Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Endrédi Marosihoz 2
| ← Endrédi Marosihoz | Bácsmegyeinek öszveszedett levelei szerző: Kazinczy Ferenc Endrédi Marosihoz |
Az éjjel aludt, de keveset s hánykódással. — Képedet és feleségedét általhozatá fekvő szobájába. — Írd meg nekiek, monda, hogy szereteteket most meg nem köszönhetem; de lesz idő, melyben fogom.
Rendbe hozatá mindenét, s resignálva van. Csöndesen várja a gyógyulást, vagy kínjainak végét.
Rosszabbúl van. Nem szólhat. Szemei ázva vannak.
Általesett rajta! — Írtóztató phantasieből tért magához. Érzette, hogy itt van vége, de attól nem rettegett. — Minek harangoznak? kérdé, midőn én épen kifordultam. Egy gondolatlan azt felelé, hogy valaki haldoklik. Én ezen pillantatban léptem be. Kezem után nyult. Köszönöm hűségedet! monda. Üdvözöld Nincsit, s az én kedves jó hugomat s férjét! s a halál alvása csöndesen vitte által az örökkévalóság hosszú éjébe.