Bánk bán/Első szakasz

← Előversengés (prológus)

Bánk bán
szerző: Katona József
Első szakasz

Második szakasz →

A mulatópalotának vendégszobája. Több asztalokon kész italok.

Gyertyák égnek. Gyakor jön be néhány vendég, iszik, s ismét megy.

Kívül táncmuzsika, mely hellyel-hellyel megszűnik.

Mikhál egy asztalkánál szundikál.

ELSŐ JELENET

SIMON (belép).

Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!

(Meglátván Mikhált.)

Ej, lássa bár az ember, e bizony

Alszik megént! - No bátyám! ébredezz!

Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva

Nézgélnek (Mellé ül.)

MIKHÁL (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).

Ősz hajam vagyon Simon,

Jó lelkiesméretem: azért biz én

Nem gondolok velek.

SIMON

De mégis, én-

Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?

No - a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel.)

MIKHÁL (eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).

Ah!

Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!

De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!

(Felkapván az ezüstpohárt.)

No, éljetek fenn ott, bojóthiak!

Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)

SIMON

De hátha mégis úgy lehetne itt is?

MIKHÁL

Olyan csodálatos hangon felelsz.

Simon, reménylesz? - ej, jó éjtszakát!

SIMON

Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.

Még gyóntatómnak is csak esküvés

Alatt nyilatkozhatnám ki; de

Neked - neked Mikhál, nem: én atya

Vagyok.

MIKHÁL (feláll).

Simon!

SIMON

Tán kétségeskedel?

Negyvenhat esztendősnél nem vagyok

Több.

MIKHÁL

Oh Simon, nem hal ki a bojóthi

Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell

Mennünk - csak ott kell a bojóthi fajnak

Zöldelni -

SIMON

Vagy Magyarországban. Magam

Is gondolám már s elvégeztem azt,

Hogy minden országból Bojóthra vinném;

De itt nem aljasúl el a spanyol -

Elég ha mindmegannyi jó magyar

Háznépnek ők lehetnek törzsöki.

MIKHÁL

Ők?

SIMON

Hét fiú.

MIKHÁL (elszomorodva leül).

De már ez csúnya tréfa.

SIMON

Hallgass meg engem: tegnap estve a

Vadászaton egy őzet kergeték,

És - egy banyát találtam. Ő alig

Látott meg engemet, s leroskadott

Térdére és tudtomra adta, hogy

Feleségem immár megszült. Szinte el-

Indultam; amidőn hatot felém nyujt.

"Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz

Ő egykor egy szegény koldús személyt

Elkergetett magától s becstelennek

Nevezte, mert kettős szülöttje volt:

Hogy most az istenség adott hetet

Neki, nyomban emlékébe jött az, amit

Mondott. Megindulván azon, nehogy

Feslettnek ítéltessen, egy fiat

Megtart magánál - a többit, hogy öljem

Meg, azt parancsolá" -

MIKHÁL

Tigris-anya!

SIMON

Megesketém és titkon általa

Neveltetem mindnyáját.

MIKHÁL

Hát az anyjok?

SIMON

Mindég keservesen zokog, midőn

Az egyet a kezébe vészi és

Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?

MIKHÁL

Aztán mi lesz?

SIMON

Mikor majd nagyra nőnek,

Akkor fogom mutatni csak, hogy ő

Haljon meg akkor - de örömébe haljon.

Minő öröm lesz ez? Már elhagyom

Endrének udvarát, s velek leszek. -

Mikhál, miért sírsz oly keservesen?

MIKHÁL

Nem hal ki a bojóthi nemzetem!

SIMON

Nem. Nem. De hát ne sírj!

MIKHÁL (poharat kap).

Öröm miatt. -

Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:

Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek -

Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,

Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)

SIMON

Nézd, ezek nem.

Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran,

minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.

SIMON (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).

Nézd, mintha orra vére folyna, úgy

Kullog be némelyik. Manó vigye

Vígságtokat, hol a szabad magyar

Érzés az itt erőltetett feszesség

Láncába kénytelen harapni.

EGY BÉKÉTELEN (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).

No! -

MÁSODIK JELENET

PETUR BÁN (belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát).

Igy? - Ördög és pokol! Bizony majom

Mind egyről egyig. - Oh te szép nevű

Magyar - Magyar? - Hej, félre oktalan

Aggodalom! mit használ itten a fog-

Csikorgatás?

(Főbe üti magát.)

Bolondos agyvelő!

(Dörmög.)

Szabad kivánna lenni mindenik,

És torkukon kegyes nagyasszonyuk

Sült-főttje oly mohón rohan le, hogy

Majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá

Lettél dicső Árpád gyümölcse te?

