várkonyi Hildebrand Dezső (1950): Az emberi viselkedések és cselekvések rendellenességei a normalitás körében (Parataxisok). In: Zakar András (szerk.): Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Sectio Paedagogica et Psychologia, 30. Szeged. 1988.
• Veszprémi László (1988): Várkonyi és a „Cselekvés Iskolája”. In Zakar András (szerk., 1988): Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Sectio Paedagogica et Psychologia, 30. Szeged.
• Völgyessy Pál (2000): A XX. szd.-i modern pszichológiai irányzatok pályalélektani előzményei. A Tanácsadók Klubjában 2000. 09. 28-án elhangzott előadás kivonata.
• Zentai Károly (1988): Emlékezés Várkonyi professzorra. In: Zakar András (szerk.) (1988): Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Sectio Paedagogica et Psychologia, 30. Szeged.

***

Várkonyi Dezsőt életének utolsó két évtizedében kiszorította a politika a tudományos közéletből, nyilvános előadást nem tarthatott, könyvei, de még cikkei sem jelenhettek meg. Felesége és néhány barátja kitartott mellette (aki mert), köztük Kiss Tihamér, alkotásra ösztönözték, műveit legépelték. Benne van a levél hangvételében a remény, mind Várkonyi, mind barátai (a talpon maradtak is) változásokat reméltek, hogy majd Várkonyi életrajzát, munkásságát meg lehet írni, ki lehet nyomtatni. Várkonyi kételkedik, halasztja a választ, önmagát sem kecsegteti, barátait sem akarja zavarba hozni. Íme a levél szövege:

• 
  Várkonyi levele Kiss Tihamérhoz 1. oldal
• 
  Várkonyi levele Kiss Tihamérhoz, 2. oldal^[13]

Várkonyi Hildebrand Dezső levele Kiss Tihamérhoz, Budapest, 1968. január 26.

„Kedves Tihamér Barátom!

Köszönettel vettem a megküldött “Logikát” és műveidnek jegyzékét melyből még inkább látom, hogy mily gazdag irodalmi tevékenységet fejtettél ki azóta, hogy Piaget-nál voltál tanulmányok végzésére. Köszönöm szíves soraidat is. melyekre alább részletesen válaszolok; itt most egyúttal Kiss Lajos tanár úrnak is engedd meg, hogy üzenetül egy-két szót írjak, nekem oly jóleső megemlékezéséért, s azért, hogy Veled együtt érdeklődik dolgozataim iránt. Alábbi soraimban erről a témáról írva Neked, egyúttal az ő tisztelt személyének is szeretnék beszélni.

Mint írtam, kész örömmel bocsájtom rendelkezésre (20 év óta elő nem adhatott) előadásaim jegyzeteit, ezek közül már egyet olvastatok s igen örülök, hogy megnyerte tetszésteket. Ezzel a levéllel együtt elküldöm tehát “A felfogásról és absztrakcióról” írt dolgozatomat, használjátok, kérlek, egészséggel, a tudva levő feltételek mellett (lehet hogy ez is az “Akadémia” színe elé kerül, — hogy napvilágot lát-e, azt nem tudom...). Lelki öröm számomra, hogy barátaim és tanítványaim” — hála Isten, számosan vannak — nem feledkeznek meg rólam, akkor, mikor a tudomány hivatalos fórumai rég elfeledték a nevemet.

Mivel a múlt alkalommal az “Általánosításról” küldtem jegyzetet, most ennek “logikai” és “pszichológiai” előzményét küldöm el: a fogalomalkotás első mozzanatáról szóló részt, a felfogás és az absztrahció teóriáját: mert mit általánosítunk? — főleg fogalmakat. — szervezzük ezeket? Sokféleképpen, első lépés az absztrahció (úgy ahogyan én elképzelem). Rubinsteint sokra becsülöm, de ebben a kérdésben ő is úszik az árral... bár legközelebb van ahhoz a realist, de az értelmi életet kiemelően nagyrabecsülő felfogáshoz, melyet az én vén Arisztoteleszen növelkedett agyam kialakított. Ha megkapod, kérlek, kéziratomat, írj egy lapot az átvételről. Ha átnéztétek, s legépeltétek s egy példánnyal megörvendeztettek, következhetnek más dolgozataim is.

Nagyon lekötelezel azzal a baráti szándékkal, hogy munkáimról életrajzszerűen meg kívánsz emlékezni. Ezért külön hálás vagyok, de ne vedd zokon, ha még nem adhatok igenlő választ — meg kell gondolnom sok tekintetben, ennek az eshetőségnek határait és visszhangjait. Talán következő levelemben visszatérnék erre a szíves ajánlatodra. Addig is
sok meleg üdvözlettel és minden jót kívánva, igaz barátsággal maradok régi
híved,
Várkonyi Dezső”

3. Az 1934-es átszervezés. A Lélektani Intézet munkatársai, Várkonyi tanítványai

A Szegedre költözést követően a bölcsészkaron kialakult 10 intézet száma 1931-32-re 18-ra gyarapodott. A kettős összetételű diákság (egyetemi és főiskolai hallgatók) létszáma is fokozatos növekedést mutatott, az 1931/32-es tanévben elérte a 2460 főt. A növekedés tükrözte a gyors egyetemi fejlesztéseket, valamint a felsőfokú diploma iránti mind általánosabbá váló igényt is.^[14] Az 1930-as évek elején a mennyiségi növekedés azonban megállt, sőt visszafelé fordult. A gazdasági nehézségek folytán összevonásokra került sor; az intézetek száma 1934-35-re 13-ra csökkent.^[15] Az összevonások keretében a Pedagógiai Intézet egyesült a Pedagógiai Lélektani Intézettel.

• 
  A Miniszter úrnak írt levél, 1934. szept. 13.^[16]
• 
  Átadási jegyzőkönyv, 1. oldal
• 
  Átadási jegyzőkönyv, 2. oldal, 1934. szeptember 14.^[17]
• 
  5. kép Bartók György jelentése, 1934. október 9.^[18]

A Pedagógiai Intézet vezetője, Imre Sándor ekkor Budapestre távozott, az egyesített intézet vezetését pedig Várkonyi Hildebrand Dezső vette át és tartotta kézben egészen 1940-ig, amikor is Kolozsvárra távozott a visszaköltöző egyetemmel együtt.

A Várkonyi vezette intézetben korszerű képzés, jelentős szellemi aktivitás folyt. Várkonyi körül munkatársak és tanítványok hálózata alakult ki. Várkonyi Hildebrand Dezsőnek státusbeli asszisztenciája nem volt, a hallgatók segítettek, amit tudtak. Ebben az időszakban lett az egyetem, ezen belül a Pedagógiai Lélektani Intézet magántanára a személyiség szerkezetével, az értelmi képességek és a jellem fejlesztésével, majd a nemzetkarakterológiával foglalkozó Boda István, és a reformpedagógiával, nevelés- és gondolkodás-lélektani kérdésekkel foglalkozó Baranyai Erzsébet. A Várkonyi vezetésével doktoráló hallgatók közé tartozott Bassola Zoltán, Dolch Erzsébet, Reitzer Béla, Tomori Viola. A Várkonyi tanítványok további körébe tartozott Kelemen László, Nagy Sándor és Geréb György, akiket 1948-ban Várkonyi javaslatára nevezett ki a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanszékvezetői székekbe.^[19] A későbbi (nem szegedi) Várkonyi tanítványok közé tartozott továbbá a pszichológus Rókusfalvy Pál. Várkonyi néhány jelentősebb tanítványának és munkatársának bemutatását Baranyai Erzsébettel és Boda Istvánnal kezdjük; mindketten magántanárként tanítottak Várkonyi intézetében.

