Hamlet/Első felvonás, 5. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Első felvonás, 4. színHamlet
szerző: William Shakespeare
(Első felvonás, 5. szín)
Második felvonás, 1. szín →
Az emelt térnek egy félrébb eső része.
Scene 5. Another part of the platform.
Szellem és Hamlet jőnek.
Enter GHOST and HAMLET
HAMLET
Hová vezetsz? szólj! nem megyek tovább.
Hamlet
Where wilt thou lead me? speak; I'll go no further.
SZELLEM
Figyelj.
Ghost
Mark me.
HAMLET
Fogok.
Hamlet
I will.
SZELLEM
Az én órám közel,
Hogy visszatérjek gyötrő kénköves
Lángok közé.
Ghost
My hour is almost come,
When I to sulphurous and tormenting flames
Must render up myself.
HAMLET
Ó, jaj, szegény szellem!
Hamlet
Alas, poor ghost!
SZELLEM
Ne szánj; figyelmezz arra komolyan
Amit beszélek.
Ghost
Pity me not, but lend thy serious hearing
To what I shall unfold.
HAMLET
Szólj, meghallani
Köteles vagyok.
Hamlet
Speak; I am bound to hear.
SZELLEM
Az, megbosszulni is,
Ha meghallottad.
Ghost
So art thou to revenge, when thou shalt hear.
HAMLET
Mit?
Hamlet
What?
SZELLEM
Én atyádnak szelleme vagyok;
Kárhozva, éjjel bolygnom egy korig,
S nappal bezárva lenni láng között,
Míg földi létem undok bűne mind
Kiég s letisztul. Csak ne voln' tilos,
Börtönlakom titkát elmondani
Olyat fedeznék föl, hogy legkisebb
Szavára lelked hánytorogna fel,
Megfagyna ifju véred, s két szemed,
Köréből, mint csillag szökellne ki,
Szétválna fürtbe kondorult hajad
S élére állna minden szál külön,
Mint tüske-állat zörgő tollai
De ily örök jelentés nem való
Hús-vér füleknek. – Ó, figyelj, figyelj! –
Ha szeretted édes atyádat valaha –
Ghost
I am thy father's spirit,
Doom'd for a certain term to walk the night,
And for the day confined to fast in fires,
Till the foul crimes done in my days of nature
Are burnt and purged away. But that I am forbid
To tell the secrets of my prison-house,
I could a tale unfold whose lightest word
Would harrow up thy soul, freeze thy young blood,
Make thy two eyes, like stars, start from their spheres,
Thy knotted and combined locks to part
And each particular hair to stand on end,
Like quills upon the fretful porpentine
But this eternal blazon must not be
To ears of flesh and blood. List, list, O, list!
If thou didst ever thy dear father love–
HAMLET
Ó, Isten!
Hamlet
O God!
SZELLEM
Bosszúld meg rút, erőszakos halálát.
Ghost
Revenge his foul and most unnatural murder.
HAMLET
Erőszakos?
Hamlet
Murder!
SZELLEM
Rút és erőszakos – nincs rá egyéb szó,
De szörnyű rút, s természet elleni.
Ghost
Murder most foul, as in the best it is;
But this most foul, strange and unnatural.
HAMLET
Ó, hadd tudom hát, s oly gyors szárnyakon,
Mint a fohász s szerelmi gondolat,
Szálljak bosszúmra.
Hamlet
Haste me to know't, that I, with wings as swift
As meditation or the thoughts of love,
May sweep to my revenge.
SZELLEM
Képesnek talállak.
Butább is volnál, mint a buja gyom,
Mely Léthe partján lustán gyökerez,
Ha erre meg nem indulnál. Figyelj hát.
Kertemben alvám – így adják elő –
S megmart a kígyó: ily koholt mesével
Dugák be csúfra Dánország fülét
Vesztem felől; de tudd meg, lelkes ifjú,
Amely kigyó atyád halálra marta,
Most koronáját viseli.
