Hamlet/Első felvonás, 1. szín

← Személyek

Hamlet
szerző: William Shakespeare
(Első felvonás, 1. szín)

Első felvonás, 2. szín →

Szín: Helsingőr

Helsingőr. Emelt tér a kastély előtt. Francisco őrt áll. Bernardo jő szembe.	Elsinore. A platform before the castle. FRANCISCO at his post. Enter to him BERNARDO
BERNARDO Ki az?	Bernardo Who's there?
FRANCISCO Nem úgy: te állj s felelj: ki vagy?	Francisco Nay, answer me: stand, and unfold yourself.
BERNARDO Sokáig éljen a király!	Bernardo Long live the king!
FRANCISCO Bernardo?	Francisco Bernardo?
BERNARDO Az vagyok.	Bernardo He.
FRANCISCO Órádra pontosan jössz.	Francisco You come most carefully upon your hour.
BERNARDO Most veré Az éjfelet: menj, Francisco, fekünni.	Bernardo 'Tis now struck twelve; get thee to bed, Francisco.
FRANCISCO Köszönöm, hogy felváltasz. Kemény hideg van, S nem jól vagyok.	Francisco For this relief much thanks: 'tis bitter cold, And I am sick at heart.
BERNARDO Nyugodtan őrködél?	Bernardo Have you had quiet guard?
FRANCISCO Egér se moccant.	Francisco Not a mouse stirring.
BERNARDO No, jó éjszakát. Ha Marcellust, Horatiót találod, Őrtársimat: mondd, hogy siessenek. Horatio és Marcellus jőnek.	Bernardo Well, good night. If you do meet Horatio and Marcellus, The rivals of my watch, bid them make haste.
FRANCISCO Úgy tetszik, hallom is már. – Állj! Ki az?	Francisco I think I hear them. Stand, ho! Who's there? Enter HORATIO and MARCELLUS
HORATIO Honnak baráti.	Horatio Friends to this ground.
MARCELLUS S dán alattvalók.	Marcellus And liegemen to the Dane.
FRANCISCO Jó éjszakát.	Francisco Give you good night.
MARCELLUS Isten veled, becsületes vitéz Ki válta fel?	Marcellus O, farewell, honest soldier Who hath relieved you?
FRANCISCO Bernardo van helyettem. Jó éjt. Francisco el.	Francisco Bernardo has my place. Give you good night. Exit
MARCELLUS Hahó! Bernardo!	Marcellus Holla! Bernardo!
BERNARDO Nos? Ki az? Horatio, nemde?	Bernardo Say, What, is Horatio there?
HORATIO Teste, lelke az.	Horatio A piece of him.
BERNARDO Hozott Isten, Horatio; téged is, Jó Marcellus.	Bernardo Welcome, Horatio: welcome, good Marcellus.
HORATIO No, hát ma-éjjel is járt az izé?	Marcellus What, has this thing appear'd again to-night?
BERNARDO Semmit se láttam.	Bernardo I have seen nothing.
MARCELLUS Horatio azt mondja, képzelődünk, És nem fog rajta hit, ez általunk Két ízbe látott rémlátvány felől Én hát magammal hívtam őt, virassza Velünk ez éjnek perceit; S ha jő megint a tünemény, legyen Szemünk tanúja, és szólítsa meg.	Marcellus Horatio says 'tis but our fantasy, And will not let belief take hold of him Touching this dreaded sight, twice seen of us Therefore I have entreated him along With us to watch the minutes of this night; That if again this apparition come, He may approve our eyes and speak to it.
HORATIO Aj, aj! sosem jő.	Horatio Tush, tush, 'twill not appear.
BERNARDO Ülj le hát elébb; Hadd ostromoljuk ismét a füled, Mely e csodának úgy el van falazva, Amit mi kétszer láttunk.	Bernardo Sit down awhile; And let us once again assail your ears, That are so fortified against our story What we have two nights seen.
HORATIO Jó, leűlök. Bernardo mondja el, miképp esett.	Horatio Well, sit we down, And let us hear Bernardo speak of this.
BERNARDO Mult éjszaka, Midőn ama csillag, mely a saroktól Nyugotra ég, a mennynek épp azon Részén világolt, Marcellus meg én, Az óra egyet ütvén –	Bernardo Last night of all, When yond same star that's westward from the pole Had made his course to illume that part of heaven Where now it burns, Marcellus and myself, The bell then beating one,– Enter Ghost
