Hamlet/Első felvonás, 3. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Első felvonás, 2. színHamlet
szerző: William Shakespeare
(Első felvonás, 3. szín)
Első felvonás, 4. szín →


Szoba Polonius házában.
Scene 3. A room in Polonius' house.
Laertes és Ophelia jőnek.
Enter LAERTES and OPHELIA
LAERTES
Poggyászom a hajón; Isten veled
Aztán, ha kedvező szél lesz; hugom,
S indul hajó: ne szunnyadj ám, hanem
Halljak felőled.
Laertes
My necessaries are embark'd: farewell
And, sister, as the winds give benefit
And convoy is assistant, do not sleep,
But let me hear from you.
OPHELIA
Kétkednél azon?
Ophelia
Do you doubt that?
LAERTES
Mi nézi Hamlet bíbelő kegyét
Vedd azt divatnak s játszi vér gyanánt;
Vedd ibolyának az ifjú tavasztól.
– Korán nyit, elhull, kedves; de mulékony,
Illatja, színe pillanatnyi élv –
Ne többnek.
Laertes
For Hamlet and the trifling of his favour,
Hold it a fashion and a toy in blood,
A violet in the youth of primy nature,
Forward, not permanent, sweet, not lasting,
The perfume and suppliance of a minute; No more.
OPHELIA
Ó, ne?
Ophelia
No more but so?
LAERTES
Mondom; annyinak.
Mert nem csupán idomra és tömegben
Nő a természet; e templommal együtt
Az elme, lélek belszolgálata
Szintén öregbül. Most talán szeret;
Tán ronda célzat még nem szennyezi
Szándéka értékét; de óvakodjál
Amily nagy ő, szándéka nem övé,
Mert szűletése rabja maga is.
Nem kérhet ő, mint közsorsú személy,
Leányt magának; mert egész haza
Jólléte, üdve, lépésén forog.
Azért e lépésnek határt ama
Test szavazatja s engedélye szab,
Amelynek ő feje. Ha hát szeret;
Mint mondja, illő hinned józanul
Amennyiben saját állása, rangja
Be hagyja tettel a szót váltani
Azaz, míg Dánia is mellé szavaz.
Vedd fontolóra hát, mily csorba éri
Becsűleted, ha túl-bízó fülekkel
Dalára hallgatsz, vagy szívet veszítsz,
Vagy szenvedélye zaklatásinak,
Melyen nem úr, szűz kincsed megnyitod.
Vigyázz, Ophelia, szép hugom, vigyázz;
Állj tartalékban vonzalmad megett,
Vágyak s veszély lőtávolán kivűl.
A legszemérmesb lányka is pazar,
Kecseit habár a holdnak fölfedi.
Erény se ment a rágalmas fulánktól,
Üszög senyveszti a tavasz szülöttit
Gyakran előbb, mint bimbajok fesel;
S az ifjúság harmatdús hajnalán
A mételyes kór legjárványosabb.
Óvd hát magad, legbiztosb a vigyázat;
Az ifjú, ha más nincs, magára lázad.
Laertes
Think it no more;
For nature, crescent, does not grow alone
In thews and bulk, but, as this temple waxes,
The inward service of the mind and soul
Grows wide withal. Perhaps he loves you now,
And now no soil nor cautel doth besmirch
The virtue of his will: but you must fear,
His greatness weigh'd, his will is not his own;
For he himself is subject to his birth
He may not, as unvalued persons do,
Carve for himself; for on his choice depends
The safety and health of this whole state;
And therefore must his choice be circumscribed
Unto the voice and yielding of that body
Whereof he is the head. Then if he says he loves you,
It fits your wisdom so far to believe it
As he in his particular act and place
May give his saying deed; which is no further
Than the main voice of Denmark goes withal.
Then weigh what loss your honour may sustain,
If with too credent ear you list his songs,
Or lose your heart, or your chaste treasure open
To his unmaster'd importunity.
Fear it, Ophelia, fear it, my dear sister,
And keep you in the rear of your affection,
Out of the shot and danger of desire.
The chariest maid is prodigal enough,
If she unmask her beauty to the moon
Virtue itself 'scapes not calumnious strokes
The canker galls the infants of the spring,
Too oft before their buttons be disclosed,
And in the morn and liquid dew of youth
Contagious blastments are most imminent.