SIMON

Bán, hát mi lelt?

MIKHÁL

Petur, nem vagy magad,

Nyelvedre vigyázz.

PETUR

Úgy? igaz - helyes - -

Mikhál, Simon, miért spanyol hazátok-,

Bojóthotokban nem maradtatok?

MIKHÁL

Csitt, csitt, ez itt (szívére mutat) sebet ver.

Ó fiam!

SIMON

Ember, belőled a rossz lélek ordít!

Ott élni nem lehet nekünk. Spanyol-

Ország halálos ágyában nyögött

Ránk nézve, hogy kiléptünk abból egykor.

Azóta megholt.

MIKHÁL

Meg bizony. De csak

Békével -

PETUR

Átkozott jámbor te! ki

Békével? Én talán! Ég és pokol!

A békés egy bolond; s az is bolond, ki

Békételen: de én békételen

Mégsem leszek, míg nem bolondulok meg.

Oh, célra! célra! így különben egy

Bárányi békesség - mi több, maga

Epét okádna itt a békességes

Tűrés, kiáltva: ördög és pokol!

MIKHÁL

De, ember! Ej, eredj, eredj haza,

Aludd magad ki - menj, menj!

PETUR

Én?

MIKHÁL

No, leg-

Alább beszélj hát egy kicsinyt alantabb

Hangon: az emberek néznek -

PETUR (felugrik, de majd leül).

Ki? Hol? -

No, jó! - nem is beszélek - még csak egy

Szócskát se. Mindenik kimondatott szó

Hazud, s az emberekben nyargaló

Tüdő csak a hazugság ördögének

Lakása. Így ni (az asztalra könyököl) hallgatok.

MIKHÁL

S kiálts

Jó éjtszakát.

PETUR

Jó éjtszakát? igen -

Majd amidőn egy nemzetség kipusztul;

Vagy csontjaimmal a meráni gyermekek

Fognak tekézni, - akkor - - Most, fogok

Hallgatni - még ma néma lenni, mint egy

Carthusianus. (Ismét dörmög.) Ó mikép tekéntett

Le ránk! csak a merániakra néz.

Bámulja a harisnyát - a magyar

Csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk

Nagyasszonyán. Haj! Istenemre leg-

Alább csak egy vidám tekéntetet

Mutatna hát, ha színből is: nem esne

Olyan nagyon szívére a magyarnak! -

Ő is meráni! - -

SIMON

Hát honnét akarsz

Már most barátokat? midőn sem a

Meráni, sem pedig magyar - -

PETUR

Ki mondta

Azt? Én s meráni?! Hát mikor nevezte

Testvérnek a tűz a vizet? - csupán

Csak bennetek van még egyetlenegy

Bizodalmam! A ti húgotok -

MIKHÁL, SIMON

Melinda?

PETUR

Felesége a nagyúrnak: ő, vele

Kedvére játszhat; ti pedig húgotokkal.

MIKHÁL

Szegény teremtés vagy, ha célodat

Csak asszony által gondolod kivinni! -

Hát nemzeted? - -

PETUR

Ne ingerelj fel! - Oh

A nemzet! - ahány fő, szintannyi ész.

Kényes becsűlete, mint a köntöse -

Sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj

Neki hirtelen egy jó szót s világot

Teremtve öszverontja ellenségidet.

Nézzétek - itt is - ott is - úgy kiválnak

A többi lévnyalók közül, miképpen

Egy medve több vakondokok közűl.

Nem méreg az, mely őket oly komorrá

Teszi, - bánat az, hogy bort adnak nekik,

De ami egy fillérbe se kerülne -

Jó szót, figyelmet, nem találnak itt.

HARMADIK JELENET

Myska bán egy ritterrel jön

MYSKA (egy üres ivóasztalhoz megy s tölt).

Úgy, úgy vitéz úr: a magyar bor olyan,

Mint a magyar barátság - mentől óbb,

Annál erősebb. (Leülnek.)

PETUR (bosszankodva néz reá).

Hogyha nem dohos.

MIKHÁL

Csak a dologra mostan.

PETUR

Ah, soká jön.

MIKHÁL, SIMON

Kit vársz?

PETUR

De el fogjátok-é hát hinni?

MIKHÁL, SIMON

Szólj!

Szólj!

PETUR

A nagyúrt.

MIKHÁL

Bánk bánt?

PETUR

No csak ne oly

Csodálkozást! - Utána küldtem egy jó

Futó legényt titokban. Lássa azt,

Hogy itt mik esnek.

SIMON

Petur, Petur!