Ghost
I find thee apt;
And duller shouldst thou be than the fat weed
That roots itself in ease on Lethe wharf,
Wouldst thou not stir in this. Now, Hamlet, hear
'Tis given out that, sleeping in my orchard,
A serpent stung me; so the whole ear of Denmark
Is by a forged process of my death
Rankly abused: but know, thou noble youth,
The serpent that did sting thy father's life
Now wears his crown.
HAMLET
Nagybátyám! Ó, az én próféta lelkem!
Hamlet
O my prophetic soul! My uncle!
SZELLEM
Az, a parázna, vérnősző barom;
Ki bűvös ésszel, csáb ajándokokkal
(Ó, átkos ész, ajándék, melyek így
Szédítni bírtok!) megnyeré gyalázatos
Kéjére színleg feddhetlen királyném
Kedvét. Ó, Hamlet, ez volt a bukás!
Tőlem, kinek szerelme oly nemes volt,
Hogy még karöltve járt a mátkai
Szent fogadással; egy cudarhoz esni,
Kit, hozzám mérve, koldusan hagyott
Már a természet is.
De, míg a szűz erény nem tántorul,
Bár égi képben űzze bujaság
Ellenben a kéj, bárha fényes angyal
A társa, égi ággyal eltelik
S ganajba duszkál.
De halkan! érzem a hajnal lehét;
Rövid legyünk. Amint kertemben alvám
– Ez volt szokásom minden délután –
Meglopta bátyád ezt a biztos órát,
Üvegben átkos csalmatok levével,
S fülhézagomba ömté e nedű
Bélpoklos csöppjeit, melynek hatása
A vérnek oly halálos ellene,
Hogy gyorsan átfut, mint a kéneső,
A testbe' minden ösvényt és kaput,
S mint tejbe csöppent oltó a tejet,
Megoltja, összerántja hirtelen
A híg, az ép vért: így történt velem
Egyszerre undok ótvar kérgezé,
Csömörletes héjjal, Lázár gyanánt;
Szép síma testemet.
Így lettem én el, hajh! testvérem által,
Éltem, királyném, koronám nekül;
Levágva épen bűneim virágján,
Nem gyónva, kenve, nem áldozva meg,
Nem vetve számot, sőt számolni küldve
Minden hamisságimmal fejemen
Irtóztató! irtóztató! irtóztató! –
Ha van belőlem benned vér, ne tűrd ezt;
Ne engedd Dánia királyi ágyát
Vérbujaságnak átkos fekhelyűl.
De, bárhogyan látsz e boszú müvéhez,
Elméd maradjon tiszta, és ne törjön
Anyádra lelked: bízd az égre őt
S mind a tövisre, mely keblében él
Az csípje, szúrja. Most Isten veled;
A fénybogár jelenti, hogy virrad,
Halványodik hatástalan tüze.
Isten veled, Hamlet! Eszedbe jussak.
El.
Ghost
Ay, that incestuous, that adulterate beast,
With witchcraft of his wit, with traitorous gifts,–
O wicked wit and gifts, that have the power
So to seduce!–won to his shameful lust
The will of my most seeming-virtuous queen
O Hamlet, what a falling-off was there!
From me, whose love was of that dignity
That it went hand in hand even with the vow
I made to her in marriage, and to decline
Upon a wretch whose natural gifts were poor
To those of mine!
But virtue, as it never will be moved,
Though lewdness court it in a shape of heaven,
So lust, though to a radiant angel link'd,
Will sate itself in a celestial bed,
And prey on garbage.
But, soft! methinks I scent the morning air;
Brief let me be. Sleeping within my orchard,
My custom always of the afternoon,
Upon my secure hour thy uncle stole,
With juice of cursed hebenon in a vial,
And in the porches of my ears did pour
The leperous distilment; whose effect
Holds such an enmity with blood of man
That swift as quicksilver it courses through
The natural gates and alleys of the body,
And with a sudden vigour doth posset
And curd, like eager droppings into milk,
The thin and wholesome blood: so did it mine;
And a most instant tetter bark'd about,
Most lazar-like, with vile and loathsome crust,
All my smooth body.
