Hamlet/Harmadik felvonás, 3. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Harmadik felvonás, 2. színHamlet
szerző: William Shakespeare
(Harmadik felvonás, 3. szín)
Harmadik felvonás, 4. szín →
Terem, ugyanott.
Scene 3. A room in the castle.
Király, Rosencrantz és Guidenstern jőnek.
Enter King Claudius, Rosencrantz, and Guildenstern
KIRÁLY
Nem szeretem bolondságát; se oly
Bizton nem állunk, hogy bitangra hagyjuk.
Készüljetek hát: mindjár' kiadom
A megbizót, el, Angliába véle!
E hon határa nem tür oly veszélyes
Kockáztatást, minővel fenyeget
Hóbortja minden órán.
King Claudius
I like him not, nor stands it safe with us
To let his madness range. Therefore prepare you;
I your commission will forthwith dispatch,
And he to England shall along with you
The terms of our estate may not endure
Hazard so dangerous as doth hourly grow
Out of his lunacies.
GUILDENSTERN
Készülünk.
Szent, istenes gond az, megtartani
Épségben annyi sok, sok lelket, amely
Fölséged által él s táplálkozik.
Guildenstern
We will ourselves provide
Most holy and religious fear it is
To keep those many many bodies safe
That live and feed upon your majesty.
ROSENCRANTZ
Egyes magánélet is köteles;
Az ész hatalma- s minden fegyverével,
Megóvni ártalomtul önmagát;
De sokkal inkább egy olyan lehellet,
Melynek javától ezrek élte függ.
Fölség lehúnyta nem egyes halál
Mint örvény rántja bé egész körét;
Hegycsúcson álló roppant nagy kerék az;
Melynek magas küllőin sok ezer
Kisebb tárgy bécsapolva s kötve van;
Ha egyszer indul: minden függelék,
Apró kiséret, zúgva követi
A mély bukásba. Ha király sóhajt,
Mindég az összes nép nyög arra jajt.
Rosencrantz
The single and peculiar life is bound,
With all the strength and armour of the mind,
To keep itself from noyance; but much more
That spirit upon whose weal depend and rest
The lives of many. The cease of majesty
Dies not alone; but, like a gulf, doth draw
What's near it with it: it is a massy wheel,
Fix'd on the summit of the highest mount,
To whose huge spokes ten thousand lesser things
Are mortised and adjoin'd; which, when it falls,
Each small annexment, petty consequence,
Attends the boisterous ruin. Never alone
Did the king sigh, but with a general groan.
KIRÁLY
Övedzzetek hát e gyors útra, kérlek;
Mert láncra verjük ezt a rettegést
Nagyon szabad lábon jár.
King Claudius
Arm you, I pray you, to this speedy voyage;
For we will fetters put upon this fear,
Which now goes too free-footed.
ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
Sietünk.
Rosencrantz és Guildenstern el. Polonius jő.
Rosencrantz and Guildenstern
We will haste us.
Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
Enter POLONIUS
POLONIUS
Most indul éppen anyjához, uram.
Én elvonúlok a kárpit mögé
S kihallgatom. Tudom, megfeddi jól,
De mint fölséged mondta (s bölcs a mondás),
Kell más tanú is, az anyán kivűl
– Mert részrehajlók természet szerint –
Hogy lesse a szót, így alkalmilag.
Jó éjt, királyom! bár tisztelkedem még
Fekvés előtt, s közlöm, ha mit tudok.
Lord Polonius
My lord, he's going to his mother's closet
Behind the arras I'll convey myself,
To hear the process; and warrant she'll tax him home
And, as you said, and wisely was it said,
'Tis meet that some more audience than a mother,
Since nature makes them partial, should o'erhear
The speech, of vantage. Fare you well, my liege
I'll call upon you ere you go to bed,
And tell you what I know.
KIRÁLY
Köszönöm, kedves úr.
Polonius el.
Ó, rút az én bünöm, s az égre bűzlik!
Az eredendő átok űl azon
Vérgyilkolás! – Könyörögni nem tudok;
S bár lenne hozzá kedv, mint akarat van,
Vétkem legyőzi a hév szándokot;
És mint kinek két sürgős dolga van,
Itt állva veszteg, hogy melyikbe fogjak,
Mindkettőt elhagyom. Mit! volna bár
Ez átkozott kéz kétszer ennyi vastag
A bátya-vértől: nincs elég eső
Az üdv egében, hogy fehérre mossa,
Mint a fehér hó? Mért van irgalom,
Ha nem, hogy a bünt rontsa meg csupán?
S mi az imádság két malasztja, mint
Felfogni a bukót, és a bukottnak
Kegyelmet nyerni? Föl tehát, szemem!
A vétek elmult. Ó! de mily könyörgés
Szolgál javamra helyzetem szerint?
»Bocsásd meg undok gyilkosságomat!« –
Az nem lehet; hisz most is birtokomban
Mindaz, miért a vétket elkövettem
Koronám, saját dicsvágyam, és királyném.
Nyerhet malasztot, ki bünhöz tapad?
