Cyrano de Bergerac/Negyedik felvonás
Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil
Negyedik felvonás
[szerkesztés]A gascogne-i kadétok
[szerkesztés]Az az őr-pont, ahol Arras ostrománál a Carbon de Castel-Jaloux százada táboroz. A színpad egész hátulját lejtős halom foglalja el. Azon túl sík szemhatár-sáncokkal, ostromszekerekkel borított rónaság. – Nagyon messze Arras falai láthatók.
A háztetők sziluettjei élesen válnak el a nyílt égboltozattól. – Sátrak; szerte heverő fegyverek; dobok stb. – Virrad. – Sárgáspiros fény keleten. – Kimért távolságokban őrszemek, lobogó tábortűz itt is, ott is. – A kadétok köpenyeikbe burkolózva alusznak. Carbon és Le Bret virrasztanak az alvó legények közt. Mind a kettő nagyon sápadt és sovány. – Christian a többiek sorában, szintén köpenyébe burkolózva, a színpad elején szendereg. – Arcát a ráeső tűzfény megvilágítja. – Mély csönd.
Első jelenet
[szerkesztés]Christian, Carbon de Castel-Jaloux, Le Bret, kadétok, később Cyrano
- LE BRET
- Borzasztó!
- CARBON
- Semmink!
- LE BRET
- Fékomadta!
- CARBON
- (int neki, hogy halkabban beszéljen)
- Csitt!
- (A kadétokhoz)
- Aludjatok!
- (Le Bret-hez)
- Ne verd fel őket itt
- Hangos szitokkal, mert a csöndes álom
- Táplálja őket.
- LE BRET
- Vékonynak találom
- Az álom-kosztot ily szörnyű imetten!
- Ó, ez az éhség!
- (Távolban puskalövések)
- CARBON
- Ébred, összeretten
- Minden fiacskám!... Beste puffogás!...
- (A kadétokhoz, akik fölemelik a fejüket)
- Aludjatok!
- (Megint lenyugosznak. Új lövések, most már közelebbről)
- ELSŐ KADÉT
- (izgatottan)
- Ah, még egy! S újra más!
- CARBON
- Nincs baj, Cyrano jön csak vissza!
- ŐRSZEM
- (kívül)
- Állj!
- Ki vagy?
- CYRANO HANGJA
- Cyrano! Ej, ne prézsmitálj!
- ŐRSZEM
- (aki a lejtőn áll)
- Ki vagy, mordézom!
- CYRANO
- (megjelent a lejtő gerincén)
- Bergerac, füles!
- (Lemegy a dombról. Le Bret nyugtalanul siet eléje)
- LE BRET
- Nagy ég!
- CYRANO
- (int neki, hogy senkit föl ne költsön)
- Csitt!
- LE BRET
- Seb?
- CYRANO
- Nem volt és sose lesz,
- Amíg ezek céloznak rám!
- LE BRET
- Nem... ez
- Hallatlan! Egy silány levél miatt.
- Minden hajnalban hetek óta...
- CYRANO
- (Christian előtt elhaladva)
- Hadd!
- Ígértem, hogy fog írni!
- (Nézi Christiant)
- Szendereg.
- Halvány!... de most is csinos a gyerek!
- Ha Roxan tudná, hogy koplal szegény!
- LE BRET
- Feküdj le!
- CYRANO
- Dörmögsz? Hadd el, kérlek! Én
- Ott röpdösök – gyerekség a dolog
- Ahol az őrök részeg spanyolok!
- LE BRET
- Hozhatnál egy kis elemózsiát!
- CYRANO
- Csak könnyű testtel surranhatok át.
- De még ma este, hogyha nem csalódom,
- Vagy meghalunk, vagy fejedelmi módon
- Ebédelünk!
- LE BRET
- Mit láttál, szólj?
- CYRANO
- Elég!
- Majd megtudod... Szemem nem látja még
- Világosan.
- CARBON
- Szégyen-gyalázat az,
- Hogy ostromlók koplalnak!
- LE BRET
- Szent igaz,
- Hogy furcsa helyzet. Furcsa és komoly!
- Lövetjük Arrast, vívjuk emberűl,
- De a spanyol hátunk mögé kerűl,
- És most az infáns minket ostromol!
- CYRANO
- Remélem hát, hogy valaki akad,
- Aki viszont az infánst ostromolja!
- LE BRET
- Ne tréfálj!
- CYRANO
- Ó, ó!
- LE BRET
- Vigyen el a gólya...
- Nem sajnálnád kitörni a nyakad,
- Hogy egy írást... Ördög kacag veled!...
- (Látva, hogy Cyrano indul egy sátor felé)
- Hová mész?
- CYRANO
- Írok egy új levelet!
- (Szétlibbenti a függönyt és bemegy a sátorba)
Második jelenet
[szerkesztés]Előbbiek, Cyrano nélkül
(Valamivel világosabb lett. – Rózsás hajnali fény. – Arras városa álomba merülve a láthatáron. – Ágyúlövés dörren és rá azonnal dobpergés, bal felől, nagyon messze. Más dobok válaszolnak, valamivel közelebbről. A dobszó távolodik, újra közelebb jön és átdörög a tábor egész vonalán. Csörömpölő, zajos ébredés. Tisztek vezénylőszava hallik a távolban)
- CARBON
- (sóhajt)
- Tápláló alvás, véget érsz!
- (A kadétok mozgolódnak és kibontakoznak hosszú köpenyeikből)
- Tudom,
- Az első szó mi lesz vonagló szájukon!
- ELSŐ KADÉT
- (félig fölemelkedve)
- Éhes vagyok!
- MÁSODIK KADÉT
- Kidőlök!
- KADÉTOK
- Ó, szörnyű!
- CARBON
- Keljetek föl!
- HARMADIK KADÉT
- Már nem bír el a lábam.
- NEGYEDIK KADÉT
- A kard kihull kezemből!
- ELSŐ KADÉT
- (sisakját tükörül használva)
- Fehér nyelvemmel már csak a levegőt nyelem!
- MÁSODIK KADÉT
- Ah, egy darabka sajtért bárói címerem!
- HARMADIK KADÉT
- Gaz éhség, koplalással sokáig már ne illess
- Vagy elvonulok rögtön sátramba - mint Achilles!
- MÁSODIK KADÉT
- Éhen halunk!
- CARBON
- (odalép ahhoz a sátorhoz, ahol Cyrano bement: félig hangosan)
- Cyrano!
- KADÉTOK
- Hol egy falat kenyér?
- CARBON
- (a sátor előtt, félig hangosan)
- Segíts! Vidám szavadtól jókedvük visszatér!
- MÁSODIK KADÉT
- (odarohan az elsőhöz, aki valamit rágicsál)
- Mit majszolsz?
- ELSŐ KADÉT
- Egy kevés szöszt, amit sisakba tett
- Hájjal habarnak össze, hogy kenjen kereket!
- Hja, itt Arras vidékén nincs vadpecsenye sok!
- ÖTÖDIK KADÉT
- (belépve)
- Vadásztam!
- HATODIK KADÉT
- (szintúgy)
- Én halásztam!
- KADÉTOK
- (talpra szökkenve megrohanják a belépő kadétokat)
- Hahó, mit hoztatok? –
- Fácánt? – Hatalmas potykát? – No, hol a jó falat?
- ÖTÖDIK KADÉT
- Én egy verébkét hoztam.
- HATODIK KADÉT
- Én egy cigányhalat!
- KADÉTOK
- (kétségbeesve)
- Tovább nem álljuk! – Menjünk! Az éhség kínja mar!
- CARBON
- Cyrano, hej, segítség! Cyrano, jöjj hamar!
- (A színpadon világos nappal van már)
Harmadik jelenet
[szerkesztés]Előbbiek, Cyrano
- CYRANO
- (nyugodtan kilép a sátrából, toll a füle mögött, könyv a kezében)
- Mi az?
- (Csönd. Az első kadéthoz)
- Hová? Gyatrán jársz, annyi szent!
- ELSŐ KADÉT
- Valami, pajtás, a lábamba ment!
- CYRANO
- Ugyan mi?
- ELSŐ KADÉT
- Hát – a gyomrom!
- CYRANO
- Ej, szót se érdemel,
- Így jártam én is!
