Bánk bán
A történet Heltai Gáspár tollából[szerkesztés]
„Hatta vala kedig az András király helytartóul országában egy jeles férfiút, Bánk bán nevőt, ki az Baruknak nemzetségéből való vala, hogy az bírna addig mind az egész országgal, és mindenekre gondot viselne. Ennek hívsége alá ajánlá a királné asszont is minden ő udvarával. Azonközbe juta Németországból a királné asszonnak öccse, hogy vigasztalná a nénjét, miérthogy távol vala az ura. Vala kedig az Bánk bánnak a felesége éjjel nappal a királné asszonnál, ki igen szép szömély vala, és igen jámbor; és ezért nyájaskodik vala a királné asszon igen örömest véle. Ezt igen kezdé a királné asszonnak az öccse szeretni, annyira, hogy meghal vala miatta. A királné asszon megérté ezt: de kedveze az öccsének, és minden nap azért egymással nyájaskodnak vala, és egy asztalnál esznek vala: némelykort is szólnak vala csak ketten egymással. Annak utána behívá a királné asszon az Bánk bán feleségét egy rejtek házban, és ott lőn a királné asszon öccse is: azonközbe a királné asszon kijöve a házból, és csak ketten maradának a házban. Mikoron az jámbor Bánk bánnak a felesége sokáig megoltalmazta volna beszédekkel az ő jámborságát, végre a királnéasszonnak öccse erőszakot tőn rajta. Elhallgatá szegény a gonoszságot. De mikoron egynyíhány nap múlva az Bánk bán játszadozni akarna a feleségével, sírni kezde, és monda néki: ne nyúlj hozzám, minem feleségedhöz nyúlsz, hanem egy büdes kurvához; meglásd immár, ha avval akarsz tisztátalankodni. Engemet királné asszon mellé adtál: de ez engemet az öccsének ejtett csalárdságával; ihol vagyok szerelmes uram! vagy megversz, vagy megölsz: szabad vagy véle; mert erőszakot tött rajtam. Bánk bán nagy bánatba és igen nagy haragba esék: de mindazonáltal vigasztalni kezdé feleségét, mert igen sír vala; és igen kéré az asszont, hogy veszteg lönne, és senkinek nem szólna semmit: ő akarna mind a kettőért bosszút állani. Semmiképpen e szörnyű bosszúságot nem tűrheté Bánk bán: hanem másodnapon beméne a királné asszony házába, mintha szólni akarna véle, és kirántá a hegyes tőrt, és avval általüté a királné asszont. És a véres hegyes tőrrel kijöve, és mondá az udvarbelieknek: – Az Gertrud megcsalta feleségemet, és az öccsének hajtotta, hogy erőszakot művelt rajta: ám megölém érette: még ma egynyíhány úrral a mü felséges urunk után indulok Konstancinápolba: ám önmagam kezébe megyek: tegyen ő törvényt felőlem. Ezt hallván az udvarbeliek, mindnyájan lecsendesedének. És mindjárt társaságot mellé vévén, hamarsággal beméne Konstancinápolba. És mikoron a király eleibe ment volna, monda: – Felséges király! te vagy az én bírám, és felperesem is. Tehozzád jöttem, mert tudom, hogy igaz bíró vagy; ezért nem akartam futásra venni dolgomat: hanem a te igaz ítéletedből vagy élni, vagy halni akarok. Ihol felséges uram, az véres tőr, mellyel megöltem az Gertrudot. Ha méltatlan cseleködtem, ugyan evvel ölj meg mindjárást; de ha méltán haragudtam és megöltem őtet: könyörgek felségednek, hogy példa legyen minden népeknek, ments meg engemet, hogy tessék minden előtt, hogy nem heába hoztam ide fejemet az te igaz ítéleted eleibe: ihol vagyok.
