III. fejezet Az 1941-től 1951-ig tartó időszak: a Lélektani Intézet működése a Horthy Miklós Tudományegyetemen Bognár Cecil Pál vezetésével

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← II. fejezet A Pedagógiai Intézet működése 1940-ig Várkonyi Hildebrand Dezső munkásságaA lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen 1929-2009
szerző: Szokolszky Ágnes
IV. fejezet Az 1950-es évek. A Lélektani Intézet beolvadása a Neveléstudományi és Lélektani Intézetbe. Tettamanti Béla munkássága →
Társszerzők, társszerkesztők: Pataki Márta, Polyák Kamilla. Nyomtatásban megjelent: Szeged : JATEPress, 2009. 302 p. III. fejezet 97-119.

III. fejezet Az 1941-től 1951-ig tartó időszak: a Lélektani Intézet működése a Horthy Miklós Tudományegyetemen Bognár Cecil Pál vezetésével[szerkesztés]

E fejezet megírásában közreműködtek: Salamon János, Pataki Márta, Szokolszky Ágnes

Összefoglaló. Az új évtized elején a szegedi egyetem működését ismét megrázták a történelem viharai. 1940-ben Erdély visszafoglalása lehetőséget teremtett a Kolozsvárról menekült egyetemnek a visszatérésre. Sok professzor, köztük Málnási Bartók György és Várkonyi Hildebrand Dezső is Kolozsvárra költöztek az erdélyi egyetem működésének biztosítására. A Szegeden maradt egyetem 1940-ben felvette a Horthy Miklós Tudományegyetem nevet. A Pedagógiai Lélektani Intézet, amely 1934-től magába olvasztotta a pedagógiai tanszéket is, 1940-től megszűnt; a lélektan önálló szervezeti keretben, Lélektani Intézetként működött tovább az országos hírű lélektan professzor, Bognár Cecil Pál vezetésével, a Pedagógiai Intézet pedig Mester János vezetésével működött. 1946 és 1948 között az intézet a „Lélektani és Tehetségvizsgáló Intézet” nevet vette fel. Az 1948-as kommunista fordulat újabb megpróbáltatást hozott a szellemi és tudományos életben; különösen a pszichológia vált a fordulat áldozatává. A pszichológia háttérbeszorulását jelezte a korszakot lehatároló átszervezés: az 1950-51-es tanévben Bognár Cecil Pált nyugdíjazták, és a Lélektani Intézet beolvadt a Neveléstudományi Intézetbe.

1. A Ferencz József Tudományegyetem visszaköltözése Kolozsvárra, a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem megalakulása[1][szerkesztés]

A második világháború folyamán meghozott 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés Észak-Erdélyt és a Székelyföldet visszacsatolta Magyarországhoz. Kolozsvárra szeptember 11-én vonultak be a magyar csapatok. A város „visszatérési ünnepségére” szeptember 15-én került sor a Főtéren, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében.[2] Ezzel lehetővé vált, hogy az 1921-ben csak ideiglenesen Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem most hazatérjen Kolozsvárra. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1940. október 2-án nyújtotta be törvényjavaslatát, amelyet mint az 1940. évi XXVIII. törvénycikket tették közzé. A törvény a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemet visszahelyezi Kolozsvárra, egyúttal Szegeden a „Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem” felállítását határozza el.

A Horthy Miklós Tudományegyetem megnyitási bankettje 1940.jpg
A Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem megnyitó bankettjéről készült fénykép (1940)

Ismét átszervezési munkák kezdődtek el a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kinevezett kormánybiztos vezetésével. 1940. október 24-én nyitották meg ünnepélyesen a Kolozsvárra visszaköltözött egyetemet, a Kolozsvárott működő tanárok október 19-én lettek kinevezve.[3]

A lélektan sorsa a Kolozsvárra visszaköltözött egyetemen.[szerkesztés]

A visszatelepítés során több meghatározó egyéniség hagyta el a szegedi egyetemet; köztük volt az agykutatás és a skizofrénia-vizsgálatok akkorra már nemzetközileg elismert tekintélye, Miskolczy Dezső, továbbá Málnási Bartók György, és Várkonyi Hildebrand Dezső is. Az egyetem rektorául az eredeti tisztségre jogfolytonosságát megtartó Bartók Györgyöt választották. A visszatérő egyetem visszakapta 1919-ben elvett épületeit, bár azok alig tartalmazták a szükséges felszereléseket.

A kolozsvári egyetemen Lélektani Intézet alakult Várkonyi Hildebrand Dezső nyilvános rendes egyetemi tanár vezetése alatt. A tanárjelölt hallgatók kötelezően részesültek itt lélektani oktatásban. A pszichológiaoktatás (a többihez hasonlóan) 8 szemeszteren át tarthatott. Az újra megszervezett képzés első szemesztere az 1940/41-es első félév volt, az utolsó pedig az 1944/45-ős év második félév; a legelső szemeszter az újjászervezés miatt rövidült meg az elején, az utolsó meg a végén a vesztes háború következtében, jóformán csak tanterv maradt, amelyet nyomtatásban még 1944-ben kiadtak.[4] Baranyai Erzsébet, Várkonyi Hildebrand Dezső egykori kiváló doktorandusza, 1942/43-as tanév első félévében, mint egyetemi magántanár, kéthetenként járt le Budapestről Kolozsvárra pedagógiai lélektani előadásokat tartani: A tanulás mint gyakorlati kialakítás és mint feltalálás címen. Munkájára Varga Béla 1942. április 10-én bekövetkezett halála miatt volt szükség, melynek következtében Várkonyi oktatott a lélektan mellett a pedagógiai katedrán is, s majd csak 1944-től érkezett meg Boda István a pedagógiai katedrára.

Az 1943/44-es tanév első félévében Málnási Bartók György is beállt lélektani órákat tartani. A lélektan oktatása és valamennyi többi egyetemi kurzus oktatása is egyre igényesebbé vált, pályatételeket hirdettek az intézetek a diákok számára, kilátásba helyezve sikeres pályázat esetén pénznyereményt is. Például az 1943-44-es tanév első félévében pedagógiai lélektanból a következő pályatételt hirdették meg: „Böhm Károly lélektani rendszerének alapgondolatai.” Nyilván e pályatétel mögött ott volt Málnási Bartók György „sugallata”.