- ELSŐ KADÉT
- És nem ver le?
- CYRANO
- Fölemel!
- MÁSODIK KADÉT
- Kiszáradt kút a torkom!
- CYRANO
- Jó! Több vér megy bele!
- MÁSODIK KADÉT
- Szörnyen korog a gyomrom!
- CYRANO
- Majd dobolunk vele!
- HARMADIK KADÉT
- Zúg a fülem rettentőn, mint a golyó szele!
- CYRANO
- Üres a gyomrod s mégis füleddel van tele?
- HARMADIK KADÉT
- Adj ennem! Egy kis bélest!
- CYRANO
- (leveszi a kadét fejéről a sisakot és a kezébe nyomja)
- Csak bélést, soha mást!
- NEGYEDIK KADÉT
- Ah, mit lehetne falnom?!
- CYRANO
- (a kezében tartott könyvet odahajítja neki)
- Ne, fald az „Ilias”-t!
- MÁSODIK KADÉT
- A bíboros Párisban most zabál!
- CYRANO
- Tán jönne hozzád egy-két teli tál?
- MÁSODIK KADÉT
- Miért ne? És bor! Nem pocsolya-víz!
- CYRANO
- Hé, Richelieu, burgundit, if you please!
- MÁSODIK KADÉT
- Egy kapucinus hozza el nekem!
- CYRANO
- Hogy szent italtól rúgj be, gyermekem?
- HARMADIK KADÉT
- Éhemben falnék szőrös majmokat!
- CYRANO
- Vigyázz, fiam, hogy föl ne fald magad!
- ELSŐ KADÉT
- (vállat von)
- Szó, ötlet mindig!
- CYRANO
- Mindig!... S azt kivánom:
- Úgy haljak én szép nyári éjszakán,
- Hogy egy finom szó reszkessen a számon!
- Méltó ellenség hadd sújtson le rám
- Nemes fegyverrel s ott heverjek én
- A szent dicsőség pázsit-szőnyegen!
- A köszörült kard menjen a szivembe,
- S a köszörült szó ajkamról a mennybe!
- KADÉTOK
- Adj ennünk!
- CYRANO
- (karjait keresztbe fonja)
- Enni? Más nem érdekel?
- – Sípos – vén pásztor, jó Bertrandou, jer!
- Kettős bőrtokból vedd ki sípodat
- S etesd zenével e falánk hadat.
- Fújj régi dalt, mely úgy rezeg tova,
- Mint kicsi húgunk lágy, édes szava,
- És úgy lebeg, mint a szülői ház
- Kanyargó füstje!... Megható, csodás,
- Mint hogyha múltunk bájos hangja lenne,
- És tájszólásunk visszhangozna benne!
- (a vénember leül és igazítja a furulyáját)
- Míg ujjaidnak fürge tánca jár
- A hangszeren, mint szökdelő madár:
- Emlékezzék meg ében-furulyád,
- Hogy egykor nád volt, csak egyszerű nád.
- Zokogjon ott a mult idők zenéje,
- Szabad lelkének ifjúsága, kéje!
- (Az öreg languedoc-nótákat kezd játszani)
- Halljátok ezt? Nem mint tárogató
- Zendűl felétek, harcra nógató
- Ez már az erdők kedves furulyája,
- Jó kecskepásztor hangos, méla fája...
- Ez már a völgy, a róna, a vadon,
- Vörös sapkás gulyás-nép, szabadon
- Kóborló, míg a Dordogne habja zúg
- Halljátok? Ó, a Gascogne ez, fiúk!
(Valamennyi fej lehajlik; a szemek méláznak, titkosan, hirtelen egy-egy könnyet törölnek le a köntös kézelőjével, a köpeny csücskével)
- CARBON
- (súgva Cyranóhoz)
- Megríkatod mindnyájat!
- CYRANO
- E könnynél van-e szebb?
- Az éhség fájdalmánál a honvágy nemesebb!
- Hadd csak, hogy arcuk' tisztább könny fürössze,
- S gyomruk helyett szívük szoruljon össze!
- CARBON
- – Ha ellágyítod: meggyöngíted őket!
- CYRANO
- (magához int egy dobost)
- Hős kapitány, ne féltsd e vakmerőket!
- Nem sok kell s vérünk újra föllobog...
- (Jelt ad. A dob pereg)
- KADÉTOK
- (fölugrálnak és a fegyvereikhez sietnek)
- Hollá! – Mi az?
- CYRANO
- (mosolyogva)
- No, látod, más se kell,
- Csak egy kis dobszó! Gyorsan tűnik el
- Honvágy, könny, bánat, minden! A dobok
- Ledörgik azt, amit a síp dalol.
- ELSŐ KADÉT
- (hátul a színfalak közé nézve)
- Gróf Guiche jön!
- KADÉTOK
- (mormogva)
- Huh!
- CYRANO
- (nevet)
- Ez aztán a hatás!
- No, mondhatom, szíves fogadtatás!
- ELSŐ KADÉT
- Unalmas fráter! Bosszant, hogyha szól.
- MÁSODIK KADÉT
- Páncélos vértjén finom csipkegallér!
- HARMADIK KADÉT
- Vason fehér gyolcs! Gyönyörű gavallér!
- ELSŐ KADÉT
- Kétségkívül kelés van a nyakán!
- MÁSODIK KADÉT
- Korcs udvaronc!
- HARMADIK KADÉT
- (Richelieu-re célozva)
- Segíts meg, bácsikám!
- CARBON
- Gascogne-i ő is!
- ELSŐ KADÉT
- Nem igazi faj!
- Mert a valódi mind bolond, szilaj!
- Okos gascogne-i rendkívül veszélyes!
- LE BRET
- Halvány!
- NEGYEDIK KADÉT
- Hát persze, mivel ő is éhes!
- De mert a vértjén sok, sok az arany:
- Gyomorgörcsének úri fénye van!
- CYRANO
- (élénken)
- Ne lássa, hogy nekünk az éhség kínja ártott!
- Kártyát, pipát elő!
(Hamar dobokra, tábori székekre és földre terített köpenyeikre telepednek, hogy kártyázzanak és kockázzanak; rágyújtanak hosszú szárú pipáikra)
- S én olvasom Descartes-ot!
(Föl s alá jár s olvas egy könyvecskét, amit a zsebéből húzott elő. – Szünet. – Gróf Guiche belép. Mindenki foglalatoskodik és elégedett arcot vág. A gróf nagyon halvány. Carbon felé megy)
Negyedik jelenet
[szerkesztés]Előbbiek, Guiche
- GUICHE
- (Carbonhoz)
- Ah, jó napot!
- (Kölcsönösen nézegetik egymást. – Félre, elégedetten)
- Fakó arc!
- CARBON
- (szintúgy)
- Csupa csont!
- GUICHE
- (méregeti a kadétokat)
- Én, uraim, azt hallom, hogy bolond
- Jókedvvel csípős megjegyzéseket
- Vagdosnak hozzám a hátam megett...
- Igen, önök... hétszilvafás nemeskék,
- Kis, bocskoros bárócskák! Elnevezték
- Mindennek azt, aki föllebbvalójuk,
- Ezredesük!... Jól emlékünkbe rójuk!
- Elmondanak furfangos cselszövőnek,
- Korcs udvaroncnak. Szidnak, dühbe jönnek,
- Mert vértemen hószínű gyolcs ragyog,
- S gascon vagyok bár, koldús nem vagyok.
- (Csönd. – A kadétok kártyáznak, pipáznak)
- Fölhívhatnám a kapitányukat,
- Hogy szabja ki a büntetést... De nem!
- CARBON
- Jól is cselekszi, mert kezem szabad,
- S a büntetéssel én rendelkezem!
- GUICHE
- Ah?
- CARBON
- Úgy van. Zsoldot tőlem kapnak. Én
- Nem fogadok szót, csak a harc terén.
- GUICHE
- Bravó!... Elég!
- (A kadétokhoz)
- A vásott gúnyt lenézem.
- Sok harcot vívtam, hős halálra készen.
- Tegnap Bapaume-nál véres, vad csatán
- Vertem meg a spanyolt. Egymás után
- Háromszor szedtem össze a hadat,
- S rájuk zuhantam, mint az áradat!
