Ugrás a tartalomhoz

Hamlet/Első felvonás, 4. szín

A Wikiforrásból
Az emelt tér.
Scene 4. The platform.
Hamlet, Horatio és Marcellus jőnek.
Enter HAMLET, HORATIO, and MARCELLUS
HAMLET
A lég erősen mar; bizony hideg van.
Hamlet
The air bites shrewdly; it is very cold.
HORATIO
Csípős, kegyetlen éles levegő.
Horatio
It is a nipping and an eager air.
HAMLET
Hány óra most?
Hamlet
What hour now?
HORATIO
Tizenkettő felé.
Horatio
I think it lacks of twelve.
MARCELLUS
De már elverte.
Hamlet
No, it is struck.
HORATIO
El?
No nem hallám: igy hát közelg a szellem
Szokott sétái rendes ideje.
Kívülről harsonák és üdvlövés.
Mi ez, uram?
Horatio
Indeed? I heard it not: then it draws near the season
Wherein the spirit held his wont to walk.
A flourish of trumpets, and ordnance shot off, within
What does this mean, my lord?
HAMLET
Ma éjjel fent van s dőzsöl a király,
Nagy dáridóján bősz tánc tántorog;
S amint leönti Rajna kortyait,
Az üst-dob és rézkürtök így riadnak
Reá dicső tust.
Hamlet
The king doth wake to-night and takes his rouse,
Keeps wassail, and the swaggering up-spring reels;
And, as he drains his draughts of Rhenish down,
The kettle-drum and trumpet thus bray out
The triumph of his pledge.
HORATIO
Hát ez a szokás?
Horatio
Is it a custom?
HAMLET
Ez ám bizony
De szerintem – ámbár én honos vagyok
S belészülettem – oly szokás, melyet
Megtörni tisztesb, mint megtartani.
E kába lagzi, mind kelet- s nyugatra,
Más nemzeteknél csúnya hírbe hoz
Iszákos a nevünk s utána disznó
Cím is ragad még; s e szokás, valóban,
Bár tetteink megütnék a tökélyt,
Jó hírnevünk savát, ízét veszi.
Mint egyes ember – gyakran megesik –
Természet ütvén rá csúf bélyeget
Születésekor (miben pedig nem ok
Mintákhoz a természet kötve nincs);
Vagy szerfölötti vér-vegyűlet által,
Mely romboló az ész bástyáinak;
Vagy csak szokásból, mely túl-erjedőleg
Elsavanyítá a tetszetős modort
Ily ember is, mondám, ez egy hibáért
– Viselje bár, mint természet jegyét,
Vagy vakszerencse foltját, és különben
Erénye lenne tiszta, mint az üdv,
S oly végtelen, mint embertől telik –
Ez egy hibáért a közvéleményben
Süllyedni, veszni tér: a cseppnyi rossz
Eloltja benne a nemesb valót,
Önnön gyalázatára.
Szellem jő.
Hamlet
Ay, marry, is't
But to my mind, though I am native here
And to the manner born, it is a custom
More honour'd in the breach than the observance.
This heavy-headed revel east and west
Makes us traduced and tax'd of other nations
They clepe us drunkards, and with swinish phrase
Soil our addition; and indeed it takes
From our achievements, though perform'd at height,
The pith and marrow of our attribute.
So, oft it chances in particular men,
That for some vicious mole of nature in them,
As, in their birth–wherein they are not guilty,
Since nature cannot choose his origin–
By the o'ergrowth of some complexion,
Oft breaking down the pales and forts of reason,
Or by some habit that too much o'er-leavens
The form of plausive manners, that these men,
Carrying, I say, the stamp of one defect,
Being nature's livery, or fortune's star,–
Their virtues else–be they as pure as grace,
As infinite as man may undergo–
Shall in the general censure take corruption
From that particular fault: the dram of eale
Doth all the noble substance of a doubt
To his own scandal.
HORATIO
Ní, uram, jő!
Horatio
Look, my lord, it comes!
Enter Ghost
HAMLET
Ó, irgalomnak minden angyali
S ti égi szolgák, most őrizzetek!
Légy üdvezült lény – kárhozott manó,
Hozd ég fuvalmát, vagy pokol lehét,
Gonosz legyen bár célod, vagy kegyes
De oly kérdéses alakban jelensz meg,
Hogy szólnom kell veled. Idézlek, Hamlet,
Király, atyám, fejedelmi dán: felelj!
Ne hagyj tudatlanságban szétrepednem,
Ó, mondd, miérthogy szentelt csontjaid
Elszaggaták viaszpóláikat?
Miérthogy a sír, melybe csöndesen
Láttunk betéve, megnyitá nehéz
Márvány inyét, hogy így kivessen újra?
Szólj, mit jelent ez, hogy te, holt tetem,
Egész acélban így feljársz a hold
Fakó fényére, borzasztván az éjt?
S mi, természet bohói, annyira
Megrázkódunk sok rémes gondolattól,