Baranyai Erzsébet

Baranyai Erzsébet^[20] (Nagyszőlős, 1894. január 7. - Budapest, 1976. október 1.) a szegedi tanítóképzőben szerzett tanítói képesítést 1912-ben, majd a budapesti Erzsébet nőiskolában kapott polgári iskolai oklevelet. Végzés után Szegeden kezdett tanítani, mint polgári iskolai tanár. Közben 1923–1924 között Nagy-Britanniában volt tanulmányi úton, majd 1927-1928-ban állami ösztöndíjasként a pittsburghi egyetem pedagógiai intézetében, mindkét országban a pszichológiai és a pedagógiai módszereket tanulmányozta. 1928-1942 között a szegedi egyetemi kollégiumban és az egyetem pedagógiai intézetében dolgozott. Imre Sándor irányítása alatt, 1932-ben doktorált az egyetemen. Disszertációjában az első magyar reformpedagógus, Nagy László pedagógiájával foglalkozott. 1938-ban habilitált a neveléslélektan tárgykörében. 1936-ban rövidebb ideig Németországban és Ausztriában volt tanulmányúton. 1938-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett neveléslélektan tárgykörből a Várkonyi Hildebrand Dezső által vezetett Neveléstudományi Lélektani Intézetben (az 1939/40-es tanév második félévében például Az értelmesség és vizsgálata címmel adott elő).

1942-ben a korabeli egyik legismertebb reformiskola, a Domokos Lászlóné által vezetett budapesti Új Iskola mellett működő neveléslélektani kutatóintézet vezetője lett, és az iskola működésével kapcsolatos empirikus lélektani vizsgálatokat végzett a tanulók körében. A neveléslélektan és a gondolkodás lélektan területeivel foglalkozott (az utóbbin belül elsősorban a logikai struktúrák fejlesztésével). 1949-től a Gyermeklélektani Intézet (1963-tól MTA Pszichológiai Intézet) tudományos főmunkatársaként számos jeles tanulmányt írt. Lénárt Edittel közösen írt tanulmányai az első kísérleti pszichológiai tanulmányok Magyarországon. 1963-ban nyugdíjazták.

Válogatott művei: Nagy László munkásságának neveléstudományi eredményei. Szeged, 1932. 91 o. (Értekezések a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai Intézetéből. Új sorozat, 3.); Az iskolai szelekció kérdéséhez, lélektani szempontból. In: Izenet : szegedi folyóirat az új magyar szellemiség szolgálatára : Május-augusztus / szerkeszti Berczeli A. Károly. Szeged: Kraszna-Kulcsár József, 1934. 127, 12 p.; Vonások az egyetemi és főiskolai leányhallgatók mai lelki arculatából (1936). Budapest, Turul; Az olvasás készségének kapcsolata az értelmességgel. In: Nevelésügyi tanulmányok. (Szerk. Imre Sándor) – Szeged: Egyetemi Pedagógiai Intézet, 1934. (Értekezések a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai Intézetéből. Új sorozat 6-12.) 73-84. p.; A magasabb rendű értelmesség meghatározása és vizsgálatának módszere (1938). Szeged, A M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete; Az írásbeli közlés gondolkodás-lélektani vonásai: tanulmányok. Lénárt Edit társszerzővel. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959. 315 p.

73-74-75

Boda István

Boda István^[21] (Fülei Boda István) (Máramarossziget, 1894. október 24.— Budapest, 1979. augusztus 7.) felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, magyar-francia szakos középiskolai tanári képesítést szerzett 1917-ben. Bölcsészdoktorrá avatták 1923-ban. 1917-1920-ig Fiumében, 1921-1939-ig a budapesti Kereskedelmi Akadémián tanított. Közben magántanári képesítést szerzett a szegedi egyetemen neveléslélektan tárgykörből, majd 1935-ben az értelmiség lélektan tárgykörből. Mint a szegedi egyetem magántanára előadást hirdetett 1933-1938 között hat szemeszteren át az értelmiségvizsgálat és a személyiségfejlesztés gyakorlati pszichológiai kérdéseiről.

1939. szeptember 13-án címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá nyilvánították. A Műszaki Egyetem Közgazdasági Karán is tartott pszichológiai kurzusokat. 1939-1944-ig a kassai főiskolán oktatott, mint magyar-francia szakos tanár és vezette a lélektani laboratóriumot, majd az 1944/45-ös tanév első félévében ellátta a kolozsvári Neveléstudományi Intézet oktatási feladatait. A vesztes háború után Budapestre menekült, 1945-1950-ig a budapesti Kereskedelmi Főiskolán oktatott. Korán, 1950-ben nyugdíjazták, kiszorították a tudományos közéletből, tiltó (TTT) listára került. Kutatási területe a személyiség- és neveléslélektan volt. Publikációiban elsősorban a személyiség szerkezetével, az értelmi képességek és a jellem fejlesztésével, illetve a nemzet-karakterológia kérdéseivel foglalkozott.

Néhány műve: A nevelői célkitűzés problémájához. Berlin, 1926. 62 o.; A zseni lélektanához (1932). Magyar Pszichológiai Szemle, 5. köt. 1-4. sz.; Világválság és lélektan (1932) Magyar Pszichológia Szemle, 5. köt. 1-4. sz. 33-40.; Bevezető a lélektanba.^[22] (Egy lélektani rendszer vázlata.) Budapest, 1934. 184 o.; Esztétika és filozófia. (Immanens esztétikai idealizmus.) Esztétikai Szemle, 1937.; A személyi magasrendűség kibontakozása. Szellem és Élet, 1937-1938.; Az értelem. Funkcionális és minőségi lényege, szerkezete, kísérleti vizsgálata. Esztétikai Szemle, 1939.; Érték és gazdasági érték. Kassa, 1940. 68 o.; A magyar személyiség megismerésének módszerei. Protestáns Szemle, 1941.; A magyar lelkiség. Budapest, 1942. 172 o.

Boda István magántanárként hirdetett előadásai a szegedi egyetemen:

• Az értelmiség szerkezeti és gyakorlati vizsgálata I. r., heti 2 óra

1933/34. tanév első félév

• Az értelmiség szerkezeti és gyakorlati vizsgálata II. r., heti 2 óra

1934/35. tanév első félév

• Az értelmiség szerkezeti és gyakorlati vizsgálata III. r., heti 2 óra

1935/36. tanév első félév

• Vizsgálat és értelemfejlesztés, heti 2 óra

1936/37. tanév első félév

• A személyiség szerkezeti viszonyainak pedagógiai értékesítése, heti 2 óra

1937/38. tanév első félév

• Személyiségfejlesztés, heti 2 óra

Neveléstudományi stúdiumai a kolozsvári egyetemen, 1944/45. tanév első félév:

• Neveléstörténet I., heti 2 óra.
• Neveléstan és értékelmélet, heti 2 óra
• Az új magyar nevelés problematikája, heti 2 óra
• Szemináriumi gyakorlatok, heti 2 óra

Várkonyi doktori hallgatói közül a következőkben Bassola Zoltánt, Dolch Erzsébetet, Reitzer Bélát, Szántó Károlyt és Tomori Violát mutatjuk be.

