Cyrano de Bergerac/Negyedik felvonás

←  Harmadik felvonás

Cyrano de Bergerac szerző: Edmond Rostand

Ötödik felvonás  →

Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil

Negyedik felvonás

A gascogne-i kadétok

Az az őr-pont, ahol Arras ostrománál a Carbon de Castel-Jaloux százada táboroz. A színpad egész hátulját lejtős halom foglalja el. Azon túl sík szemhatár-sáncokkal, ostromszekerekkel borított rónaság. – Nagyon messze Arras falai láthatók.

A háztetők sziluettjei élesen válnak el a nyílt égboltozattól. – Sátrak; szerte heverő fegyverek; dobok stb. – Virrad. – Sárgáspiros fény keleten. – Kimért távolságokban őrszemek, lobogó tábortűz itt is, ott is. – A kadétok köpenyeikbe burkolózva alusznak. Carbon és Le Bret virrasztanak az alvó legények közt. Mind a kettő nagyon sápadt és sovány. – Christian a többiek sorában, szintén köpenyébe burkolózva, a színpad elején szendereg. – Arcát a ráeső tűzfény megvilágítja. – Mély csönd.

Első jelenet

Christian, Carbon de Castel-Jaloux, Le Bret, kadétok, később Cyrano

LE BRET

Borzasztó!

CARBON

Semmink!

LE BRET

Fékomadta!

CARBON

(int neki, hogy halkabban beszéljen)

Csitt!

(A kadétokhoz)

Aludjatok!

(Le Bret-hez)

Ne verd fel őket itt

Hangos szitokkal, mert a csöndes álom

Táplálja őket.

LE BRET

Vékonynak találom

Az álom-kosztot ily szörnyű imetten!

Ó, ez az éhség!

(Távolban puskalövések)

CARBON

Ébred, összeretten

Minden fiacskám!... Beste puffogás!...

(A kadétokhoz, akik fölemelik a fejüket)

Aludjatok!

(Megint lenyugosznak. Új lövések, most már közelebbről)

ELSŐ KADÉT

(izgatottan)

Ah, még egy! S újra más!

CARBON

Nincs baj, Cyrano jön csak vissza!

ŐRSZEM

(kívül)

Állj!

Ki vagy?

CYRANO HANGJA

Cyrano! Ej, ne prézsmitálj!

ŐRSZEM

(aki a lejtőn áll)

Ki vagy, mordézom!

CYRANO

(megjelent a lejtő gerincén)

Bergerac, füles!

(Lemegy a dombról. Le Bret nyugtalanul siet eléje)

LE BRET

Nagy ég!

CYRANO

(int neki, hogy senkit föl ne költsön)

Csitt!

LE BRET

Seb?

CYRANO

Nem volt és sose lesz,

Amíg ezek céloznak rám!

LE BRET

Nem... ez

Hallatlan! Egy silány levél miatt.

Minden hajnalban hetek óta...

CYRANO

(Christian előtt elhaladva)

Hadd!

Ígértem, hogy fog írni!

(Nézi Christiant)

Szendereg.

Halvány!... de most is csinos a gyerek!

Ha Roxan tudná, hogy koplal szegény!

LE BRET

Feküdj le!

CYRANO

Dörmögsz? Hadd el, kérlek! Én

Ott röpdösök – gyerekség a dolog

Ahol az őrök részeg spanyolok!

LE BRET

Hozhatnál egy kis elemózsiát!

CYRANO

Csak könnyű testtel surranhatok át.

De még ma este, hogyha nem csalódom,

Vagy meghalunk, vagy fejedelmi módon

Ebédelünk!

LE BRET

Mit láttál, szólj?

CYRANO

Elég!

Majd megtudod... Szemem nem látja még

Világosan.

CARBON

Szégyen-gyalázat az,

Hogy ostromlók koplalnak!

LE BRET

Szent igaz,

Hogy furcsa helyzet. Furcsa és komoly!

Lövetjük Arrast, vívjuk emberűl,

De a spanyol hátunk mögé kerűl,

És most az infáns minket ostromol!

CYRANO

Remélem hát, hogy valaki akad,

Aki viszont az infánst ostromolja!

LE BRET

Ne tréfálj!

CYRANO

Ó, ó!

LE BRET

Vigyen el a gólya...

Nem sajnálnád kitörni a nyakad,

Hogy egy írást... Ördög kacag veled!...

(Látva, hogy Cyrano indul egy sátor felé)

Hová mész?

CYRANO

Írok egy új levelet!

(Szétlibbenti a függönyt és bemegy a sátorba)

Második jelenet

Előbbiek, Cyrano nélkül

(Valamivel világosabb lett. – Rózsás hajnali fény. – Arras városa álomba merülve a láthatáron. – Ágyúlövés dörren és rá azonnal dobpergés, bal felől, nagyon messze. Más dobok válaszolnak, valamivel közelebbről. A dobszó távolodik, újra közelebb jön és átdörög a tábor egész vonalán. Csörömpölő, zajos ébredés. Tisztek vezénylőszava hallik a távolban)

CARBON

(sóhajt)

Tápláló alvás, véget érsz!

(A kadétok mozgolódnak és kibontakoznak hosszú köpenyeikből)

Tudom,

Az első szó mi lesz vonagló szájukon!

ELSŐ KADÉT

(félig fölemelkedve)

Éhes vagyok!

MÁSODIK KADÉT

Kidőlök!

KADÉTOK

Ó, szörnyű!

CARBON

Keljetek föl!

HARMADIK KADÉT

Már nem bír el a lábam.

NEGYEDIK KADÉT

A kard kihull kezemből!

ELSŐ KADÉT

(sisakját tükörül használva)

Fehér nyelvemmel már csak a levegőt nyelem!

MÁSODIK KADÉT

Ah, egy darabka sajtért bárói címerem!

HARMADIK KADÉT

Gaz éhség, koplalással sokáig már ne illess

Vagy elvonulok rögtön sátramba - mint Achilles!

MÁSODIK KADÉT

Éhen halunk!

CARBON

(odalép ahhoz a sátorhoz, ahol Cyrano bement: félig hangosan)

Cyrano!

KADÉTOK

Hol egy falat kenyér?

CARBON

(a sátor előtt, félig hangosan)

Segíts! Vidám szavadtól jókedvük visszatér!

MÁSODIK KADÉT

(odarohan az elsőhöz, aki valamit rágicsál)

Mit majszolsz?

ELSŐ KADÉT

Egy kevés szöszt, amit sisakba tett

Hájjal habarnak össze, hogy kenjen kereket!

Hja, itt Arras vidékén nincs vadpecsenye sok!

ÖTÖDIK KADÉT

(belépve)

Vadásztam!

HATODIK KADÉT

(szintúgy)

Én halásztam!

KADÉTOK

(talpra szökkenve megrohanják a belépő kadétokat)

Hahó, mit hoztatok? –

Fácánt? – Hatalmas potykát? – No, hol a jó falat?

ÖTÖDIK KADÉT

Én egy verébkét hoztam.

HATODIK KADÉT

Én egy cigányhalat!

KADÉTOK

(kétségbeesve)

Tovább nem álljuk! – Menjünk! Az éhség kínja mar!

CARBON

Cyrano, hej, segítség! Cyrano, jöjj hamar!

(A színpadon világos nappal van már)

Harmadik jelenet

Előbbiek, Cyrano

CYRANO

(nyugodtan kilép a sátrából, toll a füle mögött, könyv a kezében)

Mi az?

(Csönd. Az első kadéthoz)

Hová? Gyatrán jársz, annyi szent!

ELSŐ KADÉT

Valami, pajtás, a lábamba ment!

CYRANO

Ugyan mi?