- CYRANO
- (föl se néz a könyvéből)
- – És hófehér, tündöklő vállszalagja?
- GUICHE
- (kellemesen meglepetve)
- Tud erről?... Rendetlenül szaladva
- Hátrált a dandár... Egyet kanyarodtam,
- Hogy a futókat csatarendbe fogjam,
- S harmadszor is támadjon a sereg.
- Eközben egy iramló tömkeleg
- Az ellenség tűzvonalába vitt.
- Lelőnek, hogyha foglyul csípnek itt.
- De nem hagyott el a jobbik eszem.
- Vállszalagomhoz nyúlok csöndesen,
- Lecsúsztatom s rangomból mitse lát
- A bősz spanyol. Az ellenségen át
- Így tértem vissza, hogy rohamra szedve
- Minden futót, most győzzünk lelkesedve.
- – Nos, mit szól a fogáshoz?
(A kadétok teszik magukat, mintha nem figyelnének oda; de a kártyák és a kockavető poharak fönnakadnak a levegőben; a pipafüstöt is visszatartják)
- CYRANO
- Negyedik Henrik forgója nem hullt volna le,
- Bármennyi nép tört volna ellene!
- (Csöndes örvendezés. A kártyák lecsapódnak. A kockák pörögnek. A füstöt kifújják)
- GUICHE
- De győzött az ügyesség!
- (Ismétlődik az előbbi várakozás)
- CYRANO
- Én pedig
- Nem mondanék le soha semmiképpen
- A nagy díszről, hogy céltáblául álljak!
- (Kártya, kocka nagy örömmel lecsapódik, pöfékelve illan a füst)
- S ha én ott lettem volna közelében,
- Saját mellemre tűztem volna föl,
- Hogy a spanyollal büszkén szembeszálljak.
- GUICHE
- Gascogne-i túlzás!
- CYRANO
- Túlzás? Adja hát
- A szalagot... e kis kérés elől
- Ne hátráljon meg... s holnap a csatát
- Megkezdem véle, mint első a sorban.
- GUICHE
- Gascogne-i alku! Mert hisz tudja jól,
- Hogy a szalag ott fekszik valahol
- A csatatéren, a spanyol táborban,
- Ezer golyó közt, vérbe ázva!... Csak
- Menjen s keresse!
- CYRANO
- (kihúzza zsebéből a fehér vállszalagot és átnyújtja neki)
- Itt van a szalag!
(Csönd. – A kadétok a kártyákba és a kockavető poharakba fojtják kitörő nevetésüket. Guiche megfordul és rájuk mered. Azonnal folytatják nagy komolyan a játékot. Egyikük közönyösen fütyörészi azt a nótát, amit az imént fújt az öreg Bertrandou)
- GUICHE
- (átveszi a szalagot)
- Ó, köszönöm! Éppen kapóra!... Mostan
- Megadhatjuk a jelt. Eddig haboztam.
- (A lejtőhöz megy, fölkapaszkodik a tetejére és többször int a szalaggal)
- MIND
- Mi?
- ŐRSZEM
- (a lejtőn)
- Ott egy ember ész nélkül rohan!...
- GUICHE
- (lejön a dombról)
- Egy ál-spanyol kém. Nagy hasznunkra van.
- Az ellenségnek hírt visz s én adom
- A híreket... tehát én mozgatom
- Kedvem szerint a spanyolok hadát.
- CYRANO
- Gazfickó!
- GUICHE
- (hanyagul átövezi magát a szalaggal)
- Hasznos! – De igaz, ni... hát...
- Hadd mondom el! – A tábornagy maga
- Dourlens-be ment, titkon, ma éjszaka,
- Hogy élelmet szerezzen mindenáron.
- A biztosok ott vannak a határon.
- Eléri őket, bár sok lesz a gát.
- De hogy fedezze kellőképp magát,
- Tömérdek embert vitt útjára. Nos,
- Ha a spanyol ma megtámad, gonosz
- Kis játékunk lesz, birkózván vele.
- Távol van tőlünk a sereg fele.
- CARBON
- No, hogyha ezt megtudná a spanyol,
- Rossz dolgunk lenne!
- GUICHE
- Eh, már tudja jól.
- Ma megtámadnak.
- CARBON
- Ah!
- GUICHE
- Meg ám. A kém
- E támadás hírével jött elém.
- Így szólt hozzám: „Én rendelkezem.
- Jelölje meg hát, hogy miféle ponton
- Legyen roham. Tüstént megyek s bemondom.
- Hogy ezt a pontot biztosra veszem,
- Mert gyöngén védik!” „Menj! – mondtam neki!
- – Menj sáncainkból a mezőre ki,
- Állj meg, nézz vissza, aztán jól ügyelj:
- Ahonnan intek, az lesz az a hely!”
- CARBON
- (a kadétokhoz)
- Készüljetek!
- (Valamennyi talpra szökken. Csörömpölve felcsatolják a kardjaikat)
- GUICHE
- Egy óra múlva.
- ELSŐ KADÉT
- Jó!
- (Mind újra letelepednek. Folytatják a félbeszakadt játékot)
- GUICHE
- (Carbonhoz)
- Időt kell nyernünk, míg a robogó
- Tábornagy megjön!
- CARBON
- Ennélfogva hát –
- GUICHE
- Csapatjával levágatja magát!
- CYRANO
- Ah, bosszúállás?
- GUICHE
- Ha nagyon imádnám:
- Önt s híveit tán szívesebben látnám
- Biztos helyen, hol kevesebb a vész.
- De mert ön nagy hős, páratlan vitéz,
- ég a királyt is szolgálom vele!
- CYRANO
- Gróf úr, szívem hálával van tele!
- GUICHE
- Ön – egy száz ellen – szívesen verekszik.
- No, most mulathat, hogyha nekifekszik.
- (Carbonnal hátravonul)
- CYRANO
- (a kadétokhoz)
- Gascogne-i pajzsnak hat mezője van,
- Szelíd azúrkék, tündöklő arany.
- Kibővül most a Gascogne címere,
- Mert vérpiros színt ékelünk bele!
(Guiche halkan beszélget hátul Carbon kapitánnyal. Parancsokat osztogatnak. Készülnek a közeledő támadásra. Cyrano Christianhoz megy, aki összefont karokkal, mozdulatlanul áll)
- CYRANO
- (Christian vállára teszi a kezét)
- Barátom!
- CHRISTIAN
- (a fejét rázza)
- Roxan!
- CYRANO
- Ah!
- CHRISTIAN
- Kiönteném
- Egy szép levélben végső búcsumat!...
- CYRANO
- Azt, ami jön, előre láttam én...
- (Levélkét húz ki az ujjasából)
- És búcsudat megírtam.
- CHRISTIAN
- Kérlek, add...
- CYRANO
- Kívánod?
- CHRISTIAN
- (Elveszi tőle az írást)
- Add már!
- (Fölbontja, olvassa, meghökken)
- Lám!...
- CYRANO
- Mi az!
- CHRISTIAN
- E folt...
- CYRANO
- (gyorsan visszaveszi a levelet és látszólag nyugodtan vizsgálja)
- Folt?...
- CHRISTIAN
- Könnycsepp!
- CYRANO
- Az!... Szememből ide folyt...
- Költői játék... ábránd... ámde sírtam!
- Úgy átéreztem, amikor leírtam!
- CHRISTIAN
- Sírtál?
- CYRANO
- Igen... mert semmi a halál,
- De tőle válni... ez szíven talál...
- Mert végre én...
- (Christian rámered)
- azaz mi...
- (gyorsan)
- végre te...
- CHRISTIAN
- (kiragadja kezéből a papírt)
- A levelet, Cyrano! Add ide!
- (Künn messze, zsivaj)
- ŐRSZEM
- (hangja távolból)
- Hé, állj, ki vagy!
- (Lövések. Kiabálás. Csöngettyűszó)
- CARBON
- Mi az, no'
- ŐRSZEM
- (aki a lejtőn áll)
- Egy szekér!
- (Mind odarohannak, hogy lássák)
- KADÉTOK
- (kiáltoznak)
- Hah! Ide fordul! – Táborunkba tér
- Az ellenségtől jön vágtatva át!