Bassola Zoltán

Bassola Zoltán (Budapest, 1902. június 4. – Budapest, 1968. június 26.) magyar és latin-görög szakos volt a budapesti egyetemen és Eötvös kollégista. Magyar és latin-görög szakos diplomával a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított 1928-1934-ig. 1934-től az Országos Közoktatási Tanács jegyzője, majd ügyvezető igazgatója lett. Az 1934. 11. tc. által létrehozott egységes gimnáziumi tanterv és útmutatásainak kidolgozásában részt vett és a gyakorlati középiskolákról szóló 1938: 13. tc. előkészítésében.

Szegeden Várkonyi Hildebrand Dezső Neveléstudományi és Lélektani Intézetében doktorált 1937-ben, pedagógiából. Ovide Decroly (1871-1932) pedagógiai és pszichológiai munkásságát mutatta be monografikus igénnyel és kritikailag is feldolgozva, mégpedig olyan módon, hogy a helyszínen, Belgiumban folytatott kutatásokat és megfigyeléseket. Igényes munkát végzett, a Várkonyi-iskolába így lehetett bejutni és érvényesülni. 1938-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) segédtitkár, osztálytanácsos, majd a gimnáziumi ügyosztály helyettes vezetője. Támogatta a lengyel menekültek balatonboglári középiskoláját (1940–44), mentesítő levéllel látott el üldözött zsidó tanítókat és tanárokat (1944). A nyilas hatalomátvétel után a hivatali esküt nem tette le, ezért bujkálnia kellett.^[23]

1945 után a VKM újjászervezésén dolgozott, 1946 és 1948 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkáraként működött. Nyugdíjazták 1948-ban, a nyugdíját megvonták 1949-ben. Nyelvtanításból és műszaki fordításokból tartotta fenn magát. 1957-től haláláig az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos munkatársa volt. Memoárkötetét Ki voltam : egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai címen posztumusz adták ki, kitűnő kordokumentum a korabeli magyarországi viszonyokról, s egyik kiváló forrása Bassola életének és munkásságának.

Néhány műve: Decroly pedagógiai rendszere. Budapest: [Fischer Ny.], 1937. 67, [1] p., 1 t. (Doktori disszertáció.); Ki voltam: egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai (1998). Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum.

Pukánszky Béla Várkonyi vizsgáztatói módszerének jellemzéséhez idézte a következőket Bassola Zoltán memoárkötetéből:^[24] „Vizsgámat június elejére tűzték ki. Agylágyító kánikulában utaztam le Szegedre. A szóbeli sikeres letétele után professzorom halászlére invitált egy kiskocsmába, magát is, engem is kárpótolva a jó ebéddel azért a másfél óráért, amit a pszichológia és pedagógia tudományának berkeiben együtt izzadtunk az alföldi tűző nap áldott melegében.”^[25]

77-78

Dolch Erzsébet

Dolch Erzsébet^[26] (később Dombrádi Erzsébet; Kassa, 1906. — Szeged, 2002.) hat gyermekes polgári család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Kassán született, de elemi iskoláit már Temesváron kezdte, majd a vesztes háború miatt Szegedre költözött a család. "Tudatosan neveltek arra, hogy az akadályokat is jókedélyűen vegyük"^[27] írta később szüleiről. 1928-1932 között végezte el a polgári iskolai tanárképző főiskolát Szegeden, magyar-német szakos diplomát szerzett. Várkonyi Hildebrand Dezső doktori iskolájának tagja lett 1932-1936-ig, díjtalan gyakornokként dolgozott a szegedi egyetem pedagógiai lélektani intézetében. 1936-1938 között az újszegedi gyakorlóiskolát, az ún. „Kerti Iskolát” vezette Várkonyi irányítása mellett.

Dolch Erzsébet teljességgel az Új Iskola mozgalom második hullámának jegyében dolgozott, doktori disszertációja tanúskodik arról, hogy a reformpedagógia külföldi és hazai irányzatait és képviselőit ismerte és alaposan tanulmányozta. Munkássága mintegy fémjelzi a Várkonyi vezette pedagógiai lélektani intézet reformpedagógiai vonalát.^[28] O. Decroly híres belga orvos, pedagógus, pszichológus szóképes olvasástanítási módszerét alkalmazta nagy sikerrel. Várkonyinak Dolch Erzsébet által számtalan nemcsak pedagógiai módszertani, hanem empirikus pszichológiai megfigyelésekre is módja volt.

1938-1940-ig Gyomán, 1940/41-ben Szegeden tanított polgári iskolákban. 1939. áprilisban pedagógiai-filozófia szakos tanítóképző intézeti tanári oklevelet kapott a szegedi egyetem Apponyi Kollégiumától.^[29] A II. világháború idején 1940-1944 között Nagyváradon, 1945-től 1948-ig a debreceni tanítóképzőben, 1949-től 1969-ig a kiskunfélegyházi tanítóképzőben, s annak utód iskoláiban (gimnázium, szakközépiskola) fejezte be pályafutását. 1970-től, nyugdíjas éveiben Szegedre költözött. Nagy tanáregyéniség volt, diákjai tartották vele a kapcsolatot.

Néhány műve: A gyakorlati grafológia elvei (1936). Szeged, Ferenc József Tudományegyetem. (Közlemények a Ferencz József Tudományegyetem Pedagógiai Lélektani Intézetéből; 7.) (Újra kiadták 2000-ben).; Az Új Nevelés elméleti és gyakorlati megvalósulásai (1938). Szeged, Ferenc József Tudományegyetem.

79-80

Reitzer Béla

Reitzer Béla^[30] (Szeged, 1911. december 5. – Szovjetunió, 1942.) Felső középosztálybeli zsidó családban született. Nagybátyja, Reitzer Béla neves ügyvédnek számított Budapesten, a rokonsághoz tartozott József Attila egyik szerelme, Vágó Márta is. Az 1920-as évek második felében a szegedi piarista gimnáziumba járt Reitzer Béla ifj. Bibó Istvánnal, itt a gimnáziumban kötöttek életre szóló barátságot. (Számos jeles tudós ember és közéleti szereplő járt a szegedi piarista gimnáziumba, az 1904-es születésű Bálint Sándor, az 1910-beli Ortutay Gyula.) Reitzer a szegedi egyetem jogi karán tanult 1929-1935 között ifj. Bibó Istvánnal együtt. Áthallgató tanuló volt, a jogi kari stúdiumok mellett a bölcsészettudományi karon görög irodalmi, filozófiai, pedagógiai és lélektani tanulmányokat folytatott, sokszor Bibó István is vele tartott. Hamar megtalálta a Kolozsvárról áttelepült Bethlen Gábor Kört az egyetemen, majd 1930-ban részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának megalakításában. Szervezői és nevelői feladatokat látott el a szegedi munkásotthonban.

Reitzer Béla (1911-1942)

A család társadalmi, anyagi helyzete és lehetőségei az egyre szigorúbb zsidótörvények által a II. világháborúhoz közeledve ellehetetlenültek. A társadalomból fokozatosan, majd egyre durvábban kirekesztett Reitzer jó barátságba került Erdei Ferenccel, aki naponta Makóról járt be a jogi egyetemre tanulni. Erdei gyakran vacsoravendég, sőt szállóvendég volt a Reitzer családnál. Reitzer, Erdei, Ortutay Gyula, Bibó István, Tomori Viola ekkoriban mind jó barátok voltak. Tomorit, Erdeit a falukutatás, Reitzert a munkásszociográfia foglalkoztatta, Ortutay Gyula érdeklődése a néprajzkutatás felé fordult. Bibó István a művészeti kollégiumtól távolságot tartott, jogi tanulmányaiba merült, külföldi tanulmányutakat tett.^[31]

Reitzer első könyve Szegeden, 1935-ben jelent meg A proletárnevelés kérdéséhez : nevelésszociológiai bírálat címen. Várkonyi Hildebrand Dezső írt hozzá előszót, s Tomori Viola ismertette a Málnási Bartók György által alapított és szerkesztett Szellem és Élet c. általános tudományos folyóiratban 1936-ban. A nevelésszociológiai mű Imre Sándor és Várkonyi Hildebrand Dezső doktori iskolájában került kinyomtatásra.

