Cyrano de Bergerac/Harmadik felvonás

Cyrano de Bergerac
szerző: Edmond Rostand

Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil

Harmadik felvonás

Roxane csókja

Kis tér a régi Marais negyedben. Ódon házak. Kilátás több sikátorra. Jobb felől a Roxane háza és kertjének a falkerítése; a kerítés külső falára sűrű lombozat nyúlik át. A kapu fölött ablakos erkély. A kapu mellett pad.

Repkény kúszik föl a falra, szétomló jázmin veszi körül az erkélyt.

A pad és a falból kiálló kövek segítségével az erkély könnyen megmászható.

Átellenben régi és hasonló stílben épült ház, kőből és téglából, középen kapuval. Ennek a kapunak a kopogtatója fehér gyolcsba van göngyölve, mint valami fájós hüvelykujj. A függöny felgördülésekor a Duenna ül a padon. Roxane erkélyének az ablaka tárva-nyitva.

A Duenna előtt Ragueneau áll libériaszerű öltözékben. Valami elbeszélést fejez be és törülgeti a szemét.

Első jelenet

Ragueneau, a Duenna, később Roxane, Cyrano és két apród

RAGUENEAU

Egy testőrrel megugrik... odavan

Minden vagyonkám... felkötöm magam...

Cyrano úr levág... mint háznagyot

Ajánl húgának... és most itt vagyok.

DUENNA

De hogy jutott így tönkre?

RAGUENEAU

Szerettünk mind a ketten!

A Liza katonákat, én költőket szerettem!

Megette Mars, amit Apoll hagyott,

– S tallér, pogácsa végkép elfogyott!

DUENNA

(fölkél a padról és a nyitott ablak felé kiált)

Elkészült, Roxane?

ROXANE HANGJA

(az ablakon át)

Rögtön!

DUENNA

(Ragueneau-hoz fordul és a szemközt levő kapura mutat)

Odaát

A „báj-érzés”-ről olvasnak, tehát

Sietnünk kell! Clorinde-nál gyűlnek össze.

RAGUENEAU

A báj-érzésről?

DUENNA

(szenvelgő hangon)

Arról!...

(Az ablak felé)

Ej, kötözze

Gyorsabban a szalagjait! Ha késünk,

A „báj-érzés”-ben nem lesz semmi részünk!

ROXANE HANGJA

Megyek, megyek!...

(Húros hangszerek közeledő zenéje hallatszik)

CYRANO HANGJA

(énekel a színfalak közt)

La, lalla!

DUENNA

(meglepetve)

Szerenád?

CYRANO

(belép, két kobzos apród kíséri)

Dúr, dúr, te durum káput! Az ember megbomol!

ELSŐ APRÓD

(gúnyosan)

Ön tudja hát, vitéz úr, hogy mi a dúr, a moll?

CYRANO

Gassendinél tanultam muzsikát!

APRÓD

(játszik és dalol)

Lala, lala!

CYRANO

(kikapja kezéből a hangszert és tovább énekli a dallamot)

Hadd folytatom!... Lala!

ROXANE

(kilép az erkélyre)

Ön az?

CYRANO

(Roxane-hoz intézett szavait a megkezdett dallam szövegéül használja)

Megjöttem, szépség angyala.

Hogy liljomját s rózsáit üdvözöljem!

ROXANE

Megyek le mindjárt!

(Távozik az erkélyről)

DUENNA

(az apródokra mutat)

S ez a két művész?

Hol vette őket?

CYRANO

Nyertem, drága hölgyem!

Egy pajtásommal a grammatikán

Vitatkozom. Mindkettőnk harcrakész.

Nem engedünk. Egyszer csak pajtikám

E cincogó fattyúkra rámutat,

Akik - karmolván öblös lantjukat –

Kíséretében vannak szüntelen.

És így szól hozzám: „Jó! Fogadj velem!

Fogadjunk hát egy napi muzsikába!”

Elveszti. És most, míg Phoebus sugára

Föl nem ragyog, lerázhatatlanúl

Kísér e két szorgalmas kobzos úr,

Dalos tanúim minden utamon!

Egy ideig kedves volt... Már unom!

(Az apródokhoz)

Hé! Csapjatok Montfleurynek zenét

Az én nevemben!

(Az apródok indulnak hátrafelé. – A Duennához)

Megkérdem ma is,

Mint minden este...

(A kisiető apródokhoz)

Hosszú és hamis

Legyen a koncert!

(A Duennához)

...keble istenét

Vajon még mindig ragyogónak látja?

ROXANE

(kilép a házból)

Ah, szellemes, szép, – és Roxán imádja!

CYRANO

(mosolyog)

Hát szellemes? Nagyon?

ROXANE

Túltesz önön!

CYRANO

Megengedem!

ROXANE

Ó, nagy az örömöm!

Hogy mond el csínos semmiségeket,

Mily fínoman!... Nincs párja!... Néha fél,

Hallgatva űl, múzsája szárnyszegett,

Aztán egyszerre gyönyörűn beszél!

CYRANO

(gúnyosan)

De nem!...

ROXANE

(bosszúsan)

A férfi mind irígy, hiú!

Butának tartják, mert csinos fiú!

CYRANO

Szépen beszél a szerelemről?

ROXANE

Szépen?

Nem is beszél, de szónokol hevében!

CYRANO

Ír is?

ROXANE

Még jobban! Hallja csak – hiven

Fogok idézni: „Elrablod szivem

De nékem annál több marad!”

(Diadalmasan Cyranóhoz)

Remek?

CYRANO

Az Isten tudja!

ROXANE

S ezt hallgassa meg:

„Ha szívemet megtartod, ó, küldd el a tiédet,

Édes, kegyetlen angyal, hogy szenvedhessek érted!”

CYRANO

Egyszer sok szíve van, máskor meg semmi? Ej,

A soktól semmihez: egy kissé hosszú séta!

ROXANE

Ön féltékeny rá!

CYRANO

(megrezzen)

Mit mond?

ROXANE

Mint poéta!...

És hallja csak, mily bájos ez a hely:

„Szerelmem lángját már tovább nem bírom,

Ha csókokat küldhetnék e papíron,

Az ajkaddal olvasnád levelem!”

CYRANO

(akaratlanul diadalmasan mosolyogva)

Valóban ez...

(Gyorsan észretér és kicsinylő hangon)

...nagyon szerénytelen!

ROXANE

És ez...

CYRANO

(boldogan)

Betéve tudja?

ROXANE

Tudom minden sorát!

CYRANO

Hizelgő!

ROXANE

Mester!

CYRANO

(szerényen)

Ó, sok!

ROXANE

(határozottan)

Mester! Nincs párja!

CYRANO

Hát

Nem bánom... mester.

DUENNA

(aki a háttérben volt, gyorsan előrejön)

Gróf Guiche!

(Cyranót a ház felé tuszkolja)

Menjen be szaporán!

