Hamlet/Első felvonás, 2. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Első felvonás, 1. színHamlet
szerző: William Shakespeare
(Első felvonás, 2. szín)
Első felvonás, 3. szín →


Ugyanott. Trónterem.
Scene 2. A room of state in the castle.
Király, Királyné, Hamlet, Polonius, Laertes, Voltimand,
Cornelius, urak és kísérők jőnek.
Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, HAMLET, POLONIUS, LAERTES, VOLTIMAND, CORNELIUS, Lords, and Attendants
KIRÁLY
Bár Hamlet, édes testvérünk, halála
Emléke még új, és úgy illenék,
Hogy gyászba' hordjuk szívünket, s egész
Országunk egy bús homlokká boruljon
De annyiban már a természeten
Győzött az ész, hogy míg bölcs fájdalommal
Siratjuk őt, megemlékszünk magunkról.
Azért ángyunkat egykor, most királynénk',
E harcos állam trónja özvegyét,
Mintegy kopár örömmel – a szemünk
Mosolygva egyik, a másik könyezve,
Kéjjel koporsók, gyásszal nász között,
Egyensulyozva bánatot s gyönyört –
Nőül vevők; nem ellenkezve bölcs
Tanácsitokkal, melyeket nekünk.
Szabadon adátok ez iránt; köszönjük. –
Már most, az ifjú Fortinbras, miképp
Tudjátok is, nem adva ránk sokat,
Vagy oly hiszemben, hogy bátyánk halála
Miatt ez ország összevissza van,
Kalandos álmakkal szövetkezék,
S követséggel sem átalt háborítni,
Az atyja elvesztette földeket
Kiadni kérvén, melyek jog szerint
Bátyámra szálltak. Ennyit róla. Most
Magunkra térve, s hogy mért e gyülés
Igy áll az ügy: mi a norvég királynak,
Az ifjú Fortinbras bátyjának – aki
Mint ágybafekvő és erőtlen agg,
Aligha sejti öccse szándokát –
Írtunk, ne hagyja többre menni ezt,
Holott csak úgyis népéből telik
Újonc, csapatszám s minden, ami kell.
Most hát, jó Voltimand, Cornelius,
Ti lesztek üdvözlésem átvivői
Az agg királyhoz; nem szabván nagyobb
Kört számotokra, mint itt írva van.
Jó útat; és a gyorsaság legyen
Legjobb ajánlat hűségtek felől.
King Claudius
Though yet of Hamlet our dear brother's death
The memory be green, and that it us befitted
To bear our hearts in grief and our whole kingdom
To be contracted in one brow of woe,
Yet so far hath discretion fought with nature
That we with wisest sorrow think on him,
Together with remembrance of ourselves.
Therefore our sometime sister, now our queen,
The imperial jointress to this warlike state,
Have we, as 'twere with a defeated joy,–
With an auspicious and a dropping eye,
With mirth in funeral and with dirge in marriage,
In equal scale weighing delight and dole,–
Taken to wife: nor have we herein barr'd
Your better wisdoms, which have freely gone
With this affair along. For all, our thanks.
Now follows, that you know, young Fortinbras,
Holding a weak supposal of our worth,
Or thinking by our late dear brother's death
Our state to be disjoint and out of frame,
Colleagued with the dream of his advantage,
He hath not fail'd to pester us with message,
Importing the surrender of those lands
Lost by his father, with all bonds of law,
To our most valiant brother. So much for him.
Now for ourself and for this time of meeting
Thus much the business is: we have here writ
To Norway, uncle of young Fortinbras,–
Who, impotent and bed-rid, scarcely hears
Of this his nephew's purpose,–to suppress
His further gait herein; in that the levies,
The lists and full proportions, are all made
Out of his subject: and we here dispatch
You, good Cornelius, and you, Voltimand,
For bearers of this greeting to old Norway;
Giving to you no further personal power
To business with the king, more than the scope
Of these delated articles allow.
Farewell, and let your haste commend your duty.
CORNELIUS és VOLTIMAND
Most, mint egyébkor, tettünk szólni fog.
Cornelius and Voltimand
In that and all things will we show our duty.
KIRÁLY
Nem kétkedünk; jó útat, híveim.
Voltimand és Cornelius el.
Nos hát, Laertes, mondd, mi jóba' jársz?
Kérésed volna: szólj, mi az, Laertes?