Reitzer Béla szociológia és szociográfia iránti érdeklődése a Szegedi Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található Reitzer hagyatékból is jól látható. E hagyaték Reitzer tudós könyvtárának egy része, amely jogtudományi tanulmányok mellett szociológiai, szociográfiai, településtörténeti könyveket és különlenyomatokat is bőséggel tartalmaz. Például: Angyal Pál (1922). A szociológia vázlata. Pécs, Dunántúl Könyvkiadó; Újszászy Kálmán (1934): A faluszeminárium. Sárospatak, Sárospataki Református Főiskola. E kiadvány címoldalán Újszászy Kálmán sajátkezű dedikációja: „A Szegedi Fiataloknak köszönettel: Újszászy Kálmán.”^[32]

Reitzer Budapesten kapott munkát, a Kereskedelmi és Iparkamara fogalmazója lett 1935-ben, de továbbra is tartotta a kapcsolatot fiatal szegedi barátaival. Buday Györggyel, Hont Ferenccel, Tolnai Gáborral, Tomori Violával, Radnóti Miklóssal és másokkal Reitzer megalapította a Színháztudományi és Színpadművészeti Társaságot 1936. májusban. 1940-ben Rostás Ilona társszerzővel megírta Ezer munkás a szabad időről c. tanulmányát, mely a Munkaügyi Szemlében jelent meg. E mű a hazai szociológiai irodalom egyik úttörő vállalkozása volt.^[33] A II. világháború kitörésekor Svájcban tartózkodott, talán éppen Bibó István jóvoltából. Tartózkodási engedélyét nem hosszabbították meg a svájciak, hazajött, s 1941-ben behívták munkaszolgálatra. Egyszer hazaengedték, akkor megnősült, de újra behívták munkaszolgálatra; 1942-ben valahol a Don-kanyar közelében veszett nyoma, a halál hónapja, napja nem ismeretes.

Néhány műve: A szociográfia módszertani problémája. Fiatal Magyarság, 1934/9. sz.; A proletárnevelés kérdéséhez. Szeged, Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 1935. p. 103; Szociálpolitika a felfegyverkezés és a háború között. Budapest, 1939. pp. 962-971. p. Klny. a Közgazdasági Szemléből.; Ezer munkás a szabad idejéről. Rostás Ilona társszerzővel. Budapest : Athenaeum Nyomda és Kiadó Rt., 1940. p. Különlenyomat a Munkaügyi Szemléből: 1940 : 5-6.; A munkapiac helyzete a munkaközvetítés reformja előtt. Budapest, 1941.; Reitzer Béla válogatott írásai / [szerk. és a bevezetőt írta Lengyel András] ; [közread. az] Országos Közművelődési Központ. Budapest : OKK, 1986 [!1987]

Szántó Károly

Szántó Károly^[34] (Zombor, 1915—Pécs, 2006) magyar pedagógus, pedagógiai író. Várkonyi Hildebrand Dezső doktori iskolájában nevelkedett. Felsőfokú tanulmányokat a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen folytatott, okleveles középiskolai tanár, majd bölcsészdoktor lett Várkonyi Hildebrand Dezső doktorandusz iskolájában, a Pedagógiai Lélektani Intézetben 1938-ban. A szokás lélektana és pedagógiája^[35] címen írta disszertációját. Tanítóképző-intézeti tanári oklevelet a szegedi Apponyi Kollégiumban 1939-ben szerzett.

Tanári pályafutását 1939-ben kezdte a kiskunfélegyházi Tanítóképző intézetben. Majd a pécsi Tanítóképzőbe ment, ahol 1950-től ő volt az igazgató. Később a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatója lett 1953-1956-ig. Több mint egy évtizeden keresztül a Neveléstudományi Tanszéket vezette, 1964-től 1975-ig, innen ment nyugdíjba 60 évesen.

A tanítás, a vezetői munkákkal járó számos szervezői munka mellett kiváló pedagógiai író volt. Mintegy 100 tanulmánya jelent meg nyomtatásban pedagógiai, pedagógiai lélektan és művelődéstörténet témákban. Oktatáselméleti tankönyve több kiadást ért meg, nívódíjat kapott érte. Pedagógiai munkásságáért Comenius emlékéremmel és Apáczai Csere János-díjjal is kitüntették.

Régi professzorához sem lett hűtlen, amikor már lehetett, megemlékezett róla, nem véletlen, hogy Szántó Károlyt, Várkonyi egyik érdemes tanítványát idézi Duró Lajos pszichológiai tanszékvezető Várkonyi 100. születésnapjának emlékünnepén: „Várkonyi Hildebrand Dezső a polgári liberális haladó pedagógia egyik magas színvonalú képviselője, ugyanakkor az európai élvonal szellemi közvetítője volt hazánkban. Kora nemzetközi színvonalán állt mindabban, amit a neveléslélektani kutatások, a kísérleti pedagógia és pszichológia, a gyermektanulmány és a legjobb reformpedagógiai törekvések jelentettek.”^[36]

83

Tomori Viola

Tomori Viola^[37] (Váró Györgyné, Váróné Tomori Viola néven is publikált; Kolozsvár, 1911. június 17. — Tiszaújváros, 1998. március 28.)^[38] MÁV kishivatalnok gyermekeként látta meg a napvilágot Kolozsvárott. A szegedi egyetemen matematika szakos hallgató volt 1929-1933-ban.^[39] 1934-ben szerzett tanári oklevelet. 1935-ben lélektanból doktorált Várkonyi Hildebrand Dezső Neveléstudományi Lélektani Intézetében. Még diákkorában tagja lett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának (1932-1938). Járták a környező falvakat; a közeli Tápé (ma Szeged-Tápé) lett egyik ihletője Tomori Viola és Bálint Sándor falukutatásainak. (Ihletője lett Szeged-Tápé Radnóti Miklósnak is, ő is járt ki Tápéra a szegedi fiatalokkal, Tápé, öreg este c. versét itt írta.)^[40] 1937-ben a londoni Le Play Haus magyarországi faluszociológiai kutatását szervezte meg Tomori a Bakonyban, Zirc kistérségben, Dudar községben.^[41]Nemzetközi kutató tábort hoztak létre Dudarban, a kutatók közt ott találjuk például Ortutay Gyula néprajztudóst, Móricz Virág írót. Tomori Szabó Zoltánnal^[42] az 1930-as évek közepén fedezte fel Hollókő falu sajátos helyzetét.

Tomori a szegedi egyetem asszisztense (mai fogalommal tanársegédje) volt 1933–37-ig, az 1936/37-es tanévre elnyerte a Humboldt-ösztöndíjat. Az ösztöndíj lejárta után a budapesti Szociálpolitikai Intézetben dolgozott 1942-ig. A II. világháború után Székelyudvarhelyen tanított 1952-ig. Nyugdíjas éveire Erdélyben maradt. Néplélektani és szociálpszichológiai tárgyú tanulmányai és cikkei Magyarországon és Romániában jelentek meg.

