Bánk bán/Előversengés (prológus)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bánk bán
szerző: Katona József
Előversengés (prológus)
Első szakasz →

Ottó és Biberach

OTTÓ (örömmel vonja be Biberachot).
Ah Biberach! Örvendj! bizonnyal az
Enyim fog ő - az a szemérmes angyal -
Enyim fog ő lenni, kiért sokat
Oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!
Oh Biberach, enyim bizonnyal ő!
BIBERACH
Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? jó!
OTTÓ
Oh, mely hideg! - mit is beszélek én
Ezen megúnt fagyos személy üres
Szívének, aki eddig sem tudá azt,
Hogy mit tegyen forróan érzeni.
BIBERACH
Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes
Herceg, hacsak reá találok is
Gondolni, könnybe lábbad a szemem,
Olyan nagyon tudom heves szerelmünk
Áldott javát savát megérzeni.
OTTÓ
Hallgass! - de mégis - halljad csak: Melinda -
Oh addsza halhatatlan életet,
Vagy csak szüntelen álmot, ég! - Örök
Mindenható! hahogy Melinda hold:
Endymion lehessek általa. - -
Halljad csak: ő - Melinda szánakoz
Rajtam, midőn komor tekéntetem
Tartom szegezve rajta, azt sohajtván:
"Miért nem maradtam a hazámba". -
BIBERACH
Még
Innét az ördög ássa azt ki, hogy
Szeret.
OTTÓ
De sírt, midőn valék vele -
Sírt, Biberach!
BIBERACH
Nevetni vagy pedig
Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.
OTTÓ
Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. -
BIBERACH
Páh, milliom! midőn nekem Luci
Nem néz szemem közé, előre már
Tudom, Lucim megént csalárdkodik:
Jó hercegem, vigyázz! talán világnál
Útálat a szerelme - és ha nem: mint
Bánk hitvesétől, meglesz a kosár.
OTTÓ
Akkor Melindáról lemondok és
Színlett feláldozásom annyival
Jobban kötöz szivéhez. Oh bizony
Egy asszony álma vajmi gyenge a szép
Hívségről, és - Melinda is csak asszony.
BIBERACH
De Bánk - az áldozat-kipótoló -?
OTTÓ
Ej, őtet a nagyúri hívatal -
BIBERACH
El fogja úgy-é majd vakítani?
Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes
Bánk bán szemének íly titok nehéz.
OTTÓ
És még ma kell, hogy ő enyém legyen!
Szerelmet érzek én, s csak az meríthet
Vég nélkül édes Elysiumba, hol
Önnön szerelmünk önkirálynénk,
Szép életünk világa, valódi jó,
Forrása annak, a mi nagy, koporsó
Üregében élet, és kivánt jövendőnk
Egyetlen egy kezesse - az, de az! -
BIBERACH
Kárával a szegény hitesnek? Oh
Te elragadtató szerelem te! a-
Mely Éva csábítója volt, ugyan
Ilyen szerelmet érezett az a
Kigyócska. Prósit a fölöstököm!
OTTÓ
Embertelen! Most oktatásra nincs
Szükségem.
BIBERACH
Ej, hercegem, hiszen, - no - jó
OTTÓ
Távozz előlem -
BIBERACH
Imhol a királyné - -
GERTRUDIS (belép).
Ottó, no jőjj! látod, leereszkedek
S magam jövök hozzád: de mondhatom
Neked, hogy ez ma udvaromban az
Ily esztelenkedések közt utolsó
Fog lenni; mert azért, hogy a király
Után való bánatjaimat kiverjem
Fejemből, avagy téged hercegem
Örvendezőbbé tégyelek - soha
Jobbágyaim kedvéért nem áldozom fel! -
Te holnap útazol! -
OTTÓ (dörmögve)
Csak célomat
Érjem - ha a pokolba is - megyek.
(El, Gertruddal.)
BIBERACH
Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert
Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos
Bánk bán - bajúsza egy végére tűz.
(Utánok ballag.)
Bánk bán Előversengés (prológus) Első szakasz