Hamlet/Harmadik felvonás, 1. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Második felvonás, 2. színHamlet
szerző: William Shakespeare
(Harmadik felvonás, 1. szín)
Harmadik felvonás, 2. szín →
Szoba a kastélyban.
Scene 1. A room in the castle.
Király, Királyné, Polonius, Ophelia,
Rosencrantz és Guildenstern jőnek.
Enter King Claudius, Queen Gertrude, Polonius, Ophelia, Rosencrantz, and Guildenstern
KIRÁLY
Hát semmi úton nem birtok eléje
Kerülni, mért ölté fel e zavart,
Roncsolva durván csendes napjait
Bomlott s veszélyes dőresége által?
King Claudius
And can you, by no drift of circumstance,
Get from him why he puts on this confusion,
Grating so harshly all his days of quiet
With turbulent and dangerous lunacy?
ROSENCRANTZ
Bevallja: érzi ő, hogy háborog;
De hogy miért, nem mondja semmi áron.
Rosencrantz
He does confess he feels himself distracted;
But from what cause he will by no means speak.
GUILDENSTERN
Nem is találtuk könnyűnek kilesni
Őrűlt ravaszként résen áll, mihelyt
Valódi hogyléte felől akarnánk
Belőle csalni bármi vallomást.
Guildenstern
Nor do we find him forward to be sounded,
But, with a crafty madness, keeps aloof,
When we would bring him on to some confession
Of his true state.
KIRÁLYNÉ
Jól fogadott-e?
Queen Gertrude
Did he receive you well?
ROSENCRANTZ
Mint kész udvaronc.
Rosencrantz
Most like a gentleman.
GUILDENSTERN
De nagy erőtetéssel hajlamin.
Guildenstern
But with much forcing of his disposition.
ROSENCRANTZ
Szóban fukar volt; de ha kérdezénk,
Felelni bőkezű.
Rosencrantz
Niggard of question; but, of our demands,
Most free in his reply.
KIRÁLYNÉ
Élvekbe nem
Vonátok egy kicsit?
Queen Gertrude
Did you assay him?
To any pastime?
ROSENCRANTZ
Fenséges asszony,
Történt, hogy útban egy csapat szinészt
Értünk utól, s említők ezt neki;
Minek hallása némi látható
Örömre gyújtá. Itt vannak, az udvar
Körül, s parancsuk is van, gondolom,
Hogy még ma este játsszanak előtte.
Rosencrantz
Madam, it so fell out, that certain players
We o'er-raught on the way: of these we told him;
And there did seem in him a kind of joy
To hear of it: they are about the court,
And, as I think, they have already order
This night to play before him.
POLONIUS
Való biz' az; s fölkéri általam
Fölségteket, nézzék s hallják meg azt
A nem-tudom-mit.
Lord Polonius
'Tis most true
And he beseech'd me to entreat your majesties
To hear and see the matter.
KIRÁLY
Kész szivvel; s nagyon
Örvendek ily irányán.
Csak ösztönözni kell őt, jó urak,
S unszolni kedvét ily gyönyörre folyvást.
King Claudius
With all my heart; and it doth much content me
To hear him so inclined.
Good gentlemen, give him a further edge,
And drive his purpose on to these delights.
ROSENCRANTZ
Tesszük, királyom.
Rosencrantz és Guildenstern el.
Rosencrantz
We shall, my lord.
Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
KIRÁLY
Menj, Gertrud, te is;
Mert titkon érte küldénk Hamletért,
Hogy itt találja, csak mintegy esetleg,
Opheliát; az atyja és magam
Elrejtezünk, s igy látatlan, de látva,
Bizton bíráljuk e találkozást,
S magaviseletéből hozzávetünk
Szerelmi bú-e vagy nem, amitől
Rájött e szenvedés.
King Claudius
Sweet Gertrude, leave us too;
For we have closely sent for Hamlet hither,
That he, as 'twere by accident, may here
Affront Ophelia
Her father and myself, lawful espials,
Will so bestow ourselves that, seeing, unseen,
We may of their encounter frankly judge,
And gather by him, as he is behaved,
If 't be the affliction of his love or no
That thus he suffers for.
KIRÁLYNÉ
Szót fogadok.
Ophelia, rád nézve azt óhajtom,
Szépséged lett legyen a boldog ok,
Hogy Hamlet ily zavart; remélem, így
Erényed a jó útba viheti,
Mindkettőtök becsűletére.
Queen Gertrude
I shall obey you.
