Hamlet/Első felvonás, 5. szín

← Első felvonás, 4. szín

Hamlet
szerző: William Shakespeare
(Első felvonás, 5. szín)

Második felvonás, 1. szín →

Az emelt térnek egy félrébb eső része.	Scene 5. Another part of the platform.
Szellem és Hamlet jőnek.	Enter GHOST and HAMLET
HAMLET Hová vezetsz? szólj! nem megyek tovább.	Hamlet Where wilt thou lead me? speak; I'll go no further.
SZELLEM Figyelj.	Ghost Mark me.
HAMLET Fogok.	Hamlet I will.
SZELLEM Az én órám közel, Hogy visszatérjek gyötrő kénköves Lángok közé.	Ghost My hour is almost come, When I to sulphurous and tormenting flames Must render up myself.
HAMLET Ó, jaj, szegény szellem!	Hamlet Alas, poor ghost!
SZELLEM Ne szánj; figyelmezz arra komolyan Amit beszélek.	Ghost Pity me not, but lend thy serious hearing To what I shall unfold.
HAMLET Szólj, meghallani Köteles vagyok.	Hamlet Speak; I am bound to hear.
SZELLEM Az, megbosszulni is, Ha meghallottad.	Ghost So art thou to revenge, when thou shalt hear.
HAMLET Mit?	Hamlet What?
SZELLEM Én atyádnak szelleme vagyok; Kárhozva, éjjel bolygnom egy korig, S nappal bezárva lenni láng között, Míg földi létem undok bűne mind Kiég s letisztul. Csak ne voln' tilos, Börtönlakom titkát elmondani Olyat fedeznék föl, hogy legkisebb Szavára lelked hánytorogna fel, Megfagyna ifju véred, s két szemed, Köréből, mint csillag szökellne ki, Szétválna fürtbe kondorult hajad S élére állna minden szál külön, Mint tüske-állat zörgő tollai De ily örök jelentés nem való Hús-vér füleknek. – Ó, figyelj, figyelj! – Ha szeretted édes atyádat valaha –	Ghost I am thy father's spirit, Doom'd for a certain term to walk the night, And for the day confined to fast in fires, Till the foul crimes done in my days of nature Are burnt and purged away. But that I am forbid To tell the secrets of my prison-house, I could a tale unfold whose lightest word Would harrow up thy soul, freeze thy young blood, Make thy two eyes, like stars, start from their spheres, Thy knotted and combined locks to part And each particular hair to stand on end, Like quills upon the fretful porpentine But this eternal blazon must not be To ears of flesh and blood. List, list, O, list! If thou didst ever thy dear father love–
HAMLET Ó, Isten!	Hamlet O God!
SZELLEM Bosszúld meg rút, erőszakos halálát.	Ghost Revenge his foul and most unnatural murder.
HAMLET Erőszakos?	Hamlet Murder!
SZELLEM Rút és erőszakos – nincs rá egyéb szó, De szörnyű rút, s természet elleni.	Ghost Murder most foul, as in the best it is; But this most foul, strange and unnatural.
HAMLET Ó, hadd tudom hát, s oly gyors szárnyakon, Mint a fohász s szerelmi gondolat, Szálljak bosszúmra.	Hamlet Haste me to know't, that I, with wings as swift As meditation or the thoughts of love, May sweep to my revenge.
SZELLEM Képesnek talállak. Butább is volnál, mint a buja gyom, Mely Léthe partján lustán gyökerez, Ha erre meg nem indulnál. Figyelj hát. Kertemben alvám – így adják elő – S megmart a kígyó: ily koholt mesével Dugák be csúfra Dánország fülét Vesztem felől; de tudd meg, lelkes ifjú, Amely kigyó atyád halálra marta, Most koronáját viseli.	Ghost I find thee apt; And duller shouldst thou be than the fat weed That roots itself in ease on Lethe wharf, Wouldst thou not stir in this. Now, Hamlet, hear 'Tis given out that, sleeping in my orchard, A serpent stung me; so the whole ear of Denmark Is by a forged process of my death Rankly abused: but know, thou noble youth, The serpent that did sting thy father's life Now wears his crown.
HAMLET Nagybátyám! Ó, az én próféta lelkem!	Hamlet O my prophetic soul! My uncle!
