Hamlet/Második felvonás, 2. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Második felvonás, 1. színHamlet
szerző: William Shakespeare
(Második felvonás, 2. szín)
Harmadik felvonás, 1. szín →
Szoba a kastélyban.
Scene 2. A room in the castle.
Király, Királyné, Rosencrantz, Guildenstern és kíséret jőnek.
Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and Attendants
KIRÁLY
Üdv, Rosencrantz, Guildenstern, édesim!
Azonfölül, hogy látni vágytalak,
Szükség okozta gyors hivástokat,
Rátok szorulván. Hallátok bizony;
Hamlet hogyan ki van cserélve: ki, –
Mert nem hasonlít ahhoz, ami volt,
Se a kül-ember most, se a bel-ember.
Mi hozta így magán kívül, egyéb
Mint atyja elvesztése, nem birom
Álmodni se. Kérlek hát bennetek,
Hogy véle nővén kis kor óta fel,
S kedélyre, korra mindig társai,
Toldjátok udvarunknál múlatástok
Még egy kevéssel; hogy pajtásilag
Kéjekbe vonva, s alkalom szerint,
Lessétek el, mi bántja titkon úgy,
Mit, tudva, tán megorvosolhatunk.
King Claudius
Welcome, dear Rosencrantz and Guildenstern!
Moreover that we much did long to see you,
The need we have to use you did provoke
Our hasty sending. Something have you heard
Of Hamlet's transformation; so call it,
Sith nor the exterior nor the inward man
Resembles that it was. What it should be,
More than his father's death, that thus hath put him
So much from the understanding of himself,
I cannot dream of: I entreat you both,
That, being of so young days brought up with him,
And sith so neighbour'd to his youth and havior,
That you vouchsafe your rest here in our court
Some little time: so by your companies
To draw him on to pleasures, and to gather,
So much as from occasion you may glean,
Whether aught, to us unknown, afflicts him thus,
That, open'd, lies within our remedy.
KIRÁLYNÉ
Jó ifjak, ő gyakorta emleget;
Nincs ember, élve, kettő, akihez
Jobban tapadna. Hogyha tetszenék
Irántunk ennyi jóval lennetek,
S nálunk időzni egy kissé tovább
És támogatni lelkünk óhaját
Oly köszönet vár múlatástokért,
Minőt királyi hála követel.
Queen Gertrude
Good gentlemen, he hath much talk'd of you;
And sure I am two men there are not living
To whom he more adheres. If it will please you
To show us so much gentry and good will
As to expend your time with us awhile,
For the supply and profit of our hope,
Your visitation shall receive such thanks
As fits a king's remembrance.
ROSENCRANTZ
Fölségtek, a csekély lényünk felett
Uralkodó hatalma által, inkább
Parancsol, ön magas tetszéseként,
Mint kérve kérjen.
Rosencrantz
Both your majesties
Might, by the sovereign power you have of us,
Put your dread pleasures more into command
Than to entreaty.
GUILDENSTERN
És mi tesszük azt;
Szolgálatunkat, ím, mély bókolattal
Hajtjuk, magunkkal együtt, lábaikhoz,
Parancsra készen.
Guildenstern
But we both obey,
And here give up ourselves, in the full bent
To lay our service freely at your feet,
To be commanded.
KIRÁLY
Köszönet, Rosencrantz és nemes Guildenstern.
King Claudius
Thanks, Rosencrantz and gentle Guildenstern.
KIRÁLYNÉ
Köszönet, Guildenstern és nemes Rosencrantz.
Most szóljatok be, kérlek, oly igen
Elváltozott fiamhoz. Valaki
Menjen, vezesse Hamletemhez őket.
Queen Gertrude
Thanks, Guildenstern and gentle Rosencrantz
And I beseech you instantly to visit
My too much changed son. Go, some of you,
And bring these gentlemen where Hamlet is.
GUILDENSTERN
Ég adja, hogy jelenlétünk, fogásink,
Kedvére és hasznára légyenek.
Guildenstern
Heavens make our presence and our practises
Pleasant and helpful to him!
KIRÁLYNÉ
Úgy adja Isten.
Rosencrantz, Guildenstern, s néhány kísérő el.
Polonius jő.
Queen Gertrude
Ay, amen!
Exeunt ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and some

Attendants

Enter POLONIUS
POLONIUS
Királyom, a követség jóra járt,
Norvégiából vígan tért haza.
Lord Polonius
The ambassadors from Norway, my good lord,
Are joyfully return'd.
KIRÁLY
No lám, te mindig jó hir atyja voltál.
King Claudius
Thou still hast been the father of good news.
POLONIUS
Az, úgye? fölség. Hidd el, jó uram,
Egy lelkem, egy hitem van, s mindenik
Az Istené s kegyes királyomé
De úgy hiszem (vagy hát ez agyvelő
Nem jár oly bizton a titkok nyomán,
Mint szokta eddig), hogy kikémlelém,
Hamlet királyfi mért őrűle meg.
Lord Polonius
Have I, my lord? I assure my good liege,
I hold my duty, as I hold my soul,
Both to my God and to my gracious king
And I do think, or else this brain of mine
Hunts not the trail of policy so sure
As it hath used to do, that I have found
The very cause of Hamlet's lunacy.
KIRÁLY
Ha! szólj tehát; óhajtom hallani.
King Claudius
O, speak of that; that do I long to hear.
POLONIUS
Elébb bocsásd be a követeket;
Az én hirem legyen majd csemege.
Lord Polonius
Give first admittance to the ambassadors;
My news shall be the fruit to that great feast.
KIRÁLY
Tégy oly kegyet velök, magad vezesd bé.
Polonius el.
Azt mondja, édes Gertrud, megtalálta
Fiad rosszkedve minden kút-fejét.
King Claudius
Thyself do grace to them, and bring them in.
Exit POLONIUS
He tells me, my dear Gertrude, he hath found
The head and source of all your son's distemper.
KIRÁLYNÉ
Félek, hogy az nem más, mint a derék
Atyja halála, s gyors nászunk reá.
Polonius visszajő, vele Voltimand és Cornelius.
Queen Gertrude
I doubt it is no other but the main;
His father's death, and our o'erhasty marriage.
KIRÁLY
No, majd kilessük. – Jó napot, barátim.
Nos, Voltimand, mivel bocsáta vissza
Testvérünk, a norvég király?
King Claudius
Well, we shall sift him.
Re-enter POLONIUS, with VOLTIMAND and CORNELIUS
Welcome, my good friends!
Say, Voltimand, what from our brother Norway?
VOLTIMAND
Szépen köszöntet s jót kiván viszont.
Első szavunkra félben hagyatá
Az öccse hadszedését; mert elébb
Azt gondolá, hogy a polákra készül;
De majd belátta, hogy felséged ellen
Tör voltaképp: s megbosszankodva rajt'
– Hogy gyönge karja, kórja és kora
Igy rászedettek – eltiltó parancsot
Küld öccse ellen: az jön, szónak áll,
Pirongatást kap, és elvégre is
Bátyjának felfogadja, hogy soha
Fölséged ellen fegyvert nem ragad.
Ősz bátyja erre megörülve, évpénzt,
Háromezer tallért rendel neki,
S megbízza, hogy most már az így szedett
Hadát vezesse menten a polákra;
Kérvén – miképp itt bővebben kifejti –
Fölségedet, hogy birtokin hadát
Engedje átvonulni békésen,
Oly óvatosság s rendszabály szerint
Mint meg van írva.
Voltimand
Most fair return of greetings and desires.