A dán király előtt okos beszéd
Nem vész hiába; mit kérnél, Laertes,
Hogy kérve lenne s nem megadva is?
A szívvel a fő nem közelb rokon,
A száj iránt kéz nem szolgálatosb,
Mint e királyi-szék atyád iránt.
Mit kérsz, Laertes?
King Claudius
We doubt it nothing: heartily farewell.
Exeunt VOLTIMAND and CORNELIUS
And now, Laertes, what's the news with you?
You told us of some suit; what is't, Laertes?
You cannot speak of reason to the Dane,
And loose your voice: what wouldst thou beg, Laertes,
That shall not be my offer, not thy asking?
The head is not more native to the heart,
The hand more instrumental to the mouth,
Than is the throne of Denmark to thy father.
What wouldst thou have, Laertes?
LAERTES
Fölséges királyom
Kegyét, s szabadságot; hogy Francia-
Országba visszatérhessek, ki onnan
Koronázásra vágytam volt haza;
Hűség jeléül. Most, végezve tisztem,
Frankhonba szállnak vágyaim, s hajolva
Fogadnák a kegyes bocsánatot.
Laertes
My dread lord,
Your leave and favour to return to France;
From whence though willingly I came to Denmark,
To show my duty in your coronation,
Yet now, I must confess, that duty done,
My thoughts and wishes bend again toward France
And bow them to your gracious leave and pardon.
KIRÁLY
S atyád ereszt? Mit szól Polonius?
King Claudius
Have you your father's leave? What says Polonius?
POLONIUS
Igen, királyom; zaklatásival
A lassú engedélyt kicsikará,
S én szándokát nehéz jóváhagyással
Pecsételém; már most bocsássa, kérem.
Lord Polonius
He hath, my lord, wrung from me my slow leave
By laboursome petition, and at last
Upon his will I seal'd my hard consent
I do beseech you, give him leave to go.
KIRÁLY
Éld hát, Laertes szép világodat;
Sajátod a kor s kéj: élvezd örömmel. –
De hát te, Hamlet, jó öcsém s fiam –
King Claudius
Take thy fair hour, Laertes; time be thine,
And thy best graces spend it at thy will!
But now, my cousin Hamlet, and my son,–
HAMLET
félre.
Több mint rokonság, s nem éppen rokonszenv.
Hamlet
Aside A little more than kin, and less than kind.
KIRÁLY
Még rajtad egyre felhők csüngenek?
King Claudius
How is it that the clouds still hang on you?
HAMLET
Dehogy; nagyon is bánt a nap, uram.
Hamlet
Not so, my lord; I am too much i' the sun.
KIRÁLYNÉ
Jó Hamlet, ezt az éjszínt dobd le már,
S a dán királyra vess nyájasb szemet.
Nehéz pillád ne süsd alá örökké,
Keresve mintegy a por közt atyádat.
Tudod, közös, hogy meghal, aki él,
S természet útján szebb valóra kél.
Queen Gertrude
Good Hamlet, cast thy nighted colour off,
And let thine eye look like a friend on Denmark.
Do not for ever with thy vailed lids
Seek for thy noble father in the dust
Thou know'st 'tis common; all that lives must die,
Passing through nature to eternity.
HAMLET
Igen, asszonyom, közös.
Hamlet
Ay, madam, it is common.
KIRÁLYNÉ
Ha az: miért
Látszik tehát előtted annyira
Különösnek?
Queen Gertrude
If it be,
Why seems it so particular with thee?
HAMLET
Látszik, asszonyom! az is
Valóban; látszik-ot nem ismerek.
Nem e sötétszín köntös, jó anyám,
Sem a szokott gyászöltözet, sem az
Erőltetett mell zúgó sóhaja,
Nem a szemekben duzzadó patak,
A csüggedő tartásu arc, meg a
Bú többi módja, színe és alakja
Jelölhet engem voltaképp: ezek,
Valóban, látszanak, mert játszhatók;
Az enyém belül van, és nem látja szem,
Csak dísze és boglára gyászmezem.
Hamlet
Seems, madam! nay it is; I know not 'seems.'
'Tis not alone my inky cloak, good mother,
Nor customary suits of solemn black,
Nor windy suspiration of forced breath,
No, nor the fruitful river in the eye,
Nor the dejected 'havior of the visage,
Together with all forms, moods, shapes of grief,
That can denote me truly: these indeed seem,
For they are actions that a man might play
But I have that within which passeth show;
These but the trappings and the suits of woe.