Mert e veszett világban aranyos
Kezű gonoszság félretol jogot,
S a vétek árán gyakran megveszi
Magát a törvényt: de nem úgy van ott fenn
Ott nincs kibúvó; a tény ott igaz
Mivoltaként áll, s arra kényszerít,
Hogy szemtül-szembe állva bűneinkkel,
Valljuk be nyilván: És most? mi marad?
Kisértsd meg, a bünbánat mit tehet
Mit nem tehet az? Ó, de mit tehet
Annak, ki bűnét bánni képtelen?
Ó, szörnyű helyzet! Ó, szív, fekete,
Mint a halál! S te, ó, lépen ragadt
Lélek, kit a verdés jobban lenyűgöz!
Ó, égi kar, segélj! Próbát teszek
Hajolj, merő térd; és te szív, acél
Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,
Mint a ma-szűlt csecsemő inai.
Még minden jóra válhat.
Letérdel.
Hamlet jő.
King Claudius
Thanks, dear my lord.
Exit POLONIUS
O, my offence is rank it smells to heaven;
It hath the primal eldest curse upon't,
A brother's murder. Pray can I not,
Though inclination be as sharp as will
My stronger guilt defeats my strong intent;
And, like a man to double business bound,
I stand in pause where I shall first begin,
And both neglect. What if this cursed hand
Were thicker than itself with brother's blood,
Is there not rain enough in the sweet heavens
To wash it white as snow? Whereto serves mercy
But to confront the visage of offence?
And what's in prayer but this two-fold force,
To be forestalled ere we come to fall,
Or pardon'd being down? Then I'll look up;
My fault is past. But, O, what form of prayer
Can serve my turn? 'Forgive me my foul murder'?
That cannot be; since I am still possess'd
Of those effects for which I did the murder,
My crown, mine own ambition and my queen.
May one be pardon'd and retain the offence?
In the corrupted currents of this world
Offence's gilded hand may shove by justice,
And oft 'tis seen the wicked prize itself
Buys out the law: but 'tis not so above;
There is no shuffling, there the action lies
In his true nature; and we ourselves compell'd,
Even to the teeth and forehead of our faults,
To give in evidence. What then? what rests?
Try what repentance can: what can it not?
Yet what can it when one can not repent?
O wretched state! O bosom black as death!
O limed soul, that, struggling to be free,
Art more engaged! Help, angels! Make assay!
Bow, stubborn knees; and, heart with strings of steel,
Be soft as sinews of the newborn babe!
All may be well.
Retires and kneels
Enter HAMLET
HAMLET
Most megtehetném, top! imádkozik.
És, most teszem meg: – akkor mennybe mén.
Igy állok én bosszút? – Megfontolandó.
Atyámat egy gazember megöli,
S én, ez apának egyetlen fia,
Azt a gazembert mennyországba küldöm.
Hisz ez díj, jutalom, nem bosszúállás.
Ó az atyámat hízottan, kenyér
Elégségében ölte meg, midőn
Virágzott bűne, mint nyiló tavasz;
S ki tudja, Istennél egyéb, hogy áll
A számadása most? de emberi
Körülmények s gondolkozás szerint
Súlyos lehet. S én bosszút álltam-e
Ha rajt' ütök, midőn tisztálja lelkét,
Midőn ama nagy útra kész, megért?
Nem.
Be, kard; tanulj te szörnyűbb markolást.
Majd részegen ha alszik, vagy dühöng,
Vagy vérparázna ágyán kéjeleg,
Kockázik, esküdöz, s olyat csinál,
Min üdvösség zamatja semmi sincs
Akkor bököm le, hogy két sarka égre
Kapáljon, s lelke légyen kárhozott,
S mint a pokol, hová megy, fekete.
De vár anyám; – te díjad megkapod
E gyógyszer nyújtja csak beteg napod.
El.
A Király fölkel és előbbre jő.
Hamlet
Now might I do it pat, now he is praying;
And now I'll do't. And so he goes to heaven;
And so am I revenged. That would be scann'd
A villain kills my father; and for that,
I, his sole son, do this same villain send
To heaven.
O, this is hire and salary, not revenge.
He took my father grossly, full of bread;
With all his crimes broad blown, as flush as May;
And how his audit stands who knows save heaven?
But in our circumstance and course of thought,
'Tis heavy with him: and am I then revenged,
To take him in the purging of his soul,
When he is fit and season'd for his passage?
No!
Up, sword; and know thou a more horrid hent
When he is drunk asleep, or in his rage,
Or in the incestuous pleasure of his bed;
At gaming, swearing, or about some act
That has no relish of salvation in't;
Then trip him, that his heels may kick at heaven,
And that his soul may be as damn'd and black
As hell, whereto it goes. My mother stays
This physic but prolongs thy sickly days.
Exit
KIRÁLY
Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad
Szó eszme nélkül mennybe sose hat.
El.
King Claudius
Rising My words fly up, my thoughts remain below
Words without thoughts never to heaven go.
Exit


Harmadik felvonás, 2. szín Hamlet (Harmadik felvonás, 3. szín) Harmadik felvonás, 4. szín