Be wary then; best safety lies in fear
Youth to itself rebels, though none else near.
OPHELIA
Megtartom e szép lecke bényomásit
Őrül szivemnek. De, jó bácsikám,
Magad se tégy úgy, mint rossz pap, nekem
Az égbe tüskés, zord ösvényt mutatván,
Míg ő szeles, hiú kéjenc gyanánt
Az élvek rózsás útjain halad,
Feledve, mit papolt.
Ophelia
I shall the effect of this good lesson keep,
As watchman to my heart. But, good my brother,
Do not, as some ungracious pastors do,
Show me the steep and thorny way to heaven;
Whiles, like a puff'd and reckless libertine,
Himself the primrose path of dalliance treads,
And recks not his own rede.
LAERTES
Attól ne félj.
De késem is már; – itt jő az atyám.
Polonius jő.
Két üdv, az áldást kétszer venni el;
Másod bucsúra alkalom mosolyg.
Laertes
O, fear me not.
I stay too long: but here my father comes.
Enter POLONIUS
A double blessing is a double grace,
Occasion smiles upon a second leave.
POLONIUS
Még itt, Laertes? Ejh! siess, siess.
A szél vitorlád vállán ül; hajóra!
Várnak. Ne, még ez, – áldásom veled;
Kezét Laertes fejére teszi.
S elmédbe vésd jól e nehány szabályt.
A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön,
Füled mindenki bírja, szód kevés;
Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.
Öltözz, miképp erszényedtől telik,
Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
Mert a ruha jellemzi emberét,
S a franciák közt a jobb rangbeli
Legválasztékosabb főmester ebben.
Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja. Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Isten veled: áldásom benned ezt
Érlelje meg majd.
Lord Polonius
Yet here, Laertes! aboard, aboard, for shame!
The wind sits in the shoulder of your sail,
And you are stay'd for. There; my blessing with thee!
And these few precepts in thy memory
See thou character. Give thy thoughts no tongue,
Nor any unproportioned thought his act.
Be thou familiar, but by no means vulgar.
Those friends thou hast, and their adoption tried,
Grapple them to thy soul with hoops of steel;
But do not dull thy palm with entertainment
Of each new-hatch'd, unfledged comrade. Beware
Of entrance to a quarrel, but being in,
Bear't that the opposed may beware of thee.
Give every man thy ear, but few thy voice;
Take each man's censure, but reserve thy judgment.
Costly thy habit as thy purse can buy,
But not express'd in fancy; rich, not gaudy;
For the apparel oft proclaims the man,
And they in France of the best rank and station
Are of a most select and generous chief in that.
Neither a borrower nor a lender be;
For loan oft loses both itself and friend,
And borrowing dulls the edge of husbandry.
This above all: to thine ownself be true,
And it must follow, as the night the day,
Thou canst not then be false to any man.
Farewell: my blessing season this in thee!
LAERTES
Én alázatos
Bucsút veszek hát, jó uram.
Laertes
Most humbly do I take my leave, my lord.
POLONIUS
Menj, az idő hí; várnak a cselédid.
Lord Polonius
The time invites you; go; your servants tend.
LAERTES
Élj boldogul, Ophelia;
Eszedbe jusson, mit mondtam.
Laertes
Farewell, Ophelia; and remember well
What I have said to you.
OPHELIA
Bezárva
Elmémben őrzöm, s kulcsa nálad áll.
Ophelia
'Tis in my memory lock'd,
And you yourself shall keep the key of it.
LAERTES
Élj boldogul.
Laertes el.
Laertes
Farewell.
Exit
POLONIUS
Mi az? Mit mondott ő, Ophelia?
Lord Polonius
What is't, Ophelia, be hath said to you?
OPHELIA
Könyörgök, Hamlet úrról ejte szót.
Ophelia
So please you, something touching the Lord Hamlet.
POLONIUS
Igen! Jó, hogy eszembe jut.
Úgy hallom, ő gyakran bizalmas órát
Áldoz neked mostanság, s hogy te is
Nagyon szabad s kész voltál elfogadni.
Ha így van (és ezt így sugák nekem,
Intés gyanánt, be), meg kell mondanom
Nem érted oly tisztán magad, miképp
Lányomhoz illik, és becsűletedhez.