KIRÁLY
Szép tőled, és ajánlja szíved, Hamlet;
Leróni mind e gyász-adót atyádnak.
De lásd, atyád is vesztett egy atyát,
A vesztő újra mást meg mást; s az élő
Siratta egykorig fiúi tiszte
Szerint. De így megátalkodni a
Bánatban: ez vétkes nyakaskodás,
Nem férfias bú; Isten elleni
Rugódozás, mely gyarló szívet és
Nem béketűrő elmét árul el,
És bárdolatlan, együgyű eszet.
Mert ami, tudjuk, meg kell hogy legyen,
És oly közös, mint érzékink alá
Eső akármi: mért izgága daccal
Szívünkre venni? Fúj! Ez bűn az ég,
Bűn a halott, bűn a természet ellen,
Fonák az észnek, melynél az atyák
Halála közhely, s szüntelen kiáltja;
Az első hullától a ma kimúltig,
Hogy: »így kell lenni.« Vágd földhöz tehát,
Kérünk, e gyáva bút, s tekints atyádul;
Mert a világgal éreztetni kell,
Hogy trónusunkhoz legközelb te állsz;
S mi nem kevésbé gyöngéden fogunk
Szeretni, mint legjobb nemző atya
Édes fiát. Mi célod illeti,
Hogy Wittenbergbe visszamenj tanulni,
Ez óhajtásunk ellen van nagyon
Tégy is le, kérlek, erről, és maradj
Nyájas szemünk előtt, szíves körünkben,
Mint első udvaronc, öcsénk s fiunk.
King Claudius
'Tis sweet and commendable in your nature, Hamlet,
To give these mourning duties to your father
But, you must know, your father lost a father;
That father lost, lost his, and the survivor bound
In filial obligation for some term
To do obsequious sorrow: but to persever
In obstinate condolement is a course
Of impious stubbornness; 'tis unmanly grief;
It shows a will most incorrect to heaven,
A heart unfortified, a mind impatient,
An understanding simple and unschool'd
For what we know must be and is as common
As any the most vulgar thing to sense,
Why should we in our peevish opposition
Take it to heart? Fie! 'tis a fault to heaven,
A fault against the dead, a fault to nature,
To reason most absurd: whose common theme
Is death of fathers, and who still hath cried,
From the first corse till he that died to-day,
'This must be so.' We pray you, throw to earth
This unprevailing woe, and think of us
As of a father: for let the world take note,
You are the most immediate to our throne;
And with no less nobility of love
Than that which dearest father bears his son,
Do I impart toward you. For your intent
In going back to school in Wittenberg,
It is most retrograde to our desire
And we beseech you, bend you to remain
Here, in the cheer and comfort of our eye,
Our chiefest courtier, cousin, and our son.
KIRÁLYNÉ
Ne hagyd hiába kérni jó anyádat
Maradj, ne menj Wittenbergába, Hamlet.
Queen Gertrude
Let not thy mother lose her prayers, Hamlet
I pray thee, stay with us; go not to Wittenberg.
HAMLET
Úgy engedelmes lészek, asszonyom.
Hamlet
I shall in all my best obey you, madam.
KIRÁLY
Ez már fiúi szép válasz: maradj
S légy a mi másunk. – Asszonyom, jerünk;
Hamlet szelíd és kész megegyezése
Mosoly gyanánt ül szívemen; minek
Örömére ma ne csengjen billikom,
Hogy a felhőknek ágyú meg ne mondja;
Az ég is a királyi áldomást,
A földi dörgést zengje vissza. Jertek.
Harsonák.
Király, Királyné, urak stb. Polonius és Laertes el.
King Claudius
Why, 'tis a loving and a fair reply
Be as ourself in Denmark. Madam, come;
This gentle and unforced accord of Hamlet
Sits smiling to my heart: in grace whereof,
No jocund health that Denmark drinks to-day,
But the great cannon to the clouds shall tell,
And the king's rouse the heavens all bruit again,
Re-speaking earthly thunder. Come away.
Exeunt all but HAMLET
HAMLET
Ó, hogy nem olvad, nem hígul s enyész
Harmattá e nagyon, nagyon merő hús!
Vagy mért szegezte az Örökkévaló
Az öngyilkosság ellen kánonát?
Ó Isten, Isten! mily unott, üres,
Nyomasztó nékem e világi üzlet!