A király mind meghallgatá az Bánk bánnak beszédit nagy állhatatossággal, és ingyen semmiben nem változék meg az orcája; és monda: – Bánk bán! bízom én a te hívségedben. Ha a dolog úgy vagyon, amint megbeszéled: tehát térj hamar vissza az országba, és híven eljárj a te tisztedben, melyet reád bíztam. Ez a mű szent hadunkat nem kell megkéselnünk semmi törvéntétellel: mikoron visszatérek Magyarországban, akkoron törvént teszek felőled. És ezt mondván, visszabocsátá az embert; ő maga kedig elindítá a sereget a tengerre, hogy általmenne vélek. Mikoron általmentek volna a tengeren, ott nagy sok viadalok volt a pogánokkal, melyekben az András király igen diadalmos volt. De végre megfüzeték a rómaiak ott a baknak az árát, és csodaképpen szaladának vissza a tengeren esmét Európában, mely lőn, mikoron írnának Krisztus urunknak születése után 1221. Mikoron kedig András király visszajöve Magyarországba, sok ereklét hoza véle, tudniaillik: Szent István mártírnak a fejét, Szent Margit asszonnak fejét, Szent Tamásnak jobb kezét, Szent Bertalannak is az jobb kezét. Esmét az Áron pap vesszejének az egyik ágát, és az egyik nagy kő vedret, melyben Krisztus urunk az vizet borrá változtatta, és nagy sok egyéb ereklyéket. Mikoron kedig hazajött volna András király, nagy csendességben és békességben találá az egész országot. És másodnapon mindjárást törvényt üle. És mikoron Bánk bán megbizonyította volna a megholt királné asszonnak vétkét: a király olyan szentenciát monda ki, hogy méltán megöletett a királyné asszon, és mentséget ada az Bánk bánnak.” (Forrás: [1])
Katona József színműve[szerkesztés]
| Bánk bán szerző: Katona József |
Tartalom[szerkesztés]
SZABADOS KECSKEMÉT MEZŐVÁRASSA NEMES FŐBÍRÁJA ÉS TANÁCSÁHOZ[szerkesztés]
- Hol hazánk egyik legelső
- Vára, ősz Partiscum álla -
- Hol Zalán első futása
- Győzedelmi halmot ása
- Ung-urinknak; hol a hála
- Szent helyét adó Gemelső -
- Hol keverve nincs be még a
- Szentkori
- Pásztori
- Kún magyar szív - Kedskő-méga!
- Te! mely nekem oly sokat osztogatál.
- Anyás kebeled, hol a boltozat áll.
- Melyben gyenge
- Bölcsőm renge -
- Te vedd is ez első szülöttemet el!
- Arass (noha szűken is) így, ha vetel! -
- Gyászos az, mit búja szívvel
- Itten egy latorfi mível:
- Egy magyar becsűletével
- Rogy le két ház drága
- Földi boldogsága. -
- Isten ójjon szülötthelyem!
- Ezt neked szívből szentelem.
- Vedd kegyessen a nevével,
- Nemes
- Főbíró és Tanács
SZEMÉLYEK[szerkesztés]
| II. ENDRE, | a magyarok királya |
| GERTRUDIS, | a királyné |
| BÉLA, | kis gyermekeik |
| ENDRE, | |
| MÁRIA, | |
| OTTÓ, | Berchtoldnak, a meraniai hercegnek fia, Gertrudisnak testvéröccse |
| BÁNK BÁN, | Magyarország nagyura |
| MELINDA, | a felesége |
| SOMA, | a fiacskájok az udvarnál |
| MIKHÁL BÁN, | Melinda bátyjai |
| SIMON BÁN, | |
| EGY ZÁSZLÓSÚR, | |
| PETÚR BÁN, | a bihari főispán |
| MYSKA BÁN, | a királyok nevelője |
| SOLOM MESTER, | ennek fia |
| BENDELEIBEN IZIDÓRA, | thüringiai leány |
| EGY UDVORNIK, | |
| BIBERACH, | egy lézengő ritter |
| TIBORC, | paraszt |
| Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok, Ritterek, Békételenek, Katonák, Jobbágyok | |
- Történt az 1213-ik esztendő vége felé