PETUR

Csitt! - nektek erről egy kukkot se kell

Ám tudni. Nagy - nagy, ami fenn forog

Játékon: a haza és Melinda.

MIKHÁL, SIMON (hirtelen az asztalon által Petur kezét megkapják).

Mit?

Melinda, mondod?

MYSKA (poharat emel).

A mi nagy királynénk!

VENDÉGEK

Éljen sokáig!

PETUR (vad tekintettel s vérben forgó szemmel felugrik, öklével

süvegét szemére nyomván, ordítja).

A magyar szabadság! (Iszik.)

BÉKÉTELENEK (felugrálva, dörömbölve viszonozzák).

Éljen soká!

(Myska s a vendégek bámulnak.)

EGY UDVORNIK (jön).

Utolsó tánc! (Ismét elmegy.)

MIND

Jerünk. (Elmennek.)

NEGYEDIK JELENET

Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy zugolyban lévő ajtócskában

mutatja magát. Nemes mélóság, mindenben gyanakodó tekintet, fojtott

tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás

azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről.

Petur meglátván Bánkot, hátramarad.

BÁNK (midőn mind eltakarodtak, előre siet).

Petur! Ha! - hogy mindent így kelletik

Találnom! -

PETUR

Jaj kegyes nagyúr! sokat

Fogsz még te itt találni, ami akkor

Nem volt, midőn elmentél. Oh de hála,

Hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.

BÁNK

Hazánk külön-külön vidékein

Jajt s bánatot találtam; s itt ime

Ellenkezőt találok, s nem tudom,

Melyik tehet rémítőbbé - Köjön

Táján talála engem a serény

Követ. Petur, miért hivattatál

Te engem vissza? még pedig titokban!

PETUR (körültekint).

Titokban bán, titokban - azonban szólni

Itt nem lehet - hiszen magad tudod, sőt

Látod, (csúfosan kimutat) hogy egy jól megteríttetett

Asztal legyekbe nem szűkölködik.

Ezek donognak, és lehet talán, hogy

A titkom is kidonganák -

BÁNK

Titok?

PETUR (szinte súgva).

Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,

És még pedig setétben -

BÁNK (megijed).

Bán!

PETUR

Te is

Bele vagy keveredve, és ha veszteségre

Jön a dolog, tied lesz a nagyobb.

BÁNK

Bán! bán! hamar beszélj!

PETUR

Nem, óh nagyúr!

Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak

Mindent az emberek, csak annyi, mint

Abban találni kedvet, hogy ha sok

Irigye, ellensége van: pedig

Mindenkor a legördögebb nadály

A sugdosó maga, - én az nem vagyok; de

Jőjj még az éjjel - itt ha eloszlanak -

Házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda! (El.)

ÖTÖDIK JELENET

Biberach, aki éppen kevéssel előbb, mint valakit kereső,

belépett, amint Bánkot meglátja, megijedve vonja egy szegletbe

magát és alighogy Petur elvégzé beszédét - hamarébb kisuhan.

BÁNK (elkiáltja magát).

Melinda!? (Sok ideig nem tudja magát szóra venni)

Az - Melinda - Jelszavok!

Melinda szép, mocsoktalan neve

Ma szemfedélűl szolgál egy setétben

Ólálkodó csoport között! - Titoknak

Lett zára a Melinda szabad neve!

HATODIK JELENET

TIBORC (ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik).

Ni, boldog Isten! Mégis ő biz' az!

Bánk bán - nagyúr -!

BÁNK

Elárultattam?

TIBORC

Én

Tiborc vagyok, kegyes nagyúr - no, lám!

BÁNK

Tiborc - (Gondolkodva járkál).

TIBORC

Igen - mert szólni kellenék

Nagy dolgokat -

BÁNK

Melindáról?

TIBORC

Nem arról.

BÁNK

Nem!

TIBORC

Lopni jöttem ide; mivel a szegény

Anya s gyermekek velem - (Elfojtódik.)

BÁNK

No jól van - úgy.

TIBORC

Oh, én szerelmes Istenem! hiszen

Nem is figyelmez rám - Bánk! - bán! - nagyúr -

BÁNK

Melinda! és mindég Melinda! - szent

Név! égi s földi mindenem javát

Szorosan egybe foglaló erős

Lánc, úgy elomla törhetetlen élted,

Hogy abból a gazoknak is jutott? (Fellobban.)

Mennyben lakó szentséges atyám! ide

Mindentudásod égi cseppjeit!