SZELLEM Az, a parázna, vérnősző barom; Ki bűvös ésszel, csáb ajándokokkal (Ó, átkos ész, ajándék, melyek így Szédítni bírtok!) megnyeré gyalázatos Kéjére színleg feddhetlen királyném Kedvét. Ó, Hamlet, ez volt a bukás! Tőlem, kinek szerelme oly nemes volt, Hogy még karöltve járt a mátkai Szent fogadással; egy cudarhoz esni, Kit, hozzám mérve, koldusan hagyott Már a természet is. De, míg a szűz erény nem tántorul, Bár égi képben űzze bujaság Ellenben a kéj, bárha fényes angyal A társa, égi ággyal eltelik S ganajba duszkál. De halkan! érzem a hajnal lehét; Rövid legyünk. Amint kertemben alvám – Ez volt szokásom minden délután – Meglopta bátyád ezt a biztos órát, Üvegben átkos csalmatok levével, S fülhézagomba ömté e nedű Bélpoklos csöppjeit, melynek hatása A vérnek oly halálos ellene, Hogy gyorsan átfut, mint a kéneső, A testbe' minden ösvényt és kaput, S mint tejbe csöppent oltó a tejet, Megoltja, összerántja hirtelen A híg, az ép vért: így történt velem Egyszerre undok ótvar kérgezé, Csömörletes héjjal, Lázár gyanánt; Szép síma testemet. Így lettem én el, hajh! testvérem által, Éltem, királyném, koronám nekül; Levágva épen bűneim virágján, Nem gyónva, kenve, nem áldozva meg, Nem vetve számot, sőt számolni küldve Minden hamisságimmal fejemen Irtóztató! irtóztató! irtóztató! – Ha van belőlem benned vér, ne tűrd ezt; Ne engedd Dánia királyi ágyát Vérbujaságnak átkos fekhelyűl. De, bárhogyan látsz e boszú müvéhez, Elméd maradjon tiszta, és ne törjön Anyádra lelked: bízd az égre őt S mind a tövisre, mely keblében él Az csípje, szúrja. Most Isten veled; A fénybogár jelenti, hogy virrad, Halványodik hatástalan tüze. Isten veled, Hamlet! Eszedbe jussak. El.	Ghost Ay, that incestuous, that adulterate beast, With witchcraft of his wit, with traitorous gifts,– O wicked wit and gifts, that have the power So to seduce!–won to his shameful lust The will of my most seeming-virtuous queen O Hamlet, what a falling-off was there! From me, whose love was of that dignity That it went hand in hand even with the vow I made to her in marriage, and to decline Upon a wretch whose natural gifts were poor To those of mine! But virtue, as it never will be moved, Though lewdness court it in a shape of heaven, So lust, though to a radiant angel link'd, Will sate itself in a celestial bed, And prey on garbage. But, soft! methinks I scent the morning air; Brief let me be. Sleeping within my orchard, My custom always of the afternoon, Upon my secure hour thy uncle stole, With juice of cursed hebenon in a vial, And in the porches of my ears did pour The leperous distilment; whose effect Holds such an enmity with blood of man That swift as quicksilver it courses through The natural gates and alleys of the body, And with a sudden vigour doth posset And curd, like eager droppings into milk, The thin and wholesome blood: so did it mine; And a most instant tetter bark'd about, Most lazar-like, with vile and loathsome crust, All my smooth body. Thus was I, sleeping, by a brother's hand Of life, of crown, of queen, at once dispatch'd Cut off even in the blossoms of my sin, Unhousel'd, disappointed, unanel'd, No reckoning made, but sent to my account With all my imperfections on my head O, horrible! O, horrible! most horrible! If thou hast nature in thee, bear it not; Let not the royal bed of Denmark be A couch for luxury and damned incest. But, howsoever thou pursuest this act, Taint not thy mind, nor let thy soul contrive Against thy mother aught: leave her to heaven And to those thorns that in her bosom lodge, To prick and sting her. Fare thee well at once! The glow-worm shows the matin to be near, And 'gins to pale his uneffectual fire Adieu, adieu! Hamlet, remember me. Exit
HAMLET Ó, ég minden lakói! Föld! S mi még? A poklot is mondjam? Csitt, csitt, szivem. Ne váljatok tüstént vénné, inak! De tartsatok merőn. Eszembe juss? Igen, szegény szellem, míg e zavart Golyóban székel az emlékezet. Eszembe juss? Igen, letörlök emlékezetem Lapjáról minden léha jegyzetet, Könyvek tanácsit, képet, benyomást, Mit vizsga ifjú-kor másolt reá; És csak parancsod éljen egyedűl Agyam könyvében, nem vegyülve más Alábbvalókkal; úgy van, esküszöm. Ó, jaj! rémséges asszony! Ó, gaz – mosolygó, átkozott gazember! Hol a tárcám – leírom, hadd irom le Hogy ember úgy mosolyghat s gaz lehet; Legalább a dán király bizonnyal az. Ír. No, bátya, itt vagy. Most a jelszavam És az: »Isten veled! Eszedbe jussak.