Upon our first, he sent out to suppress
His nephew's levies; which to him appear'd
To be a preparation 'gainst the Polack;
But, better look'd into, he truly found
It was against your highness: whereat grieved,
That so his sickness, age and impotence
Was falsely borne in hand, sends out arrests
On Fortinbras; which he, in brief, obeys;
Receives rebuke from Norway, and in fine
Makes vow before his uncle never more
To give the assay of arms against your majesty.
Whereon old Norway, overcome with joy,
Gives him three thousand crowns in annual fee,
And his commission to employ those soldiers,
So levied as before, against the Polack
With an entreaty, herein further shown,
Giving a paper
That it might please you to give quiet pass
Through your dominions for this enterprise,
On such regards of safety and allowance
As therein are set down.
KIRÁLY
Tetszik ez nekünk.
Elolvasandjuk alkalmasb időben,
S választ írunk, meghányva ez ügyet.
Köszönjük addig is hű fáradástok.
De most pihenni; majd estére vígan
Megünnepeljük az »Isten-hozottat«.
Voltimand és Cornelius el.
King Claudius
It likes us well;
And at our more consider'd time well read,
Answer, and think upon this business.
Meantime we thank you for your well-took labour
Go to your rest; at night we'll feast together
Most welcome home!
Exeunt VOLTIMAND and CORNELIUS
POLONIUS
Igy hát szerencsés véget ért ez ügy.
Uram! királyném! fejtegetni azt,
Mi a fölség, mi a jobbágyi tiszt,
Nap mért nap, s éj az éj, idő idő
Nap-, éj-, s időpazarlás volna csak.
Azért, rövidség lévén lelke minden
Okos beszédnek, a szóár pedig
Csak teste rajta és kül cifraság
Rövid leszek. Nemes fiad megőrült
Azt mondom, őrült; mert »őrült«, mi az?
Hanemha őrült lenni s nem egyéb.
De hagyjuk ezt.
Lord Polonius
This business is well ended.
My liege, and madam, to expostulate
What majesty should be, what duty is,
Why day is day, night night, and time is time,
Were nothing but to waste night, day and time.
Therefore, since brevity is the soul of wit,
And tediousness the limbs and outward flourishes,
I will be brief: your noble son is mad
Mad call I it; for, to define true madness,
What is't but to be nothing else but mad?
But let that go.
KIRÁLYNÉ
Több tartalom! kevésb
Mesterkedéssel.
Queen Gertrude
More matter, with less art.
POLONIUS
Esküszöm, királyné,
Egyáltalában nem mesterkedem.
Hogy őrült, az való; s való, hogy az kár;
S kár, hogy való: bolondos egy figúra.
De hagyjuk abba, nem mesterkedem.
Ő hát bolond, ez áll; most hátra van
Nyomoznunk e következés okát,
Vagy inkább e kivetkezés okát.
Mert e kivetkezett következés
Okból ered, ez áll; s ebből foly ez
Figyelmet kérek.
Van nékem egy lányom; van, mert enyém;
Ki engedelmes tiszteként, ihol,
Ezt adta nékem. Most itéljetek.
– »A mennyeinek, lelkem bálványának, a szépséges Ophéliának« –
Rút szó, silány szó; »szépséges« silány szó.
De hallga csak tovább. Ím
– »gyönyörűséges fehér keblébe ím e sorokat« stb.
Lord Polonius
Madam, I swear I use no art at all.
That he is mad, 'tis true: 'tis true 'tis pity;
And pity 'tis 'tis true: a foolish figure;
But farewell it, for I will use no art.
Mad let us grant him, then: and now remains
That we find out the cause of this effect,
Or rather say, the cause of this defect,
For this effect defective comes by cause
Thus it remains, and the remainder thus. Perpend.
I have a daughter–have while she is mine–
Who, in her duty and obedience, mark,
Hath given me this: now gather, and surmise.
Reads
'To the celestial and my soul's idol, the most
beautified Ophelia,'–
That's an ill phrase, a vile phrase; 'beautified' is
a vile phrase: but you shall hear. Thus:
Reads
'In her excellent white bosom, these, &c.'
KIRÁLYNÉ
S ezt Hamlet írta néki?
Queen Gertrude
Came this from Hamlet to her?
POLONIUS
Türelem,
Felséges asszony; én igaz leszek.
»Kételd, a nap hogy forgandó,
Kételd, csillagtűz ragyog;
A valót, hogy igazmondó
Csak ne azt, hogy hű vagyok.
Ó, édes Opheliám! rosszul megy nekem ez a verselés; nem tudom
én mértékre szedni sóhajimat: de hogy téged, ó, legjobb! Legjobban
szeretlek, azt hidd el. Isten veled.
Tied örökre, kedves drága hölgy, míg csak e gépezet az övé leend,
Hamlet
Ezt engedelmes lányom megmutatta,
Mi több – idő, hely, alkalom szerint
Ahogy történtek – esdeklésit is
Mind bésugá nekem.
Lord Polonius
Good madam, stay awhile; I will be faithful.
Reads
'Doubt thou the stars are fire;
Doubt that the sun doth move;
Doubt truth to be a liar;
But never doubt I love.
'O dear Ophelia, I am ill at these numbers;
I have not art to reckon my groans: but that
I love thee best, O most best, believe it. Adieu.
'Thine evermore most dear lady, whilst
this machine is to him, HAMLET.'
This, in obedience, hath my daughter shown me,
And more above, hath his solicitings,
As they fell out by time, by means and place,
All given to mine ear.
KIRÁLY
S hogyan fogadta
Szerelmét a leány?
King Claudius
But how hath she
Received his love?
POLONIUS
Fölséges úr,
Minek tart engem?
Lord Polonius
What do you think of me?
KIRÁLY
Egy becsületes
Hű emberemnek.
King Claudius
As of a man faithful and honourable.
POLONIUS
Azt óhajtom is
Megbizonyítni. De mit vélne rólam,
Ha, látva nőni e forró szerelmet
(Mert észrevettem, annyit mondhatok,
Mielőtt leányom szólt) mit vélne rólam,
Vagy őfelsége itten a királyné,
Ha tárca lettem volna, vagy fiók;
Vagy azt mondom: »szivem! ne láss, ne hallj«;
Vagy bámészkodva nézem e szerelmet
Mit vélne rólam úgy fölségetek?
Nem én! dologhoz láttam egyenest,
S az ifjú hölgyet így fogám elő
»Hamlet, királyfi: csillagod fölött jár,
Ez nem szabad«; és meghagyám neki,
Látogatásit ne fogadja el,
Se hírnökét, se semmi zálogát.
És jó tanácsom nála megfogant;
Hamlet pedig – rövid szóval kimondva –
Elébb komor lőn, éte elveszett,
Majd álma is; majd bágyadás fogá el,
Majd bamba hóbort, s fokról fokra így
Az őrülése, melyben most dühöng
És mi siratjuk.
Lord Polonius
I would fain prove so. But what might you think,
When I had seen this hot love on the wing–
As I perceived it, I must tell you that,
Before my daughter told me–what might you,
Or my dear majesty your queen here, think,
If I had play'd the desk or table-book,
Or given my heart a winking, mute and dumb,
Or look'd upon this love with idle sight;
What might you think? No, I went round to work,
And my young mistress thus I did bespeak
'Lord Hamlet is a prince, out of thy star;
This must not be:' and then I precepts gave her,
That she should lock herself from his resort,
Admit no messengers, receive no tokens.
Which done, she took the fruits of my advice;
And he, repulsed–a short tale to make–
Fell into a sadness, then into a fast,
Thence to a watch, thence into a weakness,
Thence to a lightness, and, by this declension,
Into the madness wherein now he raves,
And all we mourn for.
KIRÁLY
Mit gondolsz; ez a baj?
King Claudius
Do you think 'tis this?