A kolozsvári egyetemen az utolsó két tanévre már erősen rányomta bélyegét a világháború, a várost bombatámadások érték. A magyar kormány 1944. augusztus végén elrendelte Kolozsvár intézményeinek a kitelepítését, beleértve az egyetemet, a tanári kar nagy része és a diákok is a várható román-szovjet megszállás elől menekültek. Ebben a helyzetben Miskolczy Dezső rektor vezetésével az Egyetemi Tanács kimondta, hogy vállalva a személyi kockázatot, az egyetem „Kolozsváron marad, mert tudja, hogy itt maradva fokozottabban tehet hivatásának eleget.”[5] A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter tudomásul vette az egyetem helyben maradását, azonban hamarosan (október 11-én) harc nélkül elfoglalták Kolozsvárt a szovjet csapatok. Malinovszkij marsall utasítása szerint az intézmények folytathatják a munkájukat, október 14-én azonban a román egyetem képviselője Miskolczy rektortól követeli az egyetem átadását, amit a rektor megtagad. Átmenetileg Kolozsvár szovjet fennhatóság alá került, majd 1945. március 13-án a román közigazgatás vette át a hatalmat. Ezzel pont került az erdélyi magyar egyetem történetének végére.

98-99-100

2. Lélektani Intézet a Horthy Miklós Tudományegyetemen, Bognár Cecil Pál vezetésével[szerkesztés]

A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem sem volt könnyű helyzetben az 1940-es átszervezést követően. A Kolozsvárra távozott professzorokat pótolni kellett. A Filozófiai Intézetben az 1940. október 19-én Kolozsvárra távozott Málnási Bartók György utóda Halasy-Nagy József (1885-1976) jeles filozófiatörténész lett. Várkonyi távozása a Pedagógiai Lélektani Intézet éléről kettős űrt is maga után hagyott az intézetben korábban egyesült pedagógia illetve lélektan tudománya részéről. A továbbiakban a Pedagógiai Intézetet Mester János vezette (az alábbiakban röviden kitérünk életének és munkásságának ismertetésére), a Lélektani Intézet élére pedig az akkorra már országos hírnevű pszichológust, a korszak hazai gyermek- és fejlődéskutatásának egyik legjelentősebb alakját, Bognár Cecil Pált hívták meg. Azt a rövid interregnumot, mely Várkonyi 1940. október 19-i távozása és Bognár 1941. évi kinevezése közt volt, Mester János nyilvános rendes tanár, a Neveléstudományi Intézet vezetője töltötte be.

A pedagógia és a lélektan továbbra is szorosan összefonódva fejlődött. Mester János éppen úgy hirdetett meg lélektani jellegű kurzusokat, mint ahogy Bognár Cecil Pál előadásai is érintették a nevelés kérdéseit (az alábbiakban a tanrendekből bemutatott részletekkel illusztráljuk ezt a pontot). A két világháború közt, illetve 1949-ig a szegedi egyetemen a tanárjelölt hallgatók számára természetesen kötelező volt pedagógiát és pszichológiát tanulni, de valamennyi szegedi egyetemi hallgató számára ajánlották a filozófiai, a pedagógiai, a lélektani és egyes történelmi kurzusokat az általános műveltség gyarapítása céljából. A karok közötti „áthallgatás” tényleges gyakorlatként élt az egyetem életében. A hallgatók akkoriban (ha nem akartak középiskolai tanári, vagy gyógyszerészeti oklevelet szerezni) azokat a kurzusokat vették fel, írták be leckekönyvükbe, melyek őket érdekelték. Egyedüli követelmény az volt, hogy a négy éves rendes hallgatás után letehető doktori szigorlaton egy fő- és két melléktárgyból kellett tudományos készültséget bizonyítani és az első melléktárgynak a főtárgy tudományos művelésére szükséges tudományszaknak kellett lennie.

101
Bognár Cecil Pál[szerkesztés]

Bognár Cecil Pál[6][7] (Csepreg, 1883. január 24. — Pannonhalma, 1967. június 28.) Bognár Gyula takarékpénztári igazgató és felesége Fodor Anna négy gyermeke közül másodikként született. Az elemi iskola négy osztályát Csepregen végezte. A Gimnázium első három évét a kőszegi, a negyedik, ötödik és hatodik osztályt a soproni, az utolsó két évet pedig a győri bencéseknél végezte, ahol 1902-ben érettségi vizsgát tett. 1899-ben lépett be a Szent Benedek Rendbe Pannonhalmán. Itt tette le első-, majd örökfogadalmát is, 1906. június 29-én pappá szentelték. Pannonhalmán nemcsak teológiai, hanem a Tanárképző Intézet hallgatójaként matematika-fizika szakos felsőbb tanulmányait is abszolválta a budapesti Országos Tanárvizsgáló Bizottság. 1907 áprilisában középiskolai tanári képesítést szerzett. Alapvizsgát magyar nyelv és irodalomból, mennyiségtanból és természettanból tett, szaktárgyai pedig a mennyiségtan és a természettan voltak. A vizsgák harmadik csoportját filozófiai és pedagógiai tárgyak képezték. 1911 novemberében bölcsészdoktori oklevelet nyert a Budapesti Tudományegyetemen filozófiából, mint fő-, elméleti fizikából és pedagógiából, mint melléktárgyakból. A doktori oklevél megszerzése után, 1912-ben fölvette a Budapesti Tudományegyetemen a logikát és a filozófiát, valamint természettudományos tárgyakat is, mint például az elektromos áramok elméletét, kísérleti természettant, fény-, valamint hőelméletet. Eközben a Műegyetemen is felvette az „Elektromos és mágneses mérések” című tárgyat.