Nekem - nekem, hogy e nagy fátyolon

Átlássak és eszemmel a halandók

Szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

TIBORC

Nagyúr -

BÁNK

S ugyan továbbra láttak ők,

Mint a szerelmes? És azért futom-

E én az országot, hogy addig itthon

Fojtsák meg üdvösségemet? - talán

Ez a királyos asszony azért tetéz

Munkákat a munkákra, hogy szemem

Elkábulásakor, szívemben a benn-

Lakó becsűletet megölje? - Jaj! -

S most már ezen setétben bujdosók

Volnának, akik engemet bolond

Álmomba' szánva háborítani

Igyekszenek s a végveszélybe' forgó

Becsűletem felett rikoltanák:

"Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!"

Azonban - ezek talán csak úgy fogadt

Szolgái voltak egy veszett irígy

Embernek, aki nyúgodalmamat

Sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,

S döbbentni szívemet kívánta - (Megijed.)

Meg-

Döbbenni? ezt előttem egykor úgy

Festék le, jól tudom, mint egyikét a

Lélek betegségének - - - - - -

Az sem lehet hiszen szünetlen ép! (Reszketve.)

Bánk! Bánk! te nem mered kimondani

Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a

Visszhang is árva gyengeségedet -

TIBORC

Oh szent teremtő!

BÁNK

A szerelme-féltő

Bánk bán! (kacag) Tüdő, hazudsz! hazudsz!

(Fájdalommal fejét kezei közé szorítja.)

Mit nyughatatlanítsz setétes álom-

Kép! mit gyötörsz incselkedő chimaera!?

Hát a világnak egyik pólusától a

Más pólusáig, szerelmeimben, én

Miért öleltem mindent egybe? mért

Mindent? miért te benned, óh Melinda!?

S egy ember - egy haszontalan por - az

Ütné ki őtet karjaim közül?

Őtet!? Ki lenne az? Ki lenne az? - -

Világot, itt! világot! (hirtelen) A setétben

Ólálkodókhoz elmegyek. (Elmegy, amerre jött.)

TIBORC

No itt hágy. -

Ah, mintha jönnének - jönnek - csak el! -

Éhezzetek szegény férgek: nem ért

Még a lopáshoz ősz Tiborc apátok.

(Rettegve Bánk bán után siet.)

HETEDIK JELENET

Ottó és Biberach jönnek.

OTTÓ

Frissen - beszélj - találhattad magát?

BIBERACH (jelentőleg).

Találtam - a galamb helyett oroszlánt.

OTTÓ

Talán haragszik? Mit szólott?

BIBERACH

Hogy: eljön.

OTTÓ (örömmel).

Eljön!

BIBERACH

No csendesen! - Dicsérd csupán

Múltával a napot.

OTTÓ

Hiszen maga

Mondá Melinda, hogy eljön?

BIBERACH (fagyosan elmosolyodik s futva azon ajtóra veti szemeit, melyen Bánk elment).

Maga.

(Hangosan, vélvén, hogy Bánk hallgatózhat.)

Germanciust, ki elrejté magát,

Hogy majd kilesse, mit beszéllenek

Felőle, nem jó ám követni mindég,

Mert a szelíd Germancius tudá

Az indulatjait mérsékleni.

OTTÓ

Miért beszéled ezt nekem?

BIBERACH

Csak úgy -

OTTÓ

Te indulat nélkül való teremtmény,

Esmérlek-é immár én tégedet?

Vagy egy csodálatos embernek óhajtsz

Látszani úgy-e? - Légy nekem barátom.

BIBERACH

Én nem.

OTTÓ

Nem? és miért?

BIBERACH

Hogy más legyen.

OTTÓ

Derék.

BIBERACH

Azon bolondság, amidőn

Az állapotját elfelejti az

Ember, nevetségesebb, mint ha a

Természetét erején fellyűl feszíti.

OTTÓ

No, adj tehát tanácsot most.

BIBERACH

Miben?

OTTÓ

Te esméred Melindát -

BIBERACH

Tán - igen.

OTTÓ

Szólj!

BIBERACH

Hm -! minden, ami a fehérszemélyek

Szív-büszkeségeinek hízelkedik,

Egyúttal az már tetszik is nekik.

Ők a legundokabb kirugdalódzót

Is még dicsőségesnek esmerik,

Ha benne egy kis rendkívül-való van.

Egy herceg - egy királyi néne - egy

Kereszt - arany lánc, mind egérfogók

Az asszonyokra nézve.

OTTÓ

S a derék

Bánk bán, Melindára?

BIBERACH

Férj, kit szeret.

OTTÓ

Elvesztem!

BIBERACH

Oh, dehogy! A férj se várjon

Az asszonyának szívétől soha

Többet, csak amit egy becsületes

Kalmártól: ez bármilyen szentül is fel-

Fogadja a kiválasztott jószáginak

A félretételét - mégis hazud -

Egész örömmel adja által a leg-

Elsőnek, aki értek többet ád.

