Ugrás a tartalomhoz

Öt hét léghajón/XIII. fejezet

A Wikiforrásból
Öt hét léghajón
szerző: Jules Verne
Tizenharmadik fejezet
TIZENHARMADIK FEJEZET

Az idő változik. - Kennedy láza. - A doktor orvossága. - Utazás a földön. - Az Imensé-öböl. - A Rubeho begye. - Hatezer láb magasban. - Egy napi pihenő.

Az éj csendes volt, de szombat reggelre kelve, Kennedy nagy bágyadtságot és lázas borzongást érzett. Az idő is megváltozott; az ég sűrű felhőktől borítva, mintha a vízözönre tett volna előkészületeket. Szomorú egy ország ez a Zungomero, ahol egyre esik, kivéve talán két hetet január havában.

Csakhamar sűrű zápor zuhogott utazóinkra, alattok az utak, az úgynevezett nullah-k, pillanatnyi felhőszakadások által járhatlanokká téve, még a bokrok és óriási folyondárok által is el voltak torlaszolva. Határozottan lehetett érezni a bűzt, melyről Burton beszélt.

- Szerinte, - mondá a doktor - amint igaz is, azt hinné az ember, hogy minden bokor mögött egy rothadó holttetem fekszik.

- Hitvány egy ország - mondá Joe - nekem úgy tetszik, hogy az itteni éjszakázás nem igen vált Kennedy úr egészségére.

- Valóban erősen lel a hideg - mondá a vadász.

- Ezen nem csodálkozom, kedves Dick! most Afrika legegészségtelenebb vidékén vagyunk, de nem fogunk soká maradni. Előre!

Joe ügyesen kiszabadítá a horgonyt és a hágcsón felmászott a csónakba. A doktor gyorsan fölhevíté a gázt és a Victoria elég erős széltől megragadtatva, tovarepült.

A pestises ködön keresztül alig látszott a földön pár viskó. Afrikában gyakran előfordul, hogy egy jelentéktelen nagyságú egészségtelen táj teljesen egészséges vidékekkel határos.

Kennedy láthatólag szenvedett és a láz nagyon elővette erős természetét.

- Most nincs ideje, hogy nyavalyogjunk - mondá, bebujva takarója alá a sátor alatt.

- Csak egy kis türelem - mondá a doktor - és te gyorsan ismét lábra állsz.

- Biz az jó lesz, Sámuel, ha van nálad valami gyógyszer, ami lábra állít, csak ide vele. Beveszem szembehúnyva.

- Tudok én jobbat is e láz ellen és azt nem is kell bevenni.

- És hogyan csinálod azt?

- Egészen egyszerűen. Egészen kedélyesen fölibe kerülünk ennek a felhőnek, mely körülvesz és kibujunk ebből a pestises levegőből. Csak tíz perc kell, míg a hidrogén kiterjeszkedik.

A tíz perc még le sem járt, mikor már utasaink künn voltak a nedves zónából.

- Várj csak egy kicsit, kedves Dick, mindjárt észre fogod venni a tiszta levegő és a napfény behatását.

- Ez aztán az orvosság, - mondá Joe - ez már azután csoda.

- Dehogy, sőt egészen természetes.

- Hát hisz abban nem is kételkedem.

- Én Dicket egyszerűen a jó levegőre küldöm, amint azt Európában mindennap cselekszik, mint Martinique szigetén elküldenék a Pithon hegyére, hogy kikerülje a sárga lázt.

- Hisz' ez a léggömb valóságos paradicsom - mondá Kennedy, már jobban érezve magát.

- Éppen oda visz! - mondá Joe vidáman.

Nagyszerű látvány volt, amint a feltornyosuló felhők a csónak alatt egymásba verődtek, keveredtek és kergették egymást, a nap sugarait visszasugározva. A Victoria négyezer lábnyi magasságot ért el. A hőmérő a hőmérsékletnek némi süllyedését jelenté. A föld már nem látszott. Mintegy ötven mérföldnyire nyugat felé magaslott ki a Rubeho hegye csillámló fejével; ez képezi Ugogo országának határát, a hosszúság 36° 20' alatt. A szél óránként húsz mérföld sebességgel fújt, de utasaink semmit sem éreztek ezen sebességből; nemcsak meg nem lódította őket, de úgy volt, mintha csak egy helyen állanának.