« Esküm van arra már.	Hamlet O all you host of heaven! O earth! what else? And shall I couple hell? O, fie! Hold, hold, my heart; And you, my sinews, grow not instant old, But bear me stiffly up. Remember thee! Ay, thou poor ghost, while memory holds a seat In this distracted globe. Remember thee! Yea, from the table of my memory I'll wipe away all trivial fond records, All saws of books, all forms, all pressures past, That youth and observation copied there; And thy commandment all alone shall live Within the book and volume of my brain, Unmix'd with baser matter: yes, by heaven! O most pernicious woman! O villain, villain, smiling, damned villain! My tables,–meet it is I set it down, That one may smile, and smile, and be a villain; At least I'm sure it may be so in Denmark: Writing So, uncle, there you are. Now to my word; It is 'Adieu, adieu! remember me.' I have sworn 't.
HORATIO Künn. Uram! uram!	Marcellus and Horatio Within My lord, my lord,–
MARCELLUS Künn. Hamlet királyfi!	Marcellus Within Lord Hamlet,–
HORATIO Künn. Óvja őt az ég!	Horatio Within Heaven secure him!
MARCELLUS Künn. Úgy adja Isten!	Hamlet So be it!
HORATIO Künn. Ha hó! Uram! Fönséges úr! hahó!	Horatio Within Hillo, ho, ho, my lord!
HAMLET Hahó! csak erre, szolgám, erre! erre! Horatio és Marcellus jőnek.	Hamlet Hillo, ho, ho, boy! come, bird, come. Enter HORATIO and MARCELLUS
MARCELLUS Nos, hercegem?	Marcellus How is't, my noble lord?
HORATIO Mi újság, jó uram?	Horatio What news, my lord?
HAMLET Ó, rendkivűli!	Hamlet O, wonderful!
HORATIO Mondd el, jó uram.	Horatio Good my lord, tell it.
HAMLET Nem, mert tovább adnátok.	Hamlet No; you'll reveal it.
HORATIO Én, uram? Nem én, az égre!	Horatio Not I, my lord, by heaven.
MARCELLUS Én se, hercegem.	Marcellus Nor I, my lord.
HAMLET Mit szólatok hát: emberelme csak Fel bírja-é gondolni ezt? – Hanem Hallgatni fogtok?	Hamlet How say you, then; would heart of man once think it? But you'll be secret?
HORATIO és MARCELLUS Esküszünk, uram.	Horatio and Marcellus Ay, by heaven, my lord.
HAMLET Nincs oly gazember széles Dániában – Ki megrögzött cinkos ne volna.	Hamlet There's ne'er a villain dwelling in all Denmark But he's an arrant knave.
HORATIO Ezt Tudtunkra adni, nincs szükség, uram, Sírból jövő szellemre.	Horatio There needs no ghost, my lord, come from the grave To tell us this.
HAMLET No, igaz; Igazatok van; így hát, gondolom, Minden további formaság nekül Rázzunk kezet, s váljunk el, uraim. Ti, merre dolgotok hí s kedvetek, Mert dolga, kedve van mindenkinek, Amilyen, olyan; én, szegény fejem, Lássátok, én megyek könyörgeni.	Hamlet Why, right; you are i' the right; And so, without more circumstance at all, I hold it fit that we shake hands and part You, as your business and desire shall point you; For every man has business and desire, Such as it is; and for mine own poor part, Look you, I'll go pray.
HORATIO Ez csak hiú, zavart beszéd, uram.	Horatio These are but wild and whirling words, my lord.
HAMLET Sajnálom, hogyha sért; bizony, szivemből, Bizony!	Hamlet I'm sorry they offend you, heartily; Yes, 'faith heartily.
HORATIO Nincs benne sértés, jó uram.	Horatio There's no offence, my lord.
HAMLET Szent-Patrik-úgyse, van! Horatio, Még sok. Mi ezt a látványt illeti Becsűletes kisértet, mondhatom; Köztünk mi történt, ezt ha tudni vágytok, Barátim, e vágyat nyomjátok el; S most, mint barátok, iskolás, vitézi Bajtársak, egy hitvány kérést nekem Megtesztek, úgye?	Hamlet Yes, by Saint Patrick, but there is, Horatio, And much offence too. Touching this vision here, It is an honest ghost, that let me tell you For your desire to know what is between us, O'ermaster 't as you may. And now, good friends, As you are friends, scholars and soldiers, Give me one poor request.
HORATIO Meg, uram; mi az?	Horatio What is't, my lord? we will.