KIRÁLYNÉ
Az meglehet, nagyon valószinű.
Queen Gertrude
It may be, very likely.
POLONIUS
Szeretném tudni, volt-e oly idő,
Hogy én azt mondtam: »így van; felelek«
S másképp ütött ki?
Lord Polonius
Hath there been such a time–I'd fain know that–
That I have positively said 'Tis so,'
When it proved otherwise?
KIRÁLY
Nem; tudtomra nem.
King Claudius
Not that I know.
POLONIUS
Vágják el ettül ezt, ha ez nem így van.
Ha engem a körülmény útasít,
Én megtalálom a rejtett valót,
Habár a föld központja rejtené.
Lord Polonius
Pointing to his head and shoulder
Take this from this, if this be otherwise
If circumstances lead me, I will find
Where truth is hid, though it were hid indeed
Within the centre.
KIRÁLY
Hogyan tehetnénk egy kisérletet?
King Claudius
How may we try it further?
POLONIUS
Tudjuk, el-eljár itt a folyosón
Négy óra hosszat is.
Lord Polonius
You know, sometimes he walks four hours together
Here in the lobby.
KIRÁLYNÉ
Való, szokása.
Queen Gertrude
So he does indeed.
POLONIUS
Ilyenkor egyszer a leányom én
Hozzá eresztem; s a kárpit megől
Bátran kilessük a találkozást.
Ha nem szerelmes, ha nem amiatt
Veszté eszét: ne államférfiú
Legyek, hanem pór és hajtsak lovat.
Lord Polonius
At such a time I'll loose my daughter to him
Be you and I behind an arras then;
Mark the encounter: if he love her not
And be not from his reason fall'n thereon,
Let me be no assistant for a state,
But keep a farm and carters.
KIRÁLY
Jó, megkisértjük.
Hamlet olvasva jő.
King Claudius
We will try it.
KIRÁLYNÉ
Szegény amott jő s olvas komoran.
Queen Gertrude
But, look, where sadly the poor wretch comes reading.
POLONIUS
El hát! könyörgök, mind a ketten el.
Legott hozzáfogok; – ó, kérem, el!
A Király, Királyné és a kíséret távoznak.
Hogy van az én fönséges uram, Hamlet?
Lord Polonius
Away, I do beseech you, both away
I'll board him presently.
Exeunt KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, and

Attendants

Enter HAMLET, reading
O, give me leave
How does my good Lord Hamlet?
HAMLET
Jól, hál' Isten.
Hamlet
Well, God-a-mercy.
POLONIUS
Ismer fönséged engem?
Lord Polonius
Do you know me, my lord?
HAMLET
Derekasan: maga halkufár.
Hamlet
Excellent well; you are a fishmonger.
POLONIUS
Nem én, uram.
Lord Polonius
Not I, my lord.
HAMLET
No, pedig szeretném, ha efféle becsületes ember volna.
Hamlet
Then I would you were so honest a man.
POLONIUS
Becsületes, uram?
Lord Polonius
Honest, my lord!
HAMLET
Az hát, uram; becsületes lenni, ahogy most jár a világ,
annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve.
Hamlet
Ay, sir; to be honest, as this world goes, is to be
one man picked out of ten thousand.
POLONIUS
Nagyon is igaz, fönséges úr.
Lord Polonius
That's very true, my lord.
HAMLET
Mert ha a nap kukacot költ ki a döglött kutyában,
mivel az oly kedves, csókolnivaló dög – Van leánya?
Hamlet
For if the sun breed maggots in a dead dog, being a
god kissing carrion,–Have you a daughter?
POLONIUS
Igenis van, uram.
Lord Polonius
I have, my lord.
HAMLET
Ne engedje napon járni; a fogékonyság nagy áldás, de
nehogy a leánya fogékony találjon lenni. Barátom, vigyázz.
Hamlet
Let her not walk i' the sun: conception is a
blessing: but not as your daughter may conceive.
Friend, look to 't.
POLONIUS
Hogy értsem ezt?
Félre.
Mindig a leányomra céloz; de
hiszen meg sem ismert először; halkufárnak mondott. Odavan,
nagyon oda van már; hanem, igazán, magam is sok kínt állottam ki
fiatal koromban a szerelem miatt; majd így jártam én is. – Mi az,
mit olvas, fönséges úr?
Lord Polonius
Aside How say you by that? Still harping on my
daughter: yet he knew me not at first; he said I
was a fishmonger: he is far gone, far gone: and
truly in my youth I suffered much extremity for
love; very near this. I'll speak to him again.
What do you read, my lord?
HAMLET
Szó, szó, szó.
Hamlet
Words, words, words.
POLONIUS
De a veleje?
Lord Polonius
What is the matter, my lord?
HAMLET
Kinek a veleje?
Hamlet
Between who?
POLONIUS
No, annak, amit olvas fönséged.
Lord Polonius
I mean, the matter that you read, my lord.
HAMLET
Rágalom, uram; mert ni, mit mond itt a csúfolódó gaz kópé
hogy öreg embernek ősz a szakálla, ráncos az orcája;
szeméből sűrű gyanta szivárog és szilvafa-enyő; amellett
bőséges észfogyatéka és erősen gyenge ágyéka van; mely
dolgokat, uram, bár magam is rettentően és roppantul
meghiszek, mégis úgy tartom, nem becsület így papírra
tenni: mert lám maga is, uram, akkor lenne olyan öreg,
mint én, ha visszafelé haladhatna, rák módra.
Hamlet
Slanders, sir: for the satirical rogue says here
that old men have grey beards, that their faces are
wrinkled, their eyes purging thick amber and
plum-tree gum and that they have a plentiful lack of
wit, together with most weak hams: all which, sir,
though I most powerfully and potently believe, yet
I hold it not honesty to have it thus set down, for
yourself, sir, should be old as I am, if like a crab
you could go backward.
POLONIUS
Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.
– Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr?
Lord Polonius
Aside Though this be madness, yet there is method
in 't. Will you walk out of the air, my lord?
HAMLET
A sírba?
Hamlet
Into my grave.
POLONIUS
No, már az csakugyan kívül esik a légvonaton. –
Mily talpraesettek a feleletei néha! Csudálatos,
hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem
s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani.
Megyek, itt hagyom, s tüstént módot keresek benne,
hogy találkozzék leányommal. – Fönséges úr, én
legalázatosabb búcsút veszek fönségedtől.
Lord Polonius
Indeed, that is out o' the air.
Aside
How pregnant sometimes his replies are! a happiness
that often madness hits on, which reason and sanity
could not so prosperously be delivered of. I will
leave him, and suddenly contrive the means of
meeting between him and my daughter.–My honourable
lord, I will most humbly take my leave of you.
HAMLET
Semmit se vehet el tőlem, uram, amitől oly örömest
megválnék; kivéve az életem, az életem, az életem.
Hamlet
You cannot, sir, take from me any thing that I will
more willingly part withal: except my life, except
my life, except my life.
POLONIUS
Isten maradjon fönségeddel.
Lord Polonius
Fare you well, my lord.
HAMLET
Unalmas vén bolondjai!
Rosencrantz és Guildenstern jőnek.
Hamlet
These tedious old fools!
Enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
POLONIUS
Hamlet királyfit keresik? – itt van.
Lord Polonius
You go to seek the Lord Hamlet; there he is.
ROSENCRANTZ
Poloniushoz.
Áldja isten, uram.
Polonius el.
Rosencrantz
To POLONIUS God save you, sir!
Exit POLONIUS
GUILDENSTERN
Fönséges úr!
Guildenstern
My honoured lord!
ROSENCRANTZ
Kegyes jó uram!