Thus was I, sleeping, by a brother's hand
Of life, of crown, of queen, at once dispatch'd
Cut off even in the blossoms of my sin,
Unhousel'd, disappointed, unanel'd,
No reckoning made, but sent to my account
With all my imperfections on my head
O, horrible! O, horrible! most horrible!
If thou hast nature in thee, bear it not;
Let not the royal bed of Denmark be
A couch for luxury and damned incest.
But, howsoever thou pursuest this act,
Taint not thy mind, nor let thy soul contrive
Against thy mother aught: leave her to heaven
And to those thorns that in her bosom lodge,
To prick and sting her. Fare thee well at once!
The glow-worm shows the matin to be near,
And 'gins to pale his uneffectual fire
Adieu, adieu! Hamlet, remember me.
Exit
HAMLET
Ó, ég minden lakói! Föld! S mi még?
A poklot is mondjam? Csitt, csitt, szivem.
Ne váljatok tüstént vénné, inak!
De tartsatok merőn. Eszembe juss?
Igen, szegény szellem, míg e zavart
Golyóban székel az emlékezet.
Eszembe juss?
Igen, letörlök emlékezetem
Lapjáról minden léha jegyzetet,
Könyvek tanácsit, képet, benyomást,
Mit vizsga ifjú-kor másolt reá;
És csak parancsod éljen egyedűl
Agyam könyvében, nem vegyülve más
Alábbvalókkal; úgy van, esküszöm.
Ó, jaj! rémséges asszony!
Ó, gaz – mosolygó, átkozott gazember!
Hol a tárcám – leírom, hadd irom le
Hogy ember úgy mosolyghat s gaz lehet;
Legalább a dán király bizonnyal az.
Ír.
No, bátya, itt vagy. Most a jelszavam
És az: »Isten veled! Eszedbe jussak.«
Esküm van arra már.
Hamlet
O all you host of heaven! O earth! what else?
And shall I couple hell? O, fie! Hold, hold, my heart;
And you, my sinews, grow not instant old,
But bear me stiffly up. Remember thee!
Ay, thou poor ghost, while memory holds a seat
In this distracted globe. Remember thee!
Yea, from the table of my memory
I'll wipe away all trivial fond records,
All saws of books, all forms, all pressures past,
That youth and observation copied there;
And thy commandment all alone shall live
Within the book and volume of my brain,
Unmix'd with baser matter: yes, by heaven!
O most pernicious woman!
O villain, villain, smiling, damned villain!
My tables,–meet it is I set it down,
That one may smile, and smile, and be a villain;
At least I'm sure it may be so in Denmark:
Writing
So, uncle, there you are. Now to my word;
It is 'Adieu, adieu! remember me.'
I have sworn 't.
HORATIO
Künn.
Uram! uram!
Marcellus and Horatio
Within My lord, my lord,–
MARCELLUS
Künn.
Hamlet királyfi!
Marcellus
Within Lord Hamlet,–
HORATIO
Künn.
Óvja őt az ég!
Horatio
Within Heaven secure him!
MARCELLUS
Künn.
Úgy adja Isten!
Hamlet
So be it!
HORATIO
Künn.
Ha hó! Uram! Fönséges úr! hahó!
Horatio
Within Hillo, ho, ho, my lord!
HAMLET
Hahó! csak erre, szolgám, erre! erre!
Horatio és Marcellus jőnek.
Hamlet
Hillo, ho, ho, boy! come, bird, come.
Enter HORATIO and MARCELLUS
MARCELLUS
Nos, hercegem?
Marcellus
How is't, my noble lord?
HORATIO
Mi újság, jó uram?
Horatio
What news, my lord?
HAMLET
Ó, rendkivűli!
Hamlet
O, wonderful!
HORATIO
Mondd el, jó uram.