Phi! rút világ! gyomos kert, mely tenyész,
Hogy magva hulljon; dudva és üszög
Kövér tanyája. Ó, megérni ezt!
Két-hónapos halott! – nem, annyi sincs még,
S egy oly király, kihez e mostani
Hyperion mellett szatír; ki úgy
Élt-halt anyámér, hogy kímélte még a
Fúvó szelektül is. Ég és pokol!
Eszembe kelle jutni? Szenvedéllyel
Csüggött anyám is férjén, mintha vágyát
Növelte volna tápja: s ímhol egy
Hó múlva már – de jobb feledni ezt.
Gyarlóság, asszony a neved! – Csak egy
Rövid hó: még cipője sem szakadt el,
Melyben atyám testét kisérte ki,
Niobe módra könnyé válva; – s ím
(Ó, Isten! egy barom, egy oktalan
Tovább gyászolna) ím, ő, éppen ő,
Atyám öccsével egybekél, ki úgy
Sem húz atyámra, mint én Herculesre.
Egy hó alatt – még tettetett könyének
Kisírt szeméből el se tűnt sava,
S ő újra házas. Ó, gonosz hamarság;
Vérnászi ágyba így sietnie!
Ez jóra nem visz, nem vihet soha;
De törj meg, szívem, mert nem szólhat a száj.
Horatio, Bernardo és Marcellus jőnek.
Hamlet
O, that this too too solid flesh would melt
Thaw and resolve itself into a dew!
Or that the Everlasting had not fix'd
His canon 'gainst self-slaughter! O God! God!
How weary, stale, flat and unprofitable,
Seem to me all the uses of this world!
Fie on't! ah fie! 'tis an unweeded garden,
That grows to seed; things rank and gross in nature
Possess it merely. That it should come to this!
But two months dead: nay, not so much, not two
So excellent a king; that was, to this,
Hyperion to a satyr; so loving to my mother
That he might not beteem the winds of heaven
Visit her face too roughly. Heaven and earth!
Must I remember? why, she would hang on him,
As if increase of appetite had grown
By what it fed on: and yet, within a month–
Let me not think on't–Frailty, thy name is woman!–
A little month, or ere those shoes were old
With which she follow'd my poor father's body,
Like Niobe, all tears:–why she, even she–
O, God! a beast, that wants discourse of reason,
Would have mourn'd longer–married with my uncle,
My father's brother, but no more like my father
Than I to Hercules: within a month
Ere yet the salt of most unrighteous tears
Had left the flushing in her galled eyes,
She married. O, most wicked speed, to post
With such dexterity to incestuous sheets!
It is not nor it cannot come to good
But break, my heart; for I must hold my tongue.
Enter HORATIO, MARCELLUS, and BERNARDO
HORATIO
Üdv, jó királyfi.
Horatio
Hail to your lordship!
HAMLET
Örvendek látásodon
Horatio, – vagy tévedek?
Hamlet
I am glad to see you well
Horatio,–or I do forget myself.
HORATIO
De az,
Szegény s örökké hű szolgád, uram.
Horatio
The same, my lord, and your poor servant ever.
HAMLET
Nem úgy: »barátom«; váltsunk ily nevet,
S mi hoz Wittenbergből haza, Horatio? –
Marcellus, nemde?
Hamlet
Sir, my good friend; I'll change that name with you
And what make you from Wittenberg, Horatio? Marcellus?
MARCELLUS
Jó uram –
Marcellus
My good lord–
HAMLET
Örvendve látlak; jó estét. – No de
Igazán, mi hoz Wittenbergből haza?
Hamlet
I am very glad to see you. Good even, sir.
But what, in faith, make you from Wittenberg?
HORATIO
Korhelykedési hajlam, jó uram.
Horatio
A truant disposition, good my lord.
HAMLET
Rossz emberedtől nem tűrném el ezt;
Magad se tégy fülemen erőszakot,
Hogy elhitesd ez önvádat velem.
Korhely te nem vagy, én tudom. De hát
Mi dolgod Helsingőrben? Na, ne félj,
Majd megtanítunk inni emberül.
Hamlet
I would not hear your enemy say so,
Nor shall you do mine ear that violence,
To make it truster of your own report
Against yourself: I know you are no truant.
But what is your affair in Elsinore?
We'll teach you to drink deep ere you depart.
HORATIO
Atyád végtisztességét látni jöttem.
Horatio
My lord, I came to see your father's funeral.