OTTÓ

Mért könnyezett hát, hogy velem beszélt?

BIBERACH

Ez éppen a fő bökkenő! Uram,

Hidd el, hogy asszonyink ravaszabbak ily

Esetben, mint az ördög, amidőn

Az elragadni egy bűnöst törekszik.

OTTÓ

Oh, hát enyim Melinda!

BIBERACH

Nem hiszem.

OTTÓ

Nem?

BIBERACH

Mért akarsz elvenni egy szerencsét,

Melyet nem adhatsz vissza?

OTTÓ

Biberach!

Mi lesz hát ebből? hisz' egyszer így,

Máskor pedig másképp szólsz -

BIBERACH

Mert sem a

Búdban, sem a szerencsédben soha

Ok lenni nem kivánok.

OTTÓ (felbosszankodván; megvetőleg).

Ostoba! (El.)

BIBERACH (egyedül).

A repkedő kicsinyke lelkek oly

Sokan donognak a világba', mint

A szúnyogok; de vajjon hol van az

Az ember, aki abban elhitetné

Magát, hogy ő közikbe tartozik?

Sokszor derék, ha egy ily ostobát

Jól megzavarhat az ember, ámde úgy,

Hogy ő megént mást légyen kénytelen

Zavarni. Rajta csak kegyelmes Ottóm:

Ugorj! de Biberachod hátra áll.

S ilyen szegény egy ember? éspedig

Uralkodó ember! mégis kezében

A nénje szíve, akit egy nagy ország

Fél -! Tartományok hát csak machinák,

Amelyeket kis gyermek is megindít,

Ha félelem s reménység mindenik

Kereket helyén maradni kényszerít.

(Gondolkozik.)

Itthon vagyon tehát - Melinda a jel -

Jó, jó - - de csak vigyázva. Meglehet,

Bánkhoz szegődök. Ott van a haza,

Hol a haszon - s miért ne húzzam azt?

Hisz' aminek meg kell történni, az

Anélkül is megtörténik. (Kitekint.)

Ha! más

Oldalra a palásttal Bíberach.

NYOLCADIK JELENET

IZIDÓRA (sietve jön).

Ő volt az! Úgy-e ő -?

BIBERACH (vállat vonyít).

Kisasszony! én

Száraz reménnyel nem tudlak tovább

Éltetni.

IZIDÓRA

Mit? - Leselkedő! ezért

Csaltad tehát ki titkomat -?

BIBERACH

Hisz' Isten

Én nem vagyok - ha mást szeret.

IZIDÓRA

Való

Tehát? Melinda -

BIBERACH

És te is tudod?

IZIDÓRA

Ha mások észre vehetik, én legyek csak

Vak? - Bíberach, oh, szólj, tudná magát

Melinda elfelejteni?

BIBERACH

Talán. Hisz' asszony.

IZIDÓRA (dölyfösen).

Asszony? Te érzéketlen ember! és

Te is tudod közelről e nemet

Esmerni -

BIBERACH

Megtanultam, emberi

Elmém ezernyi baklövésivel.

IZIDÓRA

Melinda e szerént -?

BIBERACH

Asszony.

IZIDÓRA (méreggel).

S azok -?

BIBERACH

Az ördögökkel is elenyelgenének,

Ha nincsenek körülöttök férfiak. (Kitekint).

Jönnek! (A legnagyobb hidegséggel ott akarja hagyni.)

IZIDÓRA (szemeit tenyerével elfedi).

Jaj a szemeknek, melyek ezt

Látják - jaj a szívnek, mely érezi! -

Oh Bíberach, ne hagyj el!

BIBERACH (visszaballag).

Érted azt

Is megteszem. - De térj ki most előlök!

Egyetlenegy tanácsadásom ez:

Kövesd Melindát, szép kisasszonyom,

S ne ess utána Ottónak nagyon.

Sok férfiak - tudom magamról - az

Olyat, ki könnyű győzedelmet igér,

Azért se' szívelik; de légyen a

Meghódítás nehéz, már akkor ők

Csak puszta büszkeségből is belé-

Szeretnek.

IZIDÓRA (megsértetve).

Ah te szemtelen! (Elsiet.)

BIBERACH (könnyű vállvonyítással).

Szegényke!

(Szünet után.)

Kár ilyen csinos főért, hogy a

Velő hibáz belőle! Benne van

Szép két szem, amely hódítón beszél;

Szép ajkak, édesen beszéllenek;

És még egy elcsábíthatóan beszélő

Szajkói nyelv - és minden, ami csak

Beszélhet, azt beszéli, hogy:

Az ész hibázik, a fejecske kong. (Elkullog.)

