A lap feldolgozottságának foka

124. szonett

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← 123. szonett124. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly
125. szonett →

Ha szerelmem csak felfogott gyerek:
Szerencse-fattyú! könnyen árva lesz,
S mint az idő, majd gyűlöl, majd szeret,
Virágnak, majd gaznak tekinti ez.
De nem! vak sorsnak vetve nincs alája,
Mosolygó pompa közt nem szenved ő,
Rab megunás vészt nem fuvall le rája
A mit divatba hoz már az idő.
Nem fél az eretnek politikától,
Mely kurta óraszámra bérbe áll,
Megél – nagy óvatosan – önmagától,
Fény néki nem csáb, vihar nem halál.
        Korunk bolondjait hivom tanuknak,
        Kik bűnnek éltek s jóra térve buknak.