- Lőj rá! – Ne még! – Hé, a kocsis kaját!
- Mit? – Azt kajátja: A király nevébe'!
- (Mindenki a halmon áll és a színfalak közé tekint. A csöngettyűzaj közeledik)
- GUICHE
- Mit? A király...
- (Visszatérnek, sorakoznak)
- CARBON
- Le a kalappal! Szépen
- Fogadjuk!
- (Bekiált a színfalak mögé)
- Sorfal, aki lelke van!
- Hadd kanyarodjék méltóságosan!
(Batár kanyarodik ügetve a színpadra. Kívül csupa por és sár. Az ablakok lefüggönyözve. Két lakáj hátul a bakon. Hirtelen megáll)
- CARBON
- (kiabáló hangon)
- Hollá! Hamar! Verjétek a dobot!
- (Dobpergés. Valamennyi kadét hajadonfővel áll)
- GUICHE
- Hágóvasat le!
- (Két ember odarohan. A kocsi ajtaja kinyílik)
- ROXANE
- (kiszökell a kocsiból)
- Kedves jó napot!
(A női hang csendülése a nyomott kedélyű kadétokat egyszerre fölvillanyozza. – Nagy álmélkodás)
Ötödik jelenet
[szerkesztés]Előbbiek, Roxane
- GUICHE
- Ön!... A király szolgája?
- ROXANE
- Úgy van, én!
- Ámort szolgálom! A föld kerekén
- Hatalmasabb király nincs!
- CYRANO
- Istenem!
- CHRISTIAN
- (hozzásiet)
- Miért jössz?
- ROXANE
- Untam ezt az ostromot!
- CHRISTIAN
- Miért jössz!
- ROXANE
- Majd elmondom!
- CYRANO
- (Roxane szavára megállott, mintha odaszögezték volna; áll mozdulatlanul és nem meri rávetni a szemét)
- Ő van ott...
- Ah, nem bírom rávetni a szemem!
- GUICHE
- Itt nem maradhat!
- ROXANE
- (vígan)
- De! És újra de!
- Egy kis dobocskát nem kapnék ide?
- (Sietve dobot cipelnek oda. Roxane ráül és mosolyogva mondja)
- Köszönöm!
- (Kacagva)
- Lőttek kocsimra!
- (Büszkén)
- Egy őrjárat! – Szépen
- Fest a batár? Citromhéj... s a bakon
- Egér-inas, akár csak a mesében!
- (Csókot int Christian felé. Nézi a kadétokat)
- Nem sok vidámság ül az arcukon!
- – Tudják, hogy Arras szörnyen messze van?
- Nagy út idáig!
- (Észreveszi Cyranót)
- Üdvözlöm, rokon!
- CYRANO
- (közeledve)
- Roxane, ön az!... De mondja hát...
- ROXANE
- Hogyan
- Bukkantam rá a hadseregre? Lám,
- Nem volt nehéz! A pusztulás nyomán
- Haladtam mindig – és önökhöz értem!
- Ó rémítő! Ilyesmit látni kell!
- A képzelet nem gondolhatja el.
- Ha így szolgálják a királyukat,
- Az én szolgálatomban több az érdem!
- CYRANO
- Hallatlan! Hol jött? Hol talált utat?
- ROXANE
- Hol jöttem? Hát a spanyolokon át!
- ELSŐ KADÉT
- Ó, női csel!
- GUICHE
- Az ellenség sorát
- Át tudta törni?
- LE BRET
- Súlyos munka volt!
- ROXANE
- Dehogy! Batárom szépen áthatolt
- Az ellentábor kellős közepén!
- Ha egy hidalgó jött kevélyen, én
- Kinéztem rá a legszebb mosolyommal
- S hintóm előtt megnyílt az út azonnal!
- Ki kell hogy mondjam – és zokon ne essék
- Gálánsabb nincs, mint a spanyol nemesség!
- CARBON
- Ilyen mosoly jó passzus, annyi szent,
- De amikor a táborukba ment,
- Nem faggatták, hogy útja merre lészen,
- Hogy merre tart hát?
- ROXANE
- Ó volt benne részem.
- S azt mondtam én: „Megyek találkozóra!
- A szeretőm vár!...” E varázsos szóra
- Még a vad is kész bármily szörnyű tettre,
- A kocsiajtót komolyan betette,
- S kézmozdulattal, amilyet király
- Megírigyelhet, a rám célozó
- Puskákat mind elhárította... Ó,
- Egész valója fenség, büszke báj!
- Levett kalapján lebegett a toll,
- Amint előttem kissé meghajol,
- S azt mondja rá: Mehet, szenyórita!
- CHRISTIAN
- Roxane...
- ROXANE
- Bocsáss meg! Azt súgtam oda,
- Hogy szeretőm vagy! De ha férjet mondok,
- Át nem bocsátnak, hidd el, a bolondok!
- CHRISTIAN
- De most...
- ROXANE
- Mi az?
- GUICHE
- Távozzék innen el!
- ROXANE
- Távozzam, én?
- CYRANO
- Azonnal!
- LE BRET
- Menni kell!
- CHRISTIAN
- Igen!
- ROXANE
- Miért!
- CHRISTIAN
- (zavartan)
- Mert...
- CYRANO
- (szintúgy)
- Nemsokára tán...
- GUICHE
- (szintúgy)
- Egy óra múlva...
- CARBON
- (szintúgy)
- Ó, egy óra sok...
- LE BRET
- (szintúgy)
- Itt, asszonyom...
- ROXANE
- Harcolnak! Maradok!
- KADÉTOK
- Nem! Nem!
- ROXANE
- (Christian karjaiba fut)
- Hadd haljak férjem oldalán!
- CHRISTIAN
- Szemed hogy lángol!
- ROXANE
- Ó, sejted-e, mért?
- GUICHE
- (kétségbeesve)
- Rettentő pont ez!
- ROXANE
- (odafordul)
- Mit mond?
- CYRANO
- Épp azért
- Engedje át minékünk ezt a tért!
- ROXANE
- (Guiche-hez)
- Ah, azt akarja, hogy özvegy legyek?
- GUICHE
- Ó, esküszöm!...
- ROXANE
- Nem! Most már nem megyek!
- Nem űz el innen semmiféle szó!...
- S különben is... nagyon mulattató!
- CYRANO
- Hősnő lett a negédes? Tapsolok!
- ROXANE
- Vérünk közös... tehát könnyű dolog!
- ELSŐ KADÉT
- (Roxane-hoz)
- Megvédjük bátran!
- ROXANE
- (mindjobban nekihevül)
- Úgy lesz, istenemre!
- MÁSODIK KADÉT
- (mámorosan)
- A tábor csupa Irisz illat!
- ROXANE
- Éppen
- Jó kalapot tettem föl a fejemre...
- Pompásan fest majd a csata tüzében!
- (Guiche felé tekint)
- De menjen, gróf úr, az idő lejár.
- Jön a spanyol had s vesztegelni kár!
- GUICHE
- Jó, távozom!... Tehát hiába kérek?
- Ágyúimat megnézem s visszatérek.
- Legyen okos! Több ész, mint akarat!... Menjen!
- ROXANE
- Soha!
- (Guiche távozik)
Hatodik jelenet
[szerkesztés]Előbbiek, Guiche nélkül
- CHRISTIAN
- (könyörögve)
- Roxane!
- ROXANE
- Nem!
- ELSŐ KADÉT
- (a többihez)
- Itt marad.
- KADÉTOK
- (egymást lökve, taszigálva ide-oda szaladnak)
- Szappant! – Kefét! – Beretvát! – Szalagot!
- A tükrömet!... Ugyan, hová rakod!
- A mellényemnek egy kis lyuka van,
- Cérnát hamar! – Hol a sütővasam!
- ROXANE
- (Cyranóhoz, aki szintén könyörög)
- Tapodtat sem!
- CARBON
- (miután ő is úgy tett, mint a többiek; termetét övbe szorította, kefélte a köntösét, a kalapját, egyet igazított a kalapja tollán, kézelőit kihúzogálta, – közeledik Roxane-hoz és ceremóniásan)
- Jó! Hogyha itt marad,
- Be kell mutatnom egynehány urat,
- Vidám, jó arcút és előkelőt,
- Akik büszkék, hogy még ma meghalnak ön előtt!