KILENCEDIK JELENET

Melinda s Ottó belépnek

MELINDA

Távozz!

OTTÓ

Melinda!

MELINDA

Távozz, mondom!

OTTÓ

Egy

Szót csak, Melinda -!

MELINDA

Édes Istenem,

Mi lett belőle! -

OTTÓ

Énbelőlem?

MELINDA

Ál-

Orcádból, undok ember! oh szerelmes

Jó Istenem, be megcsalatkozék!

OTTÓ

Oh én is - én is megcsalatkozék!

MELINDA

Kiben?

OTTÓ

Melindában. Midőn bejöttem ez

Országba - mindjárt a szemembe tűntél.

Egy szív után esenkedék, hogy e

Szívem' felosszam. A sok udvari

Szívek között - bocsáss meg - a tied volt

Legegyügyübb, ártatlanabb, Melinda!

MELINDA

Úgy, úgy! ezért kellett tehát nekem

Ide jönni és ezért nem ille Bánk

Bán hitvesének a magányba' lakni?

Mert udvarunknak nagy szüksége volt

Tapasztalatlan együgyű szivekre. Oh

Ez fáj - kimondhatatlanúl.

OTTÓ

Midőn

Fülöp király ölettetése végett

Gyanúba jővén, szenvedésemet

Elbeszéltem, oly szerelmes érzés

Csillámla kedves könnyeidben -

MELINDA

Jaj, jaj, tehát azon könnyeknek!

OTTÓ

Engedj

Meg! vak valék, mivel szerettem. Ottó

Többé nem az, ki volt. Ottó oda

Maradt Merániában: más terme itt

Már általad, Melinda. Akkoron

Levék teremtve, amidőn először

Megláttalak; mint gyertya által a

Világ lesz - úgy valék melletted, úgy

Követtelek; s levésemnek legelső

Pillanatában eltünt lételem.

Vétek-e ez?

MELINDA

Oh én csak sírhatok!

OTTÓ

Melinda, kéméld könnyid záporát!

És mégis - esküszöm - drágák ezek

Előttem és vigasztalói meg-

Átkoztatott jövendőmnek -! (magában)

Helyessen

Mondád, ravasz kölyök!

MELINDA

Sajnállak. - Oh

Herceg! Szerelmem által egy lehet

Csak boldog és szerencsés - az pedig

Bánk.

OTTÓ

Oh bizonnyal az ő - egy boldog ember!

(Sóhajtva, Melinda lecsüggő keze után hajol, s azt

hosszasan homlokához nyomja.)

TIZEDIK JELENET

BÁNK (az ajtócskán ismét visszajön).

Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?

(Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja.)

Oh véghetetlen, szent könyörületesség!

(Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón.)

MELINDA

Ah oszlanak!

OTTÓ

Csak egy szót még, Melinda!

MELINDA

Bocsáss!

OTTÓ (szavakat láttatik keresni).

Melinda! Oh mért kell nekem

Olyan nagyon szeretni, mint soha

Még nem szerethetett egy szív is! Oh

Mért kell nekem csak nyögni ott,

Hol minden érző szív megrészegedne

Örömébe'! - Mért hogy reményem, szerencsém

Vígságait haladja és szerelmem

Oly vágyakat nevelni kénytelen,

Melyek talán elmémtől fosztanak meg -!

(hevesen)

Lennél csak egyszer enyim Melinda, úgy

Az álmot útálnám, mivel szemed

Szememtől elvenné - a szelet, mert elragadná

Tőlem lehelleted' - s a napvilágot,

Mert képedet csókolná tőlem el.

Eszelős szerelmem egy egészen új

Világot álmod őrültségiben,

Melynek csak Ottó a lakossa és -

Melinda. (Letérdel.)

MELINDA (megretten).

Térdepelsz?!

OTTÓ

Előtted, akit

Imádok. Oh engedd meg gyermeki-

Báb-módra minden gondolatjaim'

Enyészni, és csak a Melinda édes

Nevével agyvelőm betölteni.

MELINDA

S ő térdepel! - Bánk, Bánk emlékezek

Szavadra -

OTTÓ (felemelkedik).

Bánknak a szavára?

MELINDA

Arra.

Midőn kezem' megkérte, nem rogyott

Ő térdre -! szép se' volt igen; de egy

Alphonsus, egy Caesar állott előttem.

"Szabad tekéntet, szabad szív, szabad

Szó, kézbe kéz és szembe szem, - minálunk

Igy szokta a szerelmes: aki itt

Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít."