MARCELLUS Csitt! szó se több: ahol jő már megint! Szellem jő.	Marcellus Peace, break thee off; look, where it comes again!
BERNARDO Alakra épen a megholt király.	Bernardo In the same figure, like the king that's dead.
MARCELLUS Te tudsz latinul: szólítsd meg Horatio.	Marcellus Thou art a scholar; speak to it, Horatio.
BERNARDO Nem a király? Nézd csak, Horatio.	Bernardo Looks it not like the king? mark it, Horatio.
HORATIO Egy ízig: átver félelem, csodálat.	Horatio Most like: it harrows me with fear and wonder.
BERNARDO Szót várna.	Bernardo It would be spoke to.
MARCELLUS Tégy kérdést, Horatio.	Marcellus Question it, Horatio.
HORATIO Mi vagy te, mely az éjfelet bitorlod, Együtt ama szép, harcias idommal; Amelyben egykor elhunyt Dánia Fölsége járt? Az égre kényszerítlek Szólj!	Horatio What art thou that usurp'st this time of night, Together with that fair and warlike form In which the majesty of buried Denmark Did sometimes march? by heaven I charge thee, speak!
MARCELLUS Lám, neheztel.	Marcellus It is offended.
BERNARDO És halad tovább. Szellem el.	Bernardo See, it stalks away!
	Horatio Stay! speak, speak! I charge thee, speak! Exit Ghost
MARCELLUS Elment, felelni kedve nincs.	Marcellus 'Tis gone, and will not answer.
BERNARDO No hát? Horatio! sápadsz, remegsz. Nem több-e hát, mint puszta képzelet? Mit vélsz felőle?	Bernardo How now, Horatio! you tremble and look pale Is not this something more than fantasy? What think you on't?
HORATIO Az Isten látja, nem hinném soha Érzéki és hű vallomása nélkül Saját szememnek.	Horatio Before my God, I might not this believe Without the sensible and true avouch Of mine own eyes.
MARCELLUS Ugyebár hasonlít?	Marcellus Is it not like the king?
HORATIO Mint te, magadhoz. Még harcmez is e volt királyomon, Midőn a büszke norvégit legyőzte; S bosszús vitában ily zord képe volt, Midőn a szánas lengyelt a jegen Megverte. Különös.	Horatio As thou art to thyself Such was the very armour he had on When he the ambitious Norway combated; So frown'd he once, when, in an angry parle, He smote the sledded Polacks on the ice. 'Tis strange.
MARCELLUS Két ízbe már, s pont e halotti órán, Járt őrhelyünk előtt ily harcilag.	Marcellus Thus twice before, and jump at this dead hour, With martial stalk hath he gone by our watch.
HORATIO Mi részben árt sajátlag, nem tudom; De általános véleményem az, Hogy ez honunkra nagy csapást jelent.	Horatio In what particular thought to work I know not; But in the gross and scope of my opinion, This bodes some strange eruption to our state.
MARCELLUS Üljünk le; s aki tudja, mondja meg, Mért e szoros, e pontos őrvigyázat, Gyötörni éjjel az alattvalót? Mért öntik e réz álgyukat naponta, S veszik külföldön a sok harci szert; Mért a hajóácsok nagy fogdosása, Kiknél vasárnap, köznap egyre mén? Mi készül, hogy ez izzadó sietség Munkába fog mind éjet, mind napot? Ki fejti ezt meg?	Marcellus Good now, sit down, and tell me, he that knows, Why this same strict and most observant watch So nightly toils the subject of the land, And why such daily cast of brazen cannon, And foreign mart for implements of war; Why such impress of shipwrights, whose sore task Does not divide the Sunday from the week; What might be toward, that this sweaty haste Doth make the night joint-labourer with the day Who is't that can inform me?