ELSŐ KADÉT

Hát – a gyomrom!

CYRANO

Ej, szót se érdemel,

Így jártam én is!

ELSŐ KADÉT

És nem ver le?

CYRANO

Fölemel!

MÁSODIK KADÉT

Kiszáradt kút a torkom!

CYRANO

Jó! Több vér megy bele!

MÁSODIK KADÉT

Szörnyen korog a gyomrom!

CYRANO

Majd dobolunk vele!

HARMADIK KADÉT

Zúg a fülem rettentőn, mint a golyó szele!

CYRANO

Üres a gyomrod s mégis füleddel van tele?

HARMADIK KADÉT

Adj ennem! Egy kis bélest!

CYRANO

(leveszi a kadét fejéről a sisakot és a kezébe nyomja)

Csak bélést, soha mást!

NEGYEDIK KADÉT

Ah, mit lehetne falnom?!

CYRANO

(a kezében tartott könyvet odahajítja neki)

Ne, fald az „Ilias”-t!

MÁSODIK KADÉT

A bíboros Párisban most zabál!

CYRANO

Tán jönne hozzád egy-két teli tál?

MÁSODIK KADÉT

Miért ne? És bor! Nem pocsolya-víz!

CYRANO

Hé, Richelieu, burgundit, if you please!

MÁSODIK KADÉT

Egy kapucinus hozza el nekem!

CYRANO

Hogy szent italtól rúgj be, gyermekem?

HARMADIK KADÉT

Éhemben falnék szőrös majmokat!

CYRANO

Vigyázz, fiam, hogy föl ne fald magad!

ELSŐ KADÉT

(vállat von)

Szó, ötlet mindig!

CYRANO

Mindig!... S azt kivánom:

Úgy haljak én szép nyári éjszakán,

Hogy egy finom szó reszkessen a számon!

Méltó ellenség hadd sújtson le rám

Nemes fegyverrel s ott heverjek én

A szent dicsőség pázsit-szőnyegen!

A köszörült kard menjen a szivembe,

S a köszörült szó ajkamról a mennybe!

KADÉTOK

Adj ennünk!

CYRANO

(karjait keresztbe fonja)

Enni? Más nem érdekel?

– Sípos – vén pásztor, jó Bertrandou, jer!

Kettős bőrtokból vedd ki sípodat

S etesd zenével e falánk hadat.

Fújj régi dalt, mely úgy rezeg tova,

Mint kicsi húgunk lágy, édes szava,

És úgy lebeg, mint a szülői ház

Kanyargó füstje!... Megható, csodás,

Mint hogyha múltunk bájos hangja lenne,

És tájszólásunk visszhangozna benne!

(a vénember leül és igazítja a furulyáját)

Míg ujjaidnak fürge tánca jár

A hangszeren, mint szökdelő madár:

Emlékezzék meg ében-furulyád,

Hogy egykor nád volt, csak egyszerű nád.

Zokogjon ott a mult idők zenéje,

Szabad lelkének ifjúsága, kéje!

(Az öreg languedoc-nótákat kezd játszani)

Halljátok ezt? Nem mint tárogató

Zendűl felétek, harcra nógató

Ez már az erdők kedves furulyája,

Jó kecskepásztor hangos, méla fája...

Ez már a völgy, a róna, a vadon,

Vörös sapkás gulyás-nép, szabadon

Kóborló, míg a Dordogne habja zúg

Halljátok? Ó, a Gascogne ez, fiúk!

(Valamennyi fej lehajlik; a szemek méláznak, titkosan, hirtelen egy-egy könnyet törölnek le a köntös kézelőjével, a köpeny csücskével)

CARBON

(súgva Cyranóhoz)

Megríkatod mindnyájat!

CYRANO

E könnynél van-e szebb?

Az éhség fájdalmánál a honvágy nemesebb!

Hadd csak, hogy arcuk' tisztább könny fürössze,

S gyomruk helyett szívük szoruljon össze!

CARBON

– Ha ellágyítod: meggyöngíted őket!

CYRANO

(magához int egy dobost)

Hős kapitány, ne féltsd e vakmerőket!

Nem sok kell s vérünk újra föllobog...

(Jelt ad. A dob pereg)

KADÉTOK

(fölugrálnak és a fegyvereikhez sietnek)

Hollá! – Mi az?

CYRANO

(mosolyogva)

No, látod, más se kell,

Csak egy kis dobszó! Gyorsan tűnik el

Honvágy, könny, bánat, minden! A dobok

Ledörgik azt, amit a síp dalol.

ELSŐ KADÉT

(hátul a színfalak közé nézve)

Gróf Guiche jön!

KADÉTOK

(mormogva)

Huh!

CYRANO

(nevet)

Ez aztán a hatás!

No, mondhatom, szíves fogadtatás!

ELSŐ KADÉT

Unalmas fráter! Bosszant, hogyha szól.

MÁSODIK KADÉT

Páncélos vértjén finom csipkegallér!

HARMADIK KADÉT

Vason fehér gyolcs! Gyönyörű gavallér!

ELSŐ KADÉT

Kétségkívül kelés van a nyakán!

MÁSODIK KADÉT

Korcs udvaronc!

HARMADIK KADÉT

(Richelieu-re célozva)

Segíts meg, bácsikám!

CARBON

Gascogne-i ő is!

ELSŐ KADÉT

Nem igazi faj!

Mert a valódi mind bolond, szilaj!

Okos gascogne-i rendkívül veszélyes!

LE BRET

Halvány!

NEGYEDIK KADÉT

Hát persze, mivel ő is éhes!

De mert a vértjén sok, sok az arany:

Gyomorgörcsének úri fénye van!

CYRANO

(élénken)

Ne lássa, hogy nekünk az éhség kínja ártott!

Kártyát, pipát elő!

(Hamar dobokra, tábori székekre és földre terített köpenyeikre telepednek, hogy kártyázzanak és kockázzanak; rágyújtanak hosszú szárú pipáikra)

S én olvasom Descartes-ot!

(Föl s alá jár s olvas egy könyvecskét, amit a zsebéből húzott elő. – Szünet. – Gróf Guiche belép. Mindenki foglalatoskodik és elégedett arcot vág. A gróf nagyon halvány. Carbon felé megy)

Negyedik jelenet

Előbbiek, Guiche

GUICHE

(Carbonhoz)

Ah, jó napot!

(Kölcsönösen nézegetik egymást. – Félre, elégedetten)

Fakó arc!

CARBON

(szintúgy)

Csupa csont!

GUICHE

(méregeti a kadétokat)

Én, uraim, azt hallom, hogy bolond

Jókedvvel csípős megjegyzéseket

Vagdosnak hozzám a hátam megett...

Igen, önök... hétszilvafás nemeskék,

Kis, bocskoros bárócskák! Elnevezték

Mindennek azt, aki föllebbvalójuk,

Ezredesük!... Jól emlékünkbe rójuk!

Elmondanak furfangos cselszövőnek,

Korcs udvaroncnak. Szidnak, dühbe jönnek,

Mert vértemen hószínű gyolcs ragyog,

S gascon vagyok bár, koldús nem vagyok.

(Csönd. – A kadétok kártyáznak, pipáznak)

Fölhívhatnám a kapitányukat,

Hogy szabja ki a büntetést... De nem!

CARBON

Jól is cselekszi, mert kezem szabad,

S a büntetéssel én rendelkezem!

GUICHE

Ah?

CARBON

Úgy van. Zsoldot tőlem kapnak. Én

Nem fogadok szót, csak a harc terén.

GUICHE

Bravó!... Elég!

(A kadétokhoz)

A vásott gúnyt lenézem.

Sok harcot vívtam, hős halálra készen.