Ha önt most itt találná, nyomára jönne tán...

ROXANE

(Cyranóhoz)

Édes titkomnak... Látja, szegény szivem remeg!

A gróf szeret... hatalmas! Nem, nem, ne tudja

meg! Széttépné azt, amit szép álmaimból szőttem!

CYRANO

(a házba lépve)

Jó.

(Gróf Guiche jön)

Második jelenet

Roxane, Guiche gróf, Duenna hátul

ROXANE

(ceremóniás bókolással, Guiche-hez)

Kimenőm van.

GUICHE

S én búcsúzni jöttem.

ROXANE

Ön útra kél?

GUICHE

A háborúba.

ROXANE

Most?

GUICHE

Ma este még.

ROXANE

Ma?

GUICHE

Arrast lövetik

A franciák...

ROXANE

Ah, ostrom?

GUICHE

Bánatost

Ön nem mutat...

ROXANE

De gróf úr...

GUICHE

Én pedig...

Ah, öntől válva, mindent itt hagyok!

– Hallotta már, hogy ezredes vagyok?

ROXANE

(közönyösen)

Fogadja, gróf...

GUICHE

A gárdát vezetem.

ROXANE

(megdöbbenve)

A gárdát?

GUICHE

Azt. Ahol a hetyke, vad

Rokona szolgál. Majd Arras alatt

Szájhősködését visszafizetem!

ROXANE

(elfúlva)

A gárda megy?

GUICHE

(kacag)

Csak nem gondolja tán,

Hogy a suton maradnak?

ROXANE

(a padra roskad, félre)

Christián!

GUICHE

Mi lelte?

ROXANE

(reszketeg hangon)

Ez a hír!... Fájdalmas mód felett

Csatában tudni azt, akit szívünk szeret!

GUICHE

(elbájolva)

Ily édes szó... először életében,

S a búcsú napján!

ROXANE

(más hangon, legyezve magát)

Az a terve hát,

Hogy most a vad Cyranón megbosszúlja magát?

GUICHE

(mosolyogva)

Tán pártját fogja?

ROXANE

Pártját? Semmiképpen!

Ellenkezőleg!

GUICHE

Gyakran látja?

ROXANE

Nem.

GUICHE

Egy kis kadéttal jár most szüntelen...

(Keresi a nevét)

Neu... vil... Neu...

ROXANE

Nyurga?

GUICHE

Szőke.

ROXANE

Rőt.

GUICHE

Csinos.

ROXANE

Bah!

GUICHE

De buta!

ROXANE

Meglátszik rajta!

(Más hangon)

Nos,

Ha ön Cyranót harcba küldi, tán

Bosszantja ezzel? Éled a csatán,

Gyönyörrel harcol!... Terve gyönge fajta.

Más módon tudnék bosszút állni rajta!

GUICHE

Hogy?

ROXANE

Ezredemből a kadétokat

Párisban hagynám, hogy a nyalka had

Itt üljön tétlen, míg babért szerez

A többi mind fényes csatákban! Ez

Jól megkínozná!... Büntetni akarja?

Marassza honn! Ne küldje ki a bajba!

GUICHE

Asszony!... Csak asszony gondolhat ilyet!

ROXANE

Igen!... Dühöngjön! És a többiek

A harctól messze hadd nyögjenek itt!

Ez lenne bosszú!

GUICHE

(Roxane-hoz közeledve)

Szeret egy kicsit?

(Roxane mosolyog)

Abban, hogy így ellenségemre lázad,

Vonzalmat látok...

ROXANE

Jó a magyarázat!

GUICHE

(több pecsétes írást mutat neki)

Itt a parancs. Megkapja minden század,

Kivéve a kadétok csapatát...

(Egyet kiválaszt és zsebébe csúsztatja)

Ez ittmarad, ni! Ezt nem adjuk át!

(Kacag)

Haha, Cyrano! Harcok csillaga!

(Roxane-hoz)

Az emberekkel sokszor űz maga

Ilyen kis tréfát?

ROXANE

Néha.

GUICHE

(egészen közel Roxane-hoz)

És ma, éppen

Ma kell távoznom, amikor szemében

Kigyúl az érzés!... Nem hagyhatom el!

Figyeljen rám... Egy klastrom van közel.

A kapucinus szerzeté. Ide

Világi ember nem lép soha be,

De hogyha én közéjük surranok,

Szent s bő csuhájuk engem védni fog.

Mert nagybátyámat, Richelieu-t, e rend

Szolgálja otthon... s tudják, mit jelent

Az öcs hatalma... tudják, hogy mit érek!

Azt véli Páris, már utamra mentem,

De álruhában este visszatérek!...

Hadd késsem egy napig még, drága szentem!

ROXANE

S ha megtudják... dicsőséges neve...

GUICHE

Eh!

ROXANE

És az ostrom...

GUICHE

Most szívem heve

A zsarnokom!... Engedje meg...

ROXANE

De nem!

GUICHE

Engedd!...

ROXANE

(szerelmes lemondással)

Erőt kell venni szívemen!

GUICHE

Ah!

ROXANE

Távozzék, gróf?

(Félre)

Christian marad!

(Fenn)

Legyen hős – Antal!

GUICHE

Égi sugarat

Vet rám e név... tehát szereti, látom...

ROXANE

Azt, akiért reszkettem!

GUICHE

(túláradó örömmel)

Ah, megyek!

(Kezet csókol Roxane-nak)

Elégedett már?

ROXANE

Ó, igen, barátom!

(Guiche elsiet)

DUENNA

(csúfondárosan bókol a háta mögött)

Igen, barátom!

ROXANE

(a Duennához)

Csak ne mondja meg

A hős rokonnak, hogy kedves csatáját

Én loptam el!...

(Szól a ház felé)

Cyrano!

Harmadik jelenet

Roxane, a Duenna, Cyrano

ROXANE

Átfutunk

Clorinde-hoz.

(A szemközt levő kapura mutat)

Ott a szerelemnek báját

Fejtegetik: Alcander s Lysimon.

DUENNA

(kisujját a füléhez tartja)

Azt súgja a kisujjam, hogy utunk

Hiába lesz már!

CYRANO

(Roxane-hoz)

Szép kisasszonyom!

A majmok várják!

(Roxane és Duenna Clorinde háza előtt)

DUENNA

(elragadtatva)

Lám a kopogó

Puhácska gyolcsba van göngyölve.

(A kopogóhoz)

Ó,

Te durva érc, befontak tégedet,

Hogy ne zavard a szép beszédeket!

(Roppant óvatosan nyúl hozzá és rendkívül gyöngéden kopog vele a kapun)

ROXANE

(kapunyitás közben)

Lépjünk be!

(A küszöbön, Cyranóhoz)

Várjon Christian, ha jön!