Ő mondta ezt, ámító! és bizony

Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.

(Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.)

TIZENEGYEDIK JELENET

Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,

hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll

hátulról; végre szúrósan felszólal.

GERTRUDIS

Hogy sokszor oly hivatlan érkezik

Az ember! és - (indulattal) mi volt ez itt

Melinda?

MELINDA (keserűn).

Édes - mulatság -!

GERTRUDIS

Nem reményleném!

MELINDA

Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,

Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,

Hogy a bojóthi Melindának nem illik

Falun magányban lakni, mert nagyúrné,

S alkalmatosságot szerzél nekem

Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is -

Oh, mert hiszen Melinda együgyű!

(Szinte illetlenül elsiet.)

GERTRUDIS (ajkát harapva néz utána).

A kis majom harap (szünet). Negyed napig

Előmbe nem bocsájtatik.

(Járkál, végre az udvariakhoz szól.)

Magam

Fogok maradni. - (Azok elmennek.)

TIZENKETTEDIK JELENET

GERTRUDIS

Ottó! hát mi volt ez?

OTTÓ

Kedves királyi néném!

GERTRUDIS

Félre azzal!

OTTÓ

Ő - ő -

GERTRUDIS

Mi ő? mi ingerelte oly

Nagyon fel őtet?

OTTÓ

Szívem.

GERTRUDIS

Szíved?

OTTÓ

Az.

GERTRUDIS

Ottó!

OTTÓ

Mi lelt?

GERTRUDIS

Azt kérded, biborunk

Bemocskolója?

OTTÓ

Istenemre -!

GERTRUDIS

Mit?

OTTÓ

Tűrtesd magad -

GERTRUDIS

Ki vagy te? és ki én?

Az én anyám, s hazám Meránia

Szült téged? a nagy Berchtold vére így

Fajúlt el?

OTTÓ

Egyszer minden útakat

Számomra készíted - azután pedig meg-

Gyalázol!

GERTRUDIS

A célod nem; de a módjaid

Útálhatom. Magam készítek útat,

Mivel beteg testvérem megvidámítása

Volt késztetőm; nem tiltottam soha

Tőled szerelmet! Vidámság, öröm,

Minden csak a szolgálatodra volt;

S most fajtalan véred tilalmas úton

Melinda bírására csörgedez.

Itt áll ím a gyűlöltetett; s az a

Szép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni,

Amott meg - útálván ezt, engem is

Kerűl.

OTTÓ

De hallgass meg!

GERTRUDIS

Meráni herceg -

Egy férfiú nem tud kifogni egy

Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis - egy

Asszony tud országok felett megállni.

OTTÓ

Na jó! tehát lemondok róla.

GERTRUDIS

Le-

Mondasz? s te tudhatnád azt tenni? úgy

Lelkemre mondom hát nem is szeretted.

OTTÓ

Szerettem, esküszöm: de most eszem

Szólt fel.

GERTRUDIS

Hazudsz! - Az a tűz, melyet a

Természet alkotott az asszonyok

Szemébe, oly sebesen elragad,

Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös

Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész

Elhallgat: ekkor már az észbe bízni

Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán

Buzgó imádság által oltani.

OTTÓ

De könnyeit tekintvén -

GERTRUDIS (elkomorodik).

Sír is!

(Keserűen elmosolyodik.)

És

Te róla mégis le akarsz mondani?

Nem ösmered tehát az asszonyi

Szív gyengeségeit? sem a hanyatló

Virtusnak e fogásait? - Hiszen

Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett

Becsét nagyítsa és a könny az a

Gyöngy, mellyel a halálos ágyba' fekvő

Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor

Is még lemond, az oktalan - bolond.

OTTÓ (unatkozva).

Néném, tehát mi lesz kedved szerént?

Majd bíborunk bemocskolása, majd

Megvettetett szerelmem által a

Rád háromolható szégyen gyötör.

GERTRUDIS

Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dolog,

Ha Melinda érdemét temette volna

El, úgy kikergettetni kész lehetnék

Országaimból - és mégis, ha azt

Megérni kellene, hogy reám mutatva

Susogni hallanám: ni itt megyen

Gertrúd, az öccse kinek kontár vala

Melinda elszédítésében - Ottó!

OTTÓ

De Istenem! tehát szólj, mit tegyek?

GERTRUDIS

Te engemet megláncolál, s magadnak

Egy gödröt ástál, mostan mégis én -

Én húzzalak ki abból?

OTTÓ

Csak te, oh

Gertrudis! add tanácsodat nekem.

Hogyan lehessen enyim Melinda szíve?

