Az ördög, és három tót fiu
Hol volt, hol nem volt, volt Tótországon egy ember, kinek három fia volt. No fiaim, szólt egy nap hozzájok, menjetek országot, világot látni. Van egy ország, hol a sármány is borban fürdik, hol még az udvarsövény is kolbászból van fonva, hanem ha boldogulni akartok, mindenek előtt nyelvét tanúljátok meg az országnak. A három fiu örömmel hallgatta a csodás ország leirását, s készek voltak azonnal útra kelni. Az apjok elkiséri őket föl egy nagy hegytetőre, mellyre fölmenni három napig tartott, s midőn fölértek, a boldog ország határin voltak. — Itt az apa egy egy üres tarisznyát akasztott gyermekei nyakába, s a legöregebbnek egy irányt mutatva, fenhangon szólt: „Ah! vigyis Magyarország”? s ezzel, mintha a boldogság kulcsát kezökbe adta volna, elbucsuzott tőlök. A három fiu most ment, mendegélt Magyarország felé, s első kivánságuk volt apjok meghagyása szerint magyarul tanúlni. Alig érnek a határba, találnak egy embert, ki megszólitja őket: hova mennek? Ők felelének: magyarúl tanúlni. Ne menjetek tovább, fiaim, szólt az ember, nálam három nap a tanulási esztendő s czélotokat érhetitek. A három fiu beszegődött, s harmad napra az egyik szerencsésen betanúlá e szót: „mi hárman”; a másik: „egy sajtért”; a harmadik: „az az igazság.” A három tót fiu megörült, s nem akart tovább tanúlni, s útnak indultak. Mentek, mendegéltek egy erdőn, midőn az út mellett egy meggyilkolt emberre bukkantak. Nézik, s bámulva látják, hogy a meggyilkolt imént ott hagyott gazdájok volt. Mig ott sopánkodnak fölötte, ott terem a csendbiztos, s kérdőre veszi azonnal, ki gyilkolá meg az embert? Az egyik nem tudván egyebet, megszólalt: mi hárman. Miért? kérdé amaz ismét: egy sajtért, felelt a második. Ha igy van, dörge a csöndbiztos, kötözzétek meg őket; mire rá mondá a harmadik: az az igazság. A fiúkat elhurczolák addig is, mig a holtért jöhetnek. Ez azonban midőn elhaladtak, fölugrott, megrázkodván, visszanyeré tulajdonképi alakját, s egy füles, farkas, füstös ördög lön, s utánok kaczagott a fiúknak, hogy ostobaságukkal illy kelepczébe vihette.