Néhány műve: A parasztság szemléletének alakulása : a parasztság szemléletének és eszméltségi fokának lélektani vizsgálata (1935). Szeged, Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma; Kukkó (1985). Kolozsvár-Napoca, Dacia (Román-magyar közös kiadás. A könyv témája családi nevelés, neveléslélektan, gyermekpszichológia); Hollókő : Egy palóc falu lélekrajza (1992). Budapest, Akadémiai Kiadó.

***

Az alább következő három személyt – Geréb Györgyöt, Kelemen Lászlót és Nagy Sándort – az köti össze a jelen összeállításban, hogy mindhárman Várkonyi tanítványok voltak, és mindhármukat Várkonyi javaslatára nevezte ki 1948-ban a vallás- és közoktatási miniszter tanszékvezetői székekbe. Szegedhez hármójuk közül tartósan Geréb György kötődött, aki hosszú időre meghatározó személyiségévé vált a szegedi pszichológiának.

Geréb György

Geréb György^[43] (Komárom, 1923. június 17. — Szeged, 1982. január 28.) Komáromban egyszerű család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Szülővárosában érettségizett a Benedek-rendi Gimnáziumban 1942-ben. Felsőfokú tanulmányokat magyar-latin és filozófia, majd pszichológia szakon folytatott a Horthy Miklós Tudományegyetemen. A háború alatt a faji üldöztetés miatt szüleit és mindhárom testvérét elvesztette. Őt 1944-ben Szerbiába hurcolták munkaszolgálatra, nagy nehezen tudott megmenekülni. 1945-1948-ig díjtalan gyakornok volt a szegedi egyetemen, 1947-ben középiskolai tanári oklevelet, 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1948-tól középiskolai tanár volt, majd 1949-ben Várkonyi Hildebrand Dezső javaslatára^[44] kinevezték a szegedi főiskola pszichológiai tanszékére tanszékvezető tanárnak. Itt eleinte pedagógiával foglalkozott a korszak viszonyainak megfelelően, majd egyre inkább specializálódott a pszichológiai szakterületekre. A pedagógiai lélektan, a munkalélektan, majd a klinikai lélektan területén végzett kutatásokat, tartott előadásokat, szemináriumokat.

Geréb György tanszékvezető főiskolai tanár, c. egyetemi tanár

Több száz tanulmánya nemcsak magyar nyelven, hanem fordításokban is megjelent tíz különböző nyelven. 1957-ben pedagógiából, 1960-ban pszichológiából szerezte meg az új szovjet tudományos szisztéma szerint a kandidátusi fokozatot. A monotónia^[45] és a vigilancia^[46] témakörében írta meg német nyelven akadémiai nagy doktoriját, amelyet Potsdamban védett meg 1978-ban. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Pszichológiai Tanszéken az oktatási, szervezési feladatokat életének utolsó szakaszában, betegen is ellátta, ha csak nem volt éppen kórházhoz kötve. 1982-ben már súlyos beteg volt, január 28-án ragadta el a halál. A szegedi Izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra.^[47]

Oktatói munkássága: A szegedi egyetemi tanrendekből nyomon követhető, hogy gyakran tartott előadásokat nemcsak saját intézményében a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Pszichológia Tanszéken, hanem az egyetemen is, meghívott előadóként. Már az 1960-as évek közepén Bevezetés a pszichológiába^[48] és Munkalélektan címen tartott előadásokat az egyetemen, a munkalélektani előadások kifejezetten a jogászhallgatóknak szóltak. Az 1970-es években a Fejlődéslélektan és az Általános pszichológia előadások megtartásába is bevonták JATE tanárjelöltek részére, pld. magyar-francia és francia-orosz szakos hallgatók számára.^[49] 1980-tól speciális kollégiumok vezetésére is meghívták az egyetemre, például az iskolai mentálhigiénia^[50] kérdéseiben. Pszichológiai atlasz c. könyvéből, majd a Pszichológia c. tankönyvéből sok generáció tanult.

Tanítványai tisztelték, professzor úrnak szólították. A hallgatók körében hagyományosan mindig megtapsolták az érzelmekről szóló előadásait, amelyeket mindig szépirodalmi idézetekkel támasztott alá.^[51] Az első és a második testnevelés-pedagógia szakos csoportból többen szívesen dolgoztak az ő környezetében, pl. segítettek a laboratóriumi vizsgálatokban, elkísérték az Ergonómiai Társaság üléseire, illetve bár Bácskai Erzsébet pszichológusnál írták tudományos diákköri dolgozataikat, de mindig konzultáltak professzorukkal is.

Bácskai Erzsébet pszichológus (ma a Pető Intézet munkatársa) 1976-tól volt Geréb György tanszékén tanársegéd. Együtt szervezték meg azt, hogy pesti jeles pszichológus előadókat hívtak meg, köztük Kardos Lajos, Popper Péter, Buda Béla, Bagdy Emőke, akik a Gólyavárban vagy az Auditóriumban vagy a Főiskolán tartottak előadásokat a hallgatóknak, majd a szakmának a szegedi Akadémián vagy a TIT keretében a város és a régió pedagógusainak, érdeklődőinek. Számos pesti pszichológus nagy tisztelője volt Geréb György munkásságának. Geréb Györgyöt pesti munkapszichológiai tanácskozásokon is nagy tisztelet övezte.

Igazán közeli barátságot két vidéki szaktanszékkel tartottak fenn, a pécsi főiskola és a bajai tanítóképző Pedagógiai-pszichológiai tanszékeivel. Eddig egy doktorandusz hallgatójáról tudunk, Bácskai Erzsébetről, aki pszicholingvisztikából írta disszertációját Deme László nyelvész professzornál, a pszichológiai doktori vizsgát Geréb György és Veczkó József előtt tette le. Bácskai Erzsébet szívesen emlékezik egykori főnökére: „Nekem ő valóban a főnököm volt, de mesteremnek tartottam, mert egy nagyon bizonytalan világban neki kialakított szabályai, szokásai voltak, s ezekhez ragaszkodott. Én nagyon szerettem, mint főnökömet, mert én mindig megmondtam, mit szeretnék csinálni, és ő először vitatkozott, majd támogatott.”^[52]

Néhány műve: Magna didactica = Comenius Ámos János nagy oktatástana. Latinból ford. Geréb György (1953). Budapest, Akadémiai K.; Comenius didaktikai nézeteinek főbb vonásai (1956). Kandidátusi disszertáció, kéziratban. ELTE EK; Pszichológiai atlasz. (1956). Budapest, Tankönyvkiadó; Kísérletek a fáradtság lélektanának köréből (1962). Budapest, Akadémiai K.; A fáradtság és pihenés néhány lélektani kérdése (1963) Budapest, Gondolat; Általános pszichológia. Berencz Jánossal (1964). Budapest, Tankönyvkiadó; Bevezetés a pszichológiába (1970). Budapest, Tankönyvkiadó; Az iskola pszichés klímájáról (1970). Budapest, Tankönyvkiadó.

86-87-88-89

Kelemen László

Kelemen László^[53] (Kiskunfélegyháza, 1919. szeptember 4. — Pécs, 1984. május 5.) pszichológus, a pszichológia tudományok doktora. Kiskunfélegyházán született 1919-ben. Szülei nagy anyagi áldozatot vállalva taníttatták három gyermeküket. Az elemi iskolát a Tanítóképző gyakorlójában végezte, tehetséges tanulónak bizonyult, ment továbbtanulni a Tanítóképzőbe. A szegedi egyetemen a filozófia – pedagógia főszakon Várkonyi tanítványa volt.