HAMLET
Kérlek, tanúló-pajtásom, ne csúfolj;
Inkább anyám nászára, gondolom.
Hamlet
I pray thee, do not mock me, fellow-student;
I think it was to see my mother's wedding.
HORATIO
Igazán, uram, az is meglett hamar.
Horatio
Indeed, my lord, it follow'd hard upon.
HAMLET
Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás!
Torról maradt hidegsültből kiállt
A nászi asztal. Ó, Horatio,
Inkább halálos ellenségemet
A mennybe' láttam volna, mint megérjem
Azt a napot. – Atyám – ni, mintha látnám
Atyámat.
Hamlet
Thrift, thrift, Horatio! the funeral baked meats
Did coldly furnish forth the marriage tables.
Would I had met my dearest foe in heaven
Or ever I had seen that day, Horatio!
My father!–methinks I see my father.
HORATIO
Hol, uram?
Horatio
Where, my lord?
HAMLET
Lelkem szemében.
Hamlet
In my mind's eye, Horatio.
HORATIO
Én láttam egyszer: oly derék király volt.
Horatio
I saw him once; he was a goodly king.
HAMLET
Ő volt az ember, vedd akármi részben,
Mását e földön nem látok soha.
Hamlet
He was a man, take him for all in all,
I shall not look upon his like again.
HORATIO
Ugy tartom, a múlt éjjel láttam is.
Horatio
My lord, I think I saw him yesternight.
HAMLET
Láttad? Kit?
Hamlet
Saw? who?
HORATIO
A királyt, uram, atyádat.
Horatio
My lord, the king your father.
HAMLET
Atyámat, a királyt!
Hamlet
The king my father!
HORATIO
Enyhítse kissé
Füled figyelme az álmélkodást,
Míg elbeszélem a csodát, mire
Tanúm e két úr is.
Horatio
Season your admiration for awhile
With an attent ear, till I may deliver,
Upon the witness of these gentlemen,
This marvel to you.
HAMLET
Az Istenért!
Halljam tehát.
Hamlet
For God's love, let me hear.
HORATIO
Egymás utáni két
Éjjel, hogy őrsön álltak ez urak,
Marcellus és Bernard, mélységes éjfél
Halotti csendjén, ez történt velök.
Tetőtül talpig ércbe öltözött
Alak, hasonló idvezült atyádhoz,
Termett eléjök, s méltóságosan,
Lassan tovább ment; háromszor haladt el
Ijedve káprázó szemeik előtt,
Csak mint pálcája hossza; míg ezek,
Kocsonyává fagyva szinte félsz miatt,
Némán álltak, nem merve szólni hozzá.
Rémes titokban ezt közlik velem,
Én harmad éjjel őrt állok velök;
S ahogy leírták, pontban, az időt,
A tárgy alakját, minden szó igaz lesz,
A tűnemény jő. Ismerém atyádat
A két kezem nem egyformább.
Horatio
Two nights together had these gentlemen,
Marcellus and Bernardo, on their watch,
In the dead vast and middle of the night,
Been thus encounter'd. A figure like your father,
Armed at point exactly, cap-a-pe,
Appears before them, and with solemn march
Goes slow and stately by them: thrice he walk'd
By their oppress'd and fear-surprised eyes,
Within his truncheon's length; whilst they, distilled
Almost to jelly with the act of fear,
Stand dumb and speak not to him. This to me
In dreadful secrecy impart they did;
And I with them the third night kept the watch;
Where, as they had deliver'd, both in time,
Form of the thing, each word made true and good,
The apparition comes: I knew your father;
These hands are not more like.
HAMLET
De hol
Esett ez?
Hamlet
But where was this?
MARCELLUS
A teren, hol őrködénk.
Marcellus
My lord, upon the platform where we watch'd.
HAMLET
Hozzá se szóltatok?
Hamlet
Did you not speak to it?
HORATIO
Szólottam én,
De nem felelt; egy ízbe' mintha már
Fejét emelte s úgy tett volna, mint
Ki szólni készül: ám az éjkakas
Harsányt kiálta, s ennek hallatára
Csak elhanyatlott és nagy-hirtelen
Eltűnt szemünk elől.
Horatio
My lord, I did;
But answer made it none: yet once methought
It lifted up its head and did address
Itself to motion, like as it would speak;
But even then the morning cock crew loud,
And at the sound it shrunk in haste away,
And vanish'd from our sight.
HAMLET
Megfoghatatlan.