Bognár Cecil Pál (1883-1967) pszichológus.jpg
Bognár Cecil Pál (1883-1967)

Tanulmányai befejezése után 1906 és 1907 között Komáromba került, ahol a bencés gimnázium helyettes, majd 1907-től 1909-ig rendes tanára lett. 1909-1910-ben Esztergomban, 1910-1912-ben Kőszegen, majd 1912-től 1925-ig ismét Komáromban tanított. 1925-ben a csehszlovák hatóságok magyar állampolgársága miatt eltiltották a tanítástól, ezért 1926-1927-ben Pápán, 1927-1929-ben Győrött, 1929-től 1937-ig pedig a budapesti bencés gimnáziumban tanított. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanárrá képesítették 1921-ben, melynek tárgyköre a „természettudományok ismerettana” volt. Az egyetem 1926 novemberében magántanári képesítését kiterjesztette az „ismerettan és logika”, majd 1930-ban pedig a lélektan és kísérleti pedagógia tárgykörre. Kezdetben a logika és az értékelmélet filozófiai problémái foglalkoztatták, az 1930-as évektől azonban egyre inkább lélektannal foglalkozott, ezen belül is gyermeklélektannal.

1921-től 1937-ig gimnáziumi tanári munkája mellett a Budapesti Tudományegyetemen tartott magántanári előadásokat és ugyanebben az időben megbízott előadó is volt az általános ismeretelmélet, a gyermekpszichológia, a pszichológia, a természettudományok ismerettana és a természetfilozófia tárgykörben. Az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári kinevezést 1933-ban kapta meg, majd ezután 1937-ben kinevezték a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karára.

A Katholikus Szemlében 1909-1918-ig természettudományos szemléket adott közre. A Katholikus Szemlében a későbbiek során is közreadta írásait. 1929 és 1935 között a Magyar Pszichológiai Szemlében publikált, itt ismertette Harkai Schiller Pál Pszichológia c. kötetét.[8] Publikált még a szegedi Délvidéki Szemle c. (1942. április), a Magyar Pedagógia c. (1925, 1938. január-február) folyóiratokba. 1931-től ő vezette a Magyar Gyermektanulmányi Társaság Gyermekpszichológiai Szakosztályát.

Bognár Cecil Pál, mint beérkezett tudós, országosan ismert pszichológus jött a szegedi egyetemre. 1941. szeptember 13-tól nevezték ki a szegedi egyetem nyilvános rendes tanáraként a Lélektani Intézet vezetőjének. 1950-ben nyugdíjazták, de az intézet vezetésétől és az egyetemi oktatástól már a fordulat évében eltiltották.

Lényegében Várkonyi pedagógiai – lélektani szemléletének folytatójaként az általa fémjelzett pszichológiát a gyermektanulmány és a fejlődéslélektan iránti érdeklődést, és a nevelési problémák lélektani megalapozású megközelítése jellemezte. Írásaiban szívesen foglalkozott az iskolás gyermek sajátosságaival, a gyermektípusokkal, a nevelés lélektani kérdéseivel.[9] 1944-ben, már a szegedi egyetem professzoraként jelentették meg harmadik változatlan utánnyomásban: "Mi és mások. A mindennapi élet lélektana" című könyvét, melyben a társas érintkezés lélektani kérdéseit vizsgálta, gyakorlati útmutatásokat fűzve a témához. A könyv olyannyira népszerű lett, hogy az 1989-es rendszerváltoztatás után is kiadták már kétszer is.

A Bognár vezette Lélektani Intézetben a katedrát elfoglaló egyetemi tanár mellett asszisztencia nem létezett (más intézetekhez hasonlóan). Az 1940-es évek végén már egy kis asszisztencia működött a Bognár vezette Lélektani Intézetben. 1947/1948. tanév első félévben a Lélektani Intézet igazgatója változatlanul Bognár Cecil Pál, fizetéstelen tanársegéd dr. Pentz Gáspár, díjtalan gyakornokok: Matzkó Piroska, Gyürky György. Könyvtárkezelő Orbán Magdolna. 1947/48. tanév második félévben a Lélektani Intézet nevét Lélektani- és Tehetségvizsgáló Intézet névre változtatták, igazgató változatlanul Bognár Cecil Pál; fizetéstelen adjunktus Vértes O. József magántanár; fizetéstelen tanársegéd Pentz Gáspár; díjtalan gyakornok Matzkó Piroska. Könyvtárkezelő Orbán Magdolna.

A tanrendeket mindig előre kinyomtatták, hogy időben a diákok kezébe kerüljön, így nevével először a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem Tanrendje az 1941/42. tanév második felére c. kötetben találkozunk, a tradícióknak megfelelően valamennyi tanár-szakos diáknak oktatta a pszichológiát, a bölcsész-, a természettudományi kar tanárjelöltjeinek, s egyes előadásokat a tanárképzősöknek. A hallgatói létszámtól függően nem egy helyen és nem azonos időben voltak az órák megtartva.

A bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar 1941/42-es tanév első félév tanrendjében még nem szerepeltek Bognár Cecil órái, viszont az 1941/42-es tanév második félévének tanrendjében filozófia, pedagógia és lélektan rész alatt már igen. Ettől a félévtől kezdve az 1949/1950-es tanévig Bognár Cecil sokféle kurzust tartott (lásd alább). 1940 és 1950 között Bognár Cecilen kívül Vértes O. József oktatott lélektant (oktatott tárgyai: A gyógyító pedagógia rendszere - Hisztériás gyermek - Az emlékezet lélektana - Abnormis gyermekek az iskolában - Az alaklélektan problémái). Emellett Schnell János is tartott lélektani kurzust (oktatott tárgya: Kísérleti lélektan) Az 1942-43 tanévtől kezdve egészen az 1944/45-ös tanévig a bölcsészkaron a kar „pályatétele” lélektanból „a szellemi munka lélektana” volt. Az 1946-47-es tanévtől azonban a Bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar pályatételei lélektanból „szabadon választhatók” lettek „a lélektan köréből”.[10]

Bognár Cecil a tanítás és a tudományos kutatás mellett számos közéleti funkciót is betöltött. 1929-től az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságban a filozófiát és a pedagógiát képviselte, 1936-tól 1946-ig az Országos Közoktatási Tanács és eközben Szegeden a Horthy- Kollégium Felügyelő Bizottságának (1943. VI. 3-tól) is tagja volt. 1943-tól öt évre kinevezték az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola igazgatótanácsába. 1943/44-es tanévben a Magyar Királyi Horthy Miklós- Tudományegyetemen a Bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánja, az 1944/45-ös tanévben pedig prodékánja volt (1945. március 28-ig). Az 1945/46-os tanévben a szegedi egyetem Könyvtári Állandó Bizottságnak a tagja, 1946/47-ben pedig egyetemi Gazdasági Bizottság póttagja volt. 1946-ban és 1947-ben az Országos Tanítóképzési Intézet Tanárvizsgáló Bizottságának tagja, ugyanebben az időben a szegedi Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnöke is volt.