Rosencrantz
My most dear lord!
HAMLET
Szerelmes drága barátim! Hogy vagy, Guildenstern?
Áh, Rosencrantz! Hogy vagytok, pajtás?
Hamlet
My excellent good friends! How dost thou,
Guildenstern? Ah, Rosencrantz! Good lads, how do ye both?
ROSENCRANTZ
Mint földanyánknak sok más köz fia.
Rosencrantz
As the indifferent children of the earth.
GUILDENSTERN
És boldogok, hogy nem túl-boldogok;
Szerencse sipkáján bojt nem vagyunk.
Guildenstern
Happy, in that we are not over-happy;
On fortune's cap we are not the very button.
HAMLET
Se talpak a cipőin?
Hamlet
Nor the soles of her shoe?
ROSENCRANTZ
Az se, fönség.
Rosencrantz
Neither, my lord.
HAMLET
Úgy hát valahol az öle körül tanyáztok, azaz
kegyei kellő közepén?
Hamlet
Then you live about her waist, or in the middle of
her favours?
GUILDENSTERN
Bizony, csak úgy evickélünk mi.
Guildenstern
'Faith, her privates we.
HAMLET
A szerencse titkos részein? Ó, igaz: hiszen rima.
Mi újság?
Hamlet
In the secret parts of fortune? O, most true; she
is a strumpet. What's the news?
ROSENCRANTZ
Semmi, uram; csak hogy a világ becsületessé vált.
Rosencrantz
None, my lord, but that the world's grown honest.
HAMLET
Úgy hát közel az ítélet napja; de újságod nem való.
No, hadd kérdjelek ki apróra, mit vétettetek, jó barátim,
a sorsnak, hogy ide küld benneteket, börtönbe?
Hamlet
Then is doomsday near: but your news is not true.
Let me question more in particular: what have you,
my good friends, deserved at the hands of fortune,
that she sends you to prison hither?
GUILDENSTERN
Börtönbe, fenséges úr?
Guildenstern
Prison, my lord!
HAMLET
Dánia börtön.
Hamlet
Denmark's a prison.
ROSENCRANTZ
Úgy az egész világ is az.
Rosencrantz
Then is the world one.
HAMLET
De még milyen! mennyi rekesz, őrhely és dutyi van benne!
s Dánia egyik legcudarabb.
Hamlet
A goodly one; in which there are many confines,
wards and dungeons, Denmark being one o' the worst.
ROSENCRANTZ
Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.
Rosencrantz
We think not so, my lord.
HAMLET
Nektek hát nem az; mert nincs a világon se jó, se rossz;
gondolkodás teszi azzá. Nekem börtön.
Hamlet
Why, then, 'tis none to you; for there is nothing
either good or bad, but thinking makes it so: to me
it is a prison.
ROSENCRANTZ
Úgy fenséged nagyravágyása teszi azzá; szűk a szellemének.
Rosencrantz
Why then, your ambition makes it one; 'tis too
narrow for your mind.
HAMLET
Ó boldog Isten! Egy csigahéjban ellaknám s végtelen
birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának
rossz álmaim.
Hamlet
O God, I could be bounded in a nut shell and count
myself a king of infinite space, were it not that I
have bad dreams.
GUILDENSTERN
Ez álmok éppen a nagyravágyás: mert a nagyravágyónak egész
lénye csupán egy álom árnyéka.
Guildenstern
Which dreams indeed are ambition, for the very
substance of the ambitious is merely the shadow of a dream.
HAMLET
Hisz az álom maga is puszta árnyék.
Hamlet
A dream itself is but a shadow.
ROSENCRANTZ
Úgy van, de én a nagyravágyást oly könnyű, oly légies
természetűnek tartom, hogy még az árnyéknak is árnyéka.
Rosencrantz
Truly, and I hold ambition of so airy and light a
quality that it is but a shadow's shadow.
HAMLET
E szerint a koldus, test; ellenben a fejedelmek, a mi
ágaskodó hőseink, csupán a koldus árnyékai. – De nem
mennénk az udvarhoz? mert engem ugyse, nem tudok
okoskodni.
Hamlet
Then are our beggars bodies, and our monarchs and
outstretched heroes the beggars' shadows. Shall we
to the court? for, by my fay, I cannot reason.
ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
Fenséged szolgálatára leszünk.
Rosencrantz and Guildenstern
We'll wait upon you.
HAMLET
Világért se! Hagy elegyítnélek többi cselédim közé?
mert, megvallva becsűlettel az igazat, rettentő gaz
nép ügyel rám. De, hogy a barátság tört útján maradjunk,
mi hoz titeket Helsingőrbe?
Hamlet
No such matter: I will not sort you with the rest
of my servants, for, to speak to you like an honest
man, I am most dreadfully attended. But, in the
beaten way of friendship, what make you at Elsinore?
ROSENCRANTZ
Hogy fenségedet meglátogassuk; egyéb ok semmi.
Rosencrantz
To visit you, my lord; no other occasion.
HAMLET
Amily koldus vagyok, még köszönet is szűkön
telik tőlem; de azért köszönöm, noha, édes
barátim, az én köszönetem nem ér egy poltrát.
De hát nem hivattak ide? Magatok jószántából
jöttetek? Önkényti látogatás ez? Na, na, bánjatok
velem emberségesen; igen, igen, na: mondjátok.
Hamlet
Beggar that I am, I am even poor in thanks; but I
thank you: and sure, dear friends, my thanks are
too dear a halfpenny. Were you not sent for? Is it
your own inclining? Is it a free visitation? Come,
deal justly with me: come, come; nay, speak.
GUILDENSTERN
Mit mondjunk, uram?
Guildenstern
What should we say, my lord?
HAMLET
Ej na, akármit. Csak egyenesen. Hivattak; szemetekből
látszik a vallomás, melyet tartózkodástok nem bír
elleplezni: én tudom, a király s királyné hívatott ide.
Hamlet
Why, any thing, but to the purpose. You were sent
for; and there is a kind of confession in your looks
which your modesties have not craft enough to colour
I know the good king and queen have sent for you.
ROSENCRANTZ
Mi célból, uram?
Rosencrantz
To what end, my lord?
HAMLET
Azt tőletek kell megtudnom. Azért kényszerítlek
pajtásságunk jogaira, ifjúkorunk összehangzó
kedvtelésire, mindenkor híven őrzött barátságunkra
s mind, ami ezeknél drágábbat egy nálamnál jobb
szónok felhordhatna: legyetek őszinte, egyenes
irántam: hivattak vagy nem?
Hamlet
That you must teach me. But let me conjure you, by
the rights of our fellowship, by the consonancy of
our youth, by the obligation of our ever-preserved
love, and by what more dear a better proposer could
charge you withal, be even and direct with me,
whether you were sent for, or no?
ROSENCRANTZ
Mit mondasz te?
Rosencrantz
Aside to GUILDENSTERN What say you?
HAMLET
Ahá, rajtatok a fél szemem. – Ha szerettek, csak
ki vele!
Hamlet
Aside Nay, then, I have an eye of you.–If you
love me, hold not off.
GUILDENSTERN
Uram, hivattak.
Guildenstern
My lord, we were sent for.
HAMLET
Megmondom én, miért; így az én hozzávetésem elejét
veszi a ti vallomástoknak, és titoktartástok a király
és királyné iránt egy pehely szálát sem vedli. Én egy
idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden
kedvemet s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal;
és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a
gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár
hegyfok; ez a dicső mennyezet, a lég, ez a felettem
függő kiterjedt erősség, ez arany tüzekkel kirakott
felséges boltozat, no, lássátok, mindez előttem nem
egyéb, mint undok és dögletes párák összeverődése.
S mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily
határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily
kifejező és bámulatos! Működésre mily hasonló
angyalhoz! belátásra mily hasonló egy istenséghez!
a világ ékessége! az élő állatok mintaképe! És mégis,
mi nekem ez a csipetnyi por? Én nem gyönyörködöm az
emberben, nem – az asszonyban se, hiába mosolygasz.
Hamlet
I will tell you why; so shall my anticipation
prevent your discovery, and your secrecy to the king
and queen moult no feather. I have of late–but
wherefore I know not–lost all my mirth, forgone all
custom of exercises; and indeed it goes so heavily
with my disposition that this goodly frame, the
earth, seems to me a sterile promontory, this most
excellent canopy, the air, look you, this brave
o'erhanging firmament, this majestical roof fretted
with golden fire, why, it appears no other thing to
me than a foul and pestilent congregation of vapours.
What a piece of work is a man! how noble in reason!
how infinite in faculty! in form and moving how
express and admirable! in action how like an angel!
in apprehension how like a god! the beauty of the
world! the paragon of animals! And yet, to me,
what is this quintessence of dust? man delights not
me: no, nor woman neither, though by your smiling
you seem to say so.
ROSENCRANTZ
Eszembe sem jutott, fenséges úr.
Rosencrantz
My lord, there was no such stuff in my thoughts.
HAMLET
Minek nevettél hát, mikor azt mondtam, hogy nem
gyönyörködöm az emberben?
Hamlet
Why did you laugh then, when I said 'man delights not me'?
ROSENCRANTZ
Elgondolám, fenséges úr, hogy, ha nem gyönyörködik
az emberben, mily vékony pártolás vár fönségednél
a színészekre; találkoztunk velök az úton, s ide
igyekeznek, felajánlani szolgálatukat.
Rosencrantz
To think, my lord, if you delight not in man, what
lenten entertainment the players shall receive from
you: we coted them on the way; and hither are they
coming, to offer you service.
HAMLET
No, amelyik a királyt játssza, szívesen fogadom
őfelségének kész adófizetője leszek; a kalandor lovag
hadd forgassa kardját és pajzsát; a szerelmes nem fog
ingyen sóhajtozni; a vígszemély lejátszhatja szerepét
békével; a bohóc hadd nevettesse meg azt is, kinek
tüdeje viszket a száradástól; s a nőszemély mondja ki
bátran, ami lelkén fekszik; habár a jámbus megsántul
is belé. Miféle színészek?
Hamlet
He that plays the king shall be welcome; his majesty
shall have tribute of me; the adventurous knight
shall use his foil and target; the lover shall not
sigh gratis; the humourous man shall end his part
in peace; the clown shall make those laugh whose
lungs are tickled o' the sere; and the lady shall
say her mind freely, or the blank verse shall halt
for't. What players are they?
ROSENCRANTZ
Éppen azok, kiknek játékában fenséged annyira szokott
gyönyörködni: a városi tragédiajátszók.
Rosencrantz
Even those you were wont to take delight in, the
tragedians of the city.
HAMLET
Hogy esik tehát, hogy vándorolnak? Állandó telepök jobb
volt, mind dicsőségre, mind haszonra.
Hamlet
How chances it they travel? their residence, both
in reputation and profit, was better both ways.
ROSENCRANTZ
Azt hiszem, a minapi újítás okozta elzüllésöket.
Rosencrantz
I think their inhibition comes by the means of the
late innovation.
HAMLET
Becsülik még őket úgy, mint mikor én a városban laktam?
Van annyi közönségök?
Hamlet
Do they hold the same estimation they did when I was
in the city? are they so followed?
ROSENCRANTZ
Dehogy van!
Rosencrantz
No, indeed, are they not.
HAMLET
Mi lehet az oka? Rozsdásodnak?
Hamlet
How comes it? do they grow rusty?
ROSENCRANTZ
Nem, iparkodásuk a szokott lépésben halad; de ott
van, uram, egy kotlóalja gyermek, apró torongy,
kik túlsikoltják a szavalást, amiért rettenetesen
megtapsolják őket. Ezek vannak most divatban, s
a közönséges színházakat (mert így nevezik már)
úgy lecsepűlik, hogy sokan, kardviselő férfiak,
félve a lúdtolltól, alig mernek odajárni.
Rosencrantz
Nay, their endeavour keeps in the wonted pace: but
there is, sir, an aery of children, little eyases,
that cry out on the top of question, and are most
tyrannically clapped for't: these are now the
fashion, and so berattle the common stages–so they
call them–that many wearing rapiers are afraid of
goose-quills and dare scarce come thither.
HAMLET
Ugyan! s gyermekek? ki tartja őket? ki fizeti
számláikat? Nem akarják tovább űzni mesterségöket,
csak míg énekelni tudnak? Nem mondják-e majd, ha
közönséges színésszé nőnek (ami pedig valószínű,
hacsak jobb módjok nincs), hogy íróik kárt tettek
nekik, midőn saját örökségök ellen kiabáltatták?
Hamlet
What, are they children? who maintains 'em? how are
they escoted? Will they pursue the quality no
longer than they can sing? will they not say
afterwards, if they should grow themselves to common
players–as it is most like, if their means are no
better–their writers do them wrong, to make them
exclaim against their own succession?
ROSENCRANTZ
Volt is bizony sok hű-hó mind a két részen; a nemzet
pedig nem vétkelli egymásra uszítani őket: volt oly
idő, hogy pénzt sem adtak a darabért hacsak költő
és színész üstökre nem ment benne az ellenféllel.
Rosencrantz
'Faith, there has been much to do on both sides; and
the nation holds it no sin to tarre them to
controversy: there was, for a while, no money bid
for argument, unless the poet and the player went to
cuffs in the question.
HAMLET
Lehetséges?
Hamlet
Is't possible?
GUILDENSTERN
Ó, de mennyi fejtörésbe került ez!
Guildenstern
O, there has been much throwing about of brains.
HAMLET
S a gyermekhad lett a bírósabb?
Hamlet
Do the boys carry it away?
ROSENCRANTZ
Az lett, fönséges úr; elbírnák azok Herculest is,
földgolyóstul.
Rosencrantz
Ay, that they do, my lord; Hercules and his load too.
HAMLET
Nem csuda; mert ihol, a nagybátyám Dánia királya;
s most az, ki száját vonogatta rá atyám éltében,
húsz, negyven, ötven, száz aranyat megád egy-egy
arcképéért kicsiben. Szentugyse! van ebben valami
természetes, csak rá bírna jőni a philosophia.
Kívülről harsonaszó.
Hamlet
It is not very strange; for mine uncle is king of
Denmark, and those that would make mows at him while
my father lived, give twenty, forty, fifty, an
hundred ducats a-piece for his picture in little.
'Sblood, there is something in this more than
natural, if philosophy could find it out.
Flourish of trumpets within
GUILDENSTERN
Itt vannak a színészek.
Guildenstern
There are the players.
HAMLET
Urak, üdvözlöm Helsingőrben. Fogjunk kezet. Hamar hát;
az üdvözlésnek e járuléka divat és szertartás: hadd
teljesítsem ez udvariasságot, nehogy kiereszkedésem a
színészekkel (ami pedig kívülről szépen fog mutatni,
mondhatom) inkább hasonlítson társalgáshoz, mint a
veletek való. Üdvözöllek hát: de az én nagybátya-apám
és nagynéne-anyám csalatkoznak.
Hamlet
Gentlemen, you are welcome to Elsinore. Your hands,
come then: the appurtenance of welcome is fashion
and ceremony: let me comply with you in this garb,
lest my extent to the players, which, I tell you,
must show fairly outward, should more appear like
entertainment than yours. You are welcome: but my
uncle-father and aunt-mother are deceived.
