Fel-Csik nagy bánatja

← Kis kertemben egy kis fa van

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Fel-Csik nagy bánatja

Az ördög, és három tót fiu →

Fel­-Csik nagy bánatja,
Madéfalva kára,
Sivkovics járása,
Bukov álnoksága, ―
Lőn szegény fejünknek
Siculicidium.

Az Oltnak árjai,
Sírnak vérhabjai;
Mert gátot vetettek
Folyásán holt testek,
S lőn szegény fejünknek
Siculicidium.

Már dicső eleink,
Átilla véreink,
Voltak nagy harczfiak,
És szabadságuak;
S most lőn a fejünkre
Siculicidium.

Nyil, s kard volt fegyverünk,
S ha jött ellenségünk;
És hányszor nem győztünk,
Ha harczba repűltünk!
S most szegény fejünknek
Siculicidium.

Mü saját földünkön,
Úszunk a vérünkön;
S te vég, szabad határ,
Sokszor, oh! sokszor már,
Lől szegény fejünknek
Siculicidium.

Néma az éjszaka,
S Madéfalva zárva;
Benne a székelyek
Körülkeríttetnek;
S lőn szegény fejünkön
Siculicidium.

Tűz emészt, s ágyu dörg,
Sok vitéz halált hörg;
Anyja csöcsömőjét,
S öleli kedvesét.
S lőn szegény fejünkön
Siculicidium.

Hasad a szép hajnal,
Vérbársony aranynyal;
S zúg a nagy Hargita^[1]
Szüntelen sok jajjal;
Igy vérzé fejünköt
Siculicidium.

Az Olt vértől torlik,
S szivünk jaj! nyilallik;
Szomorú énekünk,
S elfojt lehelletünk;
Igy vérzé fejünket
SICULICIDIUM.

1. Hargita, a székely földön igen nagy hegy, s épen e hegy alatt fekszik Madéfalva, és mellette az Olt vize foly.