CYRANO

(Gyorsan Roxane-hoz a belépés pillanatában)

És –

(Roxane visszafordul)

Mondja csak, ma mit szándékszik ön

Kérdezni tőle?

ROXANE

Mit?

CYRANO

Nos?

ROXANE

(ujját az ajkaira teszi)

Hallgat?

CYRANO

Én?

Mint ez a fal!

ROXANE

Hát semmit!... „Lépj elém”

Így szólok hozzá –: „Szavadat lesem...

Szólj... rögtönözz... beszélj most ékesen

A szerelemről!”

CYRANO

(mosolyogva)

ROXANE

Csitt!

CYRANO

Hallgatok!

ROXANE

Egy szót se!

(A házba lép és beteszi a kaput)

CYRANO

(a bezárt kapu felé)

Nem! Csak ennyit: áldjon ég.

(A kapu kinyílik, Roxane feje kikandikál)

ROXANE

Mert ha elárul, hát készülni fog!

CYRANO

Legyen nyugodt!... Szép Roxán, már elég.

ROXANE ÉS CYRANO

(egyszerre)

Csitt!

(A kapu bezárul)

CYRANO

(kiált)

Christian!

Negyedik jelenet

Cyrano, Christian

CYRANO

No, már mindent tudok!

Állj résen, fend ki a memóriád...

Hamar, hamar, dicsőség vár ma rád!

Ne nézz ilyen mogorván, mérgesen...

Hozzád megyünk s be fogsz tanulni...

CHRISTIAN

Nem!

CYRANO

Mit?

CHRISTIAN

Nem!... Bevárom itt Roxane-t!

CYRANO

Bolondom

Mi lelt? Hamar tanuld be...

CHRISTIAN

Nem, ha mondom!

Nem magolok! Torkig vagyok vele!

Nem kell a más beszéde, levele!

Kezdetben jó volt... Most már mitse félek!...

Érzem: szeret! Most majd magam beszélek!

CYRANO

Jujuj!

CHRISTIAN

Meglátod, hogy tudom! Van itt

Egy kicsi ész!... Meg aztán valamit

Tetőled is tanultam, csoda-lélek,

S ez most javamra lesz! Igen, beszélek!

És hogyha nem hódítja meg a szó,

A két karom vajon mire való?

(Meglátja Roxane-t, aki a Clorinde házából kilép)

– Ő az! – Maradj... Ne hagyj magamra!... Látod,

Már itt van...

CYRANO

(köszön)

Jó! Beszéljen uraságod!

(Eltűnik a kertfala mögött)

Ötödik jelenet

Christian, Roxane, Duenna egy pillanatig stb.

ROXANE

(ceremóniás hajlongások közt búcsúzik a Clorinde házából vele egyidejűleg kijövő társaságtól)

Barthenoid! Alkander!

DUENNA

(kétségbeesve)

Elkéstünk! Vége, vége!

Nekünk nem nyílt a szerelem szépsége!

(Roxane házába megy)

ROXANE

(még egyre köszönget)

Urimédonte! Isten velünk!

(Valamennyien üdvözlik Roxane-t, azután egymás előtt hajlonganak, szétválnak és különböző utcákba szélednek. Roxane meglátja Christiant)

Ön az?

(Hozzámegy)

Leszáll az est... balzsamos a tavasz...

Közel nincs senki... Üljön ide le,

S beszélje halkan a fülem tele.

CHRISTIAN

(leül mellé a padra. Csönd)

Én... szeretem.

ROXANE

Úgy van... a szerelem!

Erről beszéljen, míg itt ül velem!

CHRISTIAN

Szeretlek!

ROXANE

Ez a téma. Most hímezze.

CHRISTIAN

Én önt...

ROXANE

Hímezze!

CHRISTIAN

Úgy szeretlek téged!

ROXANE

Ha így halad, bizony nem jut ma messze...

És aztán?

CHRISTIAN

Aztán... Ó, ha én tenéked

Megtetszeném... ha szívem, a heves...

ROXANE

(egy kis duzzogással)

Tejhabra vágyom... ez rántott leves!

Azt mondja, hogy miképp szeret!

CHRISTIAN

Nagyon!

ROXANE

Nem így! Tagolja széjjel!

CHRISTIAN

Ajkadon

Szeretnék függni!...

ROXANE

Christian!

CHRISTIAN

Ha látlak,

Boldog vagyok!... Szeretlek!

ROXANE

(föl akar kelni a padról)

Újra!

CHRISTIAN

(hevesen visszatartja)

Nem!

Én nem szeretlek!

ROXANE

(leül)

Ez jó!

CHRISTIAN

Én imádlak!

ROXANE

(fölkél és távozni készül)

Elég!

CHRISTIAN

Igaz!... Nincs már egy csöpp eszem!

ROXANE

(szárazon)

És ebben éppúgy nem gyönyörködöm,

Barátom, mintha rúttá válna ön!

CHRISTIAN

De...

ROXANE

Hagyja el! Megugrott szellemét

Keresse inkább!

CHRISTIAN

Én...

ROXANE

Tudom... szeret!

Jó éjszakát!...

(Indul a ház felé)

CHRISTIAN

Csak egy fél percre még!

Hadd súgjak egy szót...

ROXANE

(a kaput nyitja)

Százat, ezret

S mindig csak azt: imádlak! Hagyjuk el.

CHRISTIAN

De én...

(Roxane a kaput becsapja Christian orra előtt)

CYRANO

(aki pár pillanattal előbb észrevétlenül megint a színpadra lépett)

Bravó! Ez aztán a siker!

Hatodik jelenet

Christian, Cyrano és rövid ideig az apródok

CHRISTIAN

Segíts! Segíts!

CYRANO

Nem!

CHRISTIAN

Meghalok, ha nyomban

Nem békítem ki!...

CYRANO

Jól van, jól... azonban

Hogy fog tanulni most mindjárt maga?

Időnk rövid...

CHRISTIAN

(megragadja Cyrano karját)

Nézd... ott!...

(Az erkély ablaka megvilágosodik)

CYRANO

(hangja reszket)

Az ablaka!

CHRISTIAN

Ah, meghalok...

CYRANO

Lassabban!

CHRISTIAN

(súgva)

Meghalok!

CYRANO

Az éj sötét...

CHRISTIAN

Nos?

CYRANO

Rendben a dolog...

Nem érdemled bár... jól van, állj ide.

Erkély alá én, és eléje te.

Majd súgok innen.

CHRISTIAN

És ha...

CYRANO

Tartsd a szád!

APRÓDOK

(megjelennek hátul, Cyranóhoz)

Hopp, hopp!

CYRANO

Csitt, Csitt!

(Int nekik, hogy halkan beszéljenek)

ELSŐ APRÓD

(félig hangosan)

Megvolt a szerenád

Montfleurynél!...

CYRANO

(halkan és hirtelen)

Te jobbra állsz, te balra,

S ha ember jön, rákezdtek holmi dalra.