Tanulmányainak befejezése után 1945-ben Kiskunfélegyházán tanítóképző intézeti tanár lett. Kelemen László Várkonyi javaslatára vállalt részt 1948-ban a pécsi Pedagógiai Főiskola létrehozásában, ahol a neveléstudományi tanszék vezetője volt 1964-ig. Kezdeményezésére alakult meg a főiskolán a pszichológiai tanszék, amelyet 1966-ig vezetett. 1966-tól a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem) a pszichológiai és pedagógiai fakultáson tanszékvezető egyetemi tanár, 1972-75-ben rektor helyettes volt. 1947-ben egyetemi doktor, 1958-ban kandidátus, 1964-ben a pszichológiai tudományok akadémiai doktora lett. Fő kutatási területe a gondolkodásfejlesztés pedagógiai pszichológiájának kérdésköre volt, e területen tudományos iskolát teremtett. Vezetője volt a debreceni egyetemen A gondolkodás fejlesztése c. téma kutatócsoportjának.

Néhány műve: A tanulók gondolkodása 6-10 éves korban (Budapest, 1960; A 10-14 éves tanulók tudásszintje és gondolkodása (Budapest, 1963); A pedagógiai pszichológia alapkérdései (Debrecen, 1967, 1968, 1970, 1973); A gondolkodás fejlesztés elméleti kérdései és módszeres eljárásai (Debrecen, 1968); Pedagógiai pszichológia (Budapest, 1981, 1984, 1986).

89-90

Nagy Sándor

Nagy Sándor^[54] (Zaláta, 1916. április 26.- Budapest, 1994. november 14.) a Nagykőrösi és Dunamelléki Református Egyházkerület Tanítóképző Intézetben tanítói (1935), Szegeden a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos tanári (1941) és az Apponyi Kollégiumban a filozófia-pedagógia szakon tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. 1943-ban, Szegeden megvédte Kemény Zsigmond és az erkölcsi világ c. doktori értekezését a Halasy-Nagy József által vezetett Filozófiai Intézetben. Az Országos Neveléstudományi Intézet ösztöndíjasa lett 1948-49-ben. Várkonyi Hildebrand Dezső javaslatára kinevezték a Pécsi Pedagógiai Főiskola tanárának (1949-1952). 1952-től az ELTE BTK Neveléstudományi Tanszékének docense, egyetemi tanára, majd tanszékvezetője volt 1977-ig.

Néhány műve: A didaktika alapjai: kandidátusi értekezés (1956). Budapest, Akadémiai K.; Az oktatás elmélete (1960). Budapest, Tankönyvkiadó; Az oktatási folyamatra vonatkozó nézetek történeti alakulása és a mai helyzet (1962). Budapest, Akadémiai K.; Didaktika (1968). Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat (1969; 1972; 1979-ben japán nyelven, Tokió, Orion Press.); Az oktatáselmélet alapkérdései (1981). Budapest, Tankönyvkiadó (1984; 1986; 1988.); Mába nyúló történelem: a harmincas évek pedagógiai irányai (1988). Budapest, Tankönyvkiadó.

Végül Rókusfalvy Pált és Zentai Károlyt mutatjuk be azon tanítványok sorában, akire Várkonyival való kapcsolatuk szintén nagy hatást gyakorolt.

90

Rókusfalvy Pál

Rókusfalvy Pál^[55] (Budapest, 1931. november 17.) Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetem pedagógia szakán végezete 1951 és 1955 között, itt lett Várkonyi Hildebrand Dezső tanítványa. 1955-ben, oklevelének kézhez vétele után nem kapott állást, így a Kismotor és Gépgyárban lett esztergályos.

1956-1960-ig a MÁV pályaalkalmassági Vizsgálóállomáson pszichológus. 1960-1963 között laboratóriumot vezetett, közben tanított az Eötvös József Gimnáziumban. 1963-1969-ig az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa és a Testnevelési Főiskola tanára. A Testnevelési Főiskolán 1973-1987-ig a neveléstudományi tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. Ezután három évig a Müncheni Műszaki Egyetem sportpszichológiai tanszékén vendégprofesszorként működött.

Rókusfalvy Pál^[56]

Rókusfalvy Pál 1990-1991-ben a Népjóléti Minisztériumban helyettes államtitkári pozíciót töltött be. 1991-1994 között a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriumának elnökévé választották. 1994-től az ELTE, a BME és a JATE felsőoktatási intézményekben tartott pszichológiai kurzusokat. Feleségével, Veress Ilona külkereskedelmi levelezővel hat gyermeküket nevelték fel, ma már számos unokájuk van.

Tagja a Magyar Pszichológiai Társaságnak, a Professzorok Batthyány Körének, A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának, s ügyvezető alelnök az Európa Mozgalom Magyarországi Tanácsában. Egykori professzorának népszerűsítéséért sokat tett, természetes, hogy 1988-ban, Várkonyi 100. születésnapjának ünnepén Szegedre látogatott, hogy előadást tartson Várkonyi életművéről.^[57]

Rókusfalvy fontosabb munkáiból: Emberré válni - embernek maradni : válogatott tanulmányok (1994). Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó; A vezetés lélektana (1998). Budapest, Közokt. Vezetők Képzéséért Okt. és Nevelésfejlesztési Alapítvány; Az ember, fejlődése és fejlesztése : Enciklopédia dióhéjban (2001). Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó; A nemzet értékrendje: adalék egy nemzetstratégia kidolgozásához (2003). Budapest, Kairosz; Utószó Bolberitz Pállal (2003). In Várkonyi Hildebrand Dezső: Pascal-értelmezések. Budapest : Széphalom-Könyvműhely. (Rejtett kulturális forrásaink 2.)

91-92

Zentai Károly

Zentai Károly^[58] (Salgótarján, 1909. június 5. - Szeged, 1997. november 3.) felsőfokú tanulmányait a Ferenc József Tudományegyetemen végezte, több diplomát szerzett, hogy el tudjon helyezkedni, mivel a két világháború közt magas volt a friss diplomások munkanélkülisége. (Oklevelei: Tanítóképző Intézet, tanító, 1930; Ferenc József Tudományegyetem, pszichológus, 1936, történelem-földrajz szakos középiskolai tanár, 1937; Apponyi Kollégium, pedagógia-filozófia szakos tanítóképzői intézeti tanár, 1938). Várkonyi Hildebrand Dezső doktori iskolájában nevelkedett, disszertációját Várkonyinál védte a nemek együttes nevelése kérdéskörében az 1930-as évek közepén.

Zentai tanítóképző intézeti tanár lett Szegeden. Elsősorban a tanítóképző intézetben és a szegedi főiskolán tanított, de vendégoktató volt a szegedi egyetem pszichológiai tanszékén is az 1960-as években, ahol általános lélektant, fejlődés- és neveléslélektant adott elő és iskolai lélektani gyakorlatokat vezetett.^[59] 1963-1974-ig docens a főiskola neveléstudományi tanszéken. A főiskola Módszertani Közlemények c. szakfolyóiratát szerkesztette 1961 és 1973 között. Zentai Károlynak is több cikke jelent meg a Módszertani Közleményekben, köztük Az oksági viszony felismertetése az általános iskola első osztályában; Az oktatási folyamat pszichológiai elemzése; A konkrét tényanyag biztosítása; Az elemzés, elvonás és általánosítás; Tanulóink megismerésének néhány módszertani kérdése; A tanulók jellemzésének szempontjai.