Hamlet
'Tis very strange.
HORATIO
De mint hogy élek, oly való, uram;
S veled közölni tisztünknek hivők.
Horatio
As I do live, my honour'd lord, 'tis true;
And we did think it writ down in our duty
To let you know of it.
HAMLET
Igazán, urak, nagy szög fejemben ez.
Őrködtök-é ma?
Hamlet
Indeed, indeed, sirs, but this troubles me.
Hold you the watch to-night?
MIND
Őrködünk, uram.
Marcellus and Bernardo
We do, my lord.
HAMLET
Páncélosan volt?
Hamlet
Arm'd, say you?
MIND
Úgy, uram.
Marcellus and Bernardo
Arm'd, my lord.
HAMLET
Tetőtül
Talpig?
Hamlet
From top to toe?
MIND
Fejtől bokáig úgy, uram.
Marcellus and Bernardo
My lord, from head to foot.
HAMLET
Akkor nem is láttátok arcát?
Hamlet
Then saw you not his face?
HORATIO
Tisztán, uram! rostélya nyitva volt.
Horatio
O, yes, my lord; he wore his beaver up.
HAMLET
No! és mogorva volt?
Hamlet
What, look'd he frowningly?
HORATIO
Ábrázatán
Inkább bú, mint harag.
Horatio
A countenance more in sorrow than in anger.
HAMLET
Halvány? piros?
Hamlet
Pale or red?
HORATIO
Fölötte halvány.
Horatio
Nay, very pale.
HAMLET
És szemét reátok
Szegezte?
Hamlet
And fix'd his eyes upon you?
HORATIO
Mindig.
Horatio
Most constantly.
HAMLET
Hogy nem voltam ott!
Hamlet
I would I had been there.
HORATIO
Szörnyen leverte voln' fenségedet.
Horatio
It would have much amazed you.
HAMLET
Lehet, lehet. Soká időzött?
Hamlet
Very like, very like. Stay'd it long?
HORATIO
Míg halkan százig olvas valaki.
Horatio
While one with moderate haste might tell a hundred.
MARCELLUS és BERNARDO
Tovább, tovább.
Marcellus and Bernardo
Longer, longer.
HORATIO
Az én láttomra, nem.
Horatio
Not when I saw't.
HAMLET
Szakálla szürkés, nemde?
Hamlet
His beard was grizzled–no?
HORATIO
Aminőnek
Éltébe' láttam: oly ezüst-deres
Horatio
It was, as I have seen it in his life,
A sable silver'd.
HAMLET
Ma éjjel én is őrt állok: talán
Eljő megint.
Hamlet
I will watch to-night;
Perchance 'twill walk again.
HORATIO
El, én kezeskedem.
Horatio
I warrant it will.
HAMLET
Ha hős atyám alakját vészi föl,
Megszólítom, ha mindjárt a pokol
Tátong reám s parancsol hallgatást.
Kérlek, ha eddig e látvány titok,
Tartsátok azt tovább is rejtve még;
S akármi olyas történjék ez éjjel,
Vegyétek észre bár, de nyelvre ne.
Jóságtok díja meglesz. Járjatok
Békével. Úgy éjfél előtt, az őrsön
Találkozunk.
Hamlet
If it assume my noble father's person,
I'll speak to it, though hell itself should gape
And bid me hold my peace. I pray you all,
If you have hitherto conceal'd this sight,
Let it be tenable in your silence still;
And whatsoever else shall hap to-night,
Give it an understanding, but no tongue
I will requite your loves. So, fare you well
Upon the platform, 'twixt eleven and twelve,
I'll visit you.
MIND
Tisztünk fönségedé.
All
Our duty to your honour.
HAMLET
Barátságtok, s viszont. Most áldjon Isten.
Horatio, Marcellus és Bernardo el.
Atyám árnyéka fegyverben! Gonosz,
Rút cselt gyanítok: bár éj volna már!
Csitt, lélek, addig. Rút csiny nem marad,
Borítsa bár egész föld, föld alatt.
El.
Hamlet
Your loves, as mine to you: farewell.
Exeunt all but HAMLET
My father's spirit in arms! all is not well;
I doubt some foul play: would the night were come!
Till then sit still, my soul: foul deeds will rise,
Though all the earth o'erwhelm them, to men's eyes.
Exit
Első felvonás, 1. szín Hamlet (Első felvonás, 2. szín) Első felvonás, 3. szín