Az igen sokirányú közéleti tevékenysége mellett 1921-től tagja volt a Szent István Akadémiának, 1928-tól a győri Kisfaludy Irodalmi Körnek, 1931-től a Magyar Paedagogiai Társaságnak. A Magyar Psychologiai Társaság társelnöke, az Aquinoi Szent Tamás- Társaság, valamint a Magyar Filozófiai társaság rendes tagja is volt. A Magyar Gyermektanulmány és Gyakorlati Lélektani Társaság Gyermekpszichológiai Szakosztály elnöke 1931-1936 között, majd ügyvezető elnöke volt 1936-1938 között. 1947-től a Dugonics Társaságban és a komáromi Jókai Egyesületben az irodalmi osztály elnöke volt.

Tanári és tudományos munkásságát egész életében a tudományos és ismeretterjesztő előadások hosszú sorával egészítette ki. A szabadegyetemi előadásoktól, az újságcikkekig minden lehetőséget megragadott az érdeklődők tanítására, nevelésére. Ezt támasztja alá az is, hogy a Katholikus Szemlében 1909-1918-ig természettudományos szemléket adott közre, de írásait később is publikálta itt. 1929 és 1935 között a Magyar Pszichológiai Szemlében publikált, itt ismertette Harkai Schiller Pál Pszichológia című kötetét. Emellett publikált a szegedi Délvidéki Szemle (1942. április) és a Magyar Paedagógia című (1925, 1938. január-február) folyóiratokban egyaránt.

Az 1949/50-es tanév változásai[szerkesztés]

Az 1949/50-es tanév nagy változást jelentett az egész egyetem életében. A háború után már az 1945/46-os tanévben megváltoztatták az egyetem nevét Magyar Királyi Horthy Miklós- Tudományegyetemről, Szegedi Tudományegyetemre. Az 1949/50-es tanévben megváltoztatták az előadások kiválasztásának szempontjait, ezáltal a képzés felépítését is. A természettudományi karok tanár-szakos hallgatóinak a pedagógiai és lélektani előadásokat a bölcsészettudományi karon kellett hallgatniuk, képesítő vizsgájukat pedig a bölcsészettudományi karon működő vizsgabizottság előtt tették. Emellett a lélektanon kívül több tárgykörből is középiskolai tanári képesítést – további rendelkezésig – csak a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen lehetett nyerni. Ezeken a rendeleteken kívül kötelezővé tették az előadások pontos látogatását, mely alól csak a vallás- és közoktatásügyi minisztérium felhatalmazása alapján kizárólag a tanulmányi osztály adhatott felmentést. A természettudományi kari hallgatóknak, akik középiskolai tanári szakon tanultak, többek között kötelező volt általános lélektant, fejlődéslélektant és gyermektanulmányt, valamint neveléslélektant is tanulniuk.

A Bölcsészettudományi Karon pedagógiából, tanítási módszertanból és lélektanból a kötelező előadások között csak egy lélektani szerepelt: Bognár Cecil - Fejlődéslélektan és gyermektanulmány, heti három órában. Ezen felül lélektankurzusok voltak még felvehetők a szabadon választható tárgyak között: Bognár Ceciltől a Karakterológia és Lélektani szemináriumi gyakorlatok; Vértes O. Józseftől a Tükröződési elmélet és miliőlélektan, valamint Az epilepsziás gyermek gyógyító pedagógiája; Schnell Jánostól pedig a Kísérleti lélektan.

Bognár Cecil Pált 1950. március 31-én[11] nyilvánvalóan politikai okokból nyugdíjazták. Ezt követően haláláig, 1967. június 28-ig visszavonultan élt Szegeden, majd Pannonhalmán. Kiadatlan kéziratainak jelentős része ekkor keletkezett. Ezek részben tudományos jegyzetek, reflexiók tudományos szakkönyvekben megjelent írásokra, részben lélektani megfigyelések, amelyek tárgya a magányosságra ítélt tudós tanár saját személye.

Bognár Cecil művei (válogatás)[szerkesztés]

A fizika alapfogalmainak és alapelveinek ismeretelméleti vizsgálata. (Komárom, 1911); Gyermektanulmányozás és gyermeknevelés. (Komárom, 1913); Okság és törvényszerűség a fizikában. (Budapest, 1917); Az energia átalakulásának iránya. (Budapest, 1922); Logika (Komárom, 1922); Értékelmélet. (Budapest, 1923); Jókai Mór lélekrajza. (Komárom, 1925); Tanulmányok a gyermeki lélekről. (Berlin, 1925); A művészi alkotás és a műélvezés lélektana. (Pozsony, 1925); Gyermekpszichológia és pedagógia. (Budapest, 1930); Az osztályozás. (Budapest, 1932); Térszemlélet (Budapest, 1932); Az iskolás gyermek (Budapest, 1935); Mi és mások: A mindennapi élet lélektana. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1937. pp. 349 (Változatlan utánnyomás 1939, 1944. Majd az 1990-es években a Szent Gellért Egyházi Kiadó adta közre: 1992; 1997.); A nőnevelés (Pécs, 1940); Lélektan és gondolkodástan: bevezetés a bölcseletbe. (Budapest, 1941); Lélektan és nevelés (Budapest, 1943).

Bognár szerkesztéseiből[szerkesztés]

A Katholikus Szemle (később Katolikus Szemle) „szemle rovat” (1909-1918); Gyermek c. folyóirat (1935-1938); Gyermektanulmányi Füzetek 6. sz. (1936).