Zentai Károly logikus gondolkodásával, megbízható tárgyi tudásával megbecsülésnek örvendett a diákság körében. 65 éves korában, 1974-ben nyugdíjazták. 1991-ben rehabilitálták, megadták neki a címzetes főiskolai tanári címet. 1997-ben érte a halál, az Újszegedi temetőben nyugszik.^[60]

Zentai Károly visszaemlékezése Várkonyira^[61]

Jelzi, hogy professzora, Várkonyi Hildebrand Dezső nem érzékeltette a diákokkal, hogy ő a "méltóságos Professzor", nyitott típusú egyéniség volt mind a diákok, mind a tanártársai felé. E magatartási forma nagy érték volt. Közismert, hogy Magyarországon még mindig fennmaradtak a két világháború közti időszakban is a rendi társadalomra jellemző megszólítási kényszerek, s főleg az ezzel kapcsolatos távolságtartási formák, mely anakronisztikus volt, mivel Nyugat-Európában már régen, s a környező országok (Románia, Csehszlovákia) demokratikusabb társadalmaiban is az uram, s az asszonyom megszólítások terjedtek el.

Várkonyi Hildebrand Dezső minden tekintélye kizárólag tudásán alapult. Hallgatóinak kérdéseit, olvasmányélményeit, nézeteit, írásait komoly figyelemmel kísérte. Várkonyi diákjai előtt elfogulatlanul ismertette a XX. századi pszichológia új irányzatait, s mint diákjainak elmondta, magát egyik irányzat mellett sem kötelezte el, mert azt tartotta, hogy jó, ha valaki elmélyül egy meghatározott témakörben, de az később megbosszulhatja magát, egyoldalúsághoz vezethet.

Sík Sándor az irodalomtörténeti tanszéken Várkonyihoz hasonló tanáregyéniség volt, csatlakozik még hozzájuk a Francia Tanszék vezetőjének, Zolnai Bélának tanári egyénisége. Talán leginkább hármuk, s az 1934-ben távozott Imre Sándor tanítási módszere alapozta meg, s tette híressé a szegedi iskolát. Később ezeket a haladó hagyományokat igyekeztek elsöpörni, meg nem történtnek tekinteni a kommunista diktatúra idején. Ha alaposabb vizsgálódást tartunk, akkor ezek a haladó hagyományok fellelhetők a szegedi egyetemen Baróti Dezső irodalomtörténeti stúdiumain az 1950-es évek első felében, Tettamanti Béla neveléstörténeti stúdiumain, a vallásossága miatt üldözött Bálint Sándor néprajzi tárgyú előadásaiban. Életpályájukra korai halál vagy meghasonlás jellemző, mindezzel együtt, ahogyan Sík Sándor "reverendája körül" számos szakmai kérdést meg lehetett beszélni, ugyanúgy a marxista tudósok is a szakmára neveltek, a jó szakemberek bőrükből nem tudtak kibújni. Sajnos képzetlen, magukat majd csak gyengén tovább képezni tudó kommiszár oktatókat is küldtek az egyetemekre, tekintélyelvűek, megközelíthetetlenek voltak, nagyon keveset, alig valamit lehetett tőlük tanulni.

Egyik 1960-as évekbeli diákjának visszaemlékezése Zentai Károlyra

„Rehabilitálták, s megadták neki a címzetes főiskolai tanári címet”, olvastam az interneten. 1988-ban a Várkonyi Hildebrandról szóló visszaemlékezésében utal arra, hogy legszorongatottabb időszakában is hű maradt a Várkonyi példaképhez. Melyik időszakra utalt? 1945 után? 1956 után? Vagy az 1960-as, 1970-es évekre? S közvetlenül milyen okból? Bizony még adatokat kell keresni, alig beszélgettem vele az egyetem udvarán, csak néhány szót néha, többen is fordultunk hozzá, udvarias volt, de sietett, igen, mindig sietett. Melyik időszak volt az ő legszorongatottabb időszaka? Ma már nehéz lenne megmondani, mert bármelyik lehetett.” ^[62]

Zentai Károly tanulmányai (válogatás): A nemek együttes nevelésének kérdése. Szeged: Juhász Ny., 1936. 95, [1] o. (Közl. a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Pedagógiai Lélektani Intézetből ; 8) (Doktori disszertáció.); Fizika : 2-3. oszt.: óravázlatok a gimnáziumi levelező oktatás konzultációs óráihoz. Társszerzőkkel: Bartók Erzsébet, Tamás Gyula. Budapest: Tankönyvkiadó, 1956. 72 o.; A szegedi főiskolai és egyetemi hallgatók albérleti körülményeinek szociálpszichológiai és pedagógiai vizsgálata. Szeged: Tanárképző Főiskola, 1972 253-272. o. (Szociálpszichológiai vizsgálat, Szeged); A szegedi tanulóifjúság szabadidő-programjának néhány jellemző adata. Farkas Katalinnal. Szeged: [JGYTF], 1976. 173-187. Német és orosz nyelvű összefoglalóval Különlenyomat a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos közleményeiből.; Emlékezés Várkonyi professzorra. In Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkötet, szerk. Zakar András. Szeged, 1988. Szerk. biz.: Ágoston György, Duró Lajos, Nagy József. (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae Sectio Paedagogica et Psychologica.)