Horatio
Good my lord, tell it.
HAMLET
Nem, mert tovább adnátok.
Hamlet
No; you'll reveal it.
HORATIO
Én, uram?
Nem én, az égre!
Horatio
Not I, my lord, by heaven.
MARCELLUS
Én se, hercegem.
Marcellus
Nor I, my lord.
HAMLET
Mit szólatok hát: emberelme csak
Fel bírja-é gondolni ezt? – Hanem
Hallgatni fogtok?
Hamlet
How say you, then; would heart of man once think it?
But you'll be secret?
HORATIO és MARCELLUS
Esküszünk, uram.
Horatio and Marcellus
Ay, by heaven, my lord.
HAMLET
Nincs oly gazember széles Dániában –
Ki megrögzött cinkos ne volna.
Hamlet
There's ne'er a villain dwelling in all Denmark
But he's an arrant knave.
HORATIO
Ezt
Tudtunkra adni, nincs szükség, uram,
Sírból jövő szellemre.
Horatio
There needs no ghost, my lord, come from the grave
To tell us this.
HAMLET
No, igaz;
Igazatok van; így hát, gondolom,
Minden további formaság nekül
Rázzunk kezet, s váljunk el, uraim.
Ti, merre dolgotok hí s kedvetek,
Mert dolga, kedve van mindenkinek,
Amilyen, olyan; én, szegény fejem,
Lássátok, én megyek könyörgeni.
Hamlet
Why, right; you are i' the right;
And so, without more circumstance at all,
I hold it fit that we shake hands and part
You, as your business and desire shall point you;
For every man has business and desire,
Such as it is; and for mine own poor part,
Look you, I'll go pray.
HORATIO
Ez csak hiú, zavart beszéd, uram.
Horatio
These are but wild and whirling words, my lord.
HAMLET
Sajnálom, hogyha sért; bizony, szivemből,
Bizony!
Hamlet
I'm sorry they offend you, heartily;
Yes, 'faith heartily.
HORATIO
Nincs benne sértés, jó uram.
Horatio
There's no offence, my lord.
HAMLET
Szent-Patrik-úgyse, van! Horatio,
Még sok. Mi ezt a látványt illeti
Becsűletes kisértet, mondhatom;
Köztünk mi történt, ezt ha tudni vágytok,
Barátim, e vágyat nyomjátok el;
S most, mint barátok, iskolás, vitézi
Bajtársak, egy hitvány kérést nekem
Megtesztek, úgye?
Hamlet
Yes, by Saint Patrick, but there is, Horatio,
And much offence too. Touching this vision here,
It is an honest ghost, that let me tell you
For your desire to know what is between us,
O'ermaster 't as you may. And now, good friends,
As you are friends, scholars and soldiers,
Give me one poor request.
HORATIO
Meg, uram; mi az?
Horatio
What is't, my lord? we will.
HAMLET
Amit ez éjjel láttatok, soha
Ki nem beszélni.
Hamlet
Never make known what you have seen to-night.
HORATIO és MARCELLUS
Nem, nem, jó uram.
Horatio and Marcellus
My lord, we will not.
HAMLET
De hát esküdjetek.
Hamlet
Nay, but swear't.
HORATIO
Hitem reá,
Hogy én nem.
Horatio
In faith,
My lord, not I.
MARCELLUS
Én se, jó uram; hitem rá.
Marcellus
Nor I, my lord, in faith.
HAMLET
Kardomra!
Hamlet
Upon my sword.
MARCELLUS
Már megesküvénk, uram.
Marcellus
We have sworn, my lord, already.
HAMLET
De a kardomra kell! kardomra kell!
Hamlet
Indeed, upon my sword, indeed.
SZELLEM
Alant.
Esküdjetek.
Ghost
Beneath Swear.
HAMLET
Ha, ha! te mondod, hé? ott vagy, te jópénz?
– Halljátok e fickót a pincelyukban? –
Lássunk a hithez.