HAMLET Amit ez éjjel láttatok, soha Ki nem beszélni.	Hamlet Never make known what you have seen to-night.
HORATIO és MARCELLUS Nem, nem, jó uram.	Horatio and Marcellus My lord, we will not.
HAMLET De hát esküdjetek.	Hamlet Nay, but swear't.
HORATIO Hitem reá, Hogy én nem.	Horatio In faith, My lord, not I.
MARCELLUS Én se, jó uram; hitem rá.	Marcellus Nor I, my lord, in faith.
HAMLET Kardomra!	Hamlet Upon my sword.
MARCELLUS Már megesküvénk, uram.	Marcellus We have sworn, my lord, already.
HAMLET De a kardomra kell! kardomra kell!	Hamlet Indeed, upon my sword, indeed.
SZELLEM Alant. Esküdjetek.	Ghost Beneath Swear.
HAMLET Ha, ha! te mondod, hé? ott vagy, te jópénz? – Halljátok e fickót a pincelyukban? – Lássunk a hithez.	Hamlet Ah, ha, boy! say'st thou so? art thou there, truepenny? Come on–you hear this fellow in the cellarage– Consent to swear.
HORATIO Tedd fel hát, uram.	Horatio Propose the oath, my lord.
HAMLET Ki nem beszélni, amit láttatok, soha, Kardomra esküsztök.	Hamlet Never to speak of this that you have seen, Swear by my sword.
SZELLEM Alant. Esküdjetek.	Ghost Beneath Swear.
HAMLET Hic et ubique? Úgy váltsunk helyet. Jerünk idébb, urak. Szablyámra ismét a kezeket, S hogy a halottról nem szóltok soha, Kardomra esküsztök.	Hamlet Hic et ubique? then we'll shift our ground. Come hither, gentlemen, And lay your hands again upon my sword Never to speak of this that you have heard, Swear by my sword.
SZELLEM Alant. Esküdjetek.	Ghost Beneath Swear.
HAMLET Jól mondád, vén vakand! oly gyorsan áskálsz? Derék egy árkász! Másuvá, barátim.	Hamlet Well said, old mole! canst work i' the earth so fast? A worthy pioner! Once more remove, good friends.
HORATIO Ó, boldog Isten! De mindez oly csudás, oly idegen.	Horatio O day and night, but this is wondrous strange!
HAMLET Hát üdvözöld, mint idegent szokás. Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes. De jerünk tovább Itt, mint elébb: az Isten úgy segéljen, Bármily fonákul viselem magam – Minthogy talán, úgy látom, ildomos lesz Ezentúl furcsa álcát öltenem – Hogy, látva engem ilyenkor, soha Nem fontok így kart, nem ráztok fejet, Se kétesen ily szót nem ejtetek »Jó, jó, mi tudjuk;« vagy: »ha mi akarnók;« Vagy: »szólhatnánk mi;« vagy: »lehetne csak!« Vagy bármi oly kétértelmű jelet, Hogy dolgaimban tudtok valamit. Ezt hogy nem tészitek: az Isten úgy Legyen irgalmas, kegyelmes legnagyobb Szükségetekben. Most esküdjetek.	Hamlet And therefore as a stranger give it welcome. There are more things in heaven and earth, Horatio, Than are dreamt of in your philosophy. But come; Here, as before, never, so help you mercy, How strange or odd soe'er I bear myself, As I perchance hereafter shall think meet To put an antic disposition on, That you, at such times seeing me, never shall, With arms encumber'd thus, or this headshake, Or by pronouncing of some doubtful phrase, As 'Well, well, we know,' or 'We could, an if we would,' Or 'If we list to speak,' or 'There be, an if they might,' Or such ambiguous giving out, to note That you know aught of me: this not to do, So grace and mercy at your most need help you, Swear.
SZELLEM Alant. Esküdjetek.	Ghost Beneath Swear.
HAMLET Nyugodj, felháborult szellem, nyugodj? Most hát, egész szivemmel, jó urak, Magamat ajánlom, s ha mi oly szegény egy Embertől, aminő Hamlet, telik, Szives barátságát hogy megmutassa Isten segélyivel, meglesz. Jerünk; De, kérlek, ujjotok mindég az ajkon. – Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt. No, jertek együtt. Mind el.	Hamlet Rest, rest, perturbed spirit! They swear So, gentlemen, With all my love I do commend me to you And what so poor a man as Hamlet is May do, to express his love and friending to you, God willing, shall not lack. Let us go in together; And still your fingers on your lips, I pray. The time is out of joint: O cursed spite, That ever I was born to set it right! Nay, come, let's go together. Exeunt

←Első felvonás, 4. szín

Hamlet (Első felvonás, 5. szín)

Második felvonás, 1. szín→