GUILDENSTERN
Miben, kegyelmes úr?
Guildenstern
In what, my dear lord?
HAMLET
Én csak fölszéllel vagyok bolond; de ha délről fú, én
is megismerem a sólymot a gémtől.
Polonius jő.
Hamlet
I am but mad north-north-west: when the wind is
southerly I know a hawk from a handsaw.
Enter POLONIUS
POLONIUS
Minden jót, uraim!
Lord Polonius
Well be with you, gentlemen!
HAMLET
Lassan.
Halld csak, Guildenstern; – meg te is; – így, mindenik
fülemre egy hallgatódzó: - az a nagy baba, kit amott
látok, nem nőtt ám még ki a pólyából.
Hamlet
Hark you, Guildenstern; and you too: at each ear a
hearer: that great baby you see there is not yet
out of his swaddling-clouts.
ROSENCRANTZ
Talán másodszor is belénőtt; mert, úgy mondják, öreg
ember második gyermek.
Rosencrantz
Happily he's the second time come to them; for they
say an old man is twice a child.
HAMLET
Megjósolom, azért jő, hogy a színeszekről újságoljon; csak várjatok. –
Fenn.
Igaza van, uram; hétfőn reggel; akkor volt, csakugyan.
Hamlet
I will prophesy he comes to tell me of the players;
mark it. You say right, sir: o' Monday morning;
'twas so indeed.
POLONIUS
Fönséges úr, újságot mondok.
Lord Polonius
My lord, I have news to tell you.
HAMLET
De uram, én mondok újságot önnek.
»Hogy Roscius volt Rómában színész« –
Hamlet
My lord, I have news to tell you.
When Roscius was an actor in Rome,–
POLONIUS
Színészek jöttek, fenséges úr.
Lord Polonius
The actors are come hither, my lord.
HAMLET
Terefere!
Hamlet
Buz, buz!
POLONIUS
Becsületemre –
Lord Polonius
Upon mine honour,–
HAMLET
»Minden színész szamáron járt« –
Hamlet
Then came each actor on his ass,–
POLONIUS
A legjobb játékosok a világon: mindegy nekik
tragédia, komédia, történeti, pásztori, víg-pásztori,
historico-pásztori, tragico-historico, tragico-comico-historico-pásztori
mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás.
Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég
könnyű nekik. Szereptudásra vagy rögtönzésre páratlanok.
Lord Polonius
The best actors in the world, either for tragedy,
comedy, history, pastoral, pastoral-comical,
historical-pastoral, tragical-historical, tragical-
comical-historical-pastoral, scene individable, or
poem unlimited: Seneca cannot be too heavy, nor
Plautus too light. For the law of writ and the
liberty, these are the only men.
HAMLET
»Ó, Jeftha, Izrael bírája« – minő kincsed vala neked!
Hamlet
O Jephthah, judge of Israel, what a treasure hadst thou!
POLONIUS
Miféle kincse volt, fenséges úr?
Lord Polonius
What a treasure had he, my lord?
HAMLET
Hát -
»Egy szép leánya, több se volt
És azt szerette rendkívül.« 
Hamlet
Why,
'One fair daughter and no more,
The which he loved passing well.'
POLONIUS
Mindig, a leányomra!
Lord Polonius
Aside Still on my daughter.
HAMLET
Igaz-e, vén Jeftha?
Hamlet
Am I not i' the right, old Jephthah?
POLONIUS
Ha engem nevez Jefthának fenséged, nekem van egy leányom,
igaz, szeretem is rendkívül.
Lord Polonius
If you call me Jephthah, my lord, I have a daughter
that I love passing well.
HAMLET
No, nem a következik.
Hamlet
Nay, that follows not.
POLONIUS
Mi következik hát, uram?
Lord Polonius
What follows, then, my lord?
HAMLET
Nos –
»Isten amint, sors szerint« –
aztán, tudja
»És úgy leve, mint eleve« –
a kegyes ének első szakasza megmondja a többit, mert
lássa, itt jőnek az én időtöltéseim.
Négy vagy öt színész jő.
Hozta Isten, színész uramék; üdvözlöm mindnyájatokat.
– Örvendek, hogy egészségben látlak. – Isten hozta,
édes barátim. – Édes öregem, beh megrojtosodott a
képed, mióta nem láttalak: tán csak nem velem birkózni
hozod azt a barkót Dániába? – Nini, az én kisasszony
szeretőm! Asszonyunkra mondom! asszonyságod közelebb
van az éghez, mint mikor utoljára láttam, egy egész
cipősarknyival. Kérje az Istent, hogy hangja, mint
forgalomból kiment arany, meg ne repedjen a karikán
belül. Uraim, üdvözlöm mindnyájokat. Tegyünk úgy, mint
francia solymász: amint megpillantjuk, eresszük rá
most mindjárt szavaljunk egyet. Nosza, egy kis ízelítő
ügyességtekből: egy indulatos szavalást! Halljuk!
Hamlet
Why,
'As by lot, God wot,'
and then, you know,
'It came to pass, as most like it was,'–
the first row of the pious chanson will show you
more; for look, where my abridgement comes.
Enter four or five Players
You are welcome, masters; welcome, all. I am glad
to see thee well. Welcome, good friends. O, my old
friend! thy face is valenced since I saw thee last
comest thou to beard me in Denmark? What, my young
lady and mistress! By'r lady, your ladyship is
nearer to heaven than when I saw you last, by the
altitude of a chopine. Pray God, your voice, like
apiece of uncurrent gold, be not cracked within the
ring. Masters, you are all welcome. We'll e'en
to't like French falconers, fly at any thing we see
we'll have a speech straight: come, give us a taste
of your quality; come, a passionate speech.
ELSŐ SZÍNÉSZ
Mit szavaljunk, fenséges úr?
First Player
What speech, my lord?
HAMLET
Hallottam én valaha tőled egyet, – hanem azt sohase
adták elő; vagy ha elő, nem többször egyszernél, mert
a darab, emlékszem, sehogy sem tetszett a tömegnek;
a nagy közönségnek kaviár volt az; de azért (véleményem
s azoké szerint, kiknek ítélete ily tárgyakban messzebb
hallatszott az enyimnél) derék egy darab volt; jól osztva
be színre s épp annyi szerénységgel, mint művészettel
víve ki. Jut eszembe, valaki azt mondta rá, hogy nincs
fűszer az egyes sorokban, ami megadná az ízét, se semmi
olyas a nyelvben, mi a szerző ékesgetési szándékára
mutatna: de becsületes modornak nevezte azt, mely éppoly
egészséges, mint kedves, százszorta inkább szép, mint
finom. Egy helyet szerettem különösen benne: Aeneas
mondja Didónak; abból is kivált azt, mikor Priam
megölését beszéli el. Ha emlékszel rá elevenen, kezdd
annál a sornál, hogy – hadd lám, hadd lám csak -
»A durva Pyrrhus, mint hyrcáni vad« –
nem úgy van; Pyrrhuson kezdődik, tudom.
»A durva Pyrrhus – ő, kin fekete
Harcmez, sötét mint célja, volt – hasonló
Az éjhez, melyet a végzetszerű
Lóban görnyedve tölte – most a rém-
Sötét cimerszint ádázabbra fente.
Tetőtül talpig most merő piros,
Csíkozva iszonyún atyák, anyák,
Fiak, leányok vérivel. A vér
Rásűl s tapad az utcák pörzs-hevétől,
Amely kegyetlen s átkozott világgal
Az aljason legyilkoltakra süt.