Bognár Cecil Pál kurzusai a Horthy Miklós Tudományegyetemen (válogatás)[szerkesztés]

1941/42. tanév második félév

  • Gyermeklélektan, heti 2 óra
  • Az iskolás gyermek lélektana, heti 2 óra (külön a tanárképző intézetnek)
  • Lélektani gyakorlatok, heti 2 óra

1942/43. tanév első félév

  • Lélektan, heti 2 óra (külön a tanárképző intézetnek)
  • A lélektani kutatás módszerei, heti 2 óra
  • Lélektani szemináriumi gyakorlatok, heti 2 óra

1942/43. tanév második félév

  • A lélektani kutatás módszerei, heti 2 óra
  • Lélektan, heti 2 óra
  • Lélektani gyakorlatok, heti 2 óra

1944/45. tanév első félév

  • Logika, heti 2 óra
  • A pszichológia ágai, heti 2 óra
  • Lélektani gyakorlatok, heti 2 óra
  • Pszichológiai praktikum, heti 2 óra

1945/46. tanév első félév

  • Pszichológia, heti 2 óra
  • Logika, heti 2 óra
  • Pszichológiai gyakorlatok, heti 2 óra

1945/46. tanév második félév

  • Pszichológia, heti 2 óra
  • Logika, heti 2 óra
  • Pszichológiai szeminárium, heti 2 óra

1946/47. tanév első félév

  • Pszichológia: az érzelmek, heti 2 óra (tanárképzősöknek Pszichológiai érzelmek címen hirdették meg).
  • Lelki betegségek, heti 2 óra
  • Lélektani szemináriumi gyakorlatok, heti 1 óra
  • Társadalomlélektan, heti 1 óra

1946/47. tanév második félév

  • Pszichológia. (Ösztön és akarat), heti 2 óra (tanárképzősöknek külön)
  • A lelki élet zavarai, heti 2 óra
  • Lélektani kísérletek. (Pszichodiagnosztika), heti 1 óra
  • Lélektani szeminárium, heti 1 óra

1947/48. tanév első félév

  • Pszichológia, heti 2 óra
  • Logika és tudományelmélet, heti 2 óra
  • Szemináriumi gyakorlatok és lélektani kísérletek, heti 2 óra

1947/48. tanév második félév

  • Logika és tudományelmélet, heti 2 óra
  • Pszichológia. (A legújabb lélektani irányok), heti 2 óra
  • Lélektani szeminárium és kísérletek, heti 2 óra[12]
Bognár,102-109
Vértes O. József előadásai a szegedi egyetemen[szerkesztés]

A szegedi Lélektani Intézetben az oktatói tevékenység kapcsán figyelmet érdemelnek az igazgató egyetemi tanár mellett Vértes O. József (1881-1953) pszichológus, gyógypedagógus egyetemi magántanár előadásai az 1940-es évek második felében, például:

1946/47. tanév második félév:

  • A gyógyító pedagógia rendszere. (V-VIII. féléves hallgatóknak), heti 1 óra

1947/48. tanév első félév:

  • Az ideges gyermek, heti 2 óra

1947/48. tanév második félév:

  • Az ideges gyermek, heti 2 óra
109-110

A Pedagógiai Intézet élén: Mester János[13](Magyarpécska, 1879. szeptember 15. — Solymár, 1954. június 1.)[szerkesztés]

A Gergely egyetemen, Rómában szerzett előbb bölcsészeti (1902), majd hittudományi (1906) képesítést. A filozófiai tudományok doktorává avatták a budapesti egyetemen 1915-ben. Teológiai tanárkodás után 1930. április 2-án nevezték ki nyilvános rendkívüli tanárnak, majd 1934. július 18-tól nyilvános rendes egyetemi tanárnak a II. számú Filozófia Tanszék élére a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen. Az egyetemi tanárság mellett szentszéki tanácsos, Csanádi Egyházmegye áldozó papja és pápai prelátus volt.

Mester János (1879-1954) teológus, filozófus, pedagógus, pszichológus.jpg
Mester János

1930-tól 1940-ig vezette a II. sz. Filozófiai Tanszéket, 1940-1949-ig a Pedagógiai Intézetet. Dékáni tisztséget két tanévben (1938/39; 1946/47.) töltött be a szegedi Bölcsészettudományi Karon. Majdnem két évtizedet töltött a szegedi egyetemen oktatással, kutatással. Mind a filozófia, mind a pedagógia, s a pszichológia tárgykörökben oktatott. 1949-es nyugdíjazása után Solymárra vonult vissza.

Mester János előadásai a szegedi egyetemen (válogatás)[14][szerkesztés]

1931/32. tanév első félév

  • Rendszeres filozófia II. Logika, heti 3 óra
  • A filozófia története: keleti gondolkodók, heti 2 óra
  • A középiskolai filozófia didaktikája (tanárképzői előadás), heti 1 óra
  • Kultúrfilozófiai szeminárium, heti 1 óra

1931/32. tanév második félév

  • Rendszeres filozófia III. Etika, heti 3 óra
  • Filozófiatörténet: mai olasz gondolkodók, heti 2 óra
  • Bevezetés a tudományos munkálkodásba (tanárképzői előadás), heti 1 óra
  • Szemináriumi gyakorlatok, heti 2 óra

1933/34. tanév első félév

  • A keresztény kor filozófiatörténete I., heti 3 óra
  • Lélektan (érzelem és akarat), heti 2 óra
  • Szemináriumi gyakorlat. (Platon Állama és az utópisztikus filozófiai irodalom), heti 2 óra

1933/34. tanév második félév

  • Filozófiatörténet: Bevezetés Szt. Ágoston bölcseletébe, heti 3 óra
  • Társadalmi etika, heti 2 óra
  • Szeminárium: Szt. Ágoston vallomásai, heti 1 óra

1937/38. tanév első félév

  • Bölcseleti problémák története. I. (I.-IV. éveseknek), heti 3 óra
  • Lélektan. I. (I-IV. éveseknek), heti 2 óra
  • Logikai gyakorlatok. (Tanárképzői előadás azok számára, akik logikát már hallgattak), heti 2 óra