A lant majd jelzi a közelgetőt.

MÁSODIK APRÓD

S milyen dalt játsszunk?

CYRANO

Vígat, hogyha nőt,

És szomorút, ha férfit láttok! El!

(Apródok különböző irányban tovairamodnak)

No, hívd most!

CHRISTIAN

Roxane!

CYRANO

(néhány kavicsot markol föl és az erkély üvegtábláira veti)

Majd mindjárt felel...

Ez a kavics...

ROXANE

(az ablakot félig kinyitja)

Ki szólít?

CHRISTIAN

Én vagyok...

ROXANE

Ki az?

CHRISTIAN

Nem ismer? Christian!

ROXANE

(kicsinylő hangon)

Ah, ön?

CHRISTIAN

Egy szót csupán... aztán békét hagyok!

CYRANO

(az erkély alatt Christianhoz)

Suttogva!...

ROXANE

Menjen! Önhöz nincs közöm!

Rosszul beszél!

CHRISTIAN

Ó, Roxane, kegyelem!

ROXANE

Már nem szeret!

CHRISTIAN

(akinek Cyrano súgja a szavakat)

Már! Szent ég, légy velem,

Hiszen csak még most kezdem igazán!

ROXANE

(be akarja csukni az ablakot, de most megáll)

Ez jobban hangzik!

CHRISTIAN

(Cyrano súgása után)

Ó, isteni lány,

Szerelmemet halkan ringatta lelkem,

S e lágy bölcsőben vad szörnyet neveltem!

ROXANE

(az erkélyen előbbre lép)

Még jobb! – De hogyha kínzó szörnyeteg,

A bölcsőjében mért nem fojtja meg?

CHRISTIAN

(Cyrano egyre súg)

Próbálom, ah de... meddő munka lesz,

Mert ujszülöttem... egy kis – Herkules.

ROXANE

Még jobb!

CHRISTIAN

(Cyrano súg, de Christian mindjobban akadozik)

Igen! Sőt... két gonosz kígyót...

Kacsóival... halálra szorított...

A Kételyt... és... a Büszkeséget.

ROXANE

(az erkély karfájára könyököl)

Lássa,

Mind jobb és jobb!... De mért hogy vallomása

Döcögve jár az alvó föld felett?

Köszvényt kapott a szárnyas képzelet?

CYRANO

(az erkély alá húzza Christiant és maga áll a helyére)

Így nem megy!... Majd magam...

ROXANE

Beszédje ma

Bizonytalan... megbotlik szava...

Miért?

CYRANO

(félig hangosan, mint Christian)

Sötét van s a homályon át

Csak tapogatva leng a szó fülébe.

ROXANE

Ha én beszélek, nincsen ennyi gát.

CYRANO

Természetes! Mert szívem áll elébe!

Mert minden szót, amit felém lehel,

Kitárt szívem hódolva fogja fel

Aztán az én szívem nagy, az ön füle parányi,

S édes szavának könnyű felülről ide szállni.

Beszédem fölfelé megy... ez fáradságosabb!

ROXANE

De fürgesége megjött, nem cammog, mint a rab.

CYRANO

E kis gimnasztikától csodás erőre kap!

ROXANE

Valóban nagy magasból beszélek önhöz!

CYRANO

Ha ily magasról hullna szívemre durva szó,

Megölne!

ROXANE

(mozdulatot tesz)

Lemegyek.

CYRANO

(gyorsan)

Nem!

ROXANE

(az erkély alatt álló padra mutat)

Lépjen e padra hát!

CYRANO

(rémülten visszahátrál)

Nem! Nem!

ROXANE

Hogyan? Folyton kosarat ád?

CYRANO

(az indulat mindjobban elragadja)

Engedje, hogy az alkalommal éljünk,

Kedves szavakkal egymással beszéljünk

S ne lássuk egymást!

ROXANE

Mit mond?

CYRANO

Isteni! Egymást az éjben vágyva sejteni!

Ön a homályban egyebet se lát,

Csak köpenyem hullámzó vonalát,

S fehér ruhája csillog csak felém:

Én csupa árnyék és ön csupa fény

Tudná, e perc mily üdvösség-adó!...

Ajkamról néha szépen folyt a szó...

ROXANE

Gyakran!

CYRANO

Találtam cifra szavakat,

De a szívemből még egy sem fakadt.

ROXANE

Miért?

CYRANO

Mert eddig... más beszélt belőlem...

ROXANE

Más?

CYRANO

...A zavar... a gyáva remegés,

Mely nyűgzi azt, aki szívembe néz!

De a homály mindezt elűzi tőlem...

Először önnel most, csak most beszélek!

ROXANE

A hangja is más!

CYRANO

(szenvedélyesen közeledik)

Úgy van, más! A lélek

Fölszabadul... bilincsemet lerázom...

És most merem...

(Zavartan megáll)

Heves felindulásom

Bocsássa meg!... Beszélnék hidegen,

De olyan édes... olyan új nekem...

ROXANE

Új?

CYRANO

(zavartan. Szavait szeretné okosan megválogatni)

Igen az, hogy – nyíltan szólhatok!

Úgy félek attól, hogy gúnyos szemet

Vágnak rám...

ROXANE

Miért?

CYRANO

Mivel... lelkes vagyok!

Szellembe fojtom érző szívemet,

Tépnék az égről csillagot s beérem

Néhány útszéli szóvirággal!

ROXANE

Kérem,

A szóvirág szép!

CYRANO

Dobjuk el ma este!

ROXANE

Még nem beszélt így! Tegnap még kereste!

CYRANO

El, Ámor tegze, nyíl, festett világ!

Nyíljon fejünkön harmatos virág!

Ne szürcsölgessünk langy cukros vizet

Arany gyűszűből. Hitvány élvezet!

Ki a szabadba! Ott igyunk, magából

Az élet friss, habzó zuhatagából!

ROXANE

S a szellem?

CYRANO

Arra használtam csupán,

Hogy a haragvót itt marasszam. Ám

Megsérteném a bűvös éjszakát,

A szent, dicső természetet magát,

Ha most úgy nyögne számon a remény,

Mint egy unalmas, cifra költemény,

Nézzünk a fényes csillagokra fel,

S röppentyűinket oltogassuk el!

Ne bízzunk mindent elménk lombikjára.

Túlfinom érzés illan, mint a pára.

Ne fékezzen vonzalma bók léha ékessége,

Mivel a fékek féke gyakran a végek vége!

ROXANE

De hát a szellem...

CYRANO

Gyűlölöm, utálom

A szerelemben! És bűnnek találom,

Ha ember, forrón s híven szerető,

Szavakkal játszik! Eljön az idő,

– És szánom azt, akit nem ostromol

E drága perc – mikor a szív komoly

Szerelmet érez... mélyet és valót,

Mely bántásnak vesz minden cifra szót!