Lángtól, haragtól felpörkölve így;
S a ráaludt vértől így bévakoltan,
Kárbunkulus szemmel, az ördögi
Pyrrhus vigyázza Priam déd-apát« –
Most folytasd te.
Hamlet
I heard thee speak me a speech once, but it was
never acted; or, if it was, not above once; for the
play, I remember, pleased not the million; 'twas
caviare to the general: but it was–as I received
it, and others, whose judgments in such matters
cried in the top of mine–an excellent play, well
digested in the scenes, set down with as much
modesty as cunning. I remember, one said there
were no sallets in the lines to make the matter
savoury, nor no matter in the phrase that might
indict the author of affectation; but called it an
honest method, as wholesome as sweet, and by very
much more handsome than fine. One speech in it I
chiefly loved: 'twas Aeneas' tale to Dido; and
thereabout of it especially, where he speaks of
Priam's slaughter: if it live in your memory, begin
at this line: let me see, let me see–
'The rugged Pyrrhus, like the Hyrcanian beast,'–
it is not so:–it begins with Pyrrhus:–
'The rugged Pyrrhus, he whose sable arms,
Black as his purpose, did the night resemble
When he lay couched in the ominous horse,
Hath now this dread and black complexion smear'd
With heraldry more dismal; head to foot
Now is he total gules; horridly trick'd
With blood of fathers, mothers, daughters, sons,
Baked and impasted with the parching streets,
That lend a tyrannous and damned light
To their lord's murder: roasted in wrath and fire,
And thus o'er-sized with coagulate gore,
With eyes like carbuncles, the hellish Pyrrhus
Old grandsire Priam seeks.'
So, proceed you.
POLONIUS
Engem ugyse, fönséges úr, jó szavalás; jó
hangsúllyal és kellő mérséklettel.
Lord Polonius
'Fore God, my lord, well spoken, with good accent and
good discretion.
ELSŐ SZÍNÉSZ
»S ím rátalál, amint üres csapást
Mér a görög felé; jó régi kardja
Elpártol és dacot hány a parancsnak
Hová hull, ott marad. Ily nem-egyenlőn,
Pyrrhus Priamra tör: sujt mérgesen,
De már süvöltő kardjának szelére
Ledűl a gyenge ősz. Akkor, miként-
Ha érzené holt Ilium e csapást,
Lángzó tetővel talpához borul,
S egy szörnyü roppanás rabbá teszi
Pyrrhus fülét: mert íme kardja, mely
Tisztes Priamnak éppen száll vala
Tejszín fejére, a légben akadt,
És Pyrrhus áll, mint zsarnok-kép a vásznon,
S mintegy közömbös, cél, szándék iránt,
Veszteg marad.
De mint gyakorta vész előtt az ég
Elcsöndesűl, a felhő meg se mozzan,
Némák a zord szelek s alant e gömb,
Mint a halál; egyszerre vad dörej
Hasít eget: úgy Pyrrhust, e szünetre,
Felkölt bosszúja tettre fölveri.
S nem hullt soha csekélyebb irgalommal
Márs fegyverére, mit öröknek edz,
Cyclopsi pőröly, mint Pyrrhus vasa
Lezúg Priamra most. –
Piha, ringyó Szerencse! Istenek,
Ti mind, ti mind! vegyétek el hatalmát,
Törjétek össze talpát, külleit
S az ég-oromrul a kerék-agyat
Hömpölygessétek a poklokra le!« 
First Player
'Anon he finds him
Striking too short at Greeks; his antique sword,
Rebellious to his arm, lies where it falls,
Repugnant to command: unequal match'd,
Pyrrhus at Priam drives; in rage strikes wide;
But with the whiff and wind of his fell sword
The unnerved father falls. Then senseless Ilium,
Seeming to feel this blow, with flaming top
Stoops to his base, and with a hideous crash
Takes prisoner Pyrrhus' ear: for, lo! his sword,
Which was declining on the milky head
Of reverend Priam, seem'd i' the air to stick
So, as a painted tyrant, Pyrrhus stood,
And like a neutral to his will and matter,
Did nothing.
But, as we often see, against some storm,
A silence in the heavens, the rack stand still,
The bold winds speechless and the orb below
As hush as death, anon the dreadful thunder
Doth rend the region, so, after Pyrrhus' pause,
Aroused vengeance sets him new a-work;
And never did the Cyclops' hammers fall
On Mars's armour forged for proof eterne
With less remorse than Pyrrhus' bleeding sword
Now falls on Priam.
Out, out, thou strumpet, Fortune! All you gods,
In general synod 'take away her power;
Break all the spokes and fellies from her wheel,
And bowl the round nave down the hill of heaven,
As low as to the fiends!'
POLONIUS
Nagyon hosszú.
Lord Polonius
This is too long.
HAMLET
Eredj borbélyhoz a szakálladdal. – Te csak
folytasd, kérlek; ennek bohózat kell, vagy
trágár adoma, különben elalszik. – Folytasd;
térj át Hecubára.
Hamlet
It shall to the barber's, with your beard. Prithee,
say on: he's for a jig or a tale of bawdry, or he
sleeps: say on: come to Hecuba.
ELSŐ SZÍNÉSZ
»De hajh! ki látná a bóbás királynét –« 
First Player
'But who, O, who had seen the mobled queen–'
HAMLET
Bóbás királynét?
Hamlet
'The mobled queen?'
POLONIUS
Az jól van; bóbás királyné jól van.
Lord Polonius
That's good; 'mobled queen' is good.
ELSŐ SZÍNÉSZ
»Rohanni puszta lábbal fel s alá,
Ijesztve oltó könnyel a tüzet,
Rongy a fején, hol másszor diadém;
Palástul vézna, elszült csípein
Ijedt zavarban felkapott lepel –
Ki látta volna, hogy méregbe mártott
Nyelvvel ne szidná a pártos szerencsét!
Az istenek ha látták voln' magok,
Midőn szemébe tűnt Pyrrhus gonosz
Játéka, férjét hogy aprítja fel
A jaj-sikoltás, melybe most kitört
(Ha földi ügy hat rájok legkevésbé),
Könnyet facsar az ég izzó szeméből
S az istenekből könyörűletet.« 
First Player
'Run barefoot up and down, threatening the flames
With bisson rheum; a clout upon that head
Where late the diadem stood, and for a robe,
About her lank and all o'er-teemed loins,
A blanket, in the alarm of fear caught up;
Who this had seen, with tongue in venom steep'd,
'Gainst Fortune's state would treason have
pronounced
But if the gods themselves did see her then
When she saw Pyrrhus make malicious sport
In mincing with his sword her husband's limbs,
The instant burst of clamour that she made,
Unless things mortal move them not at all,
Would have made milch the burning eyes of heaven,
And passion in the gods.'
POLONIUS
Ni, ni! Ha el nem változott a színe; s tele
nincs a szeme könnyel! – Hagyd el, kérlek.
Lord Polonius
Look, whether he has not turned his colour and has
tears in's eyes. Pray you, no more.
HAMLET
Jól van; majd elmondatom veled másszor a többit.
– Édes úr, nem lenne szíves a színészeknek jó
szállást adatni? De hallja, jól kell aztán velök
bánni; mert ők a kor foglalatjai és rövid krónikái;
s inkább írjanak halála után rosszat a fejfájára,
mint ők rosszat mondjanak felőle, míg él.
Hamlet
'Tis well: I'll have thee speak out the rest soon.
Good my lord, will you see the players well
bestowed? Do you hear, let them be well used; for
they are the abstract and brief chronicles of the
time: after your death you were better have a bad
epitaph than their ill report while you live.
POLONIUS
Érdemök szerint fogok bánni velök, fönséges úr.
Lord Polonius
My lord, I will use them according to their desert.