1937/38. tanév második félév

  • Társadalmi etika, heti 2 óra
  • Bölcseleti problémák története. II. r., heti 3 óra
  • Problématörténeti szeminárium (privatissimum), heti 1 óra

1940/41. tanév első félév

  • Szent Ágoston és Szt. Tamás bölcselete, heti 3 óra
  • Nevelői etika, heti 2 óra
  • Etikai olvasmányok (tanárképzői előadás), heti 2 óra

1940/41. tanév második félév

  • Alapvető pedagógia, heti 2 óra
  • Gyermeklélektan (tanárképzői előadás), heti 1 óra
  • Lélektani gyakorlatok (tanárképzői előadás), heti 1 óra

1945/46. tanév első félév

  • Oktatástan, heti 3 óra
  • A barokk-kor pedagógiája, heti 2 óra
  • Szeminárium, heti 1 óra

1945/46. tanév második félév

  • A barokk-kor pedagógiája. II. Heti 2 óra
  • Oktatástan. II. Heti 2 óra
  • A tanulás módszere, heti 1 óra
  • Szemináriumi gyakorlatok, heti 1 óra

1946/47. tanév első félév

  • A szeretet pedagógiájának történeti fejlődése (mindenki számára), heti 2 óra
  • Gyakorlati didaktika, heti 2 óra
  • Förster és a jellemnevelés, heti 1 óra
  • Szemináriumi gyakorlatok, heti 1 óra

1946/47. tanév második félév

  • A szeretet pedagógiája, heti 2 óra
  • Gyakorlati didaktika, heti 2 óra
  • Spranger[15] és Willmann,[16] heti 1 óra

1947/48. tanév első félév

  • Iskolai nevelés, heti 2 óra
  • Modern pedagógiai irányok, heti 2 óra
  • Egyetemi szemináriumok, heti 1 óra
  • Pedagógiai gyakorlatok, heti 1 óra
  • Bevezetés a tudományos munkálkodásba (Privatissimum), heti 1 óra

Mester János művei (válogatás): Kelet nagy gondolkodói (1927). Budapest, Franklin; A Collegium Germanicum-Hungaricum és Vass József (1930). Budapest, Szt. István Társ.; Az önuralom lélektana (1934). Magyar Pszichológiai Szemle, 7. köt. 1-2. sz. 89-99.; Giovanni Gentile művészetfilozófiája és a mai olasz esztétika iránya (1936). Budapest, Franklin; Az olasz nevelés a XIX. és XX. században (1936). Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Ny.; Bosco Szent János nevelői rendszere (1936). Budapest, Korda; Az Agazzi-módszer (1936). Budapest, Kisdednevelés; Loyolai Szent Ignác pedagógiája (1941). Szeged, Szegedi Új Nemzedék; Nyugati művelődésünk görög alapjai. (1942). Szeged, Új Nemzedék Ny.

110-114

A Nevelésügyi Szemle[17] 1. évf. (1937:1. sz.) — 8. évf.(1944:5/6. sz.). Szerkesztés és kiadás helye: Szeged. Főszerkesztő: Tettamanti Béla, 1943: 7-8. számtól Mester János.[szerkesztés]

Nevelésügyi Szemle 1940. január-február, Szeged.JPG
Nevelésügyi Szemle, az 1940. évi január-februári összevont szám címoldala[18]

A folyóirat célja kezdetben az volt, hogy a teljes magyar művelődésügyet áttekintse. A szomszédos országokban élő magyar pedagógusok gondjaival is törődött, a magyar szakoktatás problémáiról is hírt adott. A külföld művelődésügyét is figyelemmel kísérte, ennek megfelelőek a rovatbeosztások: Tanulmányok, Irodalom (hazai és külföldi könyvek ismertetése), Lapszemle (mind hazai, mind külföldi folyóiratokból szemlézett, a háborús körülmények miatt nehezebben jártak a szaklapok, 1940:9-10. számtól megszűnt a rovat, vegyes tartalmú rovattal helyettesítették).

Az indulástól számítva egy éven át (1.1937:1. sz.— 2.1938:2. sz.) Tettamanti Béla Várkonyi Hildebrand és Somogyi József közreműködésével szerkesztette a pedagógiai szakfolyóiratot, mintegy megerősítést kapott a pedagógus Tettamanti a pedagógus és pszichológus Várkonyitól és a filozófus és pedagógus Somogyi Józseftől. A szakfolyóiratot 2.1938:2-3. számtól a Magyar Nevelők Egyesületének hivatalos lapjaként jegyzi Tettamanti, tehát induláskor egy országos jelentőségű lapra gondolt, 3.1939:4. számtól mindvégig a Délmagyarországi Nevelők Egyesületének hivatalos lapja.

Tanárok, tanítók előfizetéseiből, egyes mecénások adományaiból (köztük Kisparti János, a szegedi tankerület főigazgatója) tartotta fenn magát a lap. Tiszteletből a szerkesztő-bizottság elnökeként (1.1937:1—2.1938:1.) tünteti fel Kisparti Jánost Tettamanti Béla. Kisparti piarista neveléstörténész 1940-ben bekövetkezett haláláig bábáskodott a lap körül, hiszen hivatalának ellátásához is kiváló eszköz volt e szaklap, az egyesületi közvetlen előadásokon túl is segítséget kaphattak a pedagógusok napi munkájukhoz.

A Nevelésügyi Szemle szerzői gárdáját kiváló egyetemi, főiskolai, középiskolai és polgári iskolai oktatók, egyetemi doktoranduszok alkották, látókörükbe vontak minden fontos iskolatípust, a népiskolákat, a polgári iskolákat, a szakiskolákat, a középiskolákat. A tanulmányok zöme a művelődésüggyel, a pedagógiával foglalkozik, de számos pszichológiai tanulmányt is közzétettek, mi a szegedi Pszichológiai Intézet előtörténete szempontjából fontos szerzők közleményeit tekintjük át.