Mennyire vagytok? Mondd ki a valót.
Lord Polonius
Marry, well bethought
'Tis told me, he hath very oft of late
Given private time to you; and you yourself
Have of your audience been most free and bounteous
If it be so, as so 'tis put on me,
And that in way of caution, I must tell you,
You do not understand yourself so clearly
As it behoves my daughter and your honour.
What is between you? give me up the truth.
OPHELIA
Több ízben árult már vonzalmat el
Irántam mostanság, uram.
Ophelia
He hath, my lord, of late made many tenders
Of his affection to me.
POLONIUS
Mit! Vonzalom! Gyermekleány beszéd,
Járatlané az ily veszélyes ügyben.
S hiszed, amit árul? vagy minek hivod.
Lord Polonius
Affection! pooh! you speak like a green girl,
Unsifted in such perilous circumstance.
Do you believe his tenders, as you call them?
OPHELIA
Én nem tudom, mit gondoljak, uram.
Ophelia
I do not know, my lord, what I should think.
POLONIUS
No, megtanítlak: gondold, csecsemő vagy,
Minthogy valódi árunak vevéd
A semmi-árut. Több árt szabj magadnak,
Különben (hogy ne törjük e szegény szó
Nyakát tovább) elárulsz engem is.
Lord Polonius
Marry, I'll teach you: think yourself a baby;
That you have ta'en these tenders for true pay,
Which are not sterling. Tender yourself more dearly;
Or–not to crack the wind of the poor phrase,
Running it thus–you'll tender me a fool.
OPHELIA
Atyám, szerelmét úgy ajánlta, mint
Becsűlet és szokás.
Ophelia
My lord, he hath importuned me with love
In honourable fashion.
POLONIUS
Az! az! szokás, jól mondod; ejh, eredj.
Lord Polonius
Ay, fashion you may call it; go to, go to.
OPHELIA
És szentesíté ajka vallomását
Az ég majd minden fogadásival.
Ophelia
And hath given countenance to his speech, my lord,
With almost all the holy vows of heaven.
POLONIUS
Lép a rigónak; úgy, igen. Tudom,
Ha lángol a vér, mily pazérul ad
A nyelvnek a sziv ilyen fogadást.
E fényt, leányom – több világa, mint
Melegje, és kialszik, míg rakod –
Tűznek ne vedd ám. Légy jövőre szűzi
Jelenléteddel kissé fukarabb;
Szabd múlatásid értékét magasbra,
Mint hogy parancsra állj. Hamletre nézve
Higgy benne annyit: ő ifjú, s nagyobb
Körben csaponghat, mint neked lehet.
Rövídeden, ne bízz, Ophelia,
Fogadásiban, mert mind alkusz-fogás,
Nem oly szinű, mint a burok mutatja,
Csak vétkes üzlet szóvivője mind,
Bár színre jámbor, istenes kötés,
Rászedni jobban. Egy szó mint ezer,
Nyiltan kimondva, én nem akarom,
Hogy többet oly olcsó perced legyen,
Hogy Hamlet úrral szót válts vagy beszélj.
Légy rajta, kérlek; most járj útadon.
Lord Polonius
Ay, springes to catch woodcocks. I do know,
When the blood burns, how prodigal the soul
Lends the tongue vows: these blazes, daughter,
Giving more light than heat, extinct in both,
Even in their promise, as it is a-making,
You must not take for fire. From this time
Be somewhat scanter of your maiden presence;
Set your entreatments at a higher rate
Than a command to parley. For Lord Hamlet,
Believe so much in him, that he is young
And with a larger tether may he walk
Than may be given you: in few, Ophelia,
Do not believe his vows; for they are brokers,
Not of that dye which their investments show,
But mere implorators of unholy suits,
Breathing like sanctified and pious bawds,
The better to beguile. This is for all
I would not, in plain terms, from this time forth,
Have you so slander any moment leisure,
As to give words or talk with the Lord Hamlet.
Look to't, I charge you: come your ways.
OPHELIA
Szót fogadok, uram.
Mind el.
Ophelia
I shall obey, my lord.
Exeunt
Első felvonás, 2. szín Hamlet (Első felvonás, 3. szín) Első felvonás, 4. szín