- (Roxane meghajtja magát és Christian karjára dőlve vár. Carbon végzi a bemutatást)
- Peyrescous báró!
- KADÉT
- (meghajolva)
- Asszonyom!
- CARBON
- (folytatólag)
- Nemes
- De Malgouyre Estressac, érdemes
- Többi nevén: Lésbas d'Escarabo!
- Ez itten D'Antignan-Juzet lovag,
- Ez báró Casterac de Cahuzac,
- S ez itt a fényes névvel ragyogó
- De Blagnac-Saléchan de Castel Crabioul...
- ROXANE
- Ily sok nevet kapott itt minden úr?
- SALÉCHAN BÁRÓ
- Van egy kazalnyi!
- CARBON
- És most nyissa szét
- Zsebkendőt tartó kis fehér kezét.
- ROXANE
- (kezét kinyitja. A zsebkendő leesik)
- Mi végre?
- (Az egész csapat mozdulatot tesz, hogy odarohanjon és fölvegye a kendőt)
- CARBON
- (hirtelen fölveszi a keszkenőt)
- Nem volt lobogónk! De lesz!
- Itt van a legszebb zászló!
- ROXANE
- (mosolyogva)
- Zászlónak kicsi ez!
- CARBON
- (a kapitány dzsidája hegyére tűzi a kendőt)
- De csipkéből van!
- ELSŐ KADÉT
- (a többiekhez)
- Ilyen asszonyért
- Szívemből vígan ontanám a vért,
- Csak volna bennem egy mákszemnyi főtt!
- CARBON
- (aki hallotta, mit beszél a kadét fölháborodottan)
- Pfuj! Ki beszél evésről egy szép asszony előtt!
- ROXANE
- De kérem, magam is megéheztem nagyon,
- Pástétom, hús, borok –: ime az étlapom.
- Nos, uraim, ki hozza el nekem?
- (Megdöbbenés)
- ELSŐ KADÉT
- Ki hozza el!
- MÁSODIK KADÉT
- És honnan, Istenem!
- ROXANE
- (nyugodtan)
- A hintómból!
- MIND
- Mit!
- ROXANE
- Sőt, lesz, aki tálal,
- Sürög-forog, mindent magára vállal.
- Jól nézzenek a kocsisom szemébe,
- Ez a kocsis egy jeles ember képe.
- Fölmelegít minden szószt, hogyha kell!
- KADÉTOK
- (rohannak a batár felé)
- Ez Ragueneau! – Fölséges! – Csípjük el!
- (Éljenzés, ujjongás)
- ROXANE
- (követi őket a szemével)
- Szegény fiúk!
- CYRANO
- (megcsókolja Roxane kezét)
- Jó tündér!
- RAGUENEAU
- (fenn a bakon, mint egy piaci komédiás)
- Uraim!
- KADÉTOK
- Bravó!
- RAGUENEAU
- Keresztülmentünk hispánok sorain
- Előttük volt a báj s nem látták, hol a háj!
- (Taps)
- CYRANO
- (halkan Christianhoz)
- Hm, Christian!
- RAGUENEAU
- Ahol kedves kaland int,
- Ott ők vakok s nem látják...
- (Tálat húz ki az ülése alól és fölemeli)
- a galantint.
- (Taps. A tál kézről kézre jár)
- CYRANO
- (halkan Christianhoz)
- Egy szót!
- RAGUENEAU
- Bámulják Vénust s azalatt
- Diána őze – szépen átszalad!
- (Őzcombot lóbál a levegőben. Nagy lelkesedés. Húsz kinyújtott kar kapdos utána)
- CYRANO
- (súgva Christianhoz)
- Szólnom kell véled!
- ROXANE
- (a kadétokhoz, akik élelmiszerekkel megrakottan térnek vissza)
- Csak a földre le!
- (Asztalkendőt terít végig a földön a két nyugodt, méltóságos tartású lakáj segítségével, akik a batár hátulsó részén állottak)
- ROXANE
- (Christianhoz, abban a pillanatban, amikor Cyrano magával akarja vinni)
- Segíts! Jer!
- (Christian odamegy. Cyrano nyugtalanul izeg-mozog)
- RAGUENEAU
- Páva, gombával tele!
- ELSŐ KADÉT
- (boldogan jön előre, nagy szelet sonkát vágva magának)
- Hát éhesen, fiúk, mégsem halunk...
- Előbb pofázunk...
- (Észreveszi Roxane-t, finomabb kifejezést keres)
- ah pardon... falunk!
- RAGUENEAU
- (a batár párnáit féléjük dobálja)
- Fogollyal bélelt párnák!
- HARMADIK KADÉT
- Az áldóját neki!
- (Csődület. A párnákat kihasítják. Nevetés. Öröm)
- RAGUENEAU
- (vörös borral telt palackokat dobál)
- Rubin!
- (Fehér borral telt palackokat)
- Topáz!
- ROXANE
- (összehajtott asztalkendőt dob Cyrano arcába)
- Hopp! Rajta! Bontsa ki!
- RAGUENEAU
- (egy kicsavart kocsilámpát emelget)
- És minden lámpás egy kis éléskamra!
- CYRANO
- (súgva Christianhoz, miközben az asztalkendőt együtt kiterítik)
- Velem beszélsz... csak azután vele!
- RAGUENEAU
- (mindig föllengzőbben)
- Füstölt kolbász az ostorom nyele!
- ROXANE
- (bort tölt és felszolgál)
- Csak gasconok esznek ma itt, szavamra,
- Ha már megölnek, a teremburáját!
- S ha gróf Guiche jön, hát meg ne invitálják!
- (Egyiktől a másikhoz megy)
- Lassabban! – Van idő! – Igyék egy jó nagyot!
- Egyék! – Ön sír? – Miért?
- ELSŐ KADÉT
- Mert túl boldog vagyok!
- ROXANE
- Csitt! – Pirosat, fehéret? Mindent kap, aki kér!
- Tányért parancsol ? – Villát? – Carbon úr, friss kenyér!
- Kinek kell a pulyka melle? – Mindenki jól van, látom!
- Szolgálhatok pezsgővel?
- CYRANO
- (aki megrakottan, segítve megy utána, félre)
- Ó, mennyire, imádom!
- ROXANE
- (Christianhoz megy)
- Te?
- CHRISTIAN
- Semmit!
- ROXANE
- De igen! Piskótát, kicsi bort!...
- CHRISTIAN
- ( föl akarja tartani)
- Mondd, miért jöttél ide?
- ROXANE
- Előbb e nagy nyomort
- Hadd csillapítsam... aztán...
- LE BRET
- (aki hátrament, hogy a dombon álló őrszemnek lándzsahegyre
- tűzött cipót nyújtson át)
- Gróf Guiche jön!
- CYRANO
- Tűnjön el
- Minden palack, tányér, kés, villa, tál!
- Ha itt körülnéz, semmit sem talál!
- (Ragueneau-hoz)
- S te, Ragueneau, egy-kettő! Ugorj a bakra fel!
(Szempillantás alatt mindent eldugnak a sátrakban – mindent begyömöszölnek a kabátok, a köpenyek alá és a kalapokba. – Gróf Guiche hirtelen belép. – Egyszerre megáll és szaglászni kezd. – Csönd)
Hetedik jelenet
[szerkesztés]Előbbiek, Guiche
- GUICHE
- Jó szag van itt...
- ELSŐ KADÉT
- (elégedetten dudorász)
- Tralalla... lalla...
- GUICHE
- (megáll és ránéz)
- Kérem,
- Mi a baja?... Olyan piros a képe!
- ELSŐ KADÉT
- Nincs semmi baj! Fejembe száll a vérem,
- Mert hát megyünk az ellenség elébe!
- MÁSODIK KADÉT
- Pam, pam...
- GUICHE
- (odafordul)
- Mi az?
- MÁSODIK KADÉT
- (pityókosan)
- Egy kis dalt dúdolok!
- GUICHE
- Barátocskám, maga vidám nagyon!
- MÁSODIK KADÉT
- Hát hogyne volnék, ha csatázhatom!
- GUICHE
- (hívja Carbont, hogy parancsokat osszon neki)
- Hej! Kapitány!