Tegnap Bapaume-nál véres, vad csatán

Vertem meg a spanyolt. Egymás után

Háromszor szedtem össze a hadat,

S rájuk zuhantam, mint az áradat!

CYRANO

(föl se néz a könyvéből)

– És hófehér, tündöklő vállszalagja?

GUICHE

(kellemesen meglepetve)

Tud erről?... Rendetlenül szaladva

Hátrált a dandár... Egyet kanyarodtam,

Hogy a futókat csatarendbe fogjam,

S harmadszor is támadjon a sereg.

Eközben egy iramló tömkeleg

Az ellenség tűzvonalába vitt.

Lelőnek, hogyha foglyul csípnek itt.

De nem hagyott el a jobbik eszem.

Vállszalagomhoz nyúlok csöndesen,

Lecsúsztatom s rangomból mitse lát

A bősz spanyol. Az ellenségen át

Így tértem vissza, hogy rohamra szedve

Minden futót, most győzzünk lelkesedve.

– Nos, mit szól a fogáshoz?

(A kadétok teszik magukat, mintha nem figyelnének oda; de a kártyák és a kockavető poharak fönnakadnak a levegőben; a pipafüstöt is visszatartják)

CYRANO

Negyedik Henrik forgója nem hullt volna le,

Bármennyi nép tört volna ellene!

(Csöndes örvendezés. A kártyák lecsapódnak. A kockák pörögnek. A füstöt kifújják)

GUICHE

De győzött az ügyesség!

(Ismétlődik az előbbi várakozás)

CYRANO

Én pedig

Nem mondanék le soha semmiképpen

A nagy díszről, hogy céltáblául álljak!

(Kártya, kocka nagy örömmel lecsapódik, pöfékelve illan a füst)

S ha én ott lettem volna közelében,

Saját mellemre tűztem volna föl,

Hogy a spanyollal büszkén szembeszálljak.

GUICHE

Gascogne-i túlzás!

CYRANO

Túlzás? Adja hát

A szalagot... e kis kérés elől

Ne hátráljon meg... s holnap a csatát

Megkezdem véle, mint első a sorban.

GUICHE

Gascogne-i alku! Mert hisz tudja jól,

Hogy a szalag ott fekszik valahol

A csatatéren, a spanyol táborban,

Ezer golyó közt, vérbe ázva!... Csak

Menjen s keresse!

CYRANO

(kihúzza zsebéből a fehér vállszalagot és átnyújtja neki)

Itt van a szalag!

(Csönd. – A kadétok a kártyákba és a kockavető poharakba fojtják kitörő nevetésüket. Guiche megfordul és rájuk mered. Azonnal folytatják nagy komolyan a játékot. Egyikük közönyösen fütyörészi azt a nótát, amit az imént fújt az öreg Bertrandou)

GUICHE

(átveszi a szalagot)

Ó, köszönöm! Éppen kapóra!... Mostan

Megadhatjuk a jelt. Eddig haboztam.

(A lejtőhöz megy, fölkapaszkodik a tetejére és többször int a szalaggal)

MIND

Mi?

ŐRSZEM

(a lejtőn)

Ott egy ember ész nélkül rohan!...

GUICHE

(lejön a dombról)

Egy ál-spanyol kém. Nagy hasznunkra van.

Az ellenségnek hírt visz s én adom

A híreket... tehát én mozgatom

Kedvem szerint a spanyolok hadát.

CYRANO

Gazfickó!

GUICHE

(hanyagul átövezi magát a szalaggal)

Hasznos! – De igaz, ni... hát...

Hadd mondom el! – A tábornagy maga

Dourlens-be ment, titkon, ma éjszaka,

Hogy élelmet szerezzen mindenáron.

A biztosok ott vannak a határon.

Eléri őket, bár sok lesz a gát.

De hogy fedezze kellőképp magát,

Tömérdek embert vitt útjára. Nos,

Ha a spanyol ma megtámad, gonosz

Kis játékunk lesz, birkózván vele.

Távol van tőlünk a sereg fele.

CARBON

No, hogyha ezt megtudná a spanyol,

Rossz dolgunk lenne!

GUICHE

Eh, már tudja jól.

Ma megtámadnak.

CARBON

Ah!

GUICHE

Meg ám. A kém

E támadás hírével jött elém.

Így szólt hozzám: „Én rendelkezem.

Jelölje meg hát, hogy miféle ponton

Legyen roham. Tüstént megyek s bemondom.

Hogy ezt a pontot biztosra veszem,

Mert gyöngén védik!” „Menj! – mondtam neki!

– Menj sáncainkból a mezőre ki,

Állj meg, nézz vissza, aztán jól ügyelj:

Ahonnan intek, az lesz az a hely!”

CARBON

(a kadétokhoz)

Készüljetek!

(Valamennyi talpra szökken. Csörömpölve felcsatolják a kardjaikat)

GUICHE

Egy óra múlva.

ELSŐ KADÉT

Jó!

(Mind újra letelepednek. Folytatják a félbeszakadt játékot)

GUICHE

(Carbonhoz)

Időt kell nyernünk, míg a robogó

Tábornagy megjön!

CARBON

Ennélfogva hát –

GUICHE

Csapatjával levágatja magát!

CYRANO

Ah, bosszúállás?

GUICHE

Ha nagyon imádnám:

Önt s híveit tán szívesebben látnám

Biztos helyen, hol kevesebb a vész.

De mert ön nagy hős, páratlan vitéz,

ég a királyt is szolgálom vele!

CYRANO

Gróf úr, szívem hálával van tele!

GUICHE

Ön – egy száz ellen – szívesen verekszik.

No, most mulathat, hogyha nekifekszik.

(Carbonnal hátravonul)

CYRANO

(a kadétokhoz)

Gascogne-i pajzsnak hat mezője van,

Szelíd azúrkék, tündöklő arany.

Kibővül most a Gascogne címere,

Mert vérpiros színt ékelünk bele!

(Guiche halkan beszélget hátul Carbon kapitánnyal. Parancsokat osztogatnak. Készülnek a közeledő támadásra. Cyrano Christianhoz megy, aki összefont karokkal, mozdulatlanul áll)

CYRANO

(Christian vállára teszi a kezét)

Barátom!

CHRISTIAN

(a fejét rázza)

Roxan!

CYRANO

Ah!

CHRISTIAN

Kiönteném

Egy szép levélben végső búcsumat!...

CYRANO

Azt, ami jön, előre láttam én...

(Levélkét húz ki az ujjasából)

És búcsudat megírtam.

CHRISTIAN

Kérlek, add...

CYRANO

Kívánod?

CHRISTIAN

(Elveszi tőle az írást)

Add már!

(Fölbontja, olvassa, meghökken)

Lám!...

CYRANO

Mi az!

CHRISTIAN

E folt...

CYRANO

(gyorsan visszaveszi a levelet és látszólag nyugodtan vizsgálja)

Folt?...

CHRISTIAN

Könnycsepp!

CYRANO

Az!... Szememből ide folyt...

Költői játék... ábránd... ámde sírtam!

Úgy átéreztem, amikor leírtam!

CHRISTIAN

Sírtál?

CYRANO

Igen... mert semmi a halál,

De tőle válni... ez szíven talál...

Mert végre én...

(Christian rámered)

azaz mi...

(gyorsan)

végre te...

CHRISTIAN

(kiragadja kezéből a papírt)

A levelet, Cyrano! Add ide!

(Künn messze, zsivaj)

ŐRSZEM

(hangja távolból)

Hé, állj, ki vagy!

(Lövések. Kiabálás. Csöngettyűszó)

CARBON

Mi az, no'

ŐRSZEM

(aki a lejtőn áll)

Egy szekér!

