Dr. Földi síralma felett
szerző: Csokonai Vitéz Mihály
Megkönnyezetlen kell hamuhodni hát
Ákászod alján, Földi! tenéked is?
Oh néked is, kit dűlt hazádért
Sustorogó tüzed onta egybe!
Természet édes gyermeke! s a világ
Tág templomának béavatott fia!
Hát a mikor törvényit írod
S pitvarait kinyitod minékünk,
Akkor szorít é jussa alá korán? —
Korán! az élet leggyönyörübb korán! —
Óh tán irígy ő! s azt akarja,
Hogy bekötött szem alatt imádjuk?
Hát már Apolló, a ki fejed körűl
Kettős borostyánt vont vala, kedvesem,
Hát már Apolló a halálnak
Bűne között hidegen danolgat? —
Nem is danolgat! — Lantjai, füvei
Pindus vidékén dísztelen állanak:
Bús a poéta- s orvos-isten,
Jaj, Erató s Hygiene sorvad.
És én, ki hozzád, oly lekötött valék,
Én a barátod légyek e szótalan?
Ah! megmeredjen szívem inkább,
És veled egy por alatt fedezzen.
E boldog ákász: mintsem egész hazám
Közös telében én se legyek meleg.
Felvészem a lantot, s gyepedző
Sírod előtt keseregve űlök.
Te tiszta polgár, víg, egyenes barát,
Mély tudományú, tiszta eszű valál;
Hempelyge roppant lélek apró
Tested erébe', nemes barátom!
Mégis becsetlen puszta bogács fedi
Hadház homokján szent tetemid helyét,
Még sincs, ki lantján a Dunához
Így keseregne: Kimúla Földi !
Nincsen! — De nyúgodj e ligetek megett,
Nyugodj dicső test: énvelem is csak így
Bánik hazám, bár drága vérem
Érte foly, érte fogy, érte hűl meg.
Lesz még az a kor, melybe' felettem is
Egy hív magyarnak lantja zokogni fog,
S ezt mondja népünk : Óh miért nem
Éltek ez emberi századunkban?!