115
Várkonyi Hildebrand Dezső munkássága a Nevelésügyi Szemle tükrében[szerkesztés]

A folyóirat első évfolyamában számos pedagógiai és pszichológiai írás jelent meg Várkonyi Hildebrand Dezsőtől, mindjárt az első három számban Friedrich Wilhelm Foerster 1869—1966) német pedagógus és szociológus pedagógiai rendszerének alakulásáról tájékoztatta az olvasókat.[19] Az 1937/5. számban a „formális képzés”[20] (formal education) történetét tárgyalta amerikai szakirodalom alapján, magyar vonatkozásban Finánczy Ernő írásaira és Baranyai Erzsébet amerikai tapasztalataira hivatkozott. Az amerikai neveléstudományi irodalomban való jártasságával mintegy cáfolta, hogy a magyar neveléstudományi irodalom kizárólag a német irodalom függvénye lenne, ugyanakkor elismeri, hogy a formális képzés fogalmait leginkább a németektől tanultuk meg.

Az örökletes tényezők (genetic components) és a nevelés (education) sokszor vitatott kérdéskörét az angol-amerikai pszichológusok, köztük Francis Galton; Gregor Johann Mendel; Lewis Madison Terman segítségével mutatja be.[21]

Várkonyi Hildebrand több könyvét ismertetik a lapban, például az 1938-ban megjelent Az alaki képzés és átvitel[22] c. kötetét (b.e.) Baranyai Erzsébet ajánlja az olvasóknak.[23] Várkonyi gyermeklélektani könyvéről Boda István írt részletes és elismerő kritikát.[24] Várkonyi a Délmagyarországi Nevelők Egyesületének Középiskolai szakosztályát vezette. Várkonyinak számos pszichológiai írása jelent meg a Cselekvés iskolája c. szegedi szakfolyóiratban is, azok a Nevelésügyi Szemle lapjain ismertetésre kerültek, például Nevelés és gyakorlati lélektan. Akarás és indítékok. Érzelmi nevelés.[25] Várkonyi a Délmagyarországi Nevelők Egyesületének Középiskolai szakosztályát vezette egészen 1940. október 19-ig, ameddig el nem ment Kolozsvárra tanítani, utódja Mester János lett.

Tettamanti Béla főszerkesztő[szerkesztés]

Tettamanti ténylegesen a folyóiratot szerkesztette. A magyar nemzetnevelés, a személyiségpedagógia és a nyelvoktatás tudós művelőjeként nem helyezte magát előtérbe, írásait nem közölte le a lapban, holott nyugodtan megtehette volna. Csak 1941-ből találunk tőle egy könyvismertetést, Fritz Künkel: A közösség. A közösséglélektan alapfogalmai c. művének 1940-ben közreadott magyar fordítását méltatja.[26]

A Nevelésügyi Szemle 1942:1/2. számában, a Nevelés és élet c. rovatban (k.j.) Krammer Jenő gimnáziumi tanár számol be arról, hogy Tettamanti Béla a Délmagyarországi Nevelők Egyesületének Középiskolai Szakosztályában sikeres előadást tartott 1941. november 12-én: A szókincs szerepe a nyelvtanításban címen. Tettamanti előadását termékeny vita követte. Mester János hozzászólásában a szótanulás lélektani feltételeit vázolta.

1943-ban a budapesti munkahelyre távozó Tettamanti Béla fent említett művét kiadta a Nevelésügyi Szemle könyvsorozatának (Délmagyarországi Nevelők Egyesületének könyvtára) első füzeteként Mester János, az új főszerkesztő. Az egyesületi tagok úgy érezték, hogy a Nevelésügyi Szemle örökre összeforrt Tettamanti Béla nevével, aki a magyar kultúra, s több tudományterület jeles művelője, vele a szakmai kapcsolatot továbbra is ápolni kívánták.[27]

Mester János főszerkesztő[szerkesztés]

Mester 1940-ben Várkonyi Hildebrand Dezsőtől a Délmagyarországi Nevelők Egyesületének irányítását, 1943-ban Tettamanti Bélától a Nevelésügyi Szemle szerkesztését vette át, egyben a folyóirat felelős kiadását is ő vállalta fel a kolozsvári egyetemre távozott Szalkai Zoltán helyett. Mester akkor még nem tudhatta, de a háborús körülmények miatt a folyóirat életéből már csak egy szűk esztendő volt hátra.

Becsülettel próbálta továbbvinni, megvalósítani az egyesület célkitűzéseit, egyben tartani a pedagógusokat annak érdekében, hogy ismerjék meg egymás problémáit, megfelelő legyen a népiskolák alapvetése, majd az erre épülő polgári, szakiskolai és középiskolai képzés, s folyamatos legyen a szakmai kapcsolat az egyetem oktatóival.[28]

1944. évi nyári szünidő előtt hasznos tanácsokat adott a pedagógusoknak,[29] hogy a szünidő folyamán önképzésük keretében a magyar nyelv művelése mellett pedagógiai és lélektani írásokat is olvassanak, például Várkonyi Hildebrand: A gyermek testi, lelki fejlődése c. könyvét, Bognár Cecil Pál lélektani könyveit, a külföldiek közül Otto Willmann[30] és Eduard Spranger[31] tanulmányait.

Várkonyi Hildebrand Dezső doktoranduszai és munkatársai, mint a Nevelésügyi Szemle szerzői[szerkesztés]

A tanulmányok rovatban, de leggyakrabban a könyvismertetés, lapszemle, s vegyes rovat hasábjain találkozunk a művelt Várkonyi doktoranduszok és munkatársak írásaival, köztük Zentai Károly, Békési Gizella, Sáray Julianna, Baranyai Erzsébet, Boda István. Zentai Károly már a folyóirat első évfolyamában pszichológiai témájú tanulmánnyal jelentkezett: A népiskolai tanító és a figyelem lélektana cíművel.[32] Békési Gizella lapszemléivel, Sáray Julianna és Baranyai Erzsébet könyvismertetéseivel tűnt ki. Boda István a személyiség szerkezetével foglalkozó egyik tanulmányát, amelyet előadott a 16. Német Tudományos Pszichológiai Kongresszuson (Bayrenth, 1938), tette közzé.[33]

Bognár Cecil Pál és asszisztense a Nevelésügyi Szemlében[szerkesztés]