ROXANE

S e percet hogyha eljöttnek tekintem,

Mit mond nekem majd?

CYRANO

Minden, minden, minden

Ajkamra tódul!... Rád dobálom sorba,

Egész csomóstól és nem kötöm csokorba!

Megőrülök!... Szeretlek!... Gyönyöröm

Súlyát nem bírom!... Megfojt az öröm!

Szívemben mint apró ezüst harang,

Függ a neved Roxane-om... s mert beteg

Vagyok a vágytól s folyvást reszketek,

A csöngettyű szól és a tiszta hang

Roxane nevét csöndín szüntelen!

A képed ott járt mindenütt velem.

Emlékbe zártam minden semmiséget.

Tudom: tavaly május huszadikán,

Megváltoztattad reggel a hajéked.

Ó, ez a haj napként ragyog le rám!

S mint a szem, merőn a napba nézve,

Káprázva lát piros gömböt sokat!

Úgy látok én, hajadtól megigézve,

Aranysugáros szőke foltokat?

ROXANE

(megindult hangon)

A szerelem!...

CYRANO

Az!... Féltő, szenvedélyes

Vad indulat, amit a szívem érez,

Gyötrő, komor... valódi szerelem!

De nem kér semmit önző módra! Nem!

Hogy boldogabb légy, üdvösségemet

Akármely percben átadnám neked,

S jó tettemet nem rónám soha föl,

Hogy meg se tudd... Csak néha, messziről,

Gyönyörködném sugárzó életedben,

S örömmel súgnám: Ezt én cselekedtem!

Ha rám tekintesz, egy-egy új erény

Sarjad ki bennem s jobbá válok én!

Kezded-e látni? Ó, érted-e már,

Hogy e homályban, mint meleg sugár

Röpül feléd a lelkem? Drága éj,

Kedves homály, fönséges szenvedély!

Én, én beszélek és ő hallgat ott!

Bohó szívem szebbet nem álmodott

Soha, soha, mint e csodás valóság!

Küldj rám halált most, ó, isteni jóság!

Az én szavamtól reszket odafönn

A kék gallyak közt!... Úgy van, reszket ön,

Gyöngéd levél a levelek sorában...

Érzem, hogy reszketsz lelked mámorában!

Zavart kezecskéd, gyönyörű virágom,

Hozzám remeg e nyíló jázmin-ágon!

(Szenvedélyesen megcsókolja egy lecsüngő ág végét)

ROXANE

Ah, reszketek, szememben könny ragyog,

Te megbűvöltél s a tiéd vagyok!

CYRANO

Haljak meg akkor! Jöjj lebegve mostan,

Édes halál! E mámort én okoztam!

E szent percben nem kérek mást, csupán...

CHRISTIAN

(az erkély alatt)

Egy csókot!

ROXANE

(visszahökken)

Mit kér?

CYRANO

Én...

(Christianhoz súgva)

Sietsz, babám!

CHRISTIAN

Most meg van hatva, most enged, barátom!

CYRANO

(Roxane-hoz)

Valóban... kértem... ó, de most belátom:

Merészség volt!

ROXANE

(kissé csalódva)

Tehát nem kéri!

CYRANO

Kérem...

De nem nagyon! Szép arcán a szemérem

Bizonnyal búsong... Ez szívemre hat!

Tagadd meg ezt a csókot!

CHRISTIAN

(rángatja Cyrano köpenyét)

Mit, tagadd? De...

CYRANO

Hallgass, Christian!

ROXANE

(kihajolva)

Mit suttog?

CYRANO

Magamat

Szidtam ki vakmerőségem mián!...

Magamnak mondtam: Hallgass, Christián!

(Lantszó a színfalak közt. Az apródok adják a jelt)

Csitt, jönnek!

(Roxane visszavonul és beteszi az erkély ajtaját, Cyrano figyel a jelre. Egyik apród pajkosan víg, a másik szomorú dallamot intonál)

Víg dal? Bús dal? De ördögadta, hát

Asszony jön-é vagy férfi? – Ah, egy csuklyás barát!

(Egy kapucinus lép a színpadra égő lámpással a kezében. Házról házra megy és minden kaput megvizsgál)

Hetedik jelenet

Cyrano, Christian, kapucinus

CYRANO

(a kapucinushoz)

Ön Diogénest játssza tán?

KAPUCINUS

Uram,

Nem mondaná meg...

CHRISTIAN

Ördög hozza ezt!

KAPUCINUS

Robin kisasszony háza merre van?

CHRISTIAN

(félre)

Mit akar itt?

CYRANO

(a háttér jobb oldalára mutat)

Ott menjen egyenest,

Mindig előre!

KAPUCINUS

Áldja meg az ég!

Húsz miatyánkot kap tőlem ma még!

(Kimegy)

CYRANO

Kívánom, hogy hallgassák odafenn!

(Visszatér Christianhoz)

Nyolcadik jelenet

Cyrano, Christian

CHRISTIAN

Hamar, hamar, bírd rá e csókra!

CYRANO

Nem!

CHRISTIAN

Előbb-utóbb...

CYRANO

Igaz! Nincs akadály!

Előbb-utóbb megjő a kéjes óra,

Hogy szőke bajszod és a rózsa-száj

Sietnek majd boldog találkozóra!

(Félre)

Jobb, hogyha most történik, most az én...

(Az erkély üvegajtaja kinyílik. Christian gyorsan az erkély alá vonul)

Kilencedik jelenet

Cyrano, Christian, Roxane

ROXANE

(kilép az erkélyre)

Ön az? Mit súgott az imént felém?

Beszéltünk egy... egy...

CYRANO

Csókról. Kicsi szája

Már ég a szótól. Vegye ajakára

A lényeget hát... az se éget jobban!

Nincs semmi szörnyű e bájos dologban.

Csak az imént – gondolja el – miképpen

Siklott át lassan, szinte észrevétlen,

Pajzán mosolyból mélázó sóhajba,

Sóhajból könnybe... s nem keverte bajba

E lassú, gyöngéd átmenet! Tovább

Mehetne még a félénk, pici láb.

Könnytől a csókig nincs már semmi más,

Csak egy kis finom, édes borzadás!

ROXANE

Hallgasson!

CYRANO

Egy csók! S ettől félni kell?

Eskű, amit közelről súgok el.

Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n,

Amit szerelmünk írogat. Kicsiny,

Kedves titok, amit a fül helyett

A szájnak gyón alázatos fejed.

Egy percbe zárt öröklét, mely csodás

Halk hangot ád, mint méhe-zummogás.

Szent áldozás, mely rózsaízű. Hő

Szívünk illatja, szánkon lebegő.

S míg két tüzes csók egymásnak felelget:

Az ajkak szélén ízleljük a lelket!

ROXANE

Hallgasson!