Hamlet
Ah, ha, boy! say'st thou so? art thou there,
truepenny?
Come on–you hear this fellow in the cellarage–
Consent to swear.
HORATIO
Tedd fel hát, uram.
Horatio
Propose the oath, my lord.
HAMLET
Ki nem beszélni, amit láttatok, soha,
Kardomra esküsztök.
Hamlet
Never to speak of this that you have seen,
Swear by my sword.
SZELLEM
Alant.
Esküdjetek.
Ghost
Beneath Swear.
HAMLET
Hic et ubique? Úgy váltsunk helyet.
Jerünk idébb, urak.
Szablyámra ismét a kezeket,
S hogy a halottról nem szóltok soha,
Kardomra esküsztök.
Hamlet
Hic et ubique? then we'll shift our ground.
Come hither, gentlemen,
And lay your hands again upon my sword
Never to speak of this that you have heard,
Swear by my sword.
SZELLEM
Alant.
Esküdjetek.
Ghost
Beneath Swear.
HAMLET
Jól mondád, vén vakand! oly gyorsan áskálsz?
Derék egy árkász! Másuvá, barátim.
Hamlet
Well said, old mole! canst work i' the earth so fast?
A worthy pioner! Once more remove, good friends.
HORATIO
Ó, boldog Isten!
De mindez oly csudás, oly idegen.
Horatio
O day and night, but this is wondrous strange!
HAMLET
Hát üdvözöld, mint idegent szokás.
Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes. De jerünk tovább
Itt, mint elébb: az Isten úgy segéljen,
Bármily fonákul viselem magam
– Minthogy talán, úgy látom, ildomos lesz
Ezentúl furcsa álcát öltenem –
Hogy, látva engem ilyenkor, soha
Nem fontok így kart, nem ráztok fejet,
Se kétesen ily szót nem ejtetek
»Jó, jó, mi tudjuk;« vagy: »ha mi akarnók;«
Vagy: »szólhatnánk mi;« vagy: »lehetne csak!«
Vagy bármi oly kétértelmű jelet,
Hogy dolgaimban tudtok valamit.
Ezt hogy nem tészitek: az Isten úgy
Legyen irgalmas, kegyelmes legnagyobb
Szükségetekben. Most esküdjetek.
Hamlet
And therefore as a stranger give it welcome.
There are more things in heaven and earth, Horatio,
Than are dreamt of in your philosophy. But come;
Here, as before, never, so help you mercy,
How strange or odd soe'er I bear myself,
As I perchance hereafter shall think meet
To put an antic disposition on,
That you, at such times seeing me, never shall,
With arms encumber'd thus, or this headshake,
Or by pronouncing of some doubtful phrase,
As 'Well, well, we know,' or 'We could, an if we would,'
Or 'If we list to speak,' or 'There be, an if they might,'
Or such ambiguous giving out, to note
That you know aught of me: this not to do,
So grace and mercy at your most need help you, Swear.
SZELLEM
Alant.
Esküdjetek.
Ghost
Beneath Swear.
HAMLET
Nyugodj, felháborult szellem, nyugodj?
Most hát, egész szivemmel, jó urak,
Magamat ajánlom, s ha mi oly szegény egy
Embertől, aminő Hamlet, telik,
Szives barátságát hogy megmutassa
Isten segélyivel, meglesz. Jerünk;
De, kérlek, ujjotok mindég az ajkon. –
Kizökkent az idő; – ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.
No, jertek együtt.
Mind el.
Hamlet
Rest, rest, perturbed spirit!
They swear
So, gentlemen,
With all my love I do commend me to you
And what so poor a man as Hamlet is
May do, to express his love and friending to you,
God willing, shall not lack. Let us go in together;
And still your fingers on your lips, I pray.
The time is out of joint: O cursed spite,
That ever I was born to set it right!
Nay, come, let's go together.
Exeunt
Első felvonás, 4. szín Hamlet (Első felvonás, 5. szín) Második felvonás, 1. szín