Mely túlhaladja értelmünk körét?
Szólj, mit jelent ez? mért van? mit tegyünk?
A Szellem int Hamletnek.
Hamlet
Angels and ministers of grace defend us!
Be thou a spirit of health or goblin damn'd,
Bring with thee airs from heaven or blasts from hell,
Be thy intents wicked or charitable,
Thou comest in such a questionable shape
That I will speak to thee: I'll call thee Hamlet,
King, father, royal Dane: O, answer me!
Let me not burst in ignorance; but tell
Why thy canonized bones, hearsed in death,
Have burst their cerements; why the sepulchre,
Wherein we saw thee quietly inurn'd,
Hath oped his ponderous and marble jaws,
To cast thee up again. What may this mean,
That thou, dead corse, again in complete steel
Revisit'st thus the glimpses of the moon,
Making night hideous; and we fools of nature
So horridly to shake our disposition
With thoughts beyond the reaches of our souls?
Say, why is this? wherefore? what should we do?
Ghost beckons HAMLET
HORATIO
Int, hogy kövessed, mintha közleni
Akarna fontos valamit veled,
Csupán magaddal.
Horatio
It beckons you to go away with it,
As if it some impartment did desire
To you alone.
MARCELLUS
Ím, mily nyájasan
Lendíti karját félrébb hely felé
De mégse menj.
Marcellus
Look, with what courteous action
It waves you to a more removed ground
But do not go with it.
HORATIO
Ne, semmi szín alatt.
Horatio
No, by no means.
HAMLET
Itt nem beszél: tehát megyek vele.
Hamlet
It will not speak; then I will follow it.
HORATIO
Ne tedd, uram!
Horatio
Do not, my lord.
HAMLET
De mit félnék, ugyan?
Egy tű-fokát nem ér az életem;
S a lelkem – abban ő mi kárt tehet,
Mely halhatatlan lény, mint ő maga?
Lám, egyre int karjával: – én megyek.
Hamlet
Why, what should be the fear?
I do not set my life in a pin's fee;
And for my soul, what can it do to that,
Being a thing immortal as itself?
It waves me forth again: I'll follow it.
HORATIO
De hátha kísért: a folyamba csal,
Vagy borzadályos sziklacsúcsra, mely
Tengerbe bókol, talpánál kiebb?
S ott más iszonytatóbb alakra válva,
Eszétől fosztja meg fönségedet,
És őrületbe ránt? Gondold meg ezt;
Kétségbeejtő már a hely maga,
Bősz képzetet szül attól minden agy,
Látván a tengert oly sok ölnyire
S hallván alatta zúgni.
Horatio
What if it tempt you toward the flood, my lord,
Or to the dreadful summit of the cliff
That beetles o'er his base into the sea,
And there assume some other horrible form,
Which might deprive your sovereignty of reason
And draw you into madness? think of it
The very place puts toys of desperation,
Without more motive, into every brain
That looks so many fathoms to the sea
And hears it roar beneath.
HAMLET
Egyre int
Csak menj! követlek.
Hamlet
It waves me still.
Go on; I'll follow thee.
MARCELLUS
De nem méssz, uram!
Marcellus
You shall not go, my lord.
HAMLET
Bocsássatok.
Hamlet
Hold off your hands.
HORATIO
Fogadj szót: nem hagyunk.
Horatio
Be ruled; you shall not go.
HAMLET
Sorsom kiált, és minden kis inat
E testben oly rugós keményre edz,
Mint a neméai oroszlán idegje.
Szellem int.
Mindegyre int. – Le a kezet, urak –
Kitépve magát.
Mert Isten engem! szellemet csinálok
Abból, ki nem bocsát. Félrébb, ha mondom!
Csak menj! követlek.
Szellem és Hamlet el.
Hamlet
My fate cries out,
And makes each petty artery in this body
As hardy as the Nemean lion's nerve.
Still am I call'd. Unhand me, gentlemen.
By heaven, I'll make a ghost of him that lets me!
I say, away! Go on; I'll follow thee.
Exeunt Ghost and HAMLET
HORATIO
A képzelődés bőszültté teszi.
Horatio
He waxes desperate with imagination.
MARCELLUS
Kövessük! nem jó így magára hagyni.
Marcellus
Let's follow; 'tis not fit thus to obey him.
HORATIO
Utána hát. Mi lesz ebből, öcsém?
Horatio
Have after. To what issue will this come?
MARCELLUS
Rohadt az államgépben valami.
Marcellus
Something is rotten in the state of Denmark.
HORATIO
Ég hozza jóra.
Horatio
Heaven will direct it.
MARCELLUS
Menjünk hát, kövessük.
Elmennek.
Marcellus
Nay, let's follow him.
Exeunt


Első felvonás, 3. szín Hamlet (Első felvonás, 4. szín) Első felvonás, 5. szín