- (Meghökkenve néz rá)
- Hah, ördög! Szép dolog,
- Még önnek is rózsás a kedve!
- CARBON
- (csupa tűz az arca, borospalackot rejt a háta mögé, szabadkozó kézmozdulattal)
- Ó!
- GUICHE
- Maradt egy ágyúm, jól használható...
- (A színfalak közé mutat)
- Oda vontattam... Azon a helyen
- Nagy támaszuk lesz!
- HARMADIK KADÉT
- (himbálja magát)
- Kedves figyelem!
- NEGYEDIK KADÉT
- (nyájasan mosolyog)
- E gyöngédség kit ne ragadna el!
- GUICHE
- Mind megbolondult!
- (Szárazon)
- Csak vigyázni kell:
- Lövéskor hátrál.
- ELSŐ KADÉT
- Puff!
- GUICHE
- (hozzálép, dühösen)
- Lánchordta, ha...
- ELSŐ KADÉT
- Gascogne-i ágyú nem hátrál soha!
- GUICHE
- (karon ragadja és rázza)
- Részeg?... Mitől?
- ELSŐ KADÉT
- (kevélyen)
- A puskapor szagától!
- GUICHE
- (vállat von, elereszti a kadétot és gyorsan Roxane-hoz megy)
- Nos, szép hölgy, hallunk egy bölcs szót magától?
- Megy?
- ROXANE
- Maradok!
- GUICHE
- El innen, messze!
- ROXANE
- Nem!
- GUICHE
- Ha így van, puskát adjatok nekem!
- CARBON
- Mit mond?
- GUICHE
- Maradok én is.
- CYRANO
- Valahára
- Igaz bátorság!
- ELSŐ KADÉT
- Gallérja dacára
- Gascogne-i mégis, a' mondó vagyok!
- GUICHE
- Asszonyt veszélyben én el nem hagyok!
- MÁSODIK KADET
- (az elsőhöz)
- Tán adnánk egy-két harapást neki!
- (Minden eleség egyszerre előkerül, mint valami varázsszóra)
- GUICHE
- (ragyogó szemmel)
- Mit látok? Étel?
- HARMADIK KADÉT
- Bújjék egybe ki!
- (Mindent előhúz, amit a kabátjába rejtett)
- Van mindenütt!
- GUICHE
- (uralkodik magán, kevélyen)
- A maradék falat
- Nekem nem ízlik!
- CYRANO
- (meghajtja magát)
- Bravó! Ön halad!
- GUICHE
- (büszkén, egy kis akcentussal)
- Éhomra jobb csatázni!
- ELSŐ KADÉT
- (kitörő örömmel)
- Éhomra! Hajahaj
- Megjött a tájszólása!
- GUICHE
- (nevetve)
- Nekem?
- ELSŐ KADÉT
- Igazi faj!
- (Valamennyi táncra kerekedik)
- CARBON
- (az imént a domb mögé került és most megjelenik a tetején)
- Már rendben áll a lándzsások csapatja!
- (A domb mögül kivillanó lándzsák sorára mutat)
- GUICHE
- (Roxane-hoz, meghajtva magát)
- Megnézhetjük, ha karját ide adja!
(Roxane elfogadja Guiche karját és együtt mennek a lejtő felé. Valamennyi kadét leveszi a kalapját és úgy megy utánuk)
- CHRISTIAN
- (Cyranóhoz siet)
- Szólj gyorsan!
(Abban a percben, amikor Roxane a halom tetejére ér, a lándzsák- tisztelgés jeléül földre hajlítva – egy pillanatra eltűnnek. – Éljen-kiáltás. – Roxane meghajtja magát)
- KADÉTOK
- (lándzsával a szín falak közt)
- Éljen!
- CHRISTIAN
- Mi az a titok?
- CYRANO
- Ha Roxane...
- CHRISTIAN
- Nos? Szólj!
- CYRANO
- Emlegetni fog
- Leveleket...
- CHRISTIAN
- Tudom már!
- CYRANO
- Nem szabad
- Meglepetést mutatnod...
- CHRISTIAN
- Mit? Nekem?
- CYRANO
- A dolog olyan egyszerű!... Igen!...
- Eszembe jut Roxane láttára!... Hadd
- Közöljem most ó, Christian, veled...
- Te...
- CHRISTIAN
- Szólj hamar!
- CYRANO
- Sokkal több levelet
- Írtál neki, mint gondolod.
- CHRISTIAN
- Mi?
- CYRANO
- Látod...
- Tudattam véle: mennyire imádod!
- Írtam sokat s nem mondtam el!...
- CHRISTIAN
- Derék!
- CYRANO
- Természetes!
- CHRISTIAN
- Adj választ erre még:
- Régen körül vagyunk kerítve... hát
- Hogy tudtál mégis...
- CYRANO
- Könnyen mentem át
- Éjfél után...
- CHRISTIAN
- (keresztbe font karokkal)
- Ez is természetes?
- S hetenkint vajon hányszor írtam? Ez
- Fölöttébb érdekel!... Kétszer talán?
- Háromszor? Négyszer?
- CYRANO
- Többször.
- CHRISTIAN
- Ej, no lám!
- Mindennap?
- CYRANO
- Ah, mindennap. – Kétszer.
- CHRISTIAN
- (hevesen)
- Úgy boldogított e levelezés,
- Hogy átgázoltál poklon, ördögön,
- Csak hogy mindennap...
- CYRANO
- (látja, hogy Roxane visszatér)
- Hallgass! Visszajön!
- (Hirtelen bemegy a sátorba)
Nyolcadik jelenet
[szerkesztés]Roxane, Christian; hátul a föl s alá járó kadétok; Carbon és Guiche parancsokat osztva
- ROXANE
- (Christianhoz fut)
- S most, Christian!
- CHRISTIAN
- (kézen fogja Roxane-t)
- Ó, valld be most nekem:
- Miért jöttél te hozzám szörnyű ösvényeken.
- Vad harcosok során át, ahol durván riad
- A csatakürt?
- ROXANE
- Leveleid miatt!
- CHRISTIAN
- Valóban?
- ROXANE
- Ah, miattuk mentem én
- Ezer veszélybe!... A szívem szegény,
- Gyönyörbe kábult, mámor rabja lett!
- Egy hónap óta írsz már levelet,
- S egyik szebb, mint a másik!
- CHRISTIAN
- És e pár
- Csinos levélért...
- ROXANE
- Hallgass! Nem tudod,
- Gyöngéd szerelmem mily pontig jutott!
- Régen tiéd Roxane-od lelke már...
- Bűvös szavad rezgése akkor éjjel
- Eltöltött lánggal, égő szenvedéllyel!
- S egy hónap óta minden leveled
- E hangon suttog, esdekel felém,
- Mint hű szerelmünk első éjjelén!
- Magadhoz vonzasz! Itt vagyok veled!
- Nem szőtte volna Penelope sem
- Lágy gyapjúját, ha ilyen édesen
- Írt volna hős Odysseus neki.
- Bús otthonából úgy ment volna ki,
- Mint Szép Heléna, hő vággyal tele,
- Hogy egyesüljön Trójánál vele!
- CHRISTIAN
- De...
- ROXANE
- Átolvasom százszor, míg a fej
- Mámorba szédült. Minden kis levél
- Lelkednek egy-egy rózsaszirma, mely
- Ölembe hullt. Nagy, tiszta szenvedély
- Minden szava!... Megittasultam tőle!...
- CHRISTIAN
- Nagy szenvedély? Ezt érzed ki belőle?
- ROXANE
- Gyönyörrel!
- CHRISTIAN
- És azért jössz...
- ROXANE
- Hogy a lelkem
- Mély hódolattal lábadhoz térdeljen!
- Azért jövök most, hogy pirúlni láss!
- Azért jövök, hogy nékem megbocsáss!
- – S ó, Christian, hallgatnod kell e szóra,
- Mert meglehet, hogy ez a végső óra!
- Bocsásd meg azt a sértő, balga tettem',
- Hogy csak az arcod szépségét szerettem!
- CHRISTIAN
- (elrémülve)
- Roxane!