CYRANO

Ó, a csók olyan nemes,

Meghallgatásra olyan érdemes,

Hogy egy királyné, büszke franciák

Nagy asszonya, e csókot a világ

Legboldogabb lordjának megszerezte!

ROXANE

S aztán?

CYRANO

(rajongva)

Buckingham én vagyok ma este!

Imádok egy királynőt... szenvedek,

Sóvárgok, mint ő... hű vagyok s beteg,

Mint ő...

ROXANE

És szép vagy, mint ő!

CYRANO

(félre, kijózanodva)

Szép vagyok!

Igaz! Feledtem!...

ROXANE

Jöjj hát, itt ragyog

A rózsás pont...

(Christiant taszítja az erkély felé)

Föl!

ROXANE

Itt a szív csodás

Illatja...

CYRANO

Föl!

ROXANE

A méhe-zummogás...

CYRANO

Föl!

CHRISTIAN

(habozva)

Nem tudom... de kezdek félni már!

ROXANE

A percbe zárt öröklét...

CYRANO

(lökdösi)

Föl, szamár!

(Christian a pad, a fák és a pillérek segítségével fölkúszik az erkélyre és átlép a korláton)

CHRISTIAN

Roxane!...

(Átöleli és az ajkaira tapad)

CYRANO

Ajaj!... Görcs van a szívem táján,

Lázár vagyok a csókok lakomáján!

Egy-egy morzsácska hull rám hidegen.

S valami mégis jólesik nekem:

Az ajkon, melyre égő csókot ad,

Csókolja most az én szavaimat!

(Lantszó a színfalak közt)

Víg dallam? Méla dallam? – A barát!

(Úgy tesz, mintha most jönne valahonnan. Erős hangon)

Hahó!

ROXANE

Ki szól?

CYRANO

Én!... Erre mentem át...

Tán itt van még a báró?

CHRISTIAN

(nagyon csodálkozva)

Nini, hát

Te vagy, Cyrano?

ROXANE

Jó estét, rokon!

CYRANO

Jó estét!

ROXANE

Mindjárt lemegyek!

(Eltűnik a házban. A háttérben jön a kapucinus)

CHRISTIAN

(észreveszi a kapucinust. Ingerült hangon)

Megint?

(Követi Roxane-t)

Tizedik jelenet

Cyrano, Christian, Roxane, a kapucinus, Ragueneau

KAPUCINUS

Ha visszatérek, ne vegyék zokon.

Szemem csupán a ház felé tekint,

Mert ez a ház Robin úrhölgy lakása.

CYRANO

Ön az imént azt mondta, hogy Rolin.

KAPUCINUS

Nem! b, i, n, – ez összetéve: bin!

ROXANE

(megjelenik a ház küszöbén. Nyomában Ragueneau lámpással a kezében és Christian)

Mi az?

KAPUCINUS

Levél.

CHRISTIAN

Mi?

KAPUCINUS

(Roxane-hoz)

Szép kisasszony lássa,

Esküdni mernék, hogy nincs benne rossz...

Küldője úr, de jámbor, ájtatos...

ROXANE

(Christianhoz)

Küldője gróf Guiche!

CHRISTIAN

Ó, a szemtelen!

ROXANE

De nem sokáig packázik velem...

(Föltépi a levelet)

Szeretlek... és ha...

(Gyorsan)

Mit mond a levél?

(Ragueneau lámpa-világa mellett kissé félrevonulva olvassa halkan a gróf levelét)

„Kisasszony!

Már az ezred útra kél;

Pörög a dob; indúlnak fölszerelten;

S mind azt hiszik, hogy én is útra keltem.

Nem fogadok szót! Én el nem hagyom!

Rejt egy kolostor. Nemsokára lát,

Heroldom egy vén, együgyű barát,

Ki mindebből semmit sem ért. Nagyon

Szépen mosolygott édes ajka rám.

Látnom kell újra. Mai éjszakám

Mennyországom lesz. Távolítson el

Mindenkit, hogy csak én legyek közel,

S legyen jó ahhoz, akinek - remélem

Már megbocsátott... És fogadja, kérem...

Satöbbi...”

(A kapucinushoz)

Hallja, szent atyám, mit ír

A gróf nekem:

(Mind közelednek, Roxane fennhangon olvas)

Kisasszony,

Bárha sír

Bennünk a lélek s a nehéz kereszt

Félig lenyom: de így akarja ezt

A bíboros! Nekünk hódolni kell!

Egy hű barátot küldök önhöz el,

Titoktartó, okos, szent férfiút...

Ha e barát majd közelébe jut,

Az lesz a tiszte – kínom porba dönt

De meg kell lenni

(fordít a lapon)

hogy titokban önt

És Christiant azonnal összeadja.

Tudom, hogy ön szép álmait siratja,

S gyötrődve hordja e gyűlölt igát,

De gyász-sorsunknak adja meg magát.

Majd mindenért kárpótlást nyujt a menny!

Fogadja most leghőbb üdvözletem,

Mellyel maradtam... Ésatöbbi...

KAPUCINUS

Lám,

A kedves úr! Előre tudtam ám,

Hogy szent dolog lesz!... Áldja meg az ég!

ROXANE

(súgva, Christianhoz)

Nos, jól olvastam?

CHRISTIAN

Pompás!

ROXANE

(fönnhangon, kétségbeesve)

Szörnyűség!

KAPUCINUS

(Cyranóhoz, akire lámpájával rávilágít)

Ön az?

CHRISTIAN

Nem!... Én!...

KAPUCINUS

(odafordul, rávilágít és a Christian csinos arcát látva meghökken, mintha gyanakodni kezdene)

De...

ROXANE

(gyorsan)

Csitt! Utóirat:

Háromszáz tallért a szerzetnek ad!

KAPUCINUS

Ó, áldott úr!

(Roxane-hoz)

Mondjon le!

ROXANE

(vértanú-arccal)

Jó!... Ha kell,

Lemondok hát!...

(Mialatt Ragueneau nyitja a kaput a szerzetes előtt, akit Cyrano belépésre invitál, Roxane odasúgja Cyranónak)

Guiche-t tartóztassa fel,

Amíg mi...

CYRANO

Értem!

(A kapucinushoz)

Mondja, szent atyám,

Meddig tart?

KAPUCINUS

Kell egy fertályóra tán!

CYRANO

(valamennyit a ház felé tuszkolja)

El innen mind! Én maradok!

ROXANE

(Christianhoz)

Jerünk!

(Belépnek)

CYRANO

Hogy' tartsuk itt föl grófi emberünk'?

(A padra hág és mászik az erkély felé)

Megvan!... Másszunk föl!

(A két lant gyászos dallamot játszik)

Férfi jön! Kakas!

(Erős tremoló)

De még milyen!

(Följutott az erkélyre, kalapját a szemére húzza, kardját félreteszi, köpenyébe burkolózik, azután előrehajol és lenéz)

No, nem nagyon magas!