(Mind odarohannak, hogy lássák)

KADÉTOK

(kiáltoznak)

Hah! Ide fordul! – Táborunkba tér

Az ellenségtől jön vágtatva át!

Lőj rá! – Ne még! – Hé, a kocsis kaját!

Mit? – Azt kajátja: A király nevébe'!

(Mindenki a halmon áll és a színfalak közé tekint. A csöngettyűzaj közeledik)

GUICHE

Mit? A király...

(Visszatérnek, sorakoznak)

CARBON

Le a kalappal! Szépen

Fogadjuk!

(Bekiált a színfalak mögé)

Sorfal, aki lelke van!

Hadd kanyarodjék méltóságosan!

(Batár kanyarodik ügetve a színpadra. Kívül csupa por és sár. Az ablakok lefüggönyözve. Két lakáj hátul a bakon. Hirtelen megáll)

CARBON

(kiabáló hangon)

Hollá! Hamar! Verjétek a dobot!

(Dobpergés. Valamennyi kadét hajadonfővel áll)

GUICHE

Hágóvasat le!

(Két ember odarohan. A kocsi ajtaja kinyílik)

ROXANE

(kiszökell a kocsiból)

Kedves jó napot!

(A női hang csendülése a nyomott kedélyű kadétokat egyszerre fölvillanyozza. – Nagy álmélkodás)

Ötödik jelenet

Előbbiek, Roxane

GUICHE

Ön!... A király szolgája?

ROXANE

Úgy van, én!

Ámort szolgálom! A föld kerekén

Hatalmasabb király nincs!

CYRANO

Istenem!

CHRISTIAN

(hozzásiet)

Miért jössz?

ROXANE

Untam ezt az ostromot!

CHRISTIAN

Miért jössz!

ROXANE

Majd elmondom!

CYRANO

(Roxane szavára megállott, mintha odaszögezték volna; áll mozdulatlanul és nem meri rávetni a szemét)

Ő van ott...

Ah, nem bírom rávetni a szemem!

GUICHE

Itt nem maradhat!

ROXANE

(vígan)

De! És újra de!

Egy kis dobocskát nem kapnék ide?

(Sietve dobot cipelnek oda. Roxane ráül és mosolyogva mondja)

Köszönöm!

(Kacagva)

Lőttek kocsimra!

(Büszkén)

Egy őrjárat! – Szépen

Fest a batár? Citromhéj... s a bakon

Egér-inas, akár csak a mesében!

(Csókot int Christian felé. Nézi a kadétokat)

Nem sok vidámság ül az arcukon!

– Tudják, hogy Arras szörnyen messze van?

Nagy út idáig!

(Észreveszi Cyranót)

Üdvözlöm, rokon!

CYRANO

(közeledve)

Roxane, ön az!... De mondja hát...

ROXANE

Hogyan

Bukkantam rá a hadseregre? Lám,

Nem volt nehéz! A pusztulás nyomán

Haladtam mindig – és önökhöz értem!

Ó rémítő! Ilyesmit látni kell!

A képzelet nem gondolhatja el.

Ha így szolgálják a királyukat,

Az én szolgálatomban több az érdem!

CYRANO

Hallatlan! Hol jött? Hol talált utat?

ROXANE

Hol jöttem? Hát a spanyolokon át!

ELSŐ KADÉT

Ó, női csel!

GUICHE

Az ellenség sorát

Át tudta törni?

LE BRET

Súlyos munka volt!

ROXANE

Dehogy! Batárom szépen áthatolt

Az ellentábor kellős közepén!

Ha egy hidalgó jött kevélyen, én

Kinéztem rá a legszebb mosolyommal

S hintóm előtt megnyílt az út azonnal!

Ki kell hogy mondjam – és zokon ne essék

Gálánsabb nincs, mint a spanyol nemesség!

CARBON

Ilyen mosoly jó passzus, annyi szent,

De amikor a táborukba ment,

Nem faggatták, hogy útja merre lészen,

Hogy merre tart hát?

ROXANE

Ó volt benne részem.

S azt mondtam én: „Megyek találkozóra!

A szeretőm vár!...” E varázsos szóra

Még a vad is kész bármily szörnyű tettre,

A kocsiajtót komolyan betette,

S kézmozdulattal, amilyet király

Megírigyelhet, a rám célozó

Puskákat mind elhárította... Ó,

Egész valója fenség, büszke báj!

Levett kalapján lebegett a toll,

Amint előttem kissé meghajol,

S azt mondja rá: Mehet, szenyórita!

CHRISTIAN

Roxane...

ROXANE

Bocsáss meg! Azt súgtam oda,

Hogy szeretőm vagy! De ha férjet mondok,

Át nem bocsátnak, hidd el, a bolondok!

CHRISTIAN

De most...

ROXANE

Mi az?

GUICHE

Távozzék innen el!

ROXANE

Távozzam, én?

CYRANO

Azonnal!

LE BRET

Menni kell!

CHRISTIAN

Igen!

ROXANE

Miért!

CHRISTIAN

(zavartan)

Mert...

CYRANO

(szintúgy)

Nemsokára tán...

GUICHE

(szintúgy)

Egy óra múlva...

CARBON

(szintúgy)

Ó, egy óra sok...

LE BRET

(szintúgy)

Itt, asszonyom...

ROXANE

Harcolnak! Maradok!

KADÉTOK

Nem! Nem!

ROXANE

(Christian karjaiba fut)

Hadd haljak férjem oldalán!

CHRISTIAN

Szemed hogy lángol!

ROXANE

Ó, sejted-e, mért?

GUICHE

(kétségbeesve)

Rettentő pont ez!

ROXANE

(odafordul)

Mit mond?

CYRANO

Épp azért

Engedje át minékünk ezt a tért!

ROXANE

(Guiche-hez)

Ah, azt akarja, hogy özvegy legyek?

GUICHE

Ó, esküszöm!...

ROXANE

Nem! Most már nem megyek!

Nem űz el innen semmiféle szó!...

S különben is... nagyon mulattató!

CYRANO

Hősnő lett a negédes? Tapsolok!

ROXANE

Vérünk közös... tehát könnyű dolog!

ELSŐ KADÉT

(Roxane-hoz)

Megvédjük bátran!

ROXANE

(mindjobban nekihevül)

Úgy lesz, istenemre!

MÁSODIK KADÉT

(mámorosan)

A tábor csupa Irisz illat!

ROXANE

Éppen

Jó kalapot tettem föl a fejemre...

Pompásan fest majd a csata tüzében!

(Guiche felé tekint)

De menjen, gróf úr, az idő lejár.

Jön a spanyol had s vesztegelni kár!

GUICHE

Jó, távozom!... Tehát hiába kérek?

Ágyúimat megnézem s visszatérek.

Legyen okos! Több ész, mint akarat!... Menjen!

ROXANE

Soha!

(Guiche távozik)

Hatodik jelenet

Előbbiek, Guiche nélkül

CHRISTIAN

(könyörögve)

Roxane!

ROXANE

Nem!

ELSŐ KADÉT

(a többihez)

Itt marad.

KADÉTOK

(egymást lökve, taszigálva ide-oda szaladnak)

Szappant! – Kefét! – Beretvát! – Szalagot!

A tükrömet!... Ugyan, hová rakod!

A mellényemnek egy kis lyuka van,

Cérnát hamar! – Hol a sütővasam!

ROXANE

(Cyranóhoz, aki szintén könyörög)

Tapodtat sem!