- ROXANE
- S hogy később, mint a kis madár,
- Mely szökdécsel, míg végképp tova száll,
- Szépséged és lelked közt ingadoztam,
- Szeretve benned mind a kettőt!...
- CHRISTIAN
- S mostan?
- ROXANE
- Férjem!... Uram!... Győztél magad felett!
- Nem szeretek mást, csak a lelkedet!
- CHRISTIAN
- (hátrálva)
- Roxane!...
- ROXANE
- Örülj!... Mert azt szeretni csak,
- Ami mulandó, szétomló alak,
- Nemes szíveknek kínosan kevés!
- Külsőd a lélek kellemébe vész.
- Az csak csinos volt, ez isteni szép!...
- Szépségedet, amellyel voltakép
- Meghódítottad halhatatlan részem,
- Most tisztán látom... mert eltűnt egészen!
- CHRISTIAN
- Ó...
- ROXANE
- Nagy győzelmed csaknem megzavar?...
- CHRISTIAN
- (fájdalmasan)
- Roxane!
- ROXANE
- Nincs ennél drágább diadal:
- Ne kétkedjél!... Van íly nagy szerelem!
- CHRISTIAN
- Nem kell! A másik hadd járjon velem,
- Az egyszerű!... Én bennem azt szeresd...
- ROXANE
- Amit más asszony? Így gondoltad ezt?
- Nem!... Megtanítlak tisztább szerelemre!
- CHRISTIAN
- A régi jobb volt!
- ROXANE
- Értsd meg, Christian!
- Csak most szeretlek mélyen, igazán...
- A szívre hallgatok most, nem a szemre!
- CHRISTIAN
- Hallgass.
- ROXANE
- Szeretlek! S kebleden pihennék
- Még akkor is – nem bánt e gondolat –,
- Ha rút lennél egy röpke perc alatt!
- CHRISTIAN
- Ne mondd ezt!
- ROXANE
- Mondom!
- CHRISTIAN
- Mit!... Ha csúnya lennék?
- ROXANE
- A rútak rútja... én még azt se bánom!
- CHRISTIAN
- Irgalmas ég!
- ROXANE
- Örülsz-e, Christianom?
- CHRISTIAN
- (tompán)
- Igen...
- ROXANE
- Mi lelt?
- CHRISTIAN
- (gyöngéden eltolja magától)
- Ne aggódj... Nincs bajom...
- Mindjárt... Csak egy szót kell még szólanom...
- ROXANE
- De...
- CHRISTIAN
- (a hátul álló kadétok egy csoportjára mutat)
- Nézd, milyen bús arccal állnak ott!
- Add vissza nékik bájos mosolyod...
- – Az én önző szerelmem vonta el
- Hiszen haláluk úgyis már közel!
- ROXANE
- (meghatva)
- Drágám!
- (A gasconokhoz megy, akik nagy tisztelettel és szolgálatkészen veszik körül)
Kilencedik jelenet
[szerkesztés]Christian, Cyrano; hátul Roxane, Carbonnal és több kadéttal beszélgetve
- CHRISTIAN
- (Cyrano sátora felé kiabál)
- Egy percre, kérem!
- Cyrano fontos dolgokat közöl...
- (Roxane gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)
- Cyrano! Hej hamar... hamar!
- CYRANO
- (kilép a sátorból harcra készen)
- Mi a bajod? Fehér vagy, mint a fal.
- CHRISTIAN
- Már nem szeret!
- CYRANO
- Roxane?
- CHRISTIAN
- Téged szeret!
- Mert nem szeret mást, csak a lelkemet!
- CYRANO
- Nem!
- CHRISTIAN
- De igen! Csak téged, csak magad...
- S te – Roxane-t!
- CYRANO
- Én?
- CHRISTIAN
- Tudom, ne is tagadd.
- CYRANO
- Igaz.
- CHRISTIAN
- Őrülten.
- CYRANO
- Még annál is jobban!
- CHRISTIAN
- Mondd meg neki!
- CYRANO
- Soha!
- CHRISTIAN
- Miért?
- CYRANO
- Mert csak titokban
- Szerethet ilyen arc!
- CHRISTIAN
- Ha rúttá válna képem,
- Szeretne akkor is... őrizne a szívében!...
- CYRANO
- Ő mondta?
- CHRISTIAN
- Az imént!
- CYRANO
- Nekem vigasztalás!
- De nem! Ne higgyj neki!... Őrültség, semmi más!
- Boldog vagyok... a szívem is nevet,
- Hogy így beszél... de komolyan ne vedd!
- Elvesztünk mind a ketten, ha erre sokat adsz:
- Csak addig szeret engem, amíg te szép maradsz.
- CHRISTIAN
- Meglátjuk mindjárt!
- CYRANO
- Nem!
- CHRISTIAN
- Válasszon ő!
- Mindent bevallasz!
- CYRANO
- Nem! Nem... Rémitő!...
- CHRISTIAN
- Mert szép vagyok, megöljem boldogságod?
- Igazság ez?
- CYRANO
- S tőlem bűn volna, látod,
- Megölnöm a tiédet, csak mivel
- Véletlenül szebben cifrázza fel
- Ügyeskedő elmém azt, amit a szíved érez!
- CHRISTIAN
- Menj, vallj be mindent!
- CYRANO
- Nem, nem! Gyötörsz, ha így kisértesz.
- CHRISTIAN
- Megúntam már, hogy hordjam szüntelen
- A vágytársat magamban!
- CYRANO
- Christian!
- CHRISTIAN
- A házasság, amit kötött velem,
- Titokban történt... nincs tanúja... Ám
- Bomoljon föl, ha élve maradok!
- CYRANO
- Örjöngsz!
- CHRISTIAN
- Szeresse azt, aki vagyok.
- Vagy nem kell a szerelme!... Hagyjon el!...
- Sétát teszek a sáncon, itt közel
- Egy pillantás az ellenségre le,
- S majd visszatérek!... Hát beszélj vele...
- Vagy te, vagy én!
- CYRANO
- Te!
- CHRISTIAN
- Magam is remélem!
- (Kiált)
- Roxane!
- CYRANO
- Ne még!
- ROXANE
- (előrefut)
- Mi az?
- CHRISTIAN
- Egy percre, kérem!
- Cyrano fontos dolgokat közöl...
- (Roxane gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)
Tizedik jelenet
[szerkesztés]Roxane, Cyrano, később Le Bret, Carbon de Castel Jaloux, kadétok, Ragueneau, Guiche stb.
- ROXANE
- Fontos?
- CYRANO
- (fejvesztve)
- De... Itt hágy... Nem, nem!... Semmiség!
- És komolyan csak ő foghatja föl...
- Túloz, hisz tudja...
- ROXANE
- (gyorsan)
- Most sem hiszi még,
- Amit vallottam az imént neki?
- CYRANO
- (megfogja Roxane kezét)
- Tehát igaz?
- ROXANE
- Szeretném Christiant
- Még akkor is, ha...
- (Pillanatig haboz)
- CYRANO
- (szomorú mosollyal)
- Fél, hogy szava bánt?
- ROXANE
- De...
- CYRANO
- Én eltűröm!... Bátran ejtse ki!
- Ha csúnya volna?
- ROXANE
- Úgy van!
- (Sortűz a színfalak közt)
- Ah, lövés!
- CYRANO
- (tüzesen)
- Torzkép?
- ROXANE
- Igen!
- CYRANO
- Ocsmány?
- ROXANE
- Mit bánom!
- CYRANO
- És
- Groteszk alak?
- ROXANE
- Én annak sose látnám!
- CYRANO
- Még akkor is szeretné?
- ROXANE
- Sőt imádnám!
- CYRANO
- (rajongva, félre)
- Ragyogj felém, ó, szép remény-sugár!
- (Roxane-hoz)
- Roxane!
- LE BRET
- (lelkendezve berohan, halkított hangon)
- Cyrano!
- CYRANO
- (odafordul)
- Mért jössz ide?
- LE BRET
- Csitt!
- (Valamit súg a fülébe)
- CYRANO
- (elbocsátja Roxane kezét és fölkiált)
- Ah!
- ROXANE
- Mi a baja?
- CYRANO
- (félre, tompa iszonyattal)
- Mindennek vége már!
- (Új lövések)
- Mi az? Mi történt? Folyvást lőnek itt!?