(Átlép a karfán, magához von egy odanyúló hosszú faágat, közvetlen a kertfala mellől, belécsimpaszkodik mind a két kezével, hogy egyszerre lenn teremhessen)

Vígan szökellek gróf uram nyakába!

Tizenegyedik jelenet

Cyrano, Guiche gróf

GUICHE

(álarcosan lép a színpadra és tapogatódzik a homályban)

Hol a barát? Hol cammog lomha lába?

CYRANO

S a hangom? Hátha rám ismer a gaz?

(Az ágat egyik kezével elbocsátja és úgy tesz, mintha valami láthatatlan kulcsot forgatna meg a zárban)

Krikk-krak!

(Ünnepélyesen)

És most, Gascogne, segíts!

GUICHE

(nézegeti a házat)

Ez az.

Nem látok jól... Az álarc!...

(Be akar menni, Cyrano leugrik az erkélyről, az ágba kapaszkodva, mely ív alakban meghajlik és Cyranót a kapu és a gróf Guiche közé helyezi. Cyrano, mintha egész súlyával nagyon magasról esett volna le, mozdulatlanul terül el a földön és ájulást szimulál)

Hohó... Ki érti ezt?

(Mikor a szemeit fölveti, az ág már visszapattant. Nem lát egyebet a csillagos égnél és nem érti a dolgot)

Honnan jött ez az ember?

CYRANO

(a féltestével fölegyenesedik és vidékies tájszólással)

A holdbul egyenest!

GUICHE

A holdból?

CYRANO

(mintha most ébredne föl)

Hány az óra?

GUICHE

Tán eszelős szegény?

CYRANO

Hány óra? Ősz, tavasz van? És hol csücsülök én?

GUICHE

De...

CYRANO

Szédülök!

GUICHE

Uram!...

CYRANO

A holdbul ebb'a nyomba'

Zuhantam én alá!

GUICHE

(türelmetlenül)

Ugyan, no!...

(egészen föláll, rettentő hangon)

Mint a bomba!

GUICHE

(hátrál)

Jó, jó! – Hát lezuhant! – Nincs ennek ép esze...

CYRANO

(megy a gróf felé)

Nem metafórice, de tényleg! Érti?

GUICHE

De...

CYRANO

Hogy vajon meddig tartott az én lepottyanásom,

Egy percig vagy száz évig, azt nem t'om, kérem áson,

De fönn vótam a holdba, e sáfrányszínű gömbbe.

GUICHE

(vállat von)

Jó, elhiszem... bocsásson!...

CYRANO

(elébe lép)

Ha van tisztesség önbe,

Megmondja, hun vagyok? Mi e'... miféle por?

Hová robbantam én, mint lángzó meteor?

GUICHE

Lánchordtát!...

CYRANO

Nem vót válogatni módom

Esésem közbe, hogy hová csapódom!?

Hold ez, avagy föld? Hová húzott, mondja,

Hátulsó részem tetemes súlypontja?

GUICHE

De uram, én...

CYRANO

(rémesen fölkiált, mire gróf Guiche meghátrál)

Huh! Szent angyal-sereg!

Itt feketék az úri emberek!

GUICHE

(arcához kap a kezével)

Mi?

CYRANO

(patetikus borzadással)

Akkor ez sötét Algéria?

És ön talán egy szerecsen fia?

GUICHE

(lárváját érintve)

Álarc csupán...

CYRANO

(úgy tesz, mintha kezdene megnyugodni)

No akkor a szerencse

Itáliába vitt és ez Velence!

GUICHE

(előre akar menni)

Egy hölgy vár!...

CYRANO

(teljesen megnyugodva)

Akkor Párisban vagyok.

GUICHE

(akarata ellenére elneveti magát)

Tréfás bolond!

CYRANO

Kacag, mi?

GUICHE

Kacagok...

De most megyek!

CYRANO

(nagy örömmel)

Tehát Párisba estem!

(Hajlong, kacag és veri le magáról a port)

– Bocsásson meg... csak az imént érkeztem

A mindenségből. Szép utacska ám!

Még most is csupa éther a ruhám

Van a szememben csillag-por, de sok,

Sarkantyúmon planéta-cafatok...

(A kézelőjéről valamit leszed)

S kométa-hajszál a kabátomon!

(Ugy tesz, mintha elfújná)

GUICHE

(dühösen)

Uram!

CYRANO

(amint Guiche indulna előre, hamarosan eléje terpeszti a lábát, mintha valamit mutatni akarna)

Tessék csak nézni, itt a nyom...

A bősz Nagy-Medve jól ikrámba vágott.

Osztég mikor megláttam azt a Rákot,

Uccú neki, veszett futásra kelve

A Mérlegbe ugrottam! Hosszi nyelve

Most súlyomat mutatja odafönn!

(Hirtelen Guiche útjába áll, mikor ez továbbindul és megragadja köntösének egyik gombját)

S ha orromat jól megszorítja ön,

Tejet présel belőle.

GUICHE

Micsodát?

CYRANO

Tejet! Mert a Tejúton jöttem át!

GUICHE

Pokol!

CYRANO

Dehogy! Az ég küld engemet!

(Keresztbe font karokkal)

A Sirius – tudom – farkasszemet

Néztem vele sokáig – éjszakára

Nagy hálósipkát nyom a homlokára!

(Bizalmasan)

A Kis-Medvének a farkára léptem,

De nem tud még harapni.

(Kacagva)

S összetéptem

Egy húrt a Lírán, amikor a lábam

Átgázolt rajta!

(Kevélyen)

Mindezt mostanában

Leírom én, – szép könyvbe foglalom!

Amit magammal hoztam: egy halom

Planéta-csillám, csupa színarany

– A köpenyem ilyennel tele van

Kis könyvemet kicsillagozza majd!

GUICHE

De most, uram...

CYRANO

Meglesz, amit óhajt!

GUICHE

De...

CYRANO

Azt kívánja tudni, hogy belül

Milyen a hold s van-é alul, felűl

E fényes tökben ember vagy barom?

GUICHE

(kiabálva)

Teringettét, nem! Én azt akarom –

CYRANO

Megtudni, hogy mikép bújtam bele?

Találmányom lángésszel van tele!

GUICHE

(leverten)

Bolond!

CYRANO

(kicsinylően)

Nem mentem Architas nyomán,

Regiomontánt sem követtem ám...

GUICHE

Tudós bolond!

CYRANO

Szamárság valamennyi!

(Guiche-nek végre sikerült elhaladni Cyrano mellett. Egyenesen a ház kapuja felé tart. Cyrano utánamegy, hogy kellő pillanatban megragadhassa)

Hatféleképp tudok az égbe menni!

GUICHE

(visszafordul)

Hatféleképpen?