GERTRUDIS (elsárgulva visszarezzen).

Hallatlan (Járkál; végre kikiált.)

Asszonyok! - - Megyek.

OTTÓ

Kegyes

Néném! (ölelni akarja Gertrudist).

GERTRUDIS (visszalöki).

Hah! Vessz el itt arany kalitkád

Ürében, árva bíboros teremtmény -

Mit gondolok veled! (Elsiet, az asszonyok követik.)

OTTÓ

Hah!

(A bosszúság és a szégyen közt habozván, végre kikiált.)

Bíberach!

TIZENHARMADIK JELENET

Biberach belép és parancsolatot vár. Ottó valamit akar mondani, de

ismét abbahagyja, ki is akar menni, de nem bír magával, és végre az

elmosolyodó Biberachon akad meg kérdő szeme.

BIBERACH (vállat vonít. Ottóhoz akar menni, de a kis ajtó figyelmessé teszi. Végre megfogja Ottó kezét és az ellenkező oldalnak elejére kivezetvén ezt súgja):

Eredj utána - mutass előtte ki-

Derűlt tekéntetet - kérj engedelmet -

Mondd, hogy sokat hallottál a magyar

Feleségek állhatatosságáról - ez

Csak próba volt. Örömében még maga

Fog a királyné elvezetni hozzá,

S a résztvevésig úgy is megpuhult

Melinda tán öleléssel is köszön

El nem rabolt bizodalomért. Kikérsz

Elútazásod végpillanatán

Egy János-áldását üríteni.

Ott leszek én majd a pohárnok; a-

Vagy légy magad - ne, itt egy kis hevítő;

(Porokat ád által.)

Emez pedig nénédnek altató.

Ha ezt az álom elszólítja onnan

Te vissza is mehetsz Melindához megént -

(Elmosolyodik.)

OTTÓ (megrázkódik az öröm, félelem és Bíberach iránt való útálat s szeretet között).

Irtóztató - de köszönöm. Úgy van! ő

Enyim bizonnyal. - (A királyné után siet.)

BIBERACH

Hogyha bőkezűbb

Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot

Is adhaték. Most jobb lesz tartani,

Jó herceg, a magyarsággal. - No csak menj!

(Le akar egy székre ereszkedni, de mintha valami jobb jutott

volna eszébe, halkkal felemelkedik, és a belépő Izidórának,

Ottó után mutatván, a másik oldalon elmegy.)

TIZENNEGYEDIK JELENET

Izodóra fájdalommal néz mind a kettő után, azután elsiet Ottó után.

BÁNK BÁN (eléjön a rejtek-ajtóból meztelen fegyverrel; magán kívül

sok ideig tipeg-topog).

Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek

Vakok, hogy e fülek dugúlva nem

Valának! - Egy királyné és - Melinda -

Oh, oh!

(Hidegülve.) Megént lehelhetek, megént,

És érzem azt, hogy élek. A homály

Eloszla - megvirradt - felébredék.

Irtóztató kilátás a jövő

Nappalra! - Vond ki lelkem, most magad

Azon setét ködből, mely eltakarta

Előled a világot s emberi

Vak bízodalomba szőtt! - És ilyen asszony

Őriz meg, oh magyar hazám? Hah, egy

Fertelmes asszony, kit, hogy ördögi

Érzésiben ne lephessen meg a

Jobb ember, érthetetlenül beszéli

Kétféleképpen gondolatjait. -

De hát Melinda! oh! hát a haza!

Itten Melindám, ottan a hazám -

A pártütés kiáltoz, a szerelmem

Tartóztat. - Énrám bíz a szúnnyadó

Gondatlan - énrám tevé le a

Szegény paraszt elfáradt csontjait:

Nem vélik ők a zendülést, mivel

Bánk a király személye - esküszöm

Meg is fogok felelni ennek, és

Habár tulajdon síromon fog is

A békességetek virágzani. -

Szedd rendbe, lélek, magadat és szakaszd

Szét mindazon tündéri láncokat,

Melyekkel a királyi székhez és

A hitvesedhez, gyermekidhez, oly

Igen keményen meg valál kötözve!

Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-

Midőn az alkotó szavára a

Reszketve engedő chaos magából

Kibocsátja. - Két fátyolt szakasztok el:

Hazámról és becsületemről. A

Bocsánatot hörgés közt is mosolygom,

Ha ölettetésem ezekért lészen! - Egy

Mennykőcsapás ugyan letépheti

Rólam halandóságom köntösét: de

Jóhíremet ki nem törölheti.

Függöny

←Előversengés (prológus)

Bánk bán Első szakasz

Második szakasz→