Jegyzetek

1. Csaplár Ferenc (1967). A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Budapest, Akadémiai. 123–125.
2. A mai Bölcsészettudományi Kar épülete, a mai Ady teret Szukováthy térnek hívták.
3. Ferencz Győző (2009). Radnóti élete és költészete. Osiris, Budapest
4. Devich A.(1990). A szegedi tudományegyetem története 1921-1944. I. Szeged: JATE Kiadó.
5. Szegedi egyetemi almanach (1921-1996) (1997). II. köt. Szeged, Dobozy Attila : 238-239.
6. Gaal György i.m.
7. Miskolczy Dezső, wikipédia
8. Mályusz Elemér, wikipédia
9. Lengyel András: A Szegedi Fiatalok mozgalma és Bálint Sándor. Tiszatáj. A kör a Tisza Lajos körút 37. szám alatti házban működött
10. Baróti Dezső (1988). Várkonyi, a professzor. In Várkonyi Hildebrand Dezső emlékkötet. Szeged, JATE. 182-183.
11. Tettamanti bírálata Prohászka Lajos oktatáselméletéről, lásd Szellem és Élet, 1939/2.
12. A teljes folyóirat-sorozatot lásd a SZTE Egyetemi Könyvtár állományában: Évf.1.1936-7.1944:1/3; megjelenés helye 1940-ig Szeged, 1940-1944-ig Kolozsvár. Periodicitás: negyedévente, majd változó. Raktári jelzet: 53338
13. Az eredeti levél Duró Lajos tulajdona; ezúton is köszönjük a közléshez való hozzájárulást.
14. Gaal György i.m.; Devich i.m. 217.
15. Gaal i.m.; Devich i.m. 180.
16. BTK dékánja kéri, hogy Várkonyit nevezhessék ki a Pedagógiai Intézet élére, Imre Sándor távozásával. (Forrás: Csongrád Megyei Levéltár, A Szegedi Ferenc József Tudományegyetem BTK iratai, 1933/34, 1934/35. VIII. 2(8), 1934. szeptember, 44-es iktatószám: Várkonyi H. a pedagógiai tanszék 1934/35 I. félévi ellátásával való megbízása)
17. Imre Sándor a Pedagógiai Intézet volt vezetője átadja az Intézetet és vagyontárgyait, mivel ő Budapesten kapott kinevezést. (Forrás: Csongrád Megyei Levéltár, A Szegedi Ferenc József Tudományegyetem BTK iratai, 1933/34, 1934/35. VIII. 2(8), 1934. szeptember 7., a Pedagógiai Intézet átadásáról szóló jegyzőkönyv)
18. Bartók kérte, hogy a megüresedett Pedagógiai Intézet élére Várkonyit nevezzék ki. (Forrás: Csongrád Megyei Levéltár, A Szegedi Ferenc József Tudományegyetem BTK iratai, 1933/34, 1934/35. VIII. 2(8), 1934. október 9., 108-as ügyirat)
19. Zentai Károly (1988). Emlékezés Várkonyi professzorra. In: Várkonyi (Hildebrand) Dezső emlékkönyv. Szeged, JATE. 189.
20. Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995 (1996) 1. köt. Szeged, JATE. 88.
21. Uo. 97. p.
22. Tomori Viola ismertetője a könyvről (1934/35). A Cselekvés Iskolája, III. évf., 379.
23. Magyar Életrajzi Lexikon. In: Magyar Elektronikus Könyvtár.
24. Pukánszky Béla: Reformpedagógiai irányzatok gyakorlati megvalósulása Szegeden a két világháború között. http://www.staff.u-szeged.hu/~comenius/Refszeg.doc
25. Ki voltam… i.m. 208.
26. Pukánszky Béla: Reformpedagógiai irányzatok gyakorlati megvalósulása Szegeden a két világháború között. http://www.staff.u-szeged.hu/~comenius/Refszeg.doc
27. Dombrádi Erzsébet nekrológja a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti és Informatikai Szakképző Iskola és kollégium honlapján: http://www.pgkkfhaza.sulinet.hu/akcs/show.aspx?id=7
28. Maria Montessori, az Agazzi nővérek, Don Bosco hatása.
29. Tóth Gábor (1992). Az Apponyi Kollégium hallgatói (1906-1949). Magyar Pedagógia, 1992/4. 285-307.
30. Csaplár Vilmos i.m.; Bíró Judit (1992). Reitzer Béláról. In Bibó István életművének aktualitása. Szeged, Konferencia a Friedrich Ebert Stiftung támogatásával. 236-248.; Fényképe a Bibó István Szellemi Műhely honlapjáról való, Pataki Wikimédia Commons
31. Beszélgetés Bibó Istvánnal. Huszár Tibor interjúja. Valóság, 1980/9:38.; Huszár Tibor ˙(1989). Bibó István: Beszélgetések, politikai-életrajzi dokumentumok. Debrecen, Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft.
32. SZTE Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, Reitzer Béla hagyatéka, 1. doboz.
33. Jahn Ferenc - Rézler Gyula - Nagy István (1997). Magyar munkásszociográfiák. História, 19/ 5-6. 50-51.
34. Várnagy Elemér: In memoriam Szántó Károly (1915-2006) Pécsi Szemle, 2006. (9. évf.) ősz
35. Szeged, 1937. (Közlemények a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Pedagógiai Lélektani Intézetéből; 22.) (Doktori disszertáció).
36. Duró Lajos (1988). Várkonyi (Hildebrand) Dezső fejlődéslélektani munkássága. In Várkonyi (Hildebrand) emlékkötet. Szeged, JATE
37. Magyar Néprajzi Lexikon. 5. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982. Tomori Viola lásd 313.
38. Tomori Viola fia, Váró György (a fizika tudományok doktora, DSc) szíves közlése.
39. Csaplár Ferenc (1967). A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Budapest, Akadémiai Kiadó 37.
40. Lengyel András előadása Radnóti Miklósról (2009. május 9.) Szeged-Tápé, Heller Ödön Művelődési Ház.
41. Lengyel András: A Szegedi Fiatalok dudari falu tanulmányozása. Szeged : Móra Ferenc Múzeum, 1985. 36 p. ; (Ser. Szeged Művelődéstörténetéből, 0237-2711 ; 2.);
    Lengyel András: A szegedi fiatalok dudari falutanulmányozása. In: Dudar : 1937 /szerk. Lengyel András, Simon János. Budapest : Országos Közművelődési Központ, 1986. pp. 7-72. (Ser. Szociográfiai munkafüzetek)
42. Szabó Zoltán (1937). Cifra nyomorúság : a Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe. Budapest, Cserépfalvi. 282 p.
43. Molnár Imre: Geréb György: 1923-1982. Magyar Pszichológiai Szemle, 1982/4. sz. 430-434.; Veczkó József: Dr. Geréb György: 1923-1982. Pedagógiai Szemle, 1982/6. 571-572.; Fényképe SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből.
44. Várkonyi Hildebrand Dezső 1948-ban három tanítványát javasolta a tanárképző főiskolák pszichológiai tanszékeinek élére, Kelemen Lászlót, Nagy Sándort, Geréb Györgyöt. In Zentai Károly (1988): Emlékezés Várkonyi professzorra. Várkonyi Hildebrand Dezső emlékkötet. Szeged, JATE Kiadó. 189.
45. Angolul: monotony. Jelentése: Egyhangúság, ismétlődő ingerkörnyezet, illetve annak hatása.
46. Angolul: vigilance. Jelentése: Pszichés éberség, aktiváció, a túl nagy aktiváció és a túl kis aktiváció is rontja a teljesítményt.
47. Szeged, Izraelita temető: 48-5-4. In: Tóth Tamás (2008). Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, Tóth Tamás 23.
48. A József Attila Tudományegyetem tanrendje: 1966/67. tanév második felére (1966). Szeged, JATE
49. A József Attila Tudományegyetem tanrendje: 1978/79. tanév I-II. félévére (1978). Szeged, JATE 8, 5.
50. A József Attila Tudományegyetem tanrendje: 1980/81. tanév II. félévére (1980). Szeged, JATE 12.
51. Bácskai Erzsébet szíves közlése.
52. Bácskai Erzsébet szíves közlése. Internetes interjú Bácskai Erzsébettel, az interjút készítette Pataki M.
53. Pedagógiai Lexikon. 2. köt. (1997). Budapest, Keraban Könyvkiadó. Kelemen László lásd 190.
54. Nagy Sándor professzorra emlékezünk. Pedagógiai Szemle, 1995/7-8. sz. 107-109.
55. Ki kicsoda? 2. köt. Budapest: Greger-Biográf Kiadó, 1999. Rókusfalvy Pál lásd pp.1366–1367.
56. Arcképe a Professzorok Batthyány Köre honlapjáról letöltve Rókusfalvy Pál engedélyével, lásd http://www.bla.hu/profs/tagrol.php?azon=148
57. Rókusfalvy Pál (1988). Várkonyi (Hildebrand) Dezső életműve. In Várkonyi (Hildebrand) emlékkötet. Szeged, JATE. 151-161.
58. Szegedi Tanárképző Főiskola: 1873-1998. Történet. Almanach (1998). Szeged, Békési Imre. 563-564.
59. Korabeli leckekönyvek áttanulmányozása nyomán.
60. Újszegedi temető VI-3-1; Tóth Tamás (2008). Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, Tóth Tamás kiadása, 27.
61. Zentai Károly (1988). Emlékezés Várkonyi professzorra. In Várkonyi (Hildebrand) emlékkötet.. i.m.187-193.
62. Pataki Márta visszaemlékezése.