CYRANO

(folyékonyan)

Úgy van! Hallja ön:

Először is pőrére vetkőzöm,

S a napra fekszem, ha ragyog a reggel,

Harmattal töltött sok kristály-üveggel,

Amit testemre aggatok. A nap,

Amint járása mindig magasabb,

A harmatot felszívja s véle megy

A testem is.

GUICHE

(meglepetve tesz néhány lépést Cyrano félé)

Nem rossz! De még csak egy.

CYRANO

(hátrál, hogy a grófot a színpad másik oldalára vezesse)

A levegőt cédrus-ládába zárom.

Gyujtó-tükörrel fölfogott sugáron

Addig hevítem, addig ritkítom,

Míg száll s a holdig meg sem áll, tudom!

GUICHE

(megint egy lépést tesz Cyrano felé)

Kettő!

CYRANO

(egyre hátrál)

Mint gépész meg rakéta-mester,

Kemény acélból löveget csinálok...

Lőport alája – aztán uccu, vesd el.

Tüzes golyómmal az egekbe szállok!

GUICHE

(követi Cyranót, anélkül, hogy észrevenné és az ujjain számlál)

Három!

CYRANO

Ha egy gömb füsttel van tele,

Magasba röppen s én lengek vele.

GUICHE

(követi Cyranót fokozódó ámulattal)

Négy!

CYRANO

Rám kenek sok lágy ökör-velőt,

Mert Phoebus ezt gyönyörrel szívja!

GUICHE

(elhűlve)

Öt!

CYRANO

(lassanként a színpad másik oldalára vezette, ahol egy pad áll)

Végül: felállok egy arasznyi vasra,

S mágnest dobok föl, mégpedig magasra.

A mágnes röppen és mint egy bolond:

A vonzott vas rögtön utánaront.

S addig vetem föl mágnes-darabom,

Amíg elérem holdam vagy napom!

GUICHE

Hat! – Nagyszerű! – A hat közűl pedig

Melyik a legjobb?

CYRANO

Mék?... A hetedik!

GUICHE

Például! Lássuk!

CYRANO

Nem találja el!...

GUICHE

(félre)

Ez a bolond már szinte érdekel!

(széles, misztikus mozdulatokkal a hullámok mozdulatát utánozva)

CYRANO

Hu-üh! Hu-üh!

GUICHE

Mi az?

CYRANO

Nem érti?

GUICHE

Nem!

CYRANO

Ez a dagály!... A tündöklő egen

Fönnjár a hold és vonja, vonja lágyan

A halk hullámot fénylő magasában.

Én fürdöm és lefekszem a homokra.

Egyszer csak húznak a fejemnél fogva,

- Mert legtöbb víz a hajfürthöz tapad

És lebegek, mint egy szeráf-csapat,

Halkan, szelíden, mindig jobban és

E pillanatban egy szörnyű lökés

Taszít alá... és akkor...

GUICHE

(feszült várakozással leült a padra)

Akkor?

CYRANO

Akkor -

(Természetes hangján)

Lejárt a fertály és a szép lovag-kor!

Mehet az úr! Asszonnyá lett a lány!

GUICHE

(egy ugrással felszökik a padról)

Hah, ez a hang? Vagy álmodom talán?

(A ház kapuja föltárul. Inasok jönnek ki karos gyertyatartókkal. A színpad megvilágosodik. Cyrano leveszi a fövegét)

Nem! Ez az orr!... Cyrano?

CYRANO

(meghajtja magát)

Úgy van! Ő!...

És odabenn megvolt az esküvő!

GUICHE

Kié?

(Megfordul. – Csoportozat. – A libériás inasok mögött Roxane és Christian, kezüket egymás kezében nyugtatva. A kapucinus mosolyogva megy utánuk. Ragueneau szintén fáklyát tart a kezében. A menetet Duenna zárja be, esti pongyolában, ijedt arccal)

Nagy ég!

Tizenkettedik jelenet

Előbbiek, Roxane, Christian, a kapucinus, Ragueneau, lakájok, a Duenna

GUICHE

(Roxane-hoz)

Ön?!

(Fölismerve Christiant, kábultan)

Ő?

(Roxane előtt mélyen meghajolva)

Nagyon finom!

(Cyranóhoz)

Gépmester úr, hálám' hadd adjam át!

Amit beszélt, az a paradicsom

Fényes küszöbjén egy szentet magát

Képes lett volna tartóztatni!... Hát

Csak írja mind le! Könyve érdekes,

Kapós könyv lesz majd!

CYRANO

(meghajtja magát)

Ön nagyon kegyes,

Megfogadom tanácsát. Köszönöm!

KAPUCINUS

(mutatja Guiche-nek a két szerelmest és elégedetten rázza hosszú, fehér szakállát)

Fiam, szép párt segített össze ön!

GUICHE

(fagyos pillantást vet rájuk)

Igaz!

(Roxane-hoz)

Búcsúzzék férjétől!

ROXANE

Hogyan?

GUICHE

(Christianhoz)

Ezredje indul – Félórája van

Hogy csatlakozzék!

ROXANE

Christian szabad!

GUICHE

Ki mondja?

ROXANE

Nem megy a kadét-csapat,

Nem megy csatába, gróf úr!

GUICHE

Azt hiszi?

(Kihúzza azt az írást, amit a zsebébe dugott volt)

Itt a parancs!

(Christianhoz)

S a báró úr viszi!

ROXANE

(Christiant görcsösen átkarolja)

Ó, Christian!

GUICHE

(gúnyosan Cyranóhoz)

A nászéj messze még!

CYRANO

(félre)

No, ez rám nézve kisebb gyötrelem,

Mint ön gondolja!

CHRISTIAN

(Roxane-hoz)

Ó, csókolj!

CYRANO

Elég! Fejezd be gyorsan... aztán jöjj velem!

CHRISTIAN

(egyre csókolja Roxane-t)

Egy csókot még! Hadd függjek ajkadon!

(Cyranóhoz)

Te nem tudod mit vesztek én...

CYRANO

(el akarja húzni)

Tudom!

(Dobpergés a távolban)

GUICHE

(aki a háttérbe ment)

A dob pörög már.

ROXANE

(Cyranóhoz, még mindig tartva Christiant, akit Cyrano el akar húzni tőle)

Oltalmazza meg! Ígérje, hogy míg harcol a sereg,

Nem éri baj!

CYRANO

Vigyázok rá, de ha...

ROXANE

(mint föntebb)

Igérje, hogy sebet nem kap soha,

S mindig okos lesz...

CYRANO

Mégis... hogyha tán...

ROXANE

(mint föntebb)

Igérje, hogy e rettentő csatán

Nem lesz beteg... nem gyötri durva láz...

CYRANO

Az ember sokszor hasztalan vigyáz...

ROXANE

(mint föntebb)

Hogy hű marad!...

CYRANO

Lesz gondom rá... de kérem...

ROXANE

(mint föntebb)

Hogy gyakran ír!...

CYRANO

(határozottan)

No már ezt megigérem!