And for your part, Ophelia, I do wish
That your good beauties be the happy cause
Of Hamlet's wildness: so shall I hope your virtues
Will bring him to his wonted way again,
To both your honours.
OPHELIA
Vajha
Úgy légyen, asszonyom!
Királyné el.
Ophelia
Madam, I wish it may.
Exit QUEEN GERTRUDE
POLONIUS
Járkálj te, lyányom, itt. – Fölség; ha tetszik,
Elbúhatunk. –
Opheliához.
Te meg olvass e könyvből
Leplezze a szinlett foglalkozás,
Mért vagy magadban. – Nem hiába mondják
Sok példa van rá – hogy ájtatos arccal,
Kegyes gyakorlattal, becúkorozzuk
Magát az ördögöt.
Lord Polonius
Ophelia, walk you here. Gracious, so please you,
We will bestow ourselves.
To OPHELIA
Read on this book;
That show of such an exercise may colour
Your loneliness. We are oft to blame in this,–
'Tis too much proved–that with devotion's visage
And pious action we do sugar o'er
The devil himself.
KIRÁLY
Félre.
Nagyon igaz
Mint sebzi váddal lelkem e beszéd!
A festett rima-kép nem undokabb
Ahhoz képest, mivel kenik-fenik,
Mint szörnyü tettem szépitő szavamhoz.
Ó, mily nehéz kő!
King Claudius
Aside
O, 'tis too true!
How smart a lash that speech doth give my conscience!
The harlot's cheek, beautied with plastering art,
Is not more ugly to the thing that helps it
Than is my deed to my most painted word
O heavy burthen!
POLONIUS
Hallom lépteit
Vonuljunk hátra, felséges uram.
Király és Polonius el.
Hamlet jő.
Lord Polonius
I hear him coming: let's withdraw, my lord.
Exeunt KING CLAUDIUS and POLONIUS
Enter HAMLET
HAMLET
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó – le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? – Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti »tett« nevét. – De csöndesen!
A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba
Legyenek foglalva minden bűneim.
Hamlet
To be, or not to be: that is the question
Whether 'tis nobler in the mind to suffer
The slings and arrows of outrageous fortune,
Or to take arms against a sea of troubles,
And by opposing end them? To die: to sleep;
No more; and by a sleep to say we end
The heart-ache and the thousand natural shocks
That flesh is heir to, 'tis a consummation
Devoutly to be wish'd. To die, to sleep;
To sleep: perchance to dream: ay, there's the rub;
For in that sleep of death what dreams may come
When we have shuffled off this mortal coil,
Must give us pause: there's the respect
That makes calamity of so long life;
For who would bear the whips and scorns of time,
The oppressor's wrong, the proud man's contumely,
The pangs of despised love, the law's delay,
The insolence of office and the spurns
That patient merit of the unworthy takes,
When he himself might his quietus make
With a bare bodkin? who would fardels bear,
To grunt and sweat under a weary life,
But that the dread of something after death,
The undiscover'd country from whose bourn
No traveller returns, puzzles the will
And makes us rather bear those ills we have
Than fly to others that we know not of?
Thus conscience does make cowards of us all;
And thus the native hue of resolution
Is sicklied o'er with the pale cast of thought,
And enterprises of great pith and moment
With this regard their currents turn awry,
And lose the name of action.–Soft you now!
The fair Ophelia! Nymph, in thy orisons
Be all my sins remember'd.
OPHELIA
Kegyelmes úr, hogy van, mióta nem
Láttam fönségedet?
Ophelia
Good my lord,
How does your honour for this many a day?
HAMLET
Köszönöm alássan; jól, jól, jól.
Hamlet
I humbly thank you; well, well, well.
OPHELIA
Uram, nehány emléke itt maradt,
Már rég óhajtám visszaküldeni,
Kérem, fogadja el.
Ophelia
My lord, I have remembrances of yours,
That I have longed long to re-deliver;
I pray you, now receive them.
HAMLET
Nem, nem. Nem adtam egyet is soha.
Hamlet
No, not I;
I never gave you aught.
OPHELIA
Fönséges úr, hisz tudja, hogy adott;
S hozzá illatnak édes szavakat
Vedd vissza, mert illatjok elapadt;
Nemes szívnek szegény a dús ajándék,
Ha az adóban nincs a régi szándék.
Itt van, fönséges úr.
Ophelia
My honour'd lord, you know right well you did;
And, with them, words of so sweet breath composed
As made the things more rich: their perfume lost,
Take these again; for to the noble mind
Rich gifts wax poor when givers prove unkind.
There, my lord.