Bogár Cecil Pál színvonalas és népszerű lélektani könyveit (Mi és mások; Lélektan és nevelés) ismertette a Nevelésügyi Szemle hasábjain Bartos Imre[34] gimnáziumi tanár és Szundy Gizella[35] leánygimnáziumi tanárnő. Ott van a szerzők közt Bognár Cecil Pál tanársegédje, Pentz Gáspár is. A Nevelésügyi Szemle hasábjain Pentz Harkai Schiller Pál: Bevezetés a lélektanba: a cselekvés elemzése című 1944-ben megjelent könyvét ismertette.[36]

Kiss Tihamér László és a Nevelésügyi Szemle[szerkesztés]

A szegedi Pszichológiai Intézet története szempontjából figyelmet érdemel Kiss Tihamér László (1905-2005) közreműködése a Nevelésügyi Szemlében. Ő írta meg 1940-ben Édouard Claparède (Genf, 1873. március 24.—1940. szeptember 29.) svájci orvos és pszichológus nekrológját.[37] Kiss Tihamér közvetlenül Jean Piaget tanítványa[38] volt. Franciaországban, Svájcban, Ausztriában folytatott tanulmányokat. Kiss 1940-ig vallástanárként működött Szegeden, majd a háború alatt Sepsiszentgyörgyön tanított az ottani református tanítóképzőben, még onnan is küldött tanulmányt a Nevelésügyi Szemlének, ekkor a gyermek tárgy- és térszemléletének fejlődése foglalkoztatta.[39] Később az 1950-es években a debreceni főiskolán az ő legtehetségesebb tanítványa és legjobb barátja lett Duró Lajos, aki 1970-1990-ig vezette a szegedi Pszichológiai Tanszéket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gaal György (2002). Egyetem a Farkas utcában. Cluj-Napoca, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság.
  2. Gaal György i.m. 106.
  3. Gaal György i.m. 109.
  4. Ferenc József Tudományegyetem (Kolozsvár). A kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem tanrendje: 1940/41—1944/45 (1940-1944). Kolozsvár, Kolozsvári Egyetem.
  5. Gaal György i.m. 124.
  6. Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. 97. Arckép forrása: SZTE Egyetemi Könyvtár.
  7. Mészáros István: Bognár Cecil Pál. In: Pedagógiai Lexikon. I. köt. Budapest, 1997. 191-192.
  8. Magyar Pszichológiai Szemle, 1935. 8. köt. 3-4. 446-447.
  9. Pukánszky Béla(1999). Pedagógia és pszichológia. In: A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921-1998. Szeged, Kiad. Mészáros Rezső. 221.
  10. Lásd szegedi egyetem tanrendjei.
  11. 1950. március 31. Bognár Cecil nyugdíjazásának hivatalos időpontja, feltehetően jóval előbb, már 1949-ben szabadságra küldték, ezt jelzik az intézményi átszervezések.
  12. A szegedi egyetem nyomtatott tanrendjei nyomán.
  13. Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. i.m. 164-165. Kép forrása: SZTE Egyetemi Könyvtár; lásd még Dombi Alice at al. szerk. (2002). Párhuzamok a XIX. és XX. század pedagógiai törekvéseiben: Fáy András, Mester János, Becker Vendel munkássága. Gyula, APC-Stúdió. 96-173.
  14. SZTE Egyetemi Könyvtárban fellelhető tanrendek alapján.
  15. Eduard Spranger (1882-1963) német filozófus, pedagógus, pszichológus.
  16. Gustav Philipp Otto Willmann (1839-1920) katolikus filozófus és pedagógus.
  17. A szakfolyóirat bemutatásának alapja a Nevelésügyi Szemle pedagógiai szakfolyóirat 1937-1944-ig megjelent évfolyamai, s Gácser József és Pukánszky Béla Tettamanti Béláról írt könyvei (1989, 1992).
  18. Eredeti példány: SZTE Egyetemi Könyvtárban.
  19. Foerster pedagógiai rendszerének alakulása (1937). Nevelésügyi Szemle, 1:1/3. 23-35, 93-102, 163-170.
  20. A formális képzés történetéhez (1937). Nevelésügyi Szemle, 1:5. 289-299.
  21. Az átöröklés kérdései és a neveléslélektan (1937). Nevelésügyi Szemle, 1:9/10. 529-537.
  22. Budapest, a szerző kiadása (Pedagógiai könyvtár, 8. köt.)
  23. Nevelésügyi Szemle (1938). 2:2/3. 134-135.
  24. Nevelésügyi Szemle (1938). 2:9/10. 461-469.
  25. Nevelésügyi Szemle (1939), 3:7/8. 326-327.
  26. Nevelésügyi Szemle (1941). 5:1/2. 33-34.
  27. Nevelésügyi Szemle (1943). 7.:5/6, 7/8. 143-144, 145.
  28. Beköszöntő (1943). Nevelésügyi Szemle, 7:7/8:145.
  29. Mi a nevelők teendője a szünidőben? (1944) Nevelésügyi Szemle, 8:5/6. 139-142.
  30. Otto Willmann (1839—1920), osztrák filozófus és pedagógus.
  31. Eduard Spranger (1882-1963), német filozófus, pedagógus és pszichológus.
  32. Nevelésügyi Szemle (1937). 6/7: 395-405.
  33. Boda István (1938). A személyiség fogalmának és rokon fogalmaktól való kellő elkülönítésének elméletei és gyakorlati neveléstani jelentősége. Nevelésügyi Szemle, 2:9/10:397-409.
  34. Bognár Cecil: Mi és mások. A mindennapi élet lélektana (1942). Nevelésügyi Szemle, 6:9/10:275.
  35. Bognár Cecil: Lélektan és nevelés (1943). Nevelésügyi Szemle, 7. 1943:9/10. 252.
  36. Nevelésügyi Szemle (1944), 8:5/6:127-128.
  37. Nevelésügyi Szemle (1940), 4:9/10:278.
  38. Pléh Csaba (1992). Pszichológiatörténet : a modern pszichológia kialakulása. Budapest, Gondolat 221.
  39. Kiss Tihamér László (1944). A gyermek tárgy- és térszemlélete fejlődésének vizsgálatából folyó pedagógiai következtetések. Nevelésügyi Szemle, 8:1/2:8-15.