CARBON

(miután ő is úgy tett, mint a többiek; termetét övbe szorította, kefélte a köntösét, a kalapját, egyet igazított a kalapja tollán, kézelőit kihúzogálta, – közeledik Roxane-hoz és ceremóniásan)

Jó! Hogyha itt marad,

Be kell mutatnom egynehány urat,

Vidám, jó arcút és előkelőt,

Akik büszkék, hogy még ma meghalnak ön előtt!

(Roxane meghajtja magát és Christian karjára dőlve vár. Carbon végzi a bemutatást)

Peyrescous báró!

KADÉT

(meghajolva)

Asszonyom!

CARBON

(folytatólag)

Nemes

De Malgouyre Estressac, érdemes

Többi nevén: Lésbas d'Escarabo!

Ez itten D'Antignan-Juzet lovag,

Ez báró Casterac de Cahuzac,

S ez itt a fényes névvel ragyogó

De Blagnac-Saléchan de Castel Crabioul...

ROXANE

Ily sok nevet kapott itt minden úr?

SALÉCHAN BÁRÓ

Van egy kazalnyi!

CARBON

És most nyissa szét

Zsebkendőt tartó kis fehér kezét.

ROXANE

(kezét kinyitja. A zsebkendő leesik)

Mi végre?

(Az egész csapat mozdulatot tesz, hogy odarohanjon és fölvegye a kendőt)

CARBON

(hirtelen fölveszi a keszkenőt)

Nem volt lobogónk! De lesz!

Itt van a legszebb zászló!

ROXANE

(mosolyogva)

Zászlónak kicsi ez!

CARBON

(a kapitány dzsidája hegyére tűzi a kendőt)

De csipkéből van!

ELSŐ KADÉT

(a többiekhez)

Ilyen asszonyért

Szívemből vígan ontanám a vért,

Csak volna bennem egy mákszemnyi főtt!

CARBON

(aki hallotta, mit beszél a kadét fölháborodottan)

Pfuj! Ki beszél evésről egy szép asszony előtt!

ROXANE

De kérem, magam is megéheztem nagyon,

Pástétom, hús, borok –: ime az étlapom.

Nos, uraim, ki hozza el nekem?

(Megdöbbenés)

ELSŐ KADÉT

Ki hozza el!

MÁSODIK KADÉT

És honnan, Istenem!

ROXANE

(nyugodtan)

A hintómból!

MIND

Mit!

ROXANE

Sőt, lesz, aki tálal,

Sürög-forog, mindent magára vállal.

Jól nézzenek a kocsisom szemébe,

Ez a kocsis egy jeles ember képe.

Fölmelegít minden szószt, hogyha kell!

KADÉTOK

(rohannak a batár felé)

Ez Ragueneau! – Fölséges! – Csípjük el!

(Éljenzés, ujjongás)

ROXANE

(követi őket a szemével)

Szegény fiúk!

CYRANO

(megcsókolja Roxane kezét)

Jó tündér!

RAGUENEAU

(fenn a bakon, mint egy piaci komédiás)

Uraim!

KADÉTOK

Bravó!

RAGUENEAU

Keresztülmentünk hispánok sorain

Előttük volt a báj s nem látták, hol a háj!

(Taps)

CYRANO

(halkan Christianhoz)

Hm, Christian!

RAGUENEAU

Ahol kedves kaland int,

Ott ők vakok s nem látják...

(Tálat húz ki az ülése alól és fölemeli)

a galantint.

(Taps. A tál kézről kézre jár)

CYRANO

(halkan Christianhoz)

Egy szót!

RAGUENEAU

Bámulják Vénust s azalatt

Diána őze – szépen átszalad!

(Őzcombot lóbál a levegőben. Nagy lelkesedés. Húsz kinyújtott kar kapdos utána)

CYRANO

(súgva Christianhoz)

Szólnom kell véled!

ROXANE

(a kadétokhoz, akik élelmiszerekkel megrakottan térnek vissza)

Csak a földre le!

(Asztalkendőt terít végig a földön a két nyugodt, méltóságos tartású lakáj segítségével, akik a batár hátulsó részén állottak)

ROXANE

(Christianhoz, abban a pillanatban, amikor Cyrano magával akarja vinni)

Segíts! Jer!

(Christian odamegy. Cyrano nyugtalanul izeg-mozog)

RAGUENEAU

Páva, gombával tele!

ELSŐ KADÉT

(boldogan jön előre, nagy szelet sonkát vágva magának)

Hát éhesen, fiúk, mégsem halunk...

Előbb pofázunk...

(Észreveszi Roxane-t, finomabb kifejezést keres)

ah pardon... falunk!

RAGUENEAU

(a batár párnáit féléjük dobálja)

Fogollyal bélelt párnák!

HARMADIK KADÉT

Az áldóját neki!

(Csődület. A párnákat kihasítják. Nevetés. Öröm)

RAGUENEAU

(vörös borral telt palackokat dobál)

Rubin!

(Fehér borral telt palackokat)

Topáz!

ROXANE

(összehajtott asztalkendőt dob Cyrano arcába)

Hopp! Rajta! Bontsa ki!

RAGUENEAU

(egy kicsavart kocsilámpát emelget)

És minden lámpás egy kis éléskamra!

CYRANO

(súgva Christianhoz, miközben az asztalkendőt együtt kiterítik)

Velem beszélsz... csak azután vele!

RAGUENEAU

(mindig föllengzőbben)

Füstölt kolbász az ostorom nyele!

ROXANE

(bort tölt és felszolgál)

Csak gasconok esznek ma itt, szavamra,

Ha már megölnek, a teremburáját!

S ha gróf Guiche jön, hát meg ne invitálják!

(Egyiktől a másikhoz megy)

Lassabban! – Van idő! – Igyék egy jó nagyot!

Egyék! – Ön sír? – Miért?

ELSŐ KADÉT

Mert túl boldog vagyok!

ROXANE

Csitt! – Pirosat, fehéret? Mindent kap, aki kér!

Tányért parancsol ? – Villát? – Carbon úr, friss kenyér!

Kinek kell a pulyka melle? – Mindenki jól van, látom!

Szolgálhatok pezsgővel?

CYRANO

(aki megrakottan, segítve megy utána, félre)

Ó, mennyire, imádom!

ROXANE

(Christianhoz megy)

Te?

CHRISTIAN

Semmit!

ROXANE

De igen! Piskótát, kicsi bort!...

CHRISTIAN

( föl akarja tartani)

Mondd, miért jöttél ide?

ROXANE

Előbb e nagy nyomort

Hadd csillapítsam... aztán...

LE BRET

(aki hátrament, hogy a dombon álló őrszemnek lándzsahegyre

tűzött cipót nyújtson át)

Gróf Guiche jön!

CYRANO

Tűnjön el

Minden palack, tányér, kés, villa, tál!

Ha itt körülnéz, semmit sem talál!

(Ragueneau-hoz)

S te, Ragueneau, egy-kettő! Ugorj a bakra fel!

(Szempillantás alatt mindent eldugnak a sátrakban – mindent begyömöszölnek a kabátok, a köpenyek alá és a kalapokba. – Gróf Guiche hirtelen belép. – Egyszerre megáll és szaglászni kezd. – Csönd)

Hetedik jelenet

Előbbiek, Guiche

GUICHE

Jó szag van itt...

ELSŐ KADÉT

(elégedetten dudorász)

Tralalla... lalla...

GUICHE

(megáll és ránéz)

Kérem,

Mi a baja?... Olyan piros a képe!

ELSŐ KADÉT

Nincs semmi baj! Fejembe száll a vérem,

Mert hát megyünk az ellenség elébe!

MÁSODIK KADÉT

Pam, pam...

GUICHE

(odafordul)

Mi az?

MÁSODIK KADÉT

(pityókosan)

Egy kis dalt dúdolok!

GUICHE

Barátocskám, maga vidám nagyon!