HAMLET
Veszetthordtát, ember, sokkal jobban kell! Bánj
mindenkivel érdeme szerint: melyikünk kerüli el
a mogyorópálcát? Bánjon velök saját embersége és
méltósága szerint; minél kisebb az ő érdemök, annál
nagyobb érdem a szívessége. Hívja be őket.
Hamlet
God's bodykins, man, much better: use every man
after his desert, and who should 'scape whipping?
Use them after your own honour and dignity: the less
they deserve, the more merit is in your bounty.
Take them in.
POLONIUS
Jerünk hát, urak.
Polonius s némely színészek el.
Lord Polonius
Come, sirs.
HAMLET
Utána, barátim; holnap előadásunk lesz. Hallod-e,
öreg barátom! tudjátok a Gonzago megöletését?
Hamlet
Follow him, friends: we'll hear a play to-morrow.
Exit POLONIUS with all the Players but the First
Dost thou hear me, old friend; can you play the
Murder of Gonzago?
ELSŐ SZÍNÉSZ
Tudjuk, fenséges úr.
First Player
Ay, my lord.
HAMLET
Holnap este azt játsszuk el. Szükség esetére ugye meg
tudnál tanulni egy tíz-húsz sorból álló mondókát, amit
én csinálnék s beleszúrnék? nemde?
Hamlet
We'll ha't to-morrow night. You could, for a need,
study a speech of some dozen or sixteen lines, which
I would set down and insert in't, could you not?
ELSŐ SZÍNÉSZ
Meg, fenséges úr.
First Player
Ay, my lord.
HAMLET
Nagyon jól van. Eredj hát amaz úr után te is; de aztán
hé, csúfot ne űzzetek ám belőle.
Színész el.
Édes jó barátim,
Guildenstern- és Rosencrantz-hoz.
én már estig elhagylak: de csak mint otthon, Helsingőrben!
Hamlet
Very well. Follow that lord; and look you mock him
not.
Exit First Player
My good friends, I'll leave you till night: you are
welcome to Elsinore.
ROSENCRANTZ
Kegyes jó uram!
Rosencrantz és Guildenstern el.
Rosencrantz
Good my lord!
HAMLET
Ugy; hordjon Isten: – Most magam vagyok
Ó, mily gazember s pór rab vagyok én!
Nem szörnyüség az, hogy lám, e színész,
Csak költeményben, álom-indulatban
Egy eszmeképhez úgy hozzátöri
Lelkét, hogy arca elsápad belé,
Könny űl szemében, rémület vonásin,
A hangja megtörik, s egész valója
Kiséri képzetét? S mind semmiért!
Egy Hecubáért!
Mi néki Hecuba, s ő Hecubának;
Hogy megsirassa? Mit nem tenne még,
Ha szenvedélyre volna oly oka,
Mint van nekem? Könnyárba fojtaná
A színpadot, s irtóztató beszéddel
Repesztené meg a nézők fülét,
Hogy a vétkes megőrüljön belé,
Képedjen az igaz, s a közönyös
Zavarba essék; elkábítaná
Magát a szem s fül érzetét. De én,
Lágyszívü, bárgyu gaz, bujkálok egyre,
Álomszuszikként, nem lendítve semmit;
Még szólni sem merek – nem, oly királyért
Kinek sajátján s drága életén
Gonosz rablás esett. Hah! gyáva volnék?
Ki mond pimasznak? zúzza bé agyam?
Tépi szakállam, s dobja a szemembe?
Fricskázza orrom? s mondja, hogy hazug
A májam, a tüdőm? Ki teszi meg? Hah!
Biz' Isten, elnyelem. Nincs abba' mód,
Hogy én galambepéjü ne legyek,
Vagy zsarnokság alatt elkeseredni
Epém legyen; különben már azóta
A lég minden keselyűit hízlalom
E szkláv dögével. Véres, buja gaz!
Lelketlen, álnok, fajtalan gazember!
Ó, bosszu!
Ki állja? Mily szamár vagyok! Hiszen
Szép az, valóban, és nagy hősiség,
Hogy én, a drága meggyilkolt fia,
Kit ég s pokol bosszúra ösztönöz,
Szavakkal hűtöm a szám, mint lotyó,
És szitkozódom, mint egy nőcseléd
Vagy szobasurló.
Phí, förtelem! fuj! – Törd magad, te agy! –
Hallottam én, hogy nagy gonosztevőt
Szinházban a csupán költött darab
Úgy meghatott lelkéig, hogy legottan
Önként feladta bűnös tetteit;
Mert, nyelve nincs bár, a gyilkos merény
A legcsodásabb szerven tud beszélni.
Most, e színészek által, az atyám
Megöléséhez hasonlót játszatok
Bátyám előtt: lesem minden vonását;
Lelkébe nyúlok az elevenig;
S ha rezzen is: tudom, hogy mit tegyek.
A látott szellem ördög is lehet,
Mert az is ölthet oly tetszős hüvelyt,
S tán gyöngeségem, mélakórom által
– Mert ily kedélyre nagy hatalma van –
A kárhozatba dönt. Nincs rá bizonyság
Ennél különb; de tőr lesz e darab,
Hol a király, ha bűnös, fennakad.
El.
Hamlet
Ay, so, God be wi' ye;
Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
Now I am alone.
O, what a rogue and peasant slave am I!
Is it not monstrous that this player here,
But in a fiction, in a dream of passion,
Could force his soul so to his own conceit
That from her working all his visage wann'd,
Tears in his eyes, distraction in's aspect,
A broken voice, and his whole function suiting
With forms to his conceit? and all for nothing!
For Hecuba!
What's Hecuba to him, or he to Hecuba,
That he should weep for her? What would he do,
Had he the motive and the cue for passion
That I have? He would drown the stage with tears
And cleave the general ear with horrid speech,
Make mad the guilty and appal the free,
Confound the ignorant, and amaze indeed
The very faculties of eyes and ears. Yet I,
A dull and muddy-mettled rascal, peak,
Like John-a-dreams, unpregnant of my cause,
And can say nothing; no, not for a king,
Upon whose property and most dear life
A damn'd defeat was made. Am I a coward?
Who calls me villain? breaks my pate across?
Plucks off my beard, and blows it in my face?
Tweaks me by the nose? gives me the lie i' the throat,
As deep as to the lungs? who does me this?
Ha!
'Swounds, I should take it: for it cannot be
But I am pigeon-liver'd and lack gall
To make oppression bitter, or ere this
I should have fatted all the region kites
With this slave's offal: bloody, bawdy villain!
Remorseless, treacherous, lecherous, kindless villain!
O, vengeance!
Why, what an ass am I! This is most brave,
That I, the son of a dear father murder'd,
Prompted to my revenge by heaven and hell,
Must, like a whore, unpack my heart with words,
And fall a-cursing, like a very drab,
A scullion!
Fie upon't! foh! About, my brain! I have heard
That guilty creatures sitting at a play
Have by the very cunning of the scene
Been struck so to the soul that presently
They have proclaim'd their malefactions;
For murder, though it have no tongue, will speak
With most miraculous organ. I'll have these players
Play something like the murder of my father
Before mine uncle: I'll observe his looks;
I'll tent him to the quick: if he but blench,
I know my course. The spirit that I have seen
May be the devil: and the devil hath power
To assume a pleasing shape; yea, and perhaps
Out of my weakness and my melancholy,
As he is very potent with such spirits,
Abuses me to damn me: I'll have grounds
More relative than this: the play 's the thing
Wherein I'll catch the conscience of the king.
Exit


Második felvonás, 1. szín Hamlet (Második felvonás, 2. szín) Harmadik felvonás, 1. szín