Dr. Főldi sírhalma felett

A Wikiforrásból
Dr. Főldi sírhalma felett
szerző: Csokonai Vitéz Mihály
1801 Dr. Földi síralma felett változata

Megkönnyezetlen kell hamuhodni hát
Ákászod alján, Főldi! tenéked is?
     Óh, néked is, kit dűlt hazádért
          Sustorogó tüzed onta egybe!

Természet édes gyermeke! s a világ
Tág templomának béavatott fia!
     Hát amikor törvényit írod
          S pitvarait kinyitod minékünk,

Akkor szorít-é jussa alá korán?
Korán! az élet leggyönyörűbb korán!
     Óh, tán irígy ő! s azt akarja,
          Hogy bekötött szem alatt imádjuk?

Hát már Apolló, aki fejed körűl
Kettős borostyánt vont vala, kedvesem,
     Hát már Apolló a halálnak
          Bűne között hidegen danolgat? -

Nem is danolgat! Lantjai, fűvei
Pindus vidékén dísztelen állanak:
     Bús a poéta- s orvos-isten,
          Jaj, Erató s Hygiene sorvad.

És én, ki hozzád oly lekötött valék,
Én, a barátod, légyek-e szótalan?
     Ah! megmeredjen szívem inkább,
          És veled egy por alatt fedezzen

E boldog ákász: mintsem egész hazám
Közös telében én se legyek meleg.
     Felvészem a lantot s gyepedző
          Sírod előtt keseregve űlök.

Te tiszta polgár, víg, egyenes barát,
Mély túdományú, tiszta eszű valál;
     Hempelyge roppant lélek apró
          Tested erébe, nemes barátom!

Mégis becsetlen puszta bogács fedi
Hadház homokján szent tetemid helyét,
     Még sincs, ki lantján a Dunához
          Így keseregne: Kimúla Főldi!

Nincsen! De nyúgodj e ligetek megett,
Nyúgodj, dicső test: énvelem is csak így
     Bánik hazám, bár drága vérem
          Érte foly, érte fogy, érte hűl meg.

Lesz még az a kor, melybe felettem is
Egy hív magyarnak lantja zokogni fog.
     S ezt mondja népünk: Óh, miért nem
          Éltek ez emberi századunkban?!