HAMLET
Ha! ha! becsületes vagy?
Hamlet
Ha, ha! are you honest?
OPHELIA
Uram!
Ophelia
My lord?
HAMLET
Szép vagy?
Hamlet
Are you fair?
OPHELIA
Hogyan, fenséges úr?
Ophelia
What means your lordship?
HAMLET
Mert ha becsületes vagy, szép is: nehogy szóba
álljon becsületed szépségeddel.
Hamlet
That if you be honest and fair, your honesty should
admit no discourse to your beauty.
OPHELIA
Lehet-e a szépség, uram, jobb társaságban mint a
becsülettel?
Ophelia
Could beauty, my lord, have better commerce than
with honesty?
HAMLET
Lehet bizony; mert a szépség ereje hamarább
elváltoztatja a becsületet abból ami, kerítővé,
mintsem a becsület hatalma a szépséget magához
hasonlóvá tehetné. Ez valaha paradox volt, de a
mai kor bebizonyítá. Én egykor szerettelek.
Hamlet
Ay, truly; for the power of beauty will sooner
transform honesty from what it is to a bawd than the
force of honesty can translate beauty into his
likeness: this was sometime a paradox, but now the
time gives it proof. I did love you once.
OPHELIA
Valóban, fenség, úgy hitette el velem.
Ophelia
Indeed, my lord, you made me believe so.
HAMLET
Ne hittél volna nekem; mert hiába oltja be az erény
e mi vén törzsünket, megérzik rajtunk a vad íz. Én
nem szerettelek.
Hamlet
You should not have believed me; for virtue cannot
so inoculate our old stock but we shall relish of
it: I loved you not.
OPHELIA
Annál inkább csalódtam.
Ophelia
I was the more deceived.
HAMLET
Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnősöket! Én
meglehetős becsületes vagyok: mégis oly dolgokkal
vádolhatnám magamat, hogy jobb lett volna, ha anyám
világra sem szül. Igen büszke vagyok, bosszúálló,
nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint
amennyi gondolatom van, hogy beleférjen, képzeletem,
hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne. Ily
fickók, mint én, mit is mászkáljanak ég s föld között!
Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan: egynek se higgy
közülünk. Menj Isten hírével, kolostorba. Hol az apád?
Hamlet
Get thee to a nunnery: why wouldst thou be a
breeder of sinners? I am myself indifferent honest;
but yet I could accuse me of such things that it
were better my mother had not borne me: I am very
proud, revengeful, ambitious, with more offences at
my beck than I have thoughts to put them in,
imagination to give them shape, or time to act them
in. What should such fellows as I do crawling
between earth and heaven? We are arrant knaves,
all; believe none of us. Go thy ways to a nunnery.
Where's your father?
OPHELIA
Otthon, uram.
Ophelia
At home, my lord.
HAMLET
Rá kell csukni az ajtót, hogy ne játssza a bolondot
máshol, mint saját házában. Isten veled.
Hamlet
Let the doors be shut upon him, that he may play the
fool no where but in's own house. Farewell.
OPHELIA
Ó, könyörülj rajta, mennybéli jóság!
Ophelia
O, help him, you sweet heavens!
HAMLET
Ha férjhez mégy, ím, ez átkot adom jegyajándékul
légy bár oly szűz, mint a jég, oly tiszta, mint a hó
ne menekülhess a rágalom elől. Vonulj kolostorba menj;
Isten veled. Vagy, ha okvetlen férjhez kell menned,
menj bolondhoz, mert okos ember úgy is tudja bizony,
miféle csudát szoktatok csinálni belőle. Zárdába hát;
eredj, hamar pedig. Isten veled.
Hamlet
If thou dost marry, I'll give thee this plague for
thy dowry: be thou as chaste as ice, as pure as
snow, thou shalt not escape calumny. Get thee to a
nunnery, go: farewell. Or, if thou wilt needs
marry, marry a fool; for wise men know well enough
what monsters you make of them. To a nunnery, go,
and quickly too. Farewell.
OPHELIA
Ó, ég hatalma, állítsd helyre őt!
Ophelia
O heavenly powers, restore him!
HAMLET
Hallottam hírét, festjük is magunkat, no bizony.
Isten megáldott egy arccal, csináltok egy másikat;
lebegtek, tipegtek, selypegtek; Isten teremtéseinek
gúnyneveket adtok, s kacérságból tudatlannak mutatkoztok.
Eredj! jóllaktam már vele; az őrített meg. Nem kell több
házasság, mondom; aki már házas, egy hiján, hadd éljen;
a többi maradjon úgy, amint van. Zárdába; menj!