MÁSODIK KADÉT

Hát hogyne volnék, ha csatázhatom!

GUICHE

(hívja Carbont, hogy parancsokat osszon neki)

Hej! Kapitány!

(Meghökkenve néz rá)

Hah, ördög! Szép dolog,

Még önnek is rózsás a kedve!

CARBON

(csupa tűz az arca, borospalackot rejt a háta mögé, szabadkozó kézmozdulattal)

Ó!

GUICHE

Maradt egy ágyúm, jól használható...

(A színfalak közé mutat)

Oda vontattam... Azon a helyen

Nagy támaszuk lesz!

HARMADIK KADÉT

(himbálja magát)

Kedves figyelem!

NEGYEDIK KADÉT

(nyájasan mosolyog)

E gyöngédség kit ne ragadna el!

GUICHE

Mind megbolondult!

(Szárazon)

Csak vigyázni kell:

Lövéskor hátrál.

ELSŐ KADÉT

Puff!

GUICHE

(hozzálép, dühösen)

Lánchordta, ha...

ELSŐ KADÉT

Gascogne-i ágyú nem hátrál soha!

GUICHE

(karon ragadja és rázza)

Részeg?... Mitől?

ELSŐ KADÉT

(kevélyen)

A puskapor szagától!

GUICHE

(vállat von, elereszti a kadétot és gyorsan Roxane-hoz megy)

Nos, szép hölgy, hallunk egy bölcs szót magától?

Megy?

ROXANE

Maradok!

GUICHE

El innen, messze!

ROXANE

Nem!

GUICHE

Ha így van, puskát adjatok nekem!

CARBON

Mit mond?

GUICHE

Maradok én is.

CYRANO

Valahára

Igaz bátorság!

ELSŐ KADÉT

Gallérja dacára

Gascogne-i mégis, a' mondó vagyok!

GUICHE

Asszonyt veszélyben én el nem hagyok!

MÁSODIK KADET

(az elsőhöz)

Tán adnánk egy-két harapást neki!

(Minden eleség egyszerre előkerül, mint valami varázsszóra)

GUICHE

(ragyogó szemmel)

Mit látok? Étel?

HARMADIK KADÉT

Bújjék egybe ki!

(Mindent előhúz, amit a kabátjába rejtett)

Van mindenütt!

GUICHE

(uralkodik magán, kevélyen)

A maradék falat

Nekem nem ízlik!

CYRANO

(meghajtja magát)

Bravó! Ön halad!

GUICHE

(büszkén, egy kis akcentussal)

Éhomra jobb csatázni!

ELSŐ KADÉT

(kitörő örömmel)

Éhomra! Hajahaj

Megjött a tájszólása!

GUICHE

(nevetve)

Nekem?

ELSŐ KADÉT

Igazi faj!

(Valamennyi táncra kerekedik)

CARBON

(az imént a domb mögé került és most megjelenik a tetején)

Már rendben áll a lándzsások csapatja!

(A domb mögül kivillanó lándzsák sorára mutat)

GUICHE

(Roxane-hoz, meghajtva magát)

Megnézhetjük, ha karját ide adja!

(Roxane elfogadja Guiche karját és együtt mennek a lejtő felé. Valamennyi kadét leveszi a kalapját és úgy megy utánuk)

CHRISTIAN

(Cyranóhoz siet)

Szólj gyorsan!

(Abban a percben, amikor Roxane a halom tetejére ér, a lándzsák- tisztelgés jeléül földre hajlítva – egy pillanatra eltűnnek. – Éljen-kiáltás. – Roxane meghajtja magát)

KADÉTOK

(lándzsával a szín falak közt)

Éljen!

CHRISTIAN

Mi az a titok?

CYRANO

Ha Roxane...

CHRISTIAN

Nos? Szólj!

CYRANO

Emlegetni fog

Leveleket...

CHRISTIAN

Tudom már!

CYRANO

Nem szabad

Meglepetést mutatnod...

CHRISTIAN

Mit? Nekem?

CYRANO

A dolog olyan egyszerű!... Igen!...

Eszembe jut Roxane láttára!... Hadd

Közöljem most ó, Christian, veled...

Te...

CHRISTIAN

Szólj hamar!

CYRANO

Sokkal több levelet

Írtál neki, mint gondolod.

CHRISTIAN

Mi?

CYRANO

Látod...

Tudattam véle: mennyire imádod!

Írtam sokat s nem mondtam el!...

CHRISTIAN

Derék!

CYRANO

Természetes!

CHRISTIAN

Adj választ erre még:

Régen körül vagyunk kerítve... hát

Hogy tudtál mégis...

CYRANO

Könnyen mentem át

Éjfél után...

CHRISTIAN

(keresztbe font karokkal)

Ez is természetes?

S hetenkint vajon hányszor írtam? Ez

Fölöttébb érdekel!... Kétszer talán?

Háromszor? Négyszer?

CYRANO

Többször.

CHRISTIAN

Ej, no lám!

Mindennap?

CYRANO

Ah, mindennap. – Kétszer.

CHRISTIAN

(hevesen)

Úgy boldogított e levelezés,

Hogy átgázoltál poklon, ördögön,

Csak hogy mindennap...

CYRANO

(látja, hogy Roxane visszatér)

Hallgass! Visszajön!

(Hirtelen bemegy a sátorba)

Nyolcadik jelenet

Roxane, Christian; hátul a föl s alá járó kadétok; Carbon és Guiche parancsokat osztva

ROXANE

(Christianhoz fut)

S most, Christian!

CHRISTIAN

(kézen fogja Roxane-t)

Ó, valld be most nekem:

Miért jöttél te hozzám szörnyű ösvényeken.

Vad harcosok során át, ahol durván riad

A csatakürt?

ROXANE

Leveleid miatt!

CHRISTIAN

Valóban?

ROXANE

Ah, miattuk mentem én

Ezer veszélybe!... A szívem szegény,

Gyönyörbe kábult, mámor rabja lett!

Egy hónap óta írsz már levelet,

S egyik szebb, mint a másik!

CHRISTIAN

És e pár

Csinos levélért...

ROXANE

Hallgass! Nem tudod,

Gyöngéd szerelmem mily pontig jutott!

Régen tiéd Roxane-od lelke már...

Bűvös szavad rezgése akkor éjjel

Eltöltött lánggal, égő szenvedéllyel!

S egy hónap óta minden leveled

E hangon suttog, esdekel felém,

Mint hű szerelmünk első éjjelén!

Magadhoz vonzasz! Itt vagyok veled!

Nem szőtte volna Penelope sem

Lágy gyapjúját, ha ilyen édesen

Írt volna hős Odysseus neki.

Bús otthonából úgy ment volna ki,

Mint Szép Heléna, hő vággyal tele,

Hogy egyesüljön Trójánál vele!

CHRISTIAN

De...

ROXANE

Átolvasom százszor, míg a fej

Mámorba szédült. Minden kis levél

Lelkednek egy-egy rózsaszirma, mely

Ölembe hullt. Nagy, tiszta szenvedély

Minden szava!... Megittasultam tőle!...

CHRISTIAN

Nagy szenvedély? Ezt érzed ki belőle?

ROXANE

Gyönyörrel!

CHRISTIAN

És azért jössz...

ROXANE

Hogy a lelkem

Mély hódolattal lábadhoz térdeljen!

Azért jövök most, hogy pirúlni láss!

Azért jövök, hogy nékem megbocsáss!

– S ó, Christian, hallgatnod kell e szóra,

Mert meglehet, hogy ez a végső óra!

Bocsásd meg azt a sértő, balga tettem',

Hogy csak az arcod szépségét szerettem!