HORATIO Én megmondhatom; Legalább ez a hír. Az elhúnyt királyt, Kinek képmása feltűnt az elébb, Tudjátok, a norvégi Fortinbras, Izgatva büszke verseny viszketegtől, Párbajra készté: ám hős Hamletünk (Mert így becsülte az ösmert világrész) Megölte Fortinbrast; pecsétes alku, Törvény- s lovagszokással szentesült, Levén közöttük, mely szerint amaz Éltével együtt minden birtokát, Mely pör alatt volt, a győzőre hagyja; S mellyel fölérőt szintén lekötött A mi királyunk. Most, ha győz vala Fortinbras, ő örökli e vagyont; És így viszontag az övé, csere- Kötésök egy kitűzött pontja által, Hamletre szállt. No most, az ifjú Fortinbras, Tapasztalatlan harcvággyal tele, Norvégia szélein, itt és amott, Egy csőcselék, elszánt hadat toborza, Mely, puszta étiért, kész nyaktörő Nagy vállalatra; és ez nem kisebb (Hisz kormányunk előtt már nem titok), Mint visszavenni tőlünk fegyver által Az apja elvesztette földeket. Ez inditója mind e készületnek, Úgy sejtem én, ez őrségünk oka, S az országos hű-hónak kútfeje.	Horatio That can I; At least, the whisper goes so. Our last king, Whose image even but now appear'd to us, Was, as you know, by Fortinbras of Norway, Thereto prick'd on by a most emulate pride, Dared to the combat; in which our valiant Hamlet– For so this side of our known world esteem'd him– Did slay this Fortinbras; who by a seal'd compact, Well ratified by law and heraldry, Did forfeit, with his life, all those his lands Which he stood seized of, to the conqueror Against the which, a moiety competent Was gaged by our king; which had return'd To the inheritance of Fortinbras, Had he been vanquisher; as, by the same covenant, And carriage of the article design'd, His fell to Hamlet. Now, sir, young Fortinbras, Of unimproved mettle hot and full, Hath in the skirts of Norway here and there Shark'd up a list of lawless resolutes, For food and diet, to some enterprise That hath a stomach in't; which is no other– As it doth well appear unto our state– But to recover of us, by strong hand And terms compulsatory, those foresaid lands So by his father lost: and this, I take it, Is the main motive of our preparations, The source of this our watch and the chief head Of this post-haste and romage in the land.
BERNARDO Nem más, csupán ez, én is úgy hiszem S jól összevág, hogy e csodás alak Fegyverbe' jár itt; oly hasonlatos Ama királyhoz, akiért e harc.	Bernardo I think it be no other but e'en so Well may it sort that this portentous figure Comes armed through our watch; so like the king That was and is the question of these wars.
HORATIO Egy porszem ő, az ész szemét zavarni. Így Róma fönt-virágzó napjain, A leghatalmasb Julius bukása Előtt kevéssel, gazdátlan maradt Sok sír, s belőle a leples halott Makogva, nyíva járt mind útcaszerte; Tűzfarku csillag, vérharmat, homály A napban; és a nyirkos égitest, Mely Neptun országán uralkodik, Kórrá fogyott, majd mint a végnapon. S ím, zord jövők hasonló gyászjelét, Mintegy a balsors száguldó futárit, S előbeszédét ránk törő gonosznak Tüntet föl együtt a menny s föld; hazánk Éghajlatán és honosink előtt. Szellem visszajő. De halkan! ím! ehol jő már megint! Útját szelem, ha megront is. Megállj, Káprázat! – Ha van beszélni hangod, vagy szavad Felelj! Ha képes ember tenni jót veled, Mi néked enyhes, nékem üdvhozó Felelj! Ha tán belátsz honod sorsába, mely Előre tudva elkerűlhető Ó, hát felelj! S ha életedben zsarlott kincseket Raktál halomra mélyen föld alatt, Miér' ti holtak visszajárni szoktok Kakasszó.	Horatio A mote it is to trouble the mind's eye. In the most high and palmy state of Rome, A little ere the mightiest Julius fell, The graves stood tenantless and the sheeted dead Did squeak and gibber in the Roman streets As stars with trains of fire and dews of blood, Disasters in the sun; and the moist star Upon whose influence Neptune's empire stands Was sick almost to doomsday with eclipse And even the like precurse of fierce events, As harbingers preceding still the fates And prologue to the omen coming on, Have heaven and earth together demonstrated Unto our climatures and countrymen.