- (Hátrafelé megy, hogy kinézzen)
- Nem mondhatom ki többé azt a szót!
- ROXANE
- (ki akar rohanni)
- Mi történt?
- CYRANO
- (gyorsan odaugrik és föltartja)
- Semmi!
(Kadétok rejtegetve cipelnek valamit és úgy csoportosulnak körülötte, hogy Roxane nem férhet hozzá)
- ROXANE
- És mit visznek ott?
- CYRANO
- (eltávolítja)
- Ne nézze!
- ROXANE
- Szóljon, mi az, amit ön
- Közölni óhajt...
- CYRANO
- Semmi... Esküszöm!
- Csak azt, hogy egy hír szívemig hatolt...
- (Ünnepélyesen)
- Hogy Christiannak szép, nagy lelke volt.
- (Rémülten helyre akarja igazítani)
- Nagy lelke van...
- ROXANE
- Volt?
- (Élesen fölsikolt)
- Ó, nagy Isten!
- (Odarohan és mindenkit ellök az útjából)
- CYRANO
- Vége!
- ROXANE
- (látva Christiant, aki földre terített köpenyén fekszik)
- Ó, Christian!
- LE BRET
- (Cyranóhoz)
- A szíve közepébe
- Csapott az első átkozott golyó!
(Roxane Christian testére veti magát. Újabb lövések. Fegyverzaj. Hadi lárma. Dobpergés)
- CARBON
- (kivont karddal)
- A spanyolok támadnak már! No jó!
- Fegyverre!
- (A kadétok élén átrohan a halmon)
- ROXANE
- (Christianhoz)
- Szólj!
- CARBON HANGJA
- (a domb mögött)
- Verjétek be a kócot!
- ROXANE
- (Christianhoz )
- Szólj!
- CARBON
- Sorakozz!
- ROXANE
- Szívem!
- CARBON
- Föl a kanócot!
- (Ragueneau beszalad, vizet hoz valami sisakban)
- CHRISTIAN
- (elhaló hangon)
- Roxane!
- CYRANO
- (gyorsan hozzáhajol és a fülébe súg, mialatt Roxane a kebléről leszakított gyolcsot kétségbeesetten a vízbe mártja, hogy bekösse vele Christian sebét)
- Mindent tud s a tiéd egészen!
- (Christian lehunyja szemeit)
- ROXANE
- Mit mondasz, édes?
- CARBON
- Állj lövésre készen!
- ROXANE
- (Cyranóhoz)
- Nem halt meg, úgy-e? Nem halt meg?
- CARBON
- Vigyázz!
- ROXANE
- Ó, Christianom, arcom csupa láz,
- De a tied jég!
- CARBON
- Célozz!
- ROXANE
- Egy levél!
- (Föltépi)
- Hozzám van írva!
- CYRANO
- (félre)
- Az én levelem!
- CARBON
- Sortűz!
- (Lövés. Kiabálás. Harci zaj)
- CYRANO
- (szabadulni akar Roxane-tól, aki térdel a földön és kezét erősen tartja)
- De Roxane, harc van itt... a vér
- Kezd folyni már!
- ROXANE
- (nem engedi)
- Maradjon még velem!
- Meghalt. Ön tudja, hogy ki volt.
- (Csöndesen sír)
- Nemes,
- Finom teremtés... Könnyre érdemes!
- Az volt-e?
- CYRANO
- (állva, levett kalappal)
- Az!
- ROXANE
- Nagy költő!
- CYRANO
- Úgy van!
- ROXANE
- Édes,
- Magasztos szellem!
- CYRANO
- Úgy van!
- ROXANE
- A szivéhez
- Nem férkőzhetett hitvány köznapiság!
- Ilyen szép lelket szült-e a világ?
- CYRANO
- (szilárdan)
- Nem, Roxane!
- ROXANE
- (Christian holttestére borul)
- Meghalt!
- CYRANO
- (félre, kardot húzva)
- S én is vesszek el.
- Mert Christianban öntudatlanul
- Engem sirat!
- (Messziről trombitaharsogás)
- GUICHE
- (fölbukkan a halmon, kuszáltan, megtépve, sebbel a homlokán és dörgő hangon kiáltja)
- Halljátok! Búg a jel!
- A franciák érkeznek vissza, túl
- A sáncokon s hozzák az eleséget!
- Hajrá! Csatánk ne érjen addig véget,
- Amíg itt lesz a marsall!
- ROXANE
- Levele
- Könnyek nyomával s vérrel van tele!
- EGY HANG
- (odakünn kiabálva)
- Add meg magad!
- KADÉTOK HANGJA
- Nem!
- RAGUENEAU
- (fölmászott a hintóra és onnan nézi a csatát a dombon keresztül)
- Lucifer nevére,
- Mi rosszul állunk!
- CYRANO
- (Guiche-hez Roxane-ra mutatva)
- Menjen el vele!...
- Gondjára bízom!...
- ROXANE
- (csókolgatja a levelet, elhaló hangon)
- Itt a könnye, vére!...
- RAGUENEAU
- Elájul!
- (Leugrik a bakról és Roxane-hoz szalad)
- GUICHE
- (a dombon vad hévvel a kadétokhoz)
- Rajta! Tartsatok ki! Meg kell
- Gátolni őket!
- EGY HANG
- (kívül)
- Le a fegyverekkel!
- KADÉTOK HANGJA
- Nem!
- CYRANO
- (Guiche-hez)
- Bátorságát megmutatta...
- (Roxane-ra mutat)
- Hát
- Most meneküljön s Roxane-t mentse meg!
- GUICHE
- (Roxane-hoz siet és fölemeli)
- Úgy lesz, amint kívánja ön!... Megyek,
- De ha kitart, megnyertük a csatát!
- CYRANO
- Jó!
- (Utánakiált az ájult Roxane-nak, akit gróf Guiche, Ragueneau támogatásával, a karjaiban visz ki a színpadról)
- Ég veled!
(Zaj. Kiabálás. Sebesült kadétok jönnek és a színpadon buknak el. Cyranót, aki rohan a csatába, a halom tetején a vérrel borított Carbon tartja föl)
- CARBON
- Hátrálunk nyakra-főre!
- Belém döfött két gaz pikás legény!
- CYRANO
- (Carbonhoz)
- Ne félj!
- (A kadétok felé)
- Előre, fattyúk, csak előre!
- (Carbonhoz, akit támogat)
- Ma két halottat bosszúlok meg én:
- Szép Christiant s a boldogságomat!
- (Lemegy vele a dombról. Cyrano magasra emeli a lándzsát,
- aminek a végén Roxane- keszkenője lobog)
- Lobogj, zászlócska!
- (Beüti a földbe a lándzsát és harsányan a kadétok felé)
- Szúrj! Vágj! Rajta!
- (A síposhoz)
- Hadd
- Szóljon a síp! Hadd kezdjék rá a táncot!
(A sípos játszik. Több sebesült újra föláll. Kadétok rohannak le a halomról és Cyrano s a kis zászló körül sereglenek. A batár kívül-belül megtelik hadakozókkal. Puskák, lándzsák merednek alá mindenfelől. Valóságos kis erőddé változik át)
- ELSŐ KADÉT
- (hátrálva jön a halomról s aközben egyre vív)
- Feljebb nyomulnak! Megmásszák a sáncot!
- (Halva zuhan le)
- CYRANO
- Csak másszanak! Egészségükre válik!
(A halmot egy pillanat alatt az ellenség tömege lepi el ijesztő csatarendben. A császáriak nagy zászlója lobogva emelkedik föl)
- CYRANO
- Sortűz!
- (Puskaropogás)
- KIÁLTÓ HANG
- (az ellenség soraiban)
- Sortűz!
- (Gyilkos tüzelés. A kadétok mindenfelé hullanak)
- SPANYOL TISZT
- (előrerohanva)
- Kik halnak itt egy szálig?
- CYRANO
- (szaval és nekifeszülve áll a golyók záporában)
- Ezek a gascogne-i legények.
- S Castel-Jaloux a kapitány,
- Gémlábú sasok, csodalegények.
- (Ráront az ellenségre, – a még megmaradt kadétok követik)
- Ezek a gascogne-i...
- (A többi elvész a csatazajban)