Három óra mulva bevált a doktor mondása, Kennedy nem érzett semmi borzongást és jó étvággyal reggelizett.

- Ez már csakugyan túltesz a chininen - mondá elégedetten.

- Határozottan, - mondá Joe - itt húzom én meg magam öreg napjaimra.

Reggel tíz óra felé kitisztult az idő. Nyílás támadt a felhők között, a föld látható lett, a Victoria lassúdan közeledett feléje. Fergusson doktor oly légáramlatot keresett, mely őket északnyugati irányban ragadja és talált is olyat hatszáz lábnyi magasságban. A vidék dombosodni, sőt hegyesedni kezdett. A Zungomoro-vidék az e szélesség alatt található legutolsó kókuszpálmákkal eltűnt szemeik elől.

Nemsokára egy hegygerinc határozott körvonalai tüntek fel. Itt-ott egy hegyfok magaslott ki, minden pillanatban résen kellett lenni a hegyes csúcsok miatt, melyek csak ott termettek, mintha a földből nőttek volna ki.

- Sziklák között járunk - mondá Kennedy.

- Légy nyugodt, Dick, nem akadunk beléjök.

- Ez valóban remek módja az utazásnak - jegyzé meg Joe.

A doktor csakugyan bámulatos ügyességgel kormányozta járművét.

- Ha itt a süppedékes földön kellene járnunk, alig birnók magunkat vonszolni a feneketlen sárban. Zanzibárból való elindulásunk óta igavonóink fele kidőlt volna a rossz útban. Magunk úgy elsoványodtunk volna, mint a kísértet és a kétségbeesés töltené el szíveinket. Örökös harcban volnánk kalauzainkkal, teherhordóinkkal, kitéve azok féktelen zsarolásainak. Nappal a nedves, kiállhatatlan, tikkasztó hőség, éjjel a gyakran tűrhetetlen hideg és némely legyek csípéseinek, melyek átjárják a legvastagabb posztót is és csaknem őrültté teszik az embert. A vadállatokról és még vadabb népekről ne is beszéljünk.

- Én ugyan nem kérek belőle - mondá Joe.

- Nem is mondom tovább, - folytatá doktor Fergusson - mert ha elmesélném azon bátor utazók leírásait, akik idáig merészkedtek, könnyek tolulnának szemeitekbe.

Tizenegy óra felé elhagyták az Imenzsé medrét. A dombokon elszórt vad néptörzsek hiába fenyegették a Victoriát kiabálásaikkal és fegyvereikkel. Végre megérkeztek a talaj utolsó domborulataihoz, melyek a Rubeho hegyláncolatát megelőzik és az usagarai hegyek harmadik és utolsó legmagasabb vonalát képezik.

Utazóink a magasból tisztán kivehették a földfelület egész alakulását. A három hegysor, melynek a Duthumi képezi első lépcsőzetét a föld hosszúsági fokai irányában (nyugatról keletre) elvonuló széles völgyek által van egymástól elválasztva; ezen hegyhátak lecsapott kúpok sorozatához hasonlók, melyek között a föld be van hintve vándorsziklákkal és törmelékkövekkel. E hegység legmeredekebb lejtője a zanzibári part felé néz nyugati lejtője azonban csak lankásan dűlő, alig hajlott oldal, melyen legdúsabb a tenyészet. A talaj mélyedései termékeny fekete földdel vannak feltöltve, azokon élénk buja a növényzet. A patakok mind kelet felé ömlenek és a Kingani medrébe folynak össze a sycomorok, tamarixok, pálmák és lopótökök óriási bokrai közé.

- Vigyázzunk! - kiáltá doktor Fergusson - most a Rubeho felé közeledünk, melynek neve a bennszülöttek nyelvén azt jelenti, hogy «Szelek útja». Jó lesz, ha az élesebb fuvalmakat elkerülendők, a magasba szállunk. Ha térképeimnek hitelt adhatok, legalább ötezer lábnyira kell fölemelkednünk.

- Gyakran fog még kelleni fölkeresni az ily tekintélyes magasságokat?

- Nem éppen; az afrikai hegyek csak középmagasságúak az európai és ázsiai hegycsúcsokhoz képest. Egyébiránt a mi Victoriánk az ilyesmit fel se veszi.