– But soft, behold! lo, where it comes again! Re-enter Ghost I'll cross it, though it blast me. Stay, illusion! If thou hast any sound, or use of voice, Speak to me If there be any good thing to be done, That may to thee do ease and grace to me, Speak to me: Cock crows If thou art privy to thy country's fate, Which, happily, foreknowing may avoid, O, speak! Or if thou hast uphoarded in thy life Extorted treasure in the womb of earth, For which, they say, you spirits oft walk in death, Speak of it: stay, and speak! Stop it, Marcellus.
MARCELLUS Ne üssek hozzá a lándzsámmal?	Marcellus Shall I strike at it with my partisan?
HORATIO Üss, Ha nem akar megállni.	Horatio Do, if it will not stand.
BERNARDO Itt van!	Bernardo 'Tis here!
HORATIO Itt van! Szellem el.	Horatio 'Tis here!
MARCELLUS Elment! Megbántjuk, amily fönséges, midőn Erőszak látszatával fenyegetjük; Mert sérthetetlen, mint a levegő, S hiú ütésink vásott gúny neki.	Marcellus 'Tis gone! Exit Ghost We do it wrong, being so majestical, To offer it the show of violence; For it is, as the air, invulnerable, And our vain blows malicious mockery.
BERNARDO Szólt volna már, hogy a kakas kiálta.	Bernardo It was about to speak, when the cock crew.
HORATIO S hogy felriadt! mint bűn sujtotta lény A rettentő hivásra. Úgy beszélik, Hogy a kakas, a reggel harsonája, Metsző, hegyes torkával fölveri A napnak istenét; s az ő jelére, Ha tűz-, ha vízben, földön vagy egen Csatangol a bolygó lélek, siet Mesgyéi közzé; s hogy van benn' igaz, Arról ez a jelen tárgy is bizonyság.	Horatio And then it started like a guilty thing Upon a fearful summons. I have heard, The cock, that is the trumpet to the morn, Doth with his lofty and shrill-sounding throat Awake the god of day; and, at his warning, Whether in sea or fire, in earth or air, The extravagant and erring spirit hies To his confine: and of the truth herein This present object made probation.
MARCELLUS Aztán csak elmúlt a kakas szavára. Mondják, valahányszor az idő közelg, Melyben Urunk születését innepeljük; Egész éjjel zeng e hajnal-madár; S hogy akkor egy se mér mozdulni szellem; Az éj ártalmatlan; planéta nem ver, Tündér nem ígéz, nem bűvöl boszorkány, Oly üdvös, oly szentelt azon idő.	Marcellus It faded on the crowing of the cock. Some say that ever 'gainst that season comes Wherein our Saviour's birth is celebrated, The bird of dawning singeth all night long And then, they say, no spirit dares stir abroad; The nights are wholesome; then no planets strike, No fairy takes, nor witch hath power to charm, So hallow'd and so gracious is the time.
HORATIO Hallottam én is, hiszek is belőle. De ím, a reggel, öltve bíborát, Ott járdal a domb harmatján, keletre Menjünk, letelt az őr; s azt mondom én, Tudassuk mindez éji látomást Az ifjú Hamlettel; mert, a fejem rá! Hogy e nekünk oly néma szellem ő- Hozzá beszélni fog. Rálesztek, úgye, Hogy értesítsük, mint a szeretet Kivánja, s illik hű tisztünk szerint?	Horatio So have I heard and do in part believe it. But, look, the morn, in russet mantle clad, Walks o'er the dew of yon high eastward hill Break we our watch up; and by my advice, Let us impart what we have seen to-night Unto young Hamlet; for, upon my life, This spirit, dumb to us, will speak to him. Do you consent we shall acquaint him with it, As needful in our loves, fitting our duty?
MARCELLUS Rá, rá; közöljük; én tudom, ma reggel Legalkalmasban hol találni őt. Elmennek.	Marcellus Let's do't, I pray; and I this morning know Where we shall find him most conveniently. Exeunt

←Személyek

Hamlet (Első felvonás, 1. szín)

Első felvonás, 2. szín→