Hamlet el.
Hamlet
I have heard of your paintings too, well enough; God
has given you one face, and you make yourselves
another: you jig, you amble, and you lisp, and
nick-name God's creatures, and make your wantonness
your ignorance. Go to, I'll no more on't; it hath
made me mad. I say, we will have no more marriages
those that are married already, all but one, shall
live; the rest shall keep as they are. To a
nunnery, go.
Exit
OPHELIA
Ó, mely dicső ész bomla össze itten!
Udvarfi, hős, tudós, szeme, kardja, nyelve;
E szép hazánk reménye és virága,
Az ízlés tükre, minta egy szoborhoz,
Figyelme tárgya minden figyelőnek,
Oda van, ím, oda!
S én legnyomorúbb minden bús hölgy között,
Ki szívtam zengő vallomási mézét,
Most e nemes, fölséges észt, miképp
Szelíd harangot, félreverve látom;
Nyilt ifjusága páratlan vonásit
Őrült rajongás által dúlva szét.
Ó, jaj nekem,
Hogy amit láttam, láttam; és viszont,
Hogy amit látok, látom az iszonyt!
A Király és Polonius jőnek.
Ophelia
O, what a noble mind is here o'erthrown!
The courtier's, soldier's, scholar's, eye, tongue, sword;
The expectancy and rose of the fair state,
The glass of fashion and the mould of form,
The observed of all observers, quite, quite down!
And I, of ladies most deject and wretched,
That suck'd the honey of his music vows,
Now see that noble and most sovereign reason,
Like sweet bells jangled, out of tune and harsh;
That unmatch'd form and feature of blown youth
Blasted with ecstasy: O, woe is me,
To have seen what I have seen, see what I see!
Re-enter KING CLAUDIUS and POLONIUS
KIRÁLY
Szerelem! nem arra tart e szenvedély!
Se a beszéd, bár egy kissé laza,
Nem volt bolondság. Van valami lelkén,
Amin kotolva űl e mélakór,
S minek kikölte és felpattanása
Veszélybe dönthet. Azt, hogy megelőzzem,
Gyors eltökéléssel így gondolám
Menjen sietve Angliába Hamlet,
Megkérni az elmulasztott adót
Talán a tenger, a kültartományok
Sokféle tarka tárgya kiveri
Ezt a szivébe rögzött valamit,
Melyhez tapadt elméje kiragadja
Önnönmagából. Mit mondasz reá?
King Claudius
Love! his affections do not that way tend;
Nor what he spake, though it lack'd form a little,
Was not like madness. There's something in his soul,
O'er which his melancholy sits on brood;
And I do doubt the hatch and the disclose
Will be some danger: which for to prevent,
I have in quick determination
Thus set it down: he shall with speed to England,
For the demand of our neglected tribute
Haply the seas and countries different
With variable objects shall expel
This something-settled matter in his heart,
Whereon his brains still beating puts him thus
From fashion of himself. What think you on't?
POLONIUS
Jó lesz; de mégis azt hiszem, hogy e baj
Első csirája és eredete
Szerelmi bánat. – Nos, Ophelia!
Nem kell, hogy elmondd, Hamlet mit beszélt,
Hallottuk azt mind. – Felséged magas
Tetszésitől függ, de én azt javaslom
Királyné anyja most játék után
Hivassa bé őt, és négy szem között,
Szép szóval bírja rá, ha felfödözné
E bú okát; fogja rövíden őt;
Én meg, ha tetszik, hallgatózzam ott,
Hogy mit beszélnek. Ha nem boldogul
Ám menjen Angliába Hamlet, vagy hová
Elcsukni jónak látja bölcseséged.
Lord Polonius
It shall do well: but yet do I believe
The origin and commencement of his grief
Sprung from neglected love. How now, Ophelia!
You need not tell us what Lord Hamlet said;
We heard it all. My lord, do as you please;
But, if you hold it fit, after the play
Let his queen mother all alone entreat him
To show his grief: let her be round with him;
And I'll be placed, so please you, in the ear
Of all their conference. If she find him not,
To England send him, or confine him where
Your wisdom best shall think.
KIRÁLY
Úgy légyen; én is amellett vagyok
Őrizve járjanak őrült nagyok.
El mind.
King Claudius
It shall be so
Madness in great ones must not unwatch'd go.
Exeunt


Második felvonás, 2. szín Hamlet (Harmadik felvonás, 1. szín) Harmadik felvonás, 2. szín