Kevés idő mulva a gáz a meleg hatása alatt kiterjeszkedett és a léggömb egyenesen függélyesen fölfelé haladó irányt vett fel. Másrészt a hidrogén kiterjeszkedése nem volt veszedelmes, mert a gömb nagy hasa csak háromnegyedrészben volt megtöltve; a légsúlymérő nyolc foknyi süllyedésével mintegy hatezer lábnyi emelkedést jelzett a tenger színe fölött.

- Sokáig mehetünk-e még így fölfelé? - kérdé Joe.

- A föld légköre, - felelé a doktor - csak mintegy hatezer öl magas. Nagy léggömbbel messzire föl lehet menni; ezt már meg is tették Brioschi és Gay-Lussac, de orrukon, szájukon kibuggyant a vér, hiányzott nekik a lélegzésre még alkalmas levegő. Néhány év előtt két bátor francia: Barral és Bixio hasonlóképpen elkalandoztak a legmagasabb régiókba, de léggömbjük kipukkadt...

- És lezuhantak? - kérdé élénken Kennedy.

- Le bizony, de csak mint tudósokhoz illik, úgy, hogy nem esett semmi bajuk.

- No hát uraim, - mondá Joe - én nem bánom, csinálják önök utánok ezt az esést; de már én mint tudatlan ember, csak a becsületes középúton maradok; se nagyon magasan, se nagyon alacsonyan; nekem nem szabad hencegni.

A hatezer lábnyi magasban a levegő sűrűsége érezhetőleg fogyott. A hang nehezen hallatszott és a szót alig lehetett kivenni: a földi tárgyak csak homályosan látszottak, ember és állat éppen nem volt kivehető. Az erdők csak sötét foltoknak, a tavak kis pocsolyáknak tűntek fel.

A doktor és társai különösen érezték magokat, egy rendkívül gyors légáram túlragadta őket a magas csúcsokon, melyeken még hó ragyogott; lázas tekintetük előtt feltűnt néhány neptuni alakulás a világ teremtésének első napjaiból.

A nap verőfénye égetően tűzött le a puszta hegytetőkre. A doktor egészen pontos rajzot vett fel ezen hegységekről, melyek négy határozottan elkülöníthető hegyhátból állanak, csaknem egyenes vonalban és amelyek közül a legészakibb a legnagyobb.

A Victoria nemsokára Rubeho-hegység túlsó oldalán bocsátkozott alá, hol fás és bokros oldalak simultak lejebb és lejebb, sötétzöld pázsitnak látszva a magasból; ezt követték a hegygerincek és hegyi patakok ama puszta vidéken, mely megelőzi Ugogo országát, még lejebb sárga mezők terültek el kiaszva, megrepedezve és csak imitt-amott tarkítva szikes növények és tüskés bogáncsok kóróival.

Tovább azonban már cserjék, melyek utóbb erdőkké sűrűsödtek, díszítették a láthatárt. A doktor közeledett a föld felé, a horgonyokat kivetették és azok egyike csakhamar beleakadt egy óriási sycomorfa ágai közé.

Joe ügyesen lebocsátkozva a fára, a horgonyt gondosan odaerősítette. A doktor fűtőjét még egy darabig működésben hagyta, hogy a léggömbnek maradjon egy kevés felszálló ereje, mely azt fenntartsa a levegőben. A szél csaknem egyszerre elcsendesült.

- No most - mondá Fergusson - végy elő két puskát, Dick barátom, egyet a magad, egyet meg a Joe számára és lássatok utána, hogy hazahozzatok egy pár szép antilopcombot. Ez lesz a vacsora.

- Vadászunk! - kiáltá Kennedy.

Kilépett a csónakból és lemászott. Joe az ágakon bukfenceket hányva jutott le a földre és ott kedvére elnyujtózkodott. A doktor társai terhétől szabadulva, egészen kiolthatta a fűtőt.

- De aztán el ne repüljön nekünk uram! - kiáltá alulról Joe.

- Légy nyugodt, én jól oda vagyok kötözve; most rendbeszedem a jegyzeteimet; jó mulatást és vigyázzatok magatokra. Különben én is majd vigyázok az én őrhelyemről a környékre és mihelyt valami gyanúsat veszek észre elsütöm a fegyvert, ez lesz a jel a gyülekezésre.

- Áll! - felelé a vadász.