CHRISTIAN

(elrémülve)

Roxane!

ROXANE

S hogy később, mint a kis madár,

Mely szökdécsel, míg végképp tova száll,

Szépséged és lelked közt ingadoztam,

Szeretve benned mind a kettőt!...

CHRISTIAN

S mostan?

ROXANE

Férjem!... Uram!... Győztél magad felett!

Nem szeretek mást, csak a lelkedet!

CHRISTIAN

(hátrálva)

Roxane!...

ROXANE

Örülj!... Mert azt szeretni csak,

Ami mulandó, szétomló alak,

Nemes szíveknek kínosan kevés!

Külsőd a lélek kellemébe vész.

Az csak csinos volt, ez isteni szép!...

Szépségedet, amellyel voltakép

Meghódítottad halhatatlan részem,

Most tisztán látom... mert eltűnt egészen!

CHRISTIAN

Ó...

ROXANE

Nagy győzelmed csaknem megzavar?...

CHRISTIAN

(fájdalmasan)

Roxane!

ROXANE

Nincs ennél drágább diadal:

Ne kétkedjél!... Van íly nagy szerelem!

CHRISTIAN

Nem kell! A másik hadd járjon velem,

Az egyszerű!... Én bennem azt szeresd...

ROXANE

Amit más asszony? Így gondoltad ezt?

Nem!... Megtanítlak tisztább szerelemre!

CHRISTIAN

A régi jobb volt!

ROXANE

Értsd meg, Christian!

Csak most szeretlek mélyen, igazán...

A szívre hallgatok most, nem a szemre!

CHRISTIAN

Hallgass.

ROXANE

Szeretlek! S kebleden pihennék

Még akkor is – nem bánt e gondolat –,

Ha rút lennél egy röpke perc alatt!

CHRISTIAN

Ne mondd ezt!

ROXANE

Mondom!

CHRISTIAN

Mit!... Ha csúnya lennék?

ROXANE

A rútak rútja... én még azt se bánom!

CHRISTIAN

Irgalmas ég!

ROXANE

Örülsz-e, Christianom?

CHRISTIAN

(tompán)

Igen...

ROXANE

Mi lelt?

CHRISTIAN

(gyöngéden eltolja magától)

Ne aggódj... Nincs bajom...

Mindjárt... Csak egy szót kell még szólanom...

ROXANE

De...

CHRISTIAN

(a hátul álló kadétok egy csoportjára mutat)

Nézd, milyen bús arccal állnak ott!

Add vissza nékik bájos mosolyod...

– Az én önző szerelmem vonta el

Hiszen haláluk úgyis már közel!

ROXANE

(meghatva)

Drágám!

(A gasconokhoz megy, akik nagy tisztelettel és szolgálatkészen veszik körül)

Kilencedik jelenet

Christian, Cyrano; hátul Roxane, Carbonnal és több kadéttal beszélgetve

CHRISTIAN

(Cyrano sátora felé kiabál)

Egy percre, kérem!

Cyrano fontos dolgokat közöl...

(Roxane gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)

Cyrano! Hej hamar... hamar!

CYRANO

(kilép a sátorból harcra készen)

Mi a bajod? Fehér vagy, mint a fal.

CHRISTIAN

Már nem szeret!

CYRANO

Roxane?

CHRISTIAN

Téged szeret!

Mert nem szeret mást, csak a lelkemet!

CYRANO

Nem!

CHRISTIAN

De igen! Csak téged, csak magad...

S te – Roxane-t!

CYRANO

Én?

CHRISTIAN

Tudom, ne is tagadd.

CYRANO

Igaz.

CHRISTIAN

Őrülten.

CYRANO

Még annál is jobban!

CHRISTIAN

Mondd meg neki!

CYRANO

Soha!

CHRISTIAN

Miért?

CYRANO

Mert csak titokban

Szerethet ilyen arc!

CHRISTIAN

Ha rúttá válna képem,

Szeretne akkor is... őrizne a szívében!...

CYRANO

Ő mondta?

CHRISTIAN

Az imént!

CYRANO

Nekem vigasztalás!

De nem! Ne higgyj neki!... Őrültség, semmi más!

Boldog vagyok... a szívem is nevet,

Hogy így beszél... de komolyan ne vedd!

Elvesztünk mind a ketten, ha erre sokat adsz:

Csak addig szeret engem, amíg te szép maradsz.

CHRISTIAN

Meglátjuk mindjárt!

CYRANO

Nem!

CHRISTIAN

Válasszon ő!

Mindent bevallasz!

CYRANO

Nem! Nem... Rémitő!...

CHRISTIAN

Mert szép vagyok, megöljem boldogságod?

Igazság ez?

CYRANO

S tőlem bűn volna, látod,

Megölnöm a tiédet, csak mivel

Véletlenül szebben cifrázza fel

Ügyeskedő elmém azt, amit a szíved érez!

CHRISTIAN

Menj, vallj be mindent!

CYRANO

Nem, nem! Gyötörsz, ha így kisértesz.

CHRISTIAN

Megúntam már, hogy hordjam szüntelen

A vágytársat magamban!

CYRANO

Christian!

CHRISTIAN

A házasság, amit kötött velem,

Titokban történt... nincs tanúja... Ám

Bomoljon föl, ha élve maradok!

CYRANO

Örjöngsz!

CHRISTIAN

Szeresse azt, aki vagyok.

Vagy nem kell a szerelme!... Hagyjon el!...

Sétát teszek a sáncon, itt közel

Egy pillantás az ellenségre le,

S majd visszatérek!... Hát beszélj vele...

Vagy te, vagy én!

CYRANO

Te!

CHRISTIAN

Magam is remélem!

(Kiált)

Roxane!

CYRANO

Ne még!

ROXANE

(előrefut)

Mi az?

CHRISTIAN

Egy percre, kérem!

Cyrano fontos dolgokat közöl...

(Roxane gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)

Tizedik jelenet

Roxane, Cyrano, később Le Bret, Carbon de Castel Jaloux, kadétok, Ragueneau, Guiche stb.

ROXANE

Fontos?

CYRANO

(fejvesztve)

De... Itt hágy... Nem, nem!... Semmiség!

És komolyan csak ő foghatja föl...

Túloz, hisz tudja...

ROXANE

(gyorsan)

Most sem hiszi még,

Amit vallottam az imént neki?

CYRANO

(megfogja Roxane kezét)

Tehát igaz?

ROXANE

Szeretném Christiant

Még akkor is, ha...

(Pillanatig haboz)

CYRANO

(szomorú mosollyal)

Fél, hogy szava bánt?

ROXANE

De...

CYRANO

Én eltűröm!... Bátran ejtse ki!

Ha csúnya volna?

ROXANE

Úgy van!

(Sortűz a színfalak közt)

Ah, lövés!

CYRANO

(tüzesen)

Torzkép?

ROXANE

Igen!

CYRANO

Ocsmány?

ROXANE

Mit bánom!

CYRANO

És

Groteszk alak?

ROXANE

Én annak sose látnám!

CYRANO

Még akkor is szeretné?

ROXANE

Sőt imádnám!

CYRANO

(rajongva, félre)

Ragyogj felém, ó, szép remény-sugár!

(Roxane-hoz)

Roxane!

LE BRET

(lelkendezve berohan, halkított hangon)

Cyrano!

CYRANO

(odafordul)

Mért jössz ide?

LE BRET

Csitt!

(Valamit súg a fülébe)

CYRANO

(elbocsátja Roxane kezét és fölkiált)

Ah!

ROXANE

Mi a baja?

CYRANO

(félre, tompa iszonyattal)

Mindennek vége már!

(Új lövések)

Mi az? Mi történt? Folyvást lőnek itt!?

(Hátrafelé megy, hogy kinézzen)

Nem mondhatom ki többé azt a szót!

ROXANE

(ki akar rohanni)

Mi történt?

CYRANO

(gyorsan odaugrik és föltartja)

Semmi!

(Kadétok rejtegetve cipelnek valamit és úgy csoportosulnak körülötte, hogy Roxane nem férhet hozzá)

ROXANE

És mit visznek ott?

CYRANO

(eltávolítja)

Ne nézze!

ROXANE

Szóljon, mi az, amit ön

Közölni óhajt...

CYRANO

Semmi... Esküszöm!

Csak azt, hogy egy hír szívemig hatolt...

(Ünnepélyesen)

Hogy Christiannak szép, nagy lelke volt.

(Rémülten helyre akarja igazítani)

Nagy lelke van...

ROXANE

Volt?

(Élesen fölsikolt)

Ó, nagy Isten!

(Odarohan és mindenkit ellök az útjából)

CYRANO

Vége!

ROXANE

(látva Christiant, aki földre terített köpenyén fekszik)

Ó, Christian!

LE BRET

(Cyranóhoz)

A szíve közepébe

Csapott az első átkozott golyó!

(Roxane Christian testére veti magát. Újabb lövések. Fegyverzaj. Hadi lárma. Dobpergés)

CARBON

(kivont karddal)

A spanyolok támadnak már! No jó!

Fegyverre!

(A kadétok élén átrohan a halmon)

ROXANE

(Christianhoz)

Szólj!

CARBON HANGJA

(a domb mögött)

Verjétek be a kócot!

ROXANE

(Christianhoz )

Szólj!

CARBON

Sorakozz!

ROXANE

Szívem!

CARBON

Föl a kanócot!

(Ragueneau beszalad, vizet hoz valami sisakban)

CHRISTIAN

(elhaló hangon)

Roxane!

CYRANO

(gyorsan hozzáhajol és a fülébe súg, mialatt Roxane a kebléről leszakított gyolcsot kétségbeesetten a vízbe mártja, hogy bekösse vele Christian sebét)

Mindent tud s a tiéd egészen!

(Christian lehunyja szemeit)

ROXANE

Mit mondasz, édes?

CARBON

Állj lövésre készen!

ROXANE

(Cyranóhoz)

Nem halt meg, úgy-e? Nem halt meg?

CARBON

Vigyázz!

ROXANE

Ó, Christianom, arcom csupa láz,

De a tied jég!

CARBON

Célozz!

ROXANE

Egy levél!

(Föltépi)

Hozzám van írva!

CYRANO

(félre)

Az én levelem!

CARBON

Sortűz!

(Lövés. Kiabálás. Harci zaj)

CYRANO

(szabadulni akar Roxane-tól, aki térdel a földön és kezét erősen tartja)

De Roxane, harc van itt... a vér

Kezd folyni már!

ROXANE

(nem engedi)

Maradjon még velem!

Meghalt. Ön tudja, hogy ki volt.

(Csöndesen sír)

Nemes,

Finom teremtés... Könnyre érdemes!

Az volt-e?

CYRANO

(állva, levett kalappal)

Az!

ROXANE

Nagy költő!

CYRANO

Úgy van!

ROXANE

Édes,

Magasztos szellem!

CYRANO

Úgy van!

ROXANE

A szivéhez

Nem férkőzhetett hitvány köznapiság!

Ilyen szép lelket szült-e a világ?

CYRANO

(szilárdan)

Nem, Roxane!

ROXANE

(Christian holttestére borul)

Meghalt!

CYRANO

(félre, kardot húzva)

S én is vesszek el.

Mert Christianban öntudatlanul

Engem sirat!

(Messziről trombitaharsogás)

GUICHE

(fölbukkan a halmon, kuszáltan, megtépve, sebbel a homlokán és dörgő hangon kiáltja)

Halljátok! Búg a jel!

A franciák érkeznek vissza, túl

A sáncokon s hozzák az eleséget!

Hajrá! Csatánk ne érjen addig véget,

Amíg itt lesz a marsall!

ROXANE

Levele

Könnyek nyomával s vérrel van tele!

EGY HANG

(odakünn kiabálva)

Add meg magad!

KADÉTOK HANGJA

Nem!

RAGUENEAU

(fölmászott a hintóra és onnan nézi a csatát a dombon keresztül)

Lucifer nevére,

Mi rosszul állunk!

CYRANO

(Guiche-hez Roxane-ra mutatva)

Menjen el vele!...

Gondjára bízom!...

ROXANE

(csókolgatja a levelet, elhaló hangon)

Itt a könnye, vére!...

RAGUENEAU

Elájul!

(Leugrik a bakról és Roxane-hoz szalad)

GUICHE

(a dombon vad hévvel a kadétokhoz)

Rajta! Tartsatok ki! Meg kell

Gátolni őket!

EGY HANG

(kívül)

Le a fegyverekkel!

KADÉTOK HANGJA

Nem!

CYRANO

(Guiche-hez)

Bátorságát megmutatta...

(Roxane-ra mutat)

Hát

Most meneküljön s Roxane-t mentse meg!

GUICHE

(Roxane-hoz siet és fölemeli)

Úgy lesz, amint kívánja ön!... Megyek,

De ha kitart, megnyertük a csatát!

CYRANO

Jó!

(Utánakiált az ájult Roxane-nak, akit gróf Guiche, Ragueneau támogatásával, a karjaiban visz ki a színpadról)

Ég veled!

(Zaj. Kiabálás. Sebesült kadétok jönnek és a színpadon buknak el. Cyranót, aki rohan a csatába, a halom tetején a vérrel borított Carbon tartja föl)

CARBON

Hátrálunk nyakra-főre!

Belém döfött két gaz pikás legény!

CYRANO

(Carbonhoz)

Ne félj!

(A kadétok felé)

Előre, fattyúk, csak előre!

(Carbonhoz, akit támogat)

Ma két halottat bosszúlok meg én:

Szép Christiant s a boldogságomat!

(Lemegy vele a dombról. Cyrano magasra emeli a lándzsát,

aminek a végén Roxane- keszkenője lobog)

Lobogj, zászlócska!

(Beüti a földbe a lándzsát és harsányan a kadétok felé)

Szúrj! Vágj! Rajta!

(A síposhoz)

Hadd

Szóljon a síp! Hadd kezdjék rá a táncot!

(A sípos játszik. Több sebesült újra föláll. Kadétok rohannak le a halomról és Cyrano s a kis zászló körül sereglenek. A batár kívül-belül megtelik hadakozókkal. Puskák, lándzsák merednek alá mindenfelől. Valóságos kis erőddé változik át)

ELSŐ KADÉT

(hátrálva jön a halomról s aközben egyre vív)

Feljebb nyomulnak! Megmásszák a sáncot!

(Halva zuhan le)

CYRANO

Csak másszanak! Egészségükre válik!

(A halmot egy pillanat alatt az ellenség tömege lepi el ijesztő csatarendben. A császáriak nagy zászlója lobogva emelkedik föl)

CYRANO

Sortűz!

(Puskaropogás)

KIÁLTÓ HANG

(az ellenség soraiban)

Sortűz!

(Gyilkos tüzelés. A kadétok mindenfelé hullanak)

SPANYOL TISZT

(előrerohanva)

Kik halnak itt egy szálig?

CYRANO

(szaval és nekifeszülve áll a golyók záporában)

Ezek a gascogne-i legények.

S Castel-Jaloux a kapitány,

Gémlábú sasok, csodalegények.

(Ráront az ellenségre, – a még megmaradt kadétok követik)

Ezek a